Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-14 / 9. szám

4 mm XIV. BVF. 9, SZÁM- ' wwiwm wwm j» ivmnm***3* TTífll PROBLÉmAK „Áldozati adó“ és házbér Biharmeiye magyarpárti jelöltje nem fejtheti ki programját a határszéli falvakban Előbb a kérvény „elvész“, azután megtagadják az engedélyt A* uj esztendő szomorú ajándékot hozott ar, Állami tisztviselőknek. Elölépések helyett áldozati adót kaptak újévi meglepetésképpen. Lapunk már sokszor rámutatott a tisztviselő tár­sadalom élotsztenderdjének leszállításából folyó követ­kezményekre. Mert bár kétségtelen, hogy az áilam ma már alig tud más eszközhöz nyúlni, azonban a kellő idő­ben megtett gazdaságpolitikai intézkedésekkel sok min­dent el lehetett volna kerülni. Többek között az amúgy Is elég alacsony nivőju tiszti fizetések leszállítását is. A fizetésleszállitás mégis megtörtént és az ország egész közgazdaságának tudomásul kell vennie a fogyasz­tás erejének csökkenéséből származó újabb bajokat. Tu­domásul kell vennie,, hogy mától kezdve kisebb lesz a fogyasztás és kisebb lesz a forgalom, ami természetsze­rűen a termelés további redukcióját vonja maga után. Hogy ebből a rövid törvényből a nyomom Ságnak mek­kora lavinája zudul a román gazdasági életre és magára nz állami költségvetésre is, ez alkalommal nem kíván­juk szóvá tenni. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy nz áldozati adó megoldása és alkalmazása távolról sem mondható szociálisnak. A kis tisztviselőket aránytalanul sújtja. Mert lehet-e szociálisnak nevezni az olyan intéz­kedést, amely már az ötezer tejes fizetéseket 18 százalék levonással terheli? Az ötezer lejes havi fizetés ma még a minimális életsztenderdet sem tudja biztosítani, termé­szetes tehát, hogy ezeket a kis fizetéseket a törvényben megállapított kvótánál csak sokkal kisebb mértékben lett volna szabad áldozati adóval terhelni. Másik súlyos következménye az áldozati adónak, hogy ugyanakkor, amikor az állam az egyik kezével el­vonja az egészen kis exisztenciák életlehetőségeinek jó részét, a másik kezével semmit sem ad. Németország­ban, ahonnan a fizetések redukciójának gondolata kiin­dult, mielőtt a fizetéseket leszállították, hónapokon ke­resztül a kormány minden intézkedésének az volt a célja, hogy az árakat lefaragja. A gazdasági élet legki­tűnőbb szakértői dolgoztak és dolgoznak ma is azon, hogy az árak nívóját annyira csökkentsék, amely a re­dukált fizetésű tisztviselőnek is biztosítja megélhetését. Ennek a tervszerű, rendszeres munkának meg is van az eredménye. A németországi árak valóban estek és mi­után az áresés bekövetkezett, megtörtént a fizetések le­szállítása Is. Ámbár Németországban sem megy áldoza­tok nélkül a dolog, de mégis csak elviselhetőbb, mint nálunk, ahol a fizetések kisebbek lettek ugyan, azonban az árnivó leszállítására vajmi, kevés történt. Növeli a tisztviselönyomort az is, hogy a megélhe­tés egyik legnagyobb tétele, a lakbér épp a kormányok halogató és hozzánemértö gazdasági politikája követ­keztében ma talán egész Európában a legmagasabb. Es e kérdéssel kapcsolatban azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a lakások máról holnapra nem változtathatók. Az érvényben levő szokások szerint, a lakások legnagyobb része csak félévre mondható fel. Sőt az általános lakásiyizériák miatt a lakbérleti szer­ződések jő részét bosszú határidőre kötötték, oly körül­mények között, amikor áldozati adóról a bérlő tisztvise­lőnek természetesen sejtelme sem lehetett. A problémák között, amelyek ma sok-sok ezer tisztviselő családfő lel­két gyötrik, bizonyára a legsúlyosabb a