Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-19 / 14. szám

KIT. ITT. li. SUM, Melyik az Azt a históriát, amit az alábbiakban pa- pirra teszek, valamikor régen, körülbelül 30 esztendővel ezelőtt Bartha Miklóstól hallottam. Ott voltunk a Nagy Gábor Központi szállója földszinti éttermének első „ketrecében“. Ne­vezetes hely volt ez, ha Bartha Miklós azután, hogy állandó lakását Budapestre tette át, le-le jött Kolozsvárra s engedte, hogy a „hívek“ köréje gyűljenek. Ma még kevésbbé értem, mint akkor, hogy min alapult és mint fejlő­dött ki a „mester“ és a hívek között az a tár­csa viszony, mely sokban a dalai láma és hívei viszonyára emlékeztetett. Miklós „mes­ter“ szerette és biztosítani is tudta maga ré­szére kolozsvári hívei körében az úgyszólván vitán felülálló absolut fölényt. Társasága az általa alapított lap körül csoportosult „ellen- zék“-iek abban az időben mindinkább gyérülő rétegéből került ki. Somodi István, Szabó Samu, Magyari Miáály, Sebesi Samu és Jékey Aladár voltak a törzstagok. Ők tartották nyil­ván a „mester“ nagyritkán bekövetkező Ko­lozsvárra érkezését és esténként áhítattal les­ték a pillanatot, melyben betekint az első ketrecbe (Ketrec alatt fülkét tessék érteni). Ezekre volt osztva abban az időben a Nagy Gábor hires éttermének bal-oldali része.) Az említetteken kívül Hevesi József, Sze- kula Ákos, Tutsek Sándor és én voltunk még tagjai az első „ketrec“ társaságának, de minket nem tartottak a törzs-tagok elég „gut-gesinnt“- eknek az elvhüség fölé helyezett személy-cul- tus szempontjából. Magam sok okot is adtam arra, hogy a luciferi elem képviselőjének tekint­senek a társaságban. Nem esküdtem ugyanis föltétlenül a próféta szép szőke szakállára, sőt nem egyszer adtam kifejezést olyan néze­teknek, melyekre Bartha Miklós — ha nem is a Jupiter tonans mennydörgése közben, de szemöldökének sajátságos táncával, oda vágta, hogy „anathéma sit“. Erre legtöbbször a de­mokrácia kérdése adott alkalmat. Vázsonyi Vilmos az időben indította meg a budapesti községi szervezkedésből orszá­gossá nőni igyekvő demokrata párt elvei pro­pagálására az „Uj századot“ s Bartha Miklós magától Vázsonyitói tudta, hogy én, ki az 1889. évi nagy véderővita idején ismerkedtem meg Vázsonyival, jelentékeny számú előfizetőt gyűjtöttem Kolozsváron az uj lapra. Nem is késett azzal a figyelmeztetéssel, hogy itt aztán álljak meg. „Legyen elég a demokráciából Tőlem telhetőleg riposztoztam erre a figyel­meztetésre s az ebből keletkezett vita során már-már kiéleződött a hangulat, mit Bartha Miklós észrevévén, tapintatosan enyhíteni akart s azt mondotta, hogy a magyar társa­ságokban olykor-olykor felvetődő s a demok­rácia szempontjából talán kellemetlenül festő „előkelősködésnek“ nincs is mindig az a rossz színe, amit a társaság szellemét közelebbről nem ismerők látnak s hogy ezt példával de­monstrálja, elmondotta a következő történetet. ... Egyik anyai nagybátyja: Sebesy Fe­renc is sokat tartott a bolgárfalvi Sebesy csa­lád előkelőségére. Az akkor még ifjú Ugrón Gábor szívesen incselkedett az öreg úrral s valahányszor ez előhozakodott a Sebesy-család kiváló előkelőségének egyik-másik bizonyíté­kával, mindig vitába szállt vele és hangoztatta, hogy az ábrahámfalvi Ugron-család már mégis csak előkelőbb. Az öreg Sebesy persze ezt soha sem volt hajlandó elismerni. Történt az­tán egyszer, hogy mikor Székelyudvarhelyen újból összejött az a meghitt baráti kör, mely sok élvezetet talált az öreg Sebesy Ferenc és az ifjú Ugrón Gábor minduntalan megújuló vitájában, az öreg ur egy könyvvel honya alatt, igen komoran tekintett körül a társaságon és mnt, aki-súlyos dolgot fog mondani, meg­szólalt : „Elhoztam a döntő bizonyítékot“. A társaság tagjai kíváncsian néztek az öreg urra. Egyikük meg is kérdezte: — Ugyan mire? — Családom előkelőségének az Ugronok felett állására — válaszolta a legkomolyabb hangon az öreg Sebesy. E szavakra a társa­ság kíváncsisága a legmagasabb fokra hágott. Az öreg ur pedig változatlan komolysággal vette elő a magával hozott könyvet és emelt i 17 előkelőbb ? hangon olvasta belőle a következőket: „Sebesy Ádám naplója 1796-ból. A 16. la­pon a következőleg szól. ... Május hava 8. napján átmentem Szom­batfalvára. Ott megszálltam Ugrón Tamásnál.“ — Itt megállóit az öreg ur s körül nézett a társaságon, kíváncsian lesve a hatást, amit a döntő bizonyítékként felolvasott naplórész tesz. A hallgatók azonban úgy érezték, hogy az öreg ur okoskodásában valami hézag van. Ugrón Gábor meg is kérdezte, hogy hát ez az a hires döntő bizonyíték ? Az öreg Sebesy erre boszankodást eláruló arccal fordult Ugrón Gáborhoz: — Valósággal meglep ez az értetlenség. Látszik, hogy az uj nemzedék nem tud dis- dingválni. Nézzük hát csak közelebbről a dol­got ? Mit is mond a 16. lapon a Sebesy Ádám naplója? „Megszálltam Ugrón Tamásnál“. Hát nem nyilvánvaló, hogy Ugrón Tamás korcsmáros volt. Mint ilyennél szállt meg Se­besy Ádám és az Ugron-család mégis előke­lőbb volna a Sebesynél? Ezután már senki sem fogja vitatni ezt“. így az öreg Sebesy Ferenc. A társaság tagjai persze nagy hahotával fogadták ezt a frappáns hizonyitást. Legjob­ban kacagott Ugrón Gábor. Az öreg Sebesy azonban rendületlen komolysággal fordult Ug­rón Gáborhoz: — Megadja-e most már magát Gábor öcsém ? Erre aztán Ugrón is komoly arcot vágott s azt mondotta: A bizonyítékot a Sebesy családnak az Ugrón család felett állására nem találom dön­tőnek, de azt készséggel ismerem el, hogy a humorban a Sebesyek csakugyan előkelőbbek. Ezzel lezajlott a nagy vita az öreg Sebesy Ferenc és az ifjú Ugrón Gábor között család­jaik előkelősége felől. így beszélte ezt el ez. előtt jó 30 esztendővel Bartha Miklós. És ez­zel a mi vitánk is véget ért. El kellett ugyanis ismernem, hogy akik ilyen aranyos humorral tárgyalták a kérdéseket, még ha családjaik előkelőségéről vitatkoztak is, igazi demok­raták, mert a magyar nép szellemének a ha­misítatlan naivitásából fakadt őszamatát kép­viselik. Váradi Aurél. LEGÚJABB FELVÉTELEK. MAGYAR MÜDALOK. HOMOCORD lemezeken. Tánc- és jazz-zene. Fekete Pál tenor, a m. kir. Operabáz tagja, tfomocord jazz-zenekarának kíséretével. 4—154 Papiak mellett lakik a Katika, foxtrott. Ősszel mindennek vége, tangó. 4 -156 Miért kell nekem mindig azt szeretni, tangó. Úgy szeretnék hinni magának, tangó. 4—157 0, Donna Klára, tangó. Ácsi cigány, foxtrott. Kocsányi és Lakos duó: 4—163 Gudbáj, Honolulu, blue». Engem szeres, blues. 4—164 Maga lesz a végzetem, blues. Gudbáj, Honolulu, blues. 4—165 Van egy tehén, foxtrott. Hapci, tüssz-trott. A „Csodabár“ c. operett slágerei Homo, cord jazz-zenekar, magyar refrénekkel: 4—162 Juj, Sári rosszul lett, slow fox Hát nem csuda, foxtrott. Kérjétek legújabb díjmentes katalógusunkat. Romániai vezérképviselet: MISCHONZNIKY S.A. kir. udv. szállító Bucureşti, I. Str. Coltel 7. ERDÉLYI LERAKATOK: Kolozsvár: Magazinul „LYRA“ Str. Reg. Maria 16. Brassó: DOINA, Strada Mihai Weiss 11. M. Erdős, Str. Târgul B. 4. Z. Borbáth, Strada Princ. Carol 29. Temesvár: ARMONIA, Bulevardul Ferdinand. 0 GH O <2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 • 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 00« 0000«00000e«0000000<»0«00000000»00e00e00990000<D«0000000000«0€ GALLIA“ FHAlüCIi-BOlliS mTHHUVlB sí. T. Amelyet a Lyon-i nagy selyenrmyárosok egy csoportja létesített Cotroceniben Bukaresi-i központtal. A „GALLIA“ ma EURÓPA EGYIK LEGMODERNEBB SE­LYEMGYÁRA, amely francia ekte technikai személyzet veze­tése alatt áll. Összes gyártmányai teljesen azonosak a LyOR-i központ gyártmányaival, a párisi divat legújabb újdonságait pedig a românişi vevőközönség a PÁRISIAKKAL EGYIDEJŰ­LEG VEHETI MEG. A „GALLIA“ ugyanolyan árakon hozza forgalomba sely­meit itten, mint Franciaországban, tehát sokkal olcsóbban, mint az országban az általános árak­A „GALLIA“ gyönyörű választékot nyújt detail vevői­nek a legolcsóbbtóí a legfinomabb selymekig. Kolozsvári fiókja, Str. Gén. Necuicea 2, (Kornis ucca, Renner palota) »0000©0000000000O00«00000000000C0*00*®0000*0000000000000000<SHS 000* 0 * 0 * 0 0 0 0 0 * 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 * 0 0 0 « 0 0 0 0 0 0 0 0 « 0 0 « 0 0 0 0 0 0 0 0 0 « 0 0 0 0 0 0 © Ö 0 * 000

Next

/
Oldalképek
Tartalom