Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-08 / 274. szám
XIII. évf. 274. sztäm. mfli PROBLÉTTlftK Erdély regénye A* * Athene Palace halijában, kényelmesen keresztberakott lábakkal, Illatos cigaretta füstjébe burkolózva ül aa exíegyenc: Tiberlu Vornic ur, volt író, madridi sajtóattasé, fó'kijáró is egyben és intervjut ad az újságíróknak: .jltegényt Írtam a börtönben, amelyben mindenki magára ismerhet, aki az utolsó tiz év alatt szerepet játszott Erdélyben, „Vérző Erdély*1 ez a elme, mondhatom, nagyon keserű lesz tőle az ember szája ize. Mellesleg: meg fogom Írni benne, hogy aljas és minden hájjal megkent kijárók hogyan szívták el egy egész országrész vérét, rá fogok mutatni közigazgatásunk borzalmaira, leleplezem bennük a minisztérium bennfenteseit, egy szóval egy olyan társaságot cipelek a nyilvánosság été, hogyha majd ha lefogják őket — ha egyáltalában lefogják — szűk lesz a vacarestil börtön.“ Nincs kétségünk az iránt, hogy Tiberiu Vornic alapos felkészültséggel lát hozzá témájához és mint a nagy regényírók, a verizmus igaz képviselői szokták, ö is a helyszínén tanulmányozza a cselekményt és annak környezetrajzát. Egy kis szépséghibája van azonban a dolognak. Más az, ha Upton Sinclair bányásznak maszkírozza magát és leszáll az amerikai szénpcklok mélységeibe és más az, ha egy ember maga is a leggyanusabb kijárásokkal foglalkozik és azután tele dühvei és szenvedéllyel leleplezi társait. Upton Sinclairnak elhisszük, amit mond, viszont Tiberiu Vornicnak nem fogjuk hinni, noha ő is nagyjából az igazságot fogja elmondani. Upton Sinclair ugyanis egy becsületes ember. Vornic legfeljebb abban a világban számit gentlemannak, amelyet éppen készülő könyvében óhajt majd megtagadni. Pálcát törni társadalmak felett, csupán annak az embernek van joga, aki erkölcsi tekintetben teljesen intakt és egész élete tisztaságával támasztja alá a tételeit. Ha tehát nem egy Vornic, hanem egy igazi Író eresztené ki Acolus barlangjából az utolsó tiz esztendő panama-ciklonjait, úgy még agyonkorrumpált közéletünkben is előidézne egy kis fuvallatot. De igy? Csak nem fogunk egy Tiberiu Vornic- hak beugrani? * De ha már a „Vérző Erdély“-ró'l beszélünk, el kell mondanunk, hogy ebben a könyvben még akkor sem „Ismerhet mindenki magára, aki az utolsó tiz év alatt szerepet játszott Erdélyben“, ha a készülő könyv szerzője történetesen a vacarestli kényszerpihenés nélkül, tehát még hajdani inficlálatlan korában nyúlt volna e regény témához. A vérző Erdélynek hősei ugyanis nem azok a terítékre kerülő márőlholnapra megtollasodó ki járók és felhajtok, hunéin az erdélyi nép maga, amelyet Tiberiu Vornic sem ismer. Mert ha ismerte volna Erdély agyonsanyargatott népeit, akkor neki nem lett volna szive saját kis galádságaival is tetézni a nyomort. Es legfőképpen honnan ismeri ő az erdélyi magyarság lelkét? Ka a Vérző Erdélyben az erdélyi országrészről szándékozik könyvet Írni, akkor neki iegeísősorban a magyarság ügyével kellene foglalkoznia, mert a magyarság kisebbségi sorban duplán Csáki szalmája volt a kijáróknok és ameddig a többségi nép, egy sebbői, addig a magyarság száz sebből vérzett. Amint olvassuk egyébként a budapesti napilapokból, hasonló problémáról nemrégiben ismeretlen magyar .szerzőnek „Zátony“ eimii könyve jelent meg, amely tollhegyre veszi az utolsó tiz év szenvedéseit, abban a kis körben, ameddig egy falunak határai húzódnak. E mü végső sorai abban a jajban csendülnek fel, hogy Erdély menthetetlen, a magyarság számára elveszett. Mi látatlanban is perbe szállunk ezzel a végkövetkeztetéssel. Egy nép sohasem lehet annyira pesszimista, hogy ne higyjó: akad még egy talpalatnyi föld a számára és akad még égy darabka kenyér. Nős, csak arra akarunk kilyukadni, hogy lám egyetlen falu szemszögéből megítélve milyen vádirat Ítészülhet, nem a román nép, nem a román állameszme, de azok ellen a közigazgatási REUMATIKUS FÁJDALMAKAT AZONNAL CSILLAPÍTJA. Oemmifélc szer nem olyan jó reumatikus fájdalmak ellen, O mint a Sloan's Liniment. Ne szenvedjen tovább. Kenjen fel egy kevés Sloan's Liniment-et és a fájdalmak meg fognak szűnni. E szer felszívódik anélkül, hogy a bedörzsölés szükséges lenne, felmelcgeli és megnyugtatja a beteg s öveteket és megszünteti a fájdalmakat. Ennélfogva ajánlatos volna, ha On ezen szerből mindig egy üveggel kéznél tartana, miután e készítmény az egyedü l bevált, szer ilyen , fájdalmak ellen. — Reuma, boszorkányszurás (hátfájás),isiás és mindenféle hasonló fájdalmak megszűnnek a Sloan's Liniment használata által. Sloan’s Liniment Heéssüntet minden fájdalmat A t. közönség részére egy üveg ára 75’— lei uzurpátorok ellen, akik ezer és ezer furfanggal a nem politizáló nép lába alól húzzák ki a talajt. Már pedig egyik falu olyan mint a másik; mint két szem cseresznye egyazon fáról, úgy hasonlítanak egymásra. És ha ezeknek a falvaknak egyszer mind megszólalnának a krónikásai, alighanem cudar dolog lenne ebből... * Távolról sem azt akarjuk, hogy Tiberiu Vornic is úgy írjon a vérző Erdélyről, mint ahogyan az a bizonyos Székely Mózes ír, aminthogy általában véve a regény- irodalomban nem vagyunk hívei a riportszerü leleplezéseknek. A regényíró számára a tények igazságánál, — amelyeket természetesen sohasem hamisíthat meg — saját művész igazságának kell fölébe nőnie. Én azt hiszem, hogy a Székely Mózesek képesek lesznek erre, de a Tiberiu Vomicok sohasem. Mert elsősorban ahhoz szív kell; aki a föld tragédiáját megírja, annak szeretnie kell a földet. Tiberiu Vornicnak sem szive nincs és sohasem szeretett. Ma az egész világon az irodalom törekvése abban az irányban lialad, hogy a ma közvetlen szenvedéseit és kollektiv érzelemvilágát vigye öntudatos művészi formában a közönség elé. Szent meggyőződésünk, hogy meg fog születni Erdély regénye nemcsak az erdélyi magyar irodalomban, de a hazai román irodalomban Is. Egy olyan regény, amely az élet és a művészet valóságának rettenetes igazságosságaival emeli a méltatlanul szenvedő népek sorstragédiáját az irodalom magasabb szféráiba és amely talán eléri minden kollektiv művészet ösztönös célját: Ja- vitni fog. (i.) Nagyvárad városa háromszázmillió lefnyi kölcsöitafáelatot kapott egy amerikai pénz- csoporttól, és ennek ellenében a villamos« müvek általa való reorganizálását kéri (Nagyvárad, december 6.) Két nappal ezelőtt a városházán megjelent Popper Ákos, a nagyváradi Egyesült Bank vezérigazgatója és közölte, hogy egy amerikai tőkecsoport na- gyobbösszegü. kölcsönt ajánlott fel a városnak a villamos teljes reorganizálása céljából. Popper közlése szerint a kölcsönajánlat egymillió dollárra és L30 millió lejre, azaz összesen 300 millió lejre szói, 8 százalékos kamatozás mellett, 35 évre. Az amerikai tőkecsoport ezzel szemben azt kívánja, hogy egy együttesen meghatározandó időre adják ki neki a villamosmü koncesszióját, avagy egy közös rezsim formájában a várossal együtt vegyék kezelésbe. A városi tanács azonnal bizalmi ülésre összeült és nagy fontosságot tulajdonit az ajánlatnak, amelynek főgaranciáját Popper Ákos személyében látja. Nagyváradi tudósítónk értesülése szerint az amerikai pénzcsoport hasonló ajánlatokkal fordult Szatmár, Arad, Temesvár, Nagyszeben, Marosvásárhely, Brassó és Csernovic városokhoz is. A pénzcsoport megbízottja a napokban Nagyváradra érkezik és innen látogat el a többi vá rosokba is. WWV:>?WW<Ae.'VN^/WVN|IWW^A'k>' v<vwvwvvvv>/vusA*/y/vwvy >vwwwiaiww>^ Karácsonyra ajándékot Os*.20"30Vkal Olcsóbban vásárolhat az ,,ETW“-înţivek gyári lerakdkonl ”1 KgjgÍg±i£g!lP^*: A CaIea Kegele Ferdinand 2/a, Târgu-Mureş, Marosvásárhelyen Vass Jenő, Főtér. A legújabb divatu női táskákat, férfi zsebtárcákat, aktatáskákat és koffereket, necessaireket. India függetlensége Jean: Bátorkodom megkérdezni Babette, mit csinál ezzel az óriási atlasszal a térdén? Valami szünidői menetrendet állit össze? Babette: Nem uram. Lemondtam minden különcködésről. Most csak az indiai kérdés foglalkoztat. Jean: gondolja meg jól, mielőtt ebbe a súlyos kalandba bebocsátkozik. Gondoljon arra, hogy egy ilyen szimpatikus maharadzsával és nem kevésbé szimpatikus angolokkal vagyunk összeköttetésben. Babette: Éppen erről van szó. Naidu asszony az, aki engem érdekel, ö mennyire szerettem volna én is nemzeti hősnő, felszabaditónö lenni. Jean: Maga mind az vagy majdnem az. Nemzeti szépség és hősnő, mert kibírja mellettem. Babette: Tényleg úgy van. Babette, a nemzeti szépség csakis a „Bourjois“-íéle pasztel szépitőket, a csudás „MON PARFÜM“ pudert, ajk pirositót és a remek „SOIR DE PARIS“ parfümöt használja.
