Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-01 / 1. szám
3 XIV. ÉVF. 1. SZÁM. t. kís-j. ■,^.)»^m-».aT-Ţ--|nijpnBBBpBWBPannnffMWrWBWT8HBBil'yiWI''M'1'ÎVi'ili'‘V^’',M^IT'’*tgl* ssssrarEssssH Mi történt a népszámlálásnál a zsidó vallásu magyarokkal ? A népszámlálók erőszakoskodtak és azokat a zsídővallásu polgárokat, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat, a legtöbb esetben zsidónak jegyezték be — Muresan kormánybiztos szerint visszaélések nem történtek, de a hivatalos titoktartásra való utalással megtagadta a vitás kérdőívek bemutatását (Kolozsvár, december 31.) A népszámlálás lezajlása után mindenünnen érkeznek hozzánk a panaszok arról, hogy a népszámlálók a felekkel vitatkoztak, erőszakoskodtak, véleményüket a közönségre akarták oktrojálni és még abban az esetben ha a felek ragaszkodtak az álláspontjukhoz, a népszámlálók a bemondott adatokat megváltoztatták. Pedig a népszámlálás megtartása előtt maga Mureşan kormánybiztos 1: ngoztatta munkatársunk előtt, hogy hat hónapos börtönnel kacérkodik az a népszámláló, aki a törvény határozott utasításaihoz nem ragaszkodik és megváltoztatja a polgárok ál ’ bevallott adatokat. Eddig számtalan esetről tudunk, ahol a népszámláló megváltoztatta a bemondott adatokat, vagy ha nem is változtatta meg, de erőszakos módon lépett fel, a törvény szabályait, paragrafusait nem respektálta. Csodálkozunk rajta, hogy mégis, egyetlen népszámlálóvak sem történt semmi baja. Általános panasz, hogy a népszámlálásnál azok a zsidó vallásu magyarok, akik a felekezeti rovatba „zsidót“ Írtak be, viszont a nemzetiségi rovatba magyart, állandóan összeütközésbe kerültek a népszámlálókkal. Talán egyetlen népszámláló sem volt, aki a zsidó vallásu magyarral polémiába ne szállt volna. A legtöbb igy okoskodott: — Ha a magyar világban a zsidókat magyarrá erőszakolták, most mi is megmutatjuk a zsidóknak, hogy rövidesen románok lesznek. Egyelőre beérjük azzal, ha zsidónak vallják magukat, de nemsokára románokká válnak, gondoskodunk' arról. Egy érdekes esetet ragadunk ki it( - a Ma- rasesti-cég főkönyvelőjénél megjelent a népszámláló. Midőn átnézte a kérdőívet, meg- botránlcozva állapította ’ leg. mgy a főkönyvelő magyar nemzetiségűnek irta be magát, holott a vallása, zsidó. Kemény hangon leckéztetni kezdte a főkönyvelőt, áld ezt a hangot visszautasította és a legnagyobb higgadtsággal jelentette ki, hogy ő nem zsidó, hanem magyar. Meg is magyarázta a népszámlálónak, hogy eredetileg evangélikus vallásu és magyar születésű, és csak házassága alkalmával tért át a zsidó vallásra. A népszámláló azonban nem akarta megérteni a dolgot még akkor sem, midőn a főkönyvelő eredeti okmányait felmutatta. A nemzetiségi rovatba mégis csak a zsidót irta be. A Marasesti tisztviselője Mureşan kormánybiztoshoz fordult, s panaszt tett a népszámláló ellen, azonban még mai napig sem lehet biztosan megállapítani, hogy a n ép- számlálási ívben magyarként, vagy pedig zsidóként szerepel. Munkatársunk felkereste Mureşan kormánybiztost és elmondotta a zsidóvallásu ma- gvarokkal történt sérelmes eseteket. Mureşan kormánybiztos titokzatosan mosolygott és kijelentette előlünk, hogy ezek a pr. aszok nem felelnek meg a valóságnak. Ha voltak is kisebb visszaélések, ő azonnal közbelépett és a feleknek adott igazat. Ez történt a Marasesti tisztviselőjével is, aki hozzá fordult, bemutatta előtte okmányait és ő elrendelte azonnal a helyesbítést. — Nincs okunk kételkedni a kormánybiztos ur állításában, esek arra kérjük, szíveskedjék néhány olyan kérd“’vet mutatni, ahol zsidóvallásu magyarok szerepel »Mi. Ez a kérés kissé meglepte Mureşan kovmánytjiztost, de nem jött zavarba, elővette a népszámlálási törvényt, amely szerint a benyújtott kérdőívek bizalmas természetűek, azt nem szabad megmutatni senkinek sem. A népszámlálási törvénynek ezen az inté:A üléséé mindenesetre csodálkozunk. Ha sem a felek, sem más nem tekinthet be a kérdőivekbe, akkor úgy a népszámlálók, valamint a bukaresti népszámlálási vezérigazgatóság bármikor megváltoztathatja a felek által bejegyzett adatokat. Kolozsváron nagyon sok olyan zsidóval fása magyart ismerünk, aki magyar nemzetiségűnek jegyezte be magát. Ebből nem csinál titkot s Mureşan kormánybiztos bátran mutathatott volna néhány ilyen kérdőívet, már csak azért is, hogy az telterjedt híreket megcáfolja és önmagát, illetve a népszámláló közegeit igazolja. Egész nyíltan beszélik, hogy a népszámlálók még egyszer revízió alá veszik a. beadott és kitöltött kérdőíveket és azokban változtatásokat eszközölnek, Már a Marasesti főkönyvelőjének az esete is ezt bizonyítja, főleg pedig az a körülmény, hogy Muresan kormánybiztos nem vezette be a legszigorúbb módon az eljárást a visszaélést elkövetett népszámláló ellen, holott erre a törvény szigorú utasításokat tartalmaz. ^WN^VA^VWVWVVVVWSAe^VVVVVWWVMMi Bethlen terve (Becs, december 31.) At Est oimii budapesti lap bécsi jelentése szerint Bethlen István magyar miniszterelnök küszöbön álló 1>ógsí látogatása utolsó álló- ás a lesz egy nagyszabású gazdasági koncepció kiépítésének. Ezt a tervet Magyarország kezdeményezte és lényegében abban áll, hogy Magyarország, Ausztria, Németország és Olaszország az eddiginél szorosabb gazdasági barátságra lépjenek egymás» . sál, olyan gazdasági egyezmények során, amelyekben messzemenő kedvezményeket biztosítanának egymás számára r.as agrártermékek tekintetében és részletesen megállapítanák az egymás között kicserélendő ipari termékek mennyiségét is. junktus vendége leszek, aki a közelben lakott, Czcrepovnál, egy magányos kis házban. Upokoin nem volt otthon. Többszöri kopogtatásomra és zörgetésemre sem nyilt ki az ajtó. Megkerestem tehát a lábtörlő alatt a kulcsot, kinyitottam az ajtót és beléptem. Ismertem a szobának minden zegét-zugát, hiszen régebben két éven át laktam benne. Otthonosan ledobtam sapkámat és bundámat egy székre és a sötét szobában a pamlagra vetettem magamat. Halálosan fáradt voltam, de mégsem tudtam aludni A szél kísértetiesen üvöltött és si- kongott odakiinn... Pár percig heverhettem igy a pamlagon, mialatt egyre növekedett bennem valami megmagyarázhatatlan és kényelmetlen szorongás. Valaki van a szobában. Vagy valami. Valami rendellenes... Végre erőt vettem magamon, előkerestem zsebemből a gyufát s a fény fel- lobbant. E pillanatban felsikoltottam, mint az eszelős, őrjítő rémület szabadult ismét rám s eszeveszetten kirohantam az ajtón. A szoba közepén egy koporsó terpeszkedett. Ez már nagyobb és hosszabb, bronzzal befuttatott érerkoporsó volt, szintén diszes és drága! Rettenetes volt... Igen, igen, bizonyos, hogy megőrültem és hallucinálold Pedig a ko- porssót olyan tisztán láttam magam előtt, mint a szoba többi, ismerős részét... Irtóztató! HL Bunda és sapka nélkül hosszú ideig csavarogtam az utcákon, mint az eszelős. A hóvihar dühöngött, mintha a pokol minden réme elszabadult volna. Reszkettem, lázam yolt és szörnyű rosszullét környékezett... Ekkor eszem- be jutott, hogy a közelben lakik egy orvos barátom, aki legényember. Pogosztov doktor, ő is résztvett a szeánszon este, de korábban elment. Ott lakik a Klabiezevszki-házban, a harmadik emeleten, ő orvos, hát segítenie kell rajtam. Akadálytalanul elérkeztem a Klabiezevszki-házhoz — ott azonban uj borzalom várakozott rám. Ahogy elindultam a sötét lépcsőn felfelé, egyszerre csak hallom, amint valaki dübörögve rohan alá a lépcsőkön és rekedten, sikoltozva, szinte nem is emberi hangon kiáltoz: — Házmester! Segítség! Házmester! Félreugrottam és a következő pereben egy alak rohant el mellettem, nyitott felöltővel, behorpadt cilinderkalappal, halálsápadt arccal. Kezében lámpa táncolt — Pogosztov! — kiáltottam elhülve, mert megismertem orvosbarátomat — Mi bajod? Mi történt? Pogosztov doktor megállt és görcsösen megszorította a karomat. Ijesztő volt, ahogy krétafehér arccal, egész testében reszketve kérdezte: — Te vagy az, Panykin? Te vagy? — Én vagyok, Pogosztov! De mi van veled Alexandro vies Szergej? Mi történt? —■ Ne is kérdezd, Anton Petro vies! Borzasztó, milyen ideges vagyok. Valósággal őrült! ...Az az átkozott szeánsz! Mindenféle vizió ül-’ döz... Hazamegyek most, képzeld csak, a szobámban egy koporsót látok. Felorditottam olyan hangon, hogy a szakállas házmester nyomban ott termett— Nem akartam hinni a füleimnek- Kértem, hogy ismételje. — Igen, igen, egy koporsó! Valóságos koporsó! — erősítette a doktor és leült a lépcsőre. — Nem vagyok gyáva ember, Anton Petrovics, de azt hiszem, hogy a legvitézebb ember is megrémülne, ha bezárt szobájában, éjszaka egy koporsóba botlana. Olyan gyenge voltam, hogy leültem Pogotov mellé a lépcsőre. Dadogva beszéltem el, hogy én már két koporsóval is találkoztam azon az éjszakán. A doktor remegve hallgatta történetemet. Sápadtan néztünk össze s hogy meggyőződjünk arról, ébren vagytmk-e, elkezdtük egymás karját csipkedni. — Jenj, ez fáj! — szisszent fel a doktor. — Nekem is! — feleltem. — Akkor hát ébren vagyunk. De mit te», gyünk! Rövid tanácskozás után a házmestert elküldtük rendőrért. Jó félóra múltán érkezett meg s mind a négyen gyertyákkal felszerelve, felvonultunk a harmadik emeletre, Pogosztov szállására. A szoba közepén valóban nagy, ezüfttozőth koporsó állt. A fedelén cifra aranykereszt volt kiverve. A házmester és a rendőr áj latosan ka* resztet vetett. IV. — TJ-ugy gondolom, — mondotta reszket vn a doktor, — hogy most meg kellene néznünk,, vájjon üres a koporsó, vagy... vagy pedig... van benne valaki. A rendőr visszalépett és újra keresztet te(t Hosszas habozás és vonakodás után végül Pogosztov meg én leemeltük a koporsó any- keresztes fedelét. A koporsó üres volt. Csipkéit párnáján azonban egy levél heveri Á doktor elhülve olvasta fel: — Kedves Pogosztov! — igy szólt a levél, — Mint tudod, apósom üzleti viszonyai a lehető legrosszabbra fordnltak. Holnap, legkésőbb holnapután foglalnak nála. Tegnap tehát családi tanácskozást tartottam s elhatároztuk, hogy a temetkezési vállalat raktárát, a lehetőség szerint kiürítjük. Számítva arra, hogy te, mint többi barátaink, mellénk álltok, amikor egzisztenciánk megmentéséről van szó, mindegyíkö- töknek egy-egy értékes koporsót küldtünk a lakásotokra, megőrzés végett- Baráti jóindulatodat továbbra is kérve, vagyok iga« hived: Celjnsztin Iván. A levél utolsó része hatalmas prüsszeaésbe fulladt S a borzalmak éjszakája után két hétig nyomtam az ágyat, életem legszörnyübb náthájával.
