Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-01 / 1. szám

3 XIV. ÉVF. 1. SZÁM. t. kís-j. ■,^.)»^m-».aT-Ţ--|nijpnBBBpBWBPannnffMWrWBWT8HBBil'yiWI''M'1'ÎVi'ili'‘V^’',M^IT'’*tgl* ssssrarEssssH Mi történt a népszámlálásnál a zsidó vallásu magyarokkal ? A népszámlálók erőszakoskodtak és azokat a zsídővallásu polgá­rokat, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat, a legtöbb esetben zsidónak jegyezték be — Muresan kormánybiztos szerint visszaélések nem történtek, de a hivatalos titoktartásra való utalás­sal megtagadta a vitás kérdőívek bemutatását (Kolozsvár, december 31.) A népszámlá­lás lezajlása után mindenünnen érkeznek hoz­zánk a panaszok arról, hogy a népszámlálók a felekkel vitatkoztak, erőszakoskodtak, véle­ményüket a közönségre akarták oktrojálni és még abban az esetben ha a felek ragaszkod­tak az álláspontjukhoz, a népszámlálók a be­mondott adatokat megváltoztatták. Pedig a népszámlálás megtartása előtt ma­ga Mureşan kormánybiztos 1: ngoztatta mun­katársunk előtt, hogy hat hónapos börtönnel kacérkodik az a népszámláló, aki a törvény határozott utasításaihoz nem ragaszkodik és megváltoztatja a polgárok ál ’ bevallott ada­tokat. Eddig számtalan esetről tudunk, ahol a népszámláló megváltoztatta a bemondott ada­tokat, vagy ha nem is változtatta meg, de erőszakos módon lépett fel, a törvény szabálya­it, paragrafusait nem respektálta. Csodálko­zunk rajta, hogy mégis, egyetlen népszámlá­lóvak sem történt semmi baja. Általános pa­nasz, hogy a népszámlálásnál azok a zsidó val­lásu magyarok, akik a felekezeti rovatba „zsi­dót“ Írtak be, viszont a nemzetiségi rovatba magyart, állandóan összeütközésbe kerültek a népszámlálókkal. Talán egyetlen népszámláló sem volt, aki a zsidó vallásu magyarral polé­miába ne szállt volna. A legtöbb igy okos­kodott: — Ha a magyar világban a zsidókat ma­gyarrá erőszakolták, most mi is megmutatjuk a zsidóknak, hogy rövidesen románok lesznek. Egyelőre beérjük azzal, ha zsidónak vallják magukat, de nemsokára románokká válnak, gondoskodunk' arról. Egy érdekes esetet ragadunk ki it( - a Ma- rasesti-cég főkönyvelőjénél megjelent a nép­számláló. Midőn átnézte a kérdőívet, meg- botránlcozva állapította ’ leg. mgy a főköny­velő magyar nemzetiségűnek irta be magát, holott a vallása, zsidó. Kemény hangon lec­kéztetni kezdte a főkönyvelőt, áld ezt a hangot visszautasította és a legnagyobb higgadtság­gal jelentette ki, hogy ő nem zsidó, hanem ma­gyar. Meg is magyarázta a népszámlálónak, hogy eredetileg evangélikus vallásu és ma­gyar születésű, és csak házassága alkal­mával tért át a zsidó vallásra. A népszámláló azonban nem akarta meg­érteni a dolgot még akkor sem, midőn a fő­könyvelő eredeti okmányait felmutatta. A nemzetiségi rovatba mégis csak a zsidót irta be. A Marasesti tisztviselője Mureşan kor­mánybiztoshoz fordult, s panaszt tett a nép­számláló ellen, azonban még mai napig sem lehet biztosan megállapítani, hogy a n ép- számlálási ívben magyarként, vagy pedig zsi­dóként szerepel. Munkatársunk felkereste Mureşan kor­mánybiztost és elmondotta a zsidóvallásu ma- gvarokkal történt sérelmes eseteket. Mureşan kormánybiztos titokzatosan mosolygott és ki­jelentette előlünk, hogy ezek a pr. aszok nem felelnek meg a valóságnak. Ha voltak is ki­sebb visszaélések, ő azonnal közbelépett és a feleknek adott igazat. Ez történt a Marasesti tisztviselőjével is, aki hozzá fordult, bemutatta előtte okmányait és ő elrendelte azonnal a helyesbítést. — Nincs okunk kételkedni a kormánybiz­tos ur állításában, esek arra kérjük, szíves­kedjék néhány olyan kérd“’vet mutatni, ahol zsidóvallásu magyarok szerepel »Mi. Ez a kérés kissé meglepte Mureşan kov­mánytjiztost, de nem jött zavarba, elővette a népszámlálási törvényt, amely szerint a be­nyújtott kérdőívek bizalmas természetűek, azt nem szabad megmutatni senkinek sem. A nép­számlálási törvénynek ezen az inté:A üléséé mindenesetre csodálkozunk. Ha sem a felek, sem más nem tekinthet be a kérdőivekbe, akkor úgy a népszám­lálók, valamint a bukaresti népszámlá­lási vezérigazgatóság bármikor megvál­toztathatja a felek által bejegyzett ada­tokat. Kolozsváron nagyon sok olyan zsidóval fá­sa magyart ismerünk, aki magyar nemzetisé­gűnek jegyezte be magát. Ebből nem csinál titkot s Mureşan kormánybiztos bátran mu­tathatott volna néhány ilyen kérdőívet, már csak azért is, hogy az telterjedt híreket megcá­folja és önmagát, illetve a népszámláló köze­geit igazolja. Egész nyíltan beszélik, hogy a népszámlálók még egyszer revízió alá veszik a. beadott és kitöltött kérdőíveket és azokban változtatásokat eszközölnek, Már a Marasesti főkönyvelőjének az esete is ezt bizonyítja, főleg pedig az a körülmény, hogy Muresan kormánybiztos nem vezette be a legszigorúbb módon az eljárást a visszaélést elkövetett népszámláló ellen, holott erre a tör­vény szigorú utasításokat tartalmaz. ^WN^VA^VWVWVVVVWSAe^VVVVVWWVMMi Bethlen terve (Becs, december 31.) At Est oimii budapesti lap bécsi jelentése szerint Bethlen István ma­gyar miniszterelnök küszöbön álló 1>ógsí látoga­tása utolsó álló- ás a lesz egy nagyszabású gaz­dasági koncepció kiépítésének. Ezt a tervet Ma­gyarország kezdeményezte és lényegében abban áll, hogy Magyarország, Ausztria, Németország és Olaszország az eddiginél szorosabb gazdasági barátságra lépjenek egymás» . sál, olyan gazdasági egyezmények során, amelyekben messzemenő kedvezménye­ket biztosítanának egymás számára r.as agrártermékek tekintetében és részle­tesen megállapítanák az egymás között kicserélendő ipari termékek mennyisé­gét is. junktus vendége leszek, aki a közelben lakott, Czcrepovnál, egy magányos kis házban. Upokoin nem volt otthon. Többszöri ko­pogtatásomra és zörgetésemre sem nyilt ki az ajtó. Megkerestem tehát a lábtörlő alatt a kul­csot, kinyitottam az ajtót és beléptem. Ismer­tem a szobának minden zegét-zugát, hiszen ré­gebben két éven át laktam benne. Otthonosan ledobtam sapkámat és bundámat egy székre és a sötét szobában a pamlagra vetettem maga­mat. Halálosan fáradt voltam, de mégsem tud­tam aludni A szél kísértetiesen üvöltött és si- kongott odakiinn... Pár percig heverhettem igy a pamlagon, mialatt egyre növekedett bennem valami meg­magyarázhatatlan és kényelmetlen szorongás. Valaki van a szobában. Vagy valami. Valami rendellenes... Végre erőt vettem magamon, előkerestem zsebemből a gyufát s a fény fel- lobbant. E pillanatban felsikoltottam, mint az eszelős, őrjítő rémület szabadult ismét rám s eszeveszetten kirohantam az ajtón. A szoba közepén egy koporsó terpeszkedett. Ez már nagyobb és hosszabb, bronzzal befut­tatott érerkoporsó volt, szintén diszes és drá­ga! Rettenetes volt... Igen, igen, bizonyos, hogy megőrültem és hallucinálold Pedig a ko- porssót olyan tisztán láttam magam előtt, mint a szoba többi, ismerős részét... Irtóztató! HL Bunda és sapka nélkül hosszú ideig csava­rogtam az utcákon, mint az eszelős. A hóvihar dühöngött, mintha a pokol minden réme el­szabadult volna. Reszkettem, lázam yolt és szörnyű rosszullét környékezett... Ekkor eszem- be jutott, hogy a közelben lakik egy orvos ba­rátom, aki legényember. Pogosztov doktor, ő is résztvett a szeánszon este, de korábban el­ment. Ott lakik a Klabiezevszki-házban, a har­madik emeleten, ő orvos, hát segítenie kell rajtam. Akadálytalanul elérkeztem a Klabiezevsz­ki-házhoz — ott azonban uj borzalom várako­zott rám. Ahogy elindultam a sötét lépcsőn felfelé, egyszerre csak hallom, amint valaki dübörögve rohan alá a lépcsőkön és rekedten, sikoltozva, szinte nem is emberi hangon kiál­toz: — Házmester! Segítség! Házmester! Félreugrottam és a következő pereben egy alak rohant el mellettem, nyitott felöltővel, behorpadt cilinderkalappal, halálsápadt arc­cal. Kezében lámpa táncolt — Pogosztov! — kiáltottam elhülve, mert megismertem orvosbarátomat — Mi bajod? Mi történt? Pogosztov doktor megállt és görcsösen meg­szorította a karomat. Ijesztő volt, ahogy kréta­fehér arccal, egész testében reszketve kérdezte: — Te vagy az, Panykin? Te vagy? — Én vagyok, Pogosztov! De mi van veled Alexandro vies Szergej? Mi történt? —■ Ne is kérdezd, Anton Petro vies! Bor­zasztó, milyen ideges vagyok. Valósággal őrült! ...Az az átkozott szeánsz! Mindenféle vizió ül-’ döz... Hazamegyek most, képzeld csak, a szo­bámban egy koporsót látok. Felorditottam olyan hangon, hogy a szakál­las házmester nyomban ott termett— Nem akar­tam hinni a füleimnek- Kértem, hogy ismételje. — Igen, igen, egy koporsó! Valóságos ko­porsó! — erősítette a doktor és leült a lépcsőre. — Nem vagyok gyáva ember, Anton Petrovics, de azt hiszem, hogy a legvitézebb ember is meg­rémülne, ha bezárt szobájában, éjszaka egy ko­porsóba botlana. Olyan gyenge voltam, hogy leültem Pogo­tov mellé a lépcsőre. Dadogva beszéltem el, hogy én már két koporsóval is találkoztam azon az éjszakán. A doktor remegve hallgatta történetemet. Sápadtan néztünk össze s hogy meggyőződjünk arról, ébren vagytmk-e, elkezd­tük egymás karját csipkedni. — Jenj, ez fáj! — szisszent fel a doktor. — Nekem is! — feleltem. — Akkor hát ébren vagyunk. De mit te», gyünk! Rövid tanácskozás után a házmestert el­küldtük rendőrért. Jó félóra múltán érkezett meg s mind a négyen gyertyákkal felszerelve, felvonultunk a harmadik emeletre, Pogosztov szállására. A szoba közepén valóban nagy, ezüfttozőth koporsó állt. A fedelén cifra aranykereszt volt kiverve. A házmester és a rendőr áj latosan ka* resztet vetett. IV. — TJ-ugy gondolom, — mondotta reszket vn a doktor, — hogy most meg kellene néznünk,, vájjon üres a koporsó, vagy... vagy pedig... van benne valaki. A rendőr visszalépett és újra keresztet te(t Hosszas habozás és vonakodás után végül Pogosztov meg én leemeltük a koporsó any- keresztes fedelét. A koporsó üres volt. Csipkéit párnáján azonban egy levél heveri Á doktor elhülve olvasta fel: — Kedves Pogosztov! — igy szólt a levél, — Mint tudod, apósom üzleti viszonyai a lehető legrosszabbra fordnltak. Holnap, legkésőbb hol­napután foglalnak nála. Tegnap tehát családi tanácskozást tartottam s elhatároztuk, hogy a temetkezési vállalat raktárát, a lehetőség sze­rint kiürítjük. Számítva arra, hogy te, mint többi barátaink, mellénk álltok, amikor egzisz­tenciánk megmentéséről van szó, mindegyíkö- töknek egy-egy értékes koporsót küldtünk a la­kásotokra, megőrzés végett- Baráti jóindula­todat továbbra is kérve, vagyok iga« hived: Celjnsztin Iván. A levél utolsó része hatalmas prüsszeaésbe fulladt S a borzalmak éjszakája után két hétig nyomtam az ágyat, életem legszörnyübb nát­hájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom