Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-08 / 274. szám

XIU. ÉVF. 274. SZÁM.

Másfélöra Nagyvárad es Szatmár uj püspökénél

Fiedler püspök megg’ssólal

és felel a nyílt és csak elsutftogoft vádakra

„Soka magyarfalő, sem németéforesztő nem voltam, a szeretedet tslrdeiem...44 - Elmondja, hogy a támadásokban csak a magyar kisebbségi öntudat megnyilatkozását látja

— Kiküldött munkatársunktól —

— Mi már nem is szeretjük, hanem rajongunk érte. Mindenkivel csak jót tett, mindenkin csak segített s az intézetben a legnagyobb rendet és fegyelmet tartotta. Boldogok lehetnek a nagyváradi püspökségen, ahol a személye maga körül csak szeretetet, melegséget és közvetlenséget fog szétárasztani.

Még egy vélemény.

Idősebb, komolyaién ur jelenik meg a szin- téren. A papnevelde építője, igen tekintélyes ember Temesváron. Ilyeneket mond:

— Tévednek azok az újságcikkek, melyek kinevezése alkalmával félreverték a harangot. Sohasem politizált. Visszavonniva élt és dolgozott. Mint szakember mondhatom, hogy kitűnő gazda, pompás közgazdasági érzéke van, amióta itt dolgozik, a papnevelde gazdasági ügyeit

Nyílt kérdésre őszinte válasz

— Éppen az a hírlapi csata s a támadások, amelyek püspök ur kinevezésével kapcsolatosan napvilágot láttak, szinte kötelezővé teszik, hogy a magyar katholikusság részére megnyugtató, a felkorbácsolt lelkeket lecsillapító izén etet adjon a Keleti Újság publicitása révén. Igaz-e, hogy méltóságod a múltban a sváb nemzetiségű politikának' kötelezte el magát?

— Nem szívesen beszélek ezekről a dol„Sem magyargyülolő, sem németébresztő nem vágyók"

rendbeszedte s olyan mintagazdálkodást teremtett, ami valóban példás s csodálatraméltó.

Szemben a püspökkel

Folytathatom hasábokon keresztül. Nem akadt egyetlen etnber, legyen az magyar, sváb, vagy bármely nemzetiségű, aki az uj püspökről ne a szeretet és csodálat bangjáu beszélne. A kapus figyelmeztet, hogy most érkezik a püspök. Sohasem láttam, tehát a kíváncsiság izgalmával várom a megismerkedés első impresszióit. A folyósón találkozunk. Középtermetű, zömök, erösvállu férfi. Az arca csupa nyíltság és őszinteség. Egész lényén az emberi jóság derűje és nyíltsága látszik. Elébe állok és hangosan bemutatkozom. Midőn az újság- iró szó megütötte a fülét, az ajkán a finom irónia ideges vonaglása szaladt végig. Jóságos szemeiből azonban mélységes derű és szeretet, sugárzik felém. Egy pillanatra két ember vizsgáló tekintete tapad egymásra, azután a feszültség feloldódik. Barátságosan és szeretettel hiv be a dolgozószobájába.

Egy7 derűs, elháritó mozdulat figyelmeztetett, hogy Fiedler István püspök nem akar és nem szeret nyilatkozni. Udvariasan hellyel kinál és beszélni kezd. Mikor ceruzát és jegyzőkönyvet veszek elé, elhallgat.

— Most az ember az emberrel beszél, ebből egy szót sem lehet megírni!

És már látom a tekintetéből, hogy az újságíró fölé akar kerekedni. Paposán, szimbólumokban beszél, elvontan, amit az intervju nem bir meg. Nyugodtan hallgatok s midőn azt hiszi, hogy az újságíró le van győzve, akkor a leghatározottabban jelentem ki:

gokról. Egész életem a papi hivatás betöltésében merült ki, sohasem politizáltam, de nem haragszom, hogy a magyar lapok, ha érdemtelenül is, megtámadtak. Fn ebben a magyar kisebbségi öntudatnak érthető megnyilatkozását láttam. Sehol erre nem reflektáltam. Nem is akartam.

— És mégis szükség van rá! <— vetettük közbe.

(Temesvár, december hó.) Fiedler István temesvári kanonok Nagyvárad—szatmári róm. kát. püspökké való kinevezése az egész magyar katolikusság körében nagy feltűnést keltett- A kinevezés váratlanul, sőt meglepetésszerüleg történt és a magyar sajtó egy része a legna- gyob aggódással kommentálta Róma elhatározását, hogy nem is egy, hanem két magyar katolikus püspökség élére német származású főpapot nevezett ki. A legutóbbi státusgyülésen gróf Majláth Gusztáv, az erdélyi katolikusság tiszteletreméltó főpásztora komoly szavakkal figyelmeztette nemcsak a státus jelenlévő egyházi és világi főméltóságait, hanem az egész magyar katolikusságot, hogy Róma nem elhamarkodottan határozott; midőn Fiedler István temesvári kanonokot hívta a Nagyvárád—szatmári püspöki székbe, mert az újonnan kinevezett püspök valóban hivatott arra, hogy magas egyházi méltóságát méltóképpen betöltse.

Ez indított arra, hogy az uj püspököt otthonában felkeressem.

Az első informátor: a kapus.

A Hochberg generális ucca 2. számú ház előtt állok meg. Ez a hatalmas épület a temesvári pannevelőintézet, ahol Fiedler István, mint az intézet aligazgatója már bosszú évek óta működik. A kapusnál érdeklődöm, hogyan lehetne beszélni Fiedler püspök úrral. Azt a választ kapom: a püspök ur jelenleg nincs odahaza, a fogadtatásnak és a vele való beszélgetésnek azonban hazaérkezése után semmiféle akadálya nincs.

— Fiedler püspök ur a világ legegyszerűbb embere, — mondja a kapus. Mindenkit, minden időben fogad, nem köti magát semmiféle szertartáshoz.

— És amióta püspök lett, azóta nem zárkózik el senki elől?

— Nem változott a méltóságos ur semmit. Ma is gyalog jár s még többet dolgozik, mint azelőtt.

Ekkor már a kapus szobájában vagyok. Helyet foglalok egy széken. A kapus nem tudta, hogy újságíróval beszél. Megkockáztatom az alábbi kérdést:

— örülnek, hogy Fiedler püspök ur elmegy?

— Dehogy örülünk, sőt sirni szeretnénk. Fiedler püspök ur áldott jó ember, sohasem bántott senkit s mindig csak jót tett. Csak annak örülünk, hogy püspökké nevezték ki. Az egész intézet már hetek óta csak arról beszél: mi lesz a papneveldéből a püspök ur távozása után?

— Hogyan beszél, milyen nyelven önökkel a püspök ur?

A kapus elnevette magát s anélkül, hogy észre vette volna, politikai természetű nyilat kozatot tett:

— A méitóságos ur mindenkivel az anyanyelvén beszél. A magyarokkal magyarul, a németekkel németül és a románokkal románul. Nem tett ő soha különbséget, lehetett az méltó- ságos ur, vagy szolga s lehetett bármilyen nemzetiségű...

A főnöknő.

A zárda főnöknője lép be most a portás szobájába. Anélkül, hogy külön megkérdezném, a legnagyobb elragadtatással beszél Fiedler püspökről.

— Hát igen, ha a nyilatkozat elő! nem térhetek ki, nyugodtan, fölemelt fővel mondhatom, hogy

sem magyar faló, sem németébresztő sohasem voltam és nem is leszek. A múltamhoz híven maradok Krisztus alázatos szolgája és a szeretet hirdetője.

— Előttem mindenki egyforma volt a múltban és egyforma lesz a jövőben is. Mindenkiben keresztény hívőt látok. Egy pap sohasem gördíthet a nemzeti érzés elé akadályokat. És ha már politikáról beszélünk, akkor kijelenthetem, hogy nekem csak egyetlen egy politikám van, az Urjézus igéinek a hiikletése. A múltban is és a jövőben is ezt a keresztényi eszményi akarom teljes erőmmel szolgálni.

— Támadóimnak csak azt izenem, hogy a mai nehéz időkben

ne azt keressük, ami minket szétválaszt, hanem ami összehoz, egy táborba terel.

— Harminchat éves papi működésnek a múltja áll mögöttem. Nyitott könyv ez, mindenki beletekinthet. Hosszú papi múltam alatt sohase kerültem olyan helyzetbe, hogy a személyem körül pártoskodás és gyűlölködés lángolt volna fel. De én krisztusi hittel hiszem, hogy ezek a nehézségek elmúlnak, a kiélezett ellentétek elsimulnak és én vallásossággal, jótékonysággal és főpásztori működésemmel fogok válaszolni az ellenem elhangzott vádaskodásokra. Dolgozni fogok, amit egész életembe tettem. És ha az uj egyházmegyében rendet kell teremteni, arra is elegendő erőt érzek magamban.

— A forradalom idején Resicán a munkásság körében végeztem papi teendőket, Ha a legnehezebb és legviharosabb napokban senkivel semmi összetűzésem nem volt s papi posztomat meg tudtam állani, remélem, hogy ezután is a jó Isten segedelmével, szeretettel és munkával minden elémbe tornyosuló akadályt

!e fogok győzni.

És az uj püspök szájából zengő magyarsággal ömlik a szó. Beszél a mai társadalmi problémákról és beszél azokról a hatalmas teendőkről, amik ma úgy az egyházi, valamint a világi vezetőférfiak elé tornyosulnak. A magas homlok, nyílt tekintet és a sok küzdésben és munkában megtisztult, derült arc az újságíró előtt azt a benyomást kelti, mintha egy izig-vérig, törzsgyökeres magyar emberrel beszélne. A beszélgetés folyamán ismételten felmerülnek azok az újságcikkek, amelyek kinevezését kritika tárgyává tették s szóba jönnek azok a szempontok, amelyek a magyar tollakat irányították. Megértő, jóságos arccal mondja:

— No beszéljünk erről, én nem akarom a sebeket feltépni, az én papihivatásom az, hogy a magyar katholikusság valóban fájó sebeit meggyógyítsam. Ez lesz életemnek a legszebb feladata. ,;

Távozáskor még megmutatja a papnövelde legszebb ékességét, a házi kápolnát, amelyet egy magyar művész gyönyörű freskói díszítenek. A magya i vón a tkozásu szent képek előtt hosszasan magyarázza a művész intencióit s minden szavától csak az érződik ki, hogy ez az ember, az üj püspök magyarfaló, magyar- gyűlölő nem főhet. Egész Temesvár magyar társadalmában nem akadt egyetlen-egy ember, aki gáncsoskocfé szót emelt volna ellene.

Mástól tudom meg, hogy hosszú idő óta egy Pázmán Péter nevezetű magyar gyereket taníttat, jövőjéről gondoskodik, amit azért Írunk meg, hogy bizonyítékot nyújtsunk Fiedler István püspök nemes érzelmeiről.

íme a hü fotografia, nehány markáns ecsetvonással felvázolt portré a jó püspökről és a derék emberről... Olajos Domokos.