Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-14 / 9. szám
4 mm XIV. BVF. 9, SZÁM- ' wwiwm wwm j» ivmnm***3* TTífll PROBLÉmAK „Áldozati adó“ és házbér Biharmeiye magyarpárti jelöltje nem fejtheti ki programját a határszéli falvakban Előbb a kérvény „elvész“, azután megtagadják az engedélyt A* uj esztendő szomorú ajándékot hozott ar, Állami tisztviselőknek. Elölépések helyett áldozati adót kaptak újévi meglepetésképpen. Lapunk már sokszor rámutatott a tisztviselő társadalom élotsztenderdjének leszállításából folyó következményekre. Mert bár kétségtelen, hogy az áilam ma már alig tud más eszközhöz nyúlni, azonban a kellő időben megtett gazdaságpolitikai intézkedésekkel sok mindent el lehetett volna kerülni. Többek között az amúgy Is elég alacsony nivőju tiszti fizetések leszállítását is. A fizetésleszállitás mégis megtörtént és az ország egész közgazdaságának tudomásul kell vennie a fogyasztás erejének csökkenéséből származó újabb bajokat. Tudomásul kell vennie,, hogy mától kezdve kisebb lesz a fogyasztás és kisebb lesz a forgalom, ami természetszerűen a termelés további redukcióját vonja maga után. Hogy ebből a rövid törvényből a nyomom Ságnak mekkora lavinája zudul a román gazdasági életre és magára nz állami költségvetésre is, ez alkalommal nem kívánjuk szóvá tenni. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy nz áldozati adó megoldása és alkalmazása távolról sem mondható szociálisnak. A kis tisztviselőket aránytalanul sújtja. Mert lehet-e szociálisnak nevezni az olyan intézkedést, amely már az ötezer tejes fizetéseket 18 százalék levonással terheli? Az ötezer lejes havi fizetés ma még a minimális életsztenderdet sem tudja biztosítani, természetes tehát, hogy ezeket a kis fizetéseket a törvényben megállapított kvótánál csak sokkal kisebb mértékben lett volna szabad áldozati adóval terhelni. Másik súlyos következménye az áldozati adónak, hogy ugyanakkor, amikor az állam az egyik kezével elvonja az egészen kis exisztenciák életlehetőségeinek jó részét, a másik kezével semmit sem ad. Németországban, ahonnan a fizetések redukciójának gondolata kiindult, mielőtt a fizetéseket leszállították, hónapokon keresztül a kormány minden intézkedésének az volt a célja, hogy az árakat lefaragja. A gazdasági élet legkitűnőbb szakértői dolgoztak és dolgoznak ma is azon, hogy az árak nívóját annyira csökkentsék, amely a redukált fizetésű tisztviselőnek is biztosítja megélhetését. Ennek a tervszerű, rendszeres munkának meg is van az eredménye. A németországi árak valóban estek és miután az áresés bekövetkezett, megtörtént a fizetések leszállítása Is. Ámbár Németországban sem megy áldozatok nélkül a dolog, de mégis csak elviselhetőbb, mint nálunk, ahol a fizetések kisebbek lettek ugyan, azonban az árnivó leszállítására vajmi, kevés történt. Növeli a tisztviselönyomort az is, hogy a megélhetés egyik legnagyobb tétele, a lakbér épp a kormányok halogató és hozzánemértö gazdasági politikája következtében ma talán egész Európában a legmagasabb. Es e kérdéssel kapcsolatban azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a lakások máról holnapra nem változtathatók. Az érvényben levő szokások szerint, a lakások legnagyobb része csak félévre mondható fel. Sőt az általános lakásiyizériák miatt a lakbérleti szerződések jő részét bosszú határidőre kötötték, oly körülmények között, amikor áldozati adóról a bérlő tisztviselőnek természetesen sejtelme sem lehetett. A problémák között, amelyek ma sok-sok ezer tisztviselő családfő lelkét gyötrik, bizonyára a legsúlyosabb a lakbér problémája. Mert mit csináljon az a tisztviselő, akinek eddigi fizetésének aránytalan megterhelésével kellett lakást bérelnie, ha a magas lakbért továbbra is az alaposan leredukált fizetéséből kell kifizetnie? És főként mit csi- uáljon az a tisztviselő, akit szerződése talán több éven keresztül is a magas bérek fizetésére kötelez? Tudjak, ina sok ezer család felett lebeg e probléma megoldásának nehéz gondja. Es holnap még többen jutnak e megoldhatatlan kérdés elé, hiszen az államot máris követi a közigazgatás és e tisztiviselök sorsában osztoznak a magánalkaimazottak is. Pedig a probléma valóságos Koloinbus tojása, csak egy rövid törvényre van szükség. Amilyen mértékben csökkentette az állam és a magánvállalat a tisztviselők fizetését, ennek megfelelő arányban csökkenteni kell a tisztviselők lakbérkötelezettségét is. Csak a megfelelő kulcsot kell bölcsen megtalálni s igy a- tisztviselők fizetése redukálásának szociális következményei nem lesznok igazságtalanok. Az intézkedésre sürgősen szükség van, február, elsejétől, a negyedévi házbérfizetés idejétől alig két hét választ el. T. J. (Nagyvárad, január 12.) A nemaeti parasztpárt uralomraj utasa után megszüntette az ostromállapotot és a cenzúrát és ezeket csak egy határmenti tizkilóméteres zónában hagyta érvényben. A gyűlésekre szóló engedélyeket a közigazgatási hatóságok adták ki és a tizkilóméteres zónán kivül nem volt szükség semmi katonai engedélyre. így volt ez legalább is mostanáig, igy volt a Maniu-kormány ideje alatti általános választásoknál. A határszélhez közel eső községekben sem volt-szükség semmiféle különösebb gyülekezési engedélyre, hanem egyszerű bejelentéssel meg lehetett tartani akár politikai, akár kulturális összejöveteleket. A január 29-én megtartandó részleges választások során az elhunyt Lázár Aurél helyére Biharmegye is uj képviselőt választ. A választási propaganda nagy lendülettel indult meg az egész megyében. A nemzeti parasztpárt Teianu pénzügyi államtitkárt jelölte, a Magyar Párt pedig Thury Kálmán dr.-t, az erdéljd magyarság kemény harcosát. A, Magyar Párt vasárnap akarta megkezdeni a megye községeiben propaganda körútját, amelynek során Thury Kálmán dr. megtarthassa programmbeszódét. Először Bihardiószegen és Székélyhidon lettek volna ilyen ülések és a párt még csütörtökön beadta az engedély iránti kérést a megyei prefek- turára és a községekben minden előkészület megtörtént. Szombaton reggel, ameddig az engedélyt nem kapták kézhez, érdeklődtek annak sorsa iránt. Azt az információt kapták, hogy Popovici prefektus Vaskóra átázott és a kérvényt nem találják. Este a prefektus hazaérkezett és a magyarpárti vezetők újabb érdeklődésére az válaszolta, hogy a maga részéről semmi akadályt nem lát a gyűlések megtartásában, azonban tizenöt kilométeres zónában a katonai hatóságok engedélye kell. Mivel ezt az engedélyt nem tudták megszerezni, a vasárnapra tervezett gyűlések egyelőre elmaradtak. Mindenesetre érdekes, hogy amikor a Magyar Párt a nemzeti parasztpárttal együtt ment a választási küzdelembe, sőt még néhány hónappal ezelőtt is nem volt szükség katonai engedélyekre, az csak most szükséges, amikor a Magyar Párt önálló listával indul a legjobb reményekkel biztató választási harcba. Vasárnap egyébként Zágoni Dezső nagyváradi lapszerkesztő kulturelőadását sem engedélyezték, Fugyivásárhelyen pedig egy nagyváradi sportemberek által tervezett boxmérkőzés közönségét zavarta szét a csendőrség. A hatóságoknak ezek a ténykedései érthetően az egész megyébeu nagy megdöbbenést keltettek. 7lz ügynöké a pénz, a szerzőé a dicsőség Tjogyan ad fa eí Tjumjaby Sándor szerzői tisztefefbijainak feíét nyolcezer pengőért ? (Budapest, január 12.) Sajnálom belekeverni ebbe az ügybe Hunyady Sándort, a „Fekete- szám cseresznye“ népszerű és szimpatikus jubiláns szerzőjét, aki egy bizalmas, baráti beszélgetés során elmondotta, hogy „fél a betűtől“. Sajnálom megzavarni Hunyadyt, a költőt — dicsősége teljében, az ünneplések középpontjában — ezzel a kérdéssel: mi is jutott néki a nagy sikerből, a pengőezresek áradatából és a dollárhegyek Ígéretéből? Hunyady Sándor azt mondaná, hogy neki1 nem fontos, elég, ha odahaza, Kolozsvárott megvan a saját ágya, széke, Íróasztala, jól összehangolt „belterjes“ baráti köre, mit neki Heknba?! Sajnálom, hogy éppen Hunyady Sándorral kapcsolatban kell szóváten- ni ilyen hallatlan és minden laikus embert is megbotrákoztató eseményt, amely elvi aktualitásánál fogva is a közvélemény Ítélete elé kívánkozik. Súlyosbítja a dolgot, hogy az esemény 1930 november 6-án, csütörtök estén, a Feketeszáru cseresznye premierjén történt, amikor harmincszor hivták ki a függöny elé Hunyady Sándort ós amikor a siker régen nem látott arányokban bontakozott ki a Vigszipház színpadán. A szerzőt. aki a tapsförgetegben szinte magánkívül állta a siker viharát, a kulisszák mögött felkereste az ismert pesti színházi ügynök. ' — Uram, adja el nekem a darabot, szőrös- töl-bőröstől. Hunyady azt sem tudja, miről van szó, — sok kiadása volt, uj frakk, virágok a szereplőknek, már néhány hete minden kereset nélkül él Pesten és még most sem hisz a sikerben, — csak úgy letargikusan válaszol: — Kérem szépen, ahogy parancsolja... — Adok érte nyolcezer pengőt. Nyolcezer pengő, Istenem, de szép pénz, már készül is a szerződés, Hunyady alá is Írja a nevét és kap háromezer pengő készpénzt. A másik ötezer pengőt két-háromszáz pengőnként fölvette apránként előlegben, maradt háromezer, amelyért Hunyady Sándor odaadta magát „sző röstől-bőröStől“. A szerződés szerint ugyanis a Feketeszáru cseresznye minden várható jövedelmének fele az ügynököt illeti. Ebben természetesen benne van az összes vig- szinházi, vidéki, külföldi, amerikai előadások jogai, a könyvkiadás, a megzenésitési, a filmre átdolgozás joga, amely egy ilyen nagysikerű darabnál százezer pengőre is rúghat. Mindez odavan három, illetve nyolcezer pengőért, mert az ügynök éles, gyakorlott szeme meglátta a premier napján a sikert és Hunyady Sándor végeredményben szegény ördög, akinek a háromezer pengő is mennyországot jelenthetett. Hunyady Sándor talán kölcsönpénzen utazott fel Pestre, meghajolni az ötvenedik előadáson a jubileumi közönség előtt, talán kölcsönpénzen ajándékozott virágcsokrokat a főszereplőknek, miközben egy város, egy ország irigyli a nagysikerű szerzőt, akinek azóta egyetlenegy fillér sem jutott a színház és az ügynök nagy jövedelméből. Igaz, hogy övé a siker, a pénz pedig az ügynöké...-S. / í^^vyvwvsA<ww — Felolvasó ülés. Az Unitárius Irodalmi Társaság folyó hó 16-án, pénteken este hat órakor a kolozsvári unitárius kollégium dísztermében felolvasó ülést tart a következő programinál: Dr Ferenczy Géza: Elnöki megnyitó. Előadást tart: Vári Albert. Fekete Lajos: Versek S. Nagy László novellát olvas fel. A felolvasó ülésen közreműködik Puksáné Boros Irén I úrnő, a kiváló énekesnő is, aki Ütő Mária zon- ( goratanárnő kísérete mellett Petőfi—Jékey — j Lavotta dalokat fog előadni, Belépti díj nincs j Az elnökség kéri a nagyközönség minél széle- 1 sebbkörü érdeklődését.