lakbér problé­mája. Mert mit csináljon az a tisztviselő, akinek eddigi fizetésének aránytalan megterhelésével kellett lakást bérelnie, ha a magas lakbért továbbra is az alaposan le­redukált fizetéséből kell kifizetnie? És főként mit csi- uáljon az a tisztviselő, akit szerződése talán több éven keresztül is a magas bérek fizetésére kötelez? Tudjak, ina sok ezer család felett lebeg e probléma megoldásá­nak nehéz gondja. Es holnap még többen jutnak e meg­oldhatatlan kérdés elé, hiszen az államot máris követi a közigazgatás és e tisztiviselök sorsában osztoznak a magánalkaimazottak is. Pedig a probléma valóságos Koloinbus tojása, csak egy rövid törvényre van szükség. Amilyen mértékben csökkentette az állam és a magánvállalat a tisztviselők fizetését, ennek megfelelő arányban csökkenteni kell a tisztviselők lakbérkötelezettségét is. Csak a megfelelő kulcsot kell bölcsen megtalálni s igy a- tisztviselők fize­tése redukálásának szociális következményei nem lesznok igazságtalanok. Az intézkedésre sürgősen szük­ség van, február, elsejétől, a negyedévi házbérfizetés ide­jétől alig két hét választ el. T. J. (Nagyvárad, január 12.) A nemaeti paraszt­párt uralomraj utasa után megszüntette az os­tromállapotot és a cenzúrát és ezeket csak egy határmenti tizkilóméteres zónában hagyta ér­vényben. A gyűlésekre szóló engedélyeket a közigazgatási hatóságok adták ki és a tizkiló­méteres zónán kivül nem volt szükség semmi katonai engedélyre. így volt ez legalább is mos­tanáig, igy volt a Maniu-kormány ideje alatti általános választásoknál. A határszélhez közel eső községekben sem volt-szükség semmiféle kü­lönösebb gyülekezési engedélyre, hanem egysze­rű bejelentéssel meg lehetett tartani akár poli­tikai, akár kulturális összejöveteleket. A január 29-én megtartandó részleges vá­lasztások során az elhunyt Lázár Aurél helyére Biharmegye is uj képviselőt választ. A válasz­tási propaganda nagy lendülettel indult meg az egész megyében. A nemzeti parasztpárt Teianu pénzügyi államtitkárt jelölte, a Magyar Párt pedig Thury Kálmán dr.-t, az erdéljd magyar­ság kemény harcosát. A, Magyar Párt vasárnap akarta megkezdeni a megye községeiben propa­ganda körútját, amelynek során Thury Kál­mán dr. megtarthassa programmbeszódét. Elő­ször Bihardiószegen és Székélyhidon lettek vol­na ilyen ülések és a párt még csütörtökön bead­ta az engedély iránti kérést a megyei prefek- turára és a községekben minden előkészület megtörtént. Szombaton reggel, ameddig az en­gedélyt nem kapták kézhez, érdeklődtek annak sorsa iránt. Azt az információt kapták, hogy Popovici prefektus Vaskóra átázott és a kérvényt nem találják. Este a prefektus hazaérkezett és a magyarpárti vezetők újabb érdeklődésére az válaszolta, hogy a maga részéről semmi akadályt nem lát a gyű­lések megtartásában, azonban tizenöt kilométeres zónában a katonai hatóságok engedélye kell. Mivel ezt az engedélyt nem tudták megszerez­ni, a vasárnapra tervezett gyűlések egyelőre elmaradtak. Mindenesetre érdekes, hogy amikor a Magyar Párt a nemzeti parasztpárttal együtt ment a vá­lasztási küzdelembe, sőt még néhány hónappal ezelőtt is nem volt szükség katonai engedélyek­re, az csak most szükséges, amikor a Magyar Párt önálló listával indul a legjobb remények­kel biztató választási harcba. Vasárnap egyéb­ként Zágoni Dezső nagyváradi lapszerkesztő kulturelőadását sem engedélyezték, Fugyivásárhelyen pedig egy nagyváradi sport­emberek által tervezett boxmérkőzés közönségét zavarta szét a csendőrség. A hatóságoknak ezek a ténykedései érthetően az egész megyébeu nagy megdöbbenést keltettek. 7lz ügynöké a pénz, a szerzőé a dicsőség Tjogyan ad fa eí Tjumjaby Sándor szerzői tisztefefbijainak feíét nyolcezer pengőért ? (Budapest, január 12.) Sajnálom belekever­ni ebbe az ügybe Hunyady Sándort, a „Fekete- szám cseresznye“ népszerű és szimpatikus ju­biláns szerzőjét, aki egy bizalmas, baráti be­szélgetés során elmondotta, hogy „fél a betű­től“. Sajnálom megzavarni Hunyadyt, a költőt — dicsősége teljében, az ünneplések középpont­jában — ezzel a kérdéssel: mi is jutott néki a nagy sikerből, a pengőezresek áradatából és a dollárhegyek Ígéretéből? Hunyady Sándor azt mondaná, hogy neki1 nem fontos, elég, ha oda­haza, Kolozsvárott megvan a saját ágya, széke, Íróasztala, jól összehangolt „belterjes“ baráti köre, mit neki Heknba?! Sajnálom, hogy éppen Hunyady Sándorral kapcsolatban kell szóváten- ni ilyen hallatlan és minden laikus embert is megbotrákoztató eseményt, amely elvi aktuali­tásánál fogva is a közvélemény Ítélete elé kí­vánkozik. Súlyosbítja a dolgot, hogy az esemény 1930 november 6-án, csütörtök estén, a Feketeszáru cseresznye premierjén történt, amikor harminc­szor hivták ki a függöny elé Hunyady Sándort ós amikor a siker régen nem látott arányokban bontakozott ki a Vigszipház színpadán. A szer­zőt. aki a tapsförgetegben szinte magánkívül állta a siker viharát, a kulisszák mögött felke­reste az ismert pesti színházi ügynök. ' — Uram, adja el nekem a darabot, szőrös- töl-bőröstől. Hunyady azt sem tudja, miről van szó, — sok kiadása volt, uj frakk, virágok a szereplők­nek, már néhány hete minden kereset nélkül él Pesten és még most sem hisz a sikerben, — csak úgy letargikusan válaszol: — Kérem szépen, ahogy parancsolja... — Adok érte nyolcezer pengőt. Nyolcezer pengő, Istenem, de szép pénz, már készül is a szerződés, Hunyady alá is Írja a ne­vét és kap háromezer pengő készpénzt. A másik ötezer pengőt két-háromszáz pengőn­ként fölvette apránként előlegben, maradt há­romezer, amelyért Hunyady Sándor odaadta magát „sző röstől-bőröStől“. A szerződés szerint ugyanis a Feketeszáru cse­resznye minden várható jövedelmének fele az ügynököt illeti. Ebben természetesen benne van az összes vig- szinházi, vidéki, külföldi, amerikai előadások jogai, a könyvkiadás, a megzenésitési, a filmre átdolgozás joga, amely egy ilyen nagysikerű darabnál százezer pengőre is rúghat. Mindez odavan három, illetve nyolcezer pengőért, mert az ügynök éles, gyakorlott szeme meglátta a premier napján a sikert és Hunyady Sándor végeredményben szegény ördög, akinek a há­romezer pengő is mennyországot jelenthetett. Hunyady Sándor talán kölcsönpénzen utazott fel Pestre, meghajolni az ötvenedik előadáson a jubileumi közönség előtt, talán kölcsönpénzen ajándékozott virágcsokrokat a főszereplőknek, miközben egy város, egy ország irigyli a nagy­sikerű szerzőt, akinek azóta egyetlenegy fillér sem jutott a színház és az ügynök nagy jövedel­méből. Igaz, hogy övé a siker, a pénz pedig az ügynöké...-S. / í^^vyvwvsA<ww — Felolvasó ülés. Az Unitárius Irodalmi Társaság folyó hó 16-án, pénteken este hat óra­kor a kolozsvári unitárius kollégium dísztermé­ben felolvasó ülést tart a következő program­inál: Dr Ferenczy Géza: Elnöki megnyitó. Előadást tart: Vári Albert. Fekete Lajos: Ver­sek S. Nagy László novellát olvas fel. A felol­vasó ülésen közreműködik Puksáné Boros Irén I úrnő, a kiváló énekesnő is, aki Ütő Mária zon- ( goratanárnő kísérete mellett Petőfi—Jékey — j Lavotta dalokat fog előadni, Belépti díj nincs j Az elnökség kéri a nagyközönség minél széle- 1 sebbkörü érdeklődését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom