Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-31 / 291. szám

ÄFF. 2ÍÍ, SZ^Üf. CT’íLi'ISU » Válasz ügeti £rnő nyílt levelére Kedves barátom, — őszintén köszönöm a Keleti Újság hasábjain hozzám intézett sorai­dat. Hálásnak kell lennem, ha valaki olyan lehe­tőségekre figyelmeztet, amelyek egy vállalt kö­telesség eredményesebb teljesítésére adnak mó­dot. Én a Magyar Színpadi, Szerzők Egyesüle­tének vezetésével azt a kötelességet vállaltam, hogy tőlem telhetőén meg fogom védeni a ma­gyar színműírók és zeneszerzők gazdasági ér­dekeit. Leveled több olyan szempontot tartal­maz, amely ezeket az érdekeket közelről érinti. Engedd meg, hogy ezeket a magam lámpásával is megvilágítsam, A magyar szerzőknek járó jövedelmeket Románia területéről nem mi szerzők hajtjuk be, hanem a szerzői jogok kezelésével megbízott ügynökeink, akiktől mi a megbízást a jelenleg érvényes szerződések szerint még akkor sem vonhatnák meg, ha a nekünk járó pénzek be­hajtását nem tartanók helyesnek. A magyar szerzők túlnyomó többsége súlyos küzdelmet folytat az egész világot sújtó gazdasági válság közepette a megélhetésért. Szerzőtől ingyen kér­ni darabot annyi, mint gazdától ingyen kérni búzát. Ezek a megállapítások bizonyára, meglá- madhatatlanul hangzanak. De én messzebb né­zek a hozom-viszem elvének rideg határainál. Még ha tisztán gazdasági szempontból kezelem is a kérdést, okosabbnak tartom, ha a termelő lelket igyekszik tartani a fogyasztóban. Ha a magyar darab fogyasztója tönkremegy, az a magyar darab termelőjének nem nagy haszon. A mi Egyesületünknek tehát nyilvánvaló érