Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-06 / 272. szám
itt a boletta A kormány törvényjavaslatot dolgozott ki. amely kerékkötője a szabadkereskedeiemnek Taxát vetnek ki a lisztre, a többlet azonban nem a termelőt, hanem a kincstárt illeti (Bukarest, december 4.) A földmivelés- ügyi minisztérium elkészítette az úgynevezett gabnaértékesitési törvényjavaslatot és azt már át is küldötték a legfőbb törvényhozó tanácsnak. A tanács avizója után a javaslat minisztertanács elé kerül és azt közelebbről, körülbelül a költségvetés letárgyalása után a parlament elé terjesztik. A javaslat első szakasza a törvény kihirdetése napjától megszünteti a gabona, az olajtartalmú termékek és a hüvelyes vetemények kiviteli taxáit. Lényegesen megkönnyítik a belföldi gabonaforgalmat is, amennyiben a gabonaeladásokat mentesitik a bélyegtörvény 14-ik szakaszában előirt illeték alól, az export- eladásokat pedig az 1,32 százalékos forgalmi adó alól. A malmokat két kategóriába osztja a törvényjavaslat, a kereskedelmi és a falusi malmok csoportjába. Az első csoportba tartozó malmokat szindikátusba fogják tömöríteni központi vezetés alatt. A szindikátusi malmok csak a maguk számlájára őrölhetnek, míg a falusi malmok viszont csupán a falusi lakosság számára pénzben vagy természetben való ellenszolgáltatásért. A falusi malmok a náluk őröl tetőktől kapott természetbeni ellenszolgáltatást nem adhatják el megőrölve, hanem csupán, mint gabonát. Az ipar és kereskedelemügyi minisztériumnál a malmok részére központi ellenőrző hivatalt létesítenek, amely minden évben a malomszindikátussal együttesen megállapítja, mindegyik malom részére az őrlési kontingenst, az utóbbi két évben fizeÜgyvédi határ* itiéisapié 1931. Teljes angol vászonkötésben ............... 480 Lei ä Lupáié, HoIsotl tett. forgalmi adó, továbbá az illető malom technikai felkészültsége alapján. A liszt belföldi forgalma szabad lesz, azonban a Cukorközpont mintájára lisztközpontot létesítenek. Ez a lisztközpont fogja meghatározni a belföldön forgalomba hozható lisztfajtákat és azok árait. A malmokból kikerült liszteknél minden egyes zsákon rajta lesz a minőség-megállapitás és a liszt származási okmánya. A belföldi fogyasztásra szükséges lisztmennyiséget minden évben julius 1-e és 15-e között állapítják meg. A törvényjavaslat taxát vet ki a lisztre, amely valószínűleg kilogrammonként 2 lej lesz. A taxából összegyűjtött összeget mezőgazdasági alapnak nevezik él, s annak egy- harmadrésze a kincstár számára jut, cserébe a kiviteli taxákért, a másik kétharmadrésze pedig a földmivelésügyi minisztériumhoz folyik be. A földmivelésiigyi minisztérium az egyik harmadrészt a belföldi termelés minőségének javítására fogja felhasználni, mig a ipásik harmaddal a gabona belföldi árának ingadozását fogja megakadályozni. Szóval itt a boletta, csakhogy náluk nem a termelő, hanem a kincstár részesedik belőle. A kenyér előállítását és eladását is egységesen szabályozzák az egész országban. Az ipar és kereskedelemügyi minisztérium fogja megállapítani a kenyérárakat a liszt megállapított árának megfelelően. A törvényjavaslat harmadik fejezete a gabonakereskedelemm'"1 foglalkozó részvény- társaság létesitését tárgyalja. Az államnak e szerint a fejezet szerint joga van arra, hogy az import-export szövetkezeti központ, továbbá a magánbankok és kereskedelmi intézetek közreműködésével részvénytársaságot létesítsen Nemzeti Gabonakereskedelmi Társaság elnevezés alatt és azzal a céllal, hogy a hadsereget és a közintézményeket gabonával lássa el. Ez a lehetőség tehát azt jelenti, hogy a részvénytársaság felállításától kezdve a hadsereg és az állami közintézmények nem gondoskodhatnak ők maguk gabonaszükségleteikről. A részvénytársaság további célja, nemzeti XIII. ÉVF. *7*. SZÁM. Őrizkedjetek a fertőző betegségektől Egy, ä gyártás közben kézzel érintett szappan sokszor tisztátalan mert a kéz néha piszkos! és a kézen levő becillus nagyon könnyen a szappanra átvihető. A Cadum-szappant egész*: ben gép gyártja és a kéz nem érinti egyáltaH ában gyártásának semmilyen fázisában. Tehát teljesen baciliusmentes. Ha meglátogatná a Cadum-szappangyárát, meggyőződne, hogy mily gondot fordítanak az egészségre, higwj éniára és soha más szappant nem használna* gabonatartalék létesítése s ezenkívül bármely más gabonakereskedelmi művelet, továbbá á malomszindikátus gabonával való ellátása. A negyedik fejezet a gabonaexportőrök központi szervéről intézkedik. Ez a központi szerv a minisztertanács engedélyével megegye* zéseket fog kötni a külföldi hasonló jellegű intézményekkel. Végül a törvényjavaslat ötödik szakasza a mezőgazdasági termelés előmozdításával foglalkozik. Amint a törvényjavaslat utólagos ismer-* tetőséből látható, az a belföldi és a külföld felé irányuló gabonakereskedelem meglehetős megkötését tervezi és egész csomó bürokratikus szervet állít fel, amelyek meg fogják nehezíteni a gabona útját a termelőtől a fogyasztókig. Az érdekeltek körében a javaslat nagy megdöbbenést keltett és már is küldöttségek jártak az ipar, kereskedelemügyi és földmivelésügyi minisztérium-* ban. A küldöttségek a törvényjavaslat lénye* ges megváltoztatását kérték. 1590 ágyú és mint hömpölygő áradat a központi hatalmak hadserege: Gorlice, Grodek, Przemysl, a Dnyeszter, Lemberg elfoglalása, a Zlota Lippa, Stripa,Tarnopol, a Szerető előtt és a küzködő rajvona ak végtelen láncában az erdélyi Csanádi hadosztály. Kolozsvári huszonegyesek, marosvásárhelyi huszonkeítősök, s z e b e n i hu- fzonliármasok és székelyföldi huszonnégy esek. — Haber: Bajvonai« Minerva Rt. kiadás. Kapható a MINERVA könyvosztályán. — MÁJUS KÂSODOKA CURT I. BRflSR: HURRÁt VHjRREKOHD 1 (22) — Sporíregűns — 2L Dorrit a Café Wlenbe beszélt meg Pahlennel találkozót. Felrohant a kis teázószalonba, ott találta a grófot az egyik erkélyasztalnál, amelyről le lehetett látni a Kurfürstendammra felfelé és lefelé. Dorrit lezuhant melléje egy fonott székbe, lerántotta a sapkat a fejéről, hogy csak úgy röpködött a haja, a sapkát odacsapta a mellette levő székre, a táskájában kotorászott és végre is kihalászott belőle egy egészen elgyürt ujságlapot, amelyet már biztosan százszor is széthajtott és megint összefogott. Csak ezután tisztelte meg Fahlent azzal, hogy ránézzen. — Olvasta maga ezt? Pahlen röpke pillantást vetett a reggeli lap cikkére és némán biccentett. Dorrit megint összehajtotta a lapot. — Úgy? Es mit szól hozzá? Semmit? — Egy kávét, íőur, nem, várjon, — jegesaavét, tehát Pahlen, maga Is olvasta? A férfi megint csak bólintott. Dorrit lélekzetért küzdött. — Es most már csak a délutáni és az esti lapokra Várok és kész a botrány! — Kedves Dorrit — kezdte Pahlen. A leány félbeszakította. — Kérem, várja meg, hogy én mit szólok hozzá: Desz szíves? Pahlen engedelmesen haügatcft és Donit folytatta: — Maga Is ott volt azon a nyomorult estélyen? — Ott. — Maga ott volt, amikor Hannest lopással vádolták meg, maga végighallgatta ezt, maga és még annyian, akik olyan jól ismerik és nem csaptak olyan zajt, hogy a ház is szétmenjen tőle? r— Kedves Dorrit, — kezdte Pahlen megint, de a leány nem hallgatott rá. A felindultsága úgy patakzott belőle, hogy Pahlen csak némán hallgatott. — Mondja meg, Pahlen, hát mind megörültek, vagy mi van magukkal? Hogy jöhetnek arra a gondolatra, hogy Hannes ékszert lop?... hát hallott már életében ilyen lehetetlenséget? Hannes! Epp Hannes lopjon ki egy ékszert a trezorból? — Egy hatmilliós érték — kezdte Pahlen most már harmadszor, — itt már elvesztheti az ember a fejét. — Magá talán, — mondta erre Dorrit. Talán sohase volt még ilyen kíméletlen, mint ma. Teljesen mindegy volt neki, hogy Pahlen fölkel-e a következő pillanatban és egyedül hagyja. Ennek ki kellett jönni! — Ez a legvadabb csalás, amit csak hallottam életemben! — A körülmények — — A körülmények, ez locsogás! Nem értik meg hát, hogy milyen értelmetlen, milyen hülye az a gondolat, nogy Hannes effélét csináljon! — Rég megértettem, — mondotta Pahlen szomorúan. Mert minél tovább beszélt a leány, annál inkább ráeszmélt arra, hogy milyen igaza van. Dorritnak a haragtól könnyezett a szeme. Pahlen megkísérelte, hogy megnyugtassa. Dorrlttól mindig félt egy csöppet. Olyan ijesztően erélyes tudott lenni ez a leány! De ha könnyezni látta, akkor Igazán kijött a sodrából. Ez azután már igazán a teteje voit mindennek! — Mit lehet itt tenni? — kérdezte végül lemondó mozdulattal. Dorrit keserű gúnnyal bólintott. — Ez a végső veleje a böícseségüknek: mit lehet itt tenni. Kedves Pahlen gróf. Van valami régi közmondás a férfibarátságról amelyik örökké tart és az asszonyszereiemröl, amelyik olyan, mint az időjárás. Az utóbbi években sok minden megváltozott. De ilyen antikká még soha semmi se vált, mint ez a mondás — hát ez is egy rikord! Összepakolta a dolgait és felállt. Pahlen is fölemelkedett. — Szabad még néhány lépésre elkísérnem? Dórrit elgondolkozott. — Nem, köszönöm, Pahlen gróf. Egyedül szeretnék menni. Pahlen megütközve nézett utána, amint a kis teremből a kijárat felé sietett. Azután ö maga is kalapot, botot vett és céltalan ődöngésre indult a Kurfürsten- dammon lefelé. Es hirtelen azon kapta magát rajta, hogy Tildén! Hannest ennek a kínos ügynek minden kellemetlensége ellenére is irigyelte. Pompás leány volt ez a Dorrit! Egy kicsit fiatal és szertelen, — a legszivesebben fejjel szaladt volna neki a gummifalnak. Az efféle azután elmúlik idővel. De micsoda kedves kölyök ez a leány! Elhatározta, hogy még ma felhivja és azt a rossz véleményt, amelyet most táplál róla a leány, megkísérti kissé megjavítani. 22. Tilden- Hannes bezárkózott a Bleibtreustrassen levő lakásába és senkinek se volt otthon. A napok és az éjjelek csak úgy ködben vonultak át felette, anélkül, hogy valamiféle tettre tudta volna magát felrázni. Mit is tehetett voltaképen? Most mindent szabadjára kellett engedni. Két olyan tényező nyúlt a dolgához, amelyeknek az eljárási menetébe nem nyúlhatott bele: a sajtó és a hatóságok. Amit a haragja első pillanatában önmaga indított el, most túlnőtt a fején és magával ragadta őt. Nincs semmi értelme, hogy most még küzdeni akarjon ellene. A telefonját kikapcsolíatta. Látogatókat nem fogadott. A posta sok levelet hozott A legtöbbet fel sem bontotta. Dorrit mindennap irt. Nagyon kedvesen és rendesen. Könyörgött neki, hogy beszélhessen vele. Hannes nem tudta rászánni magát. Néhány köszönő sorral válaszolt és biztatta, hogy majd később. .(Folyt. következUai
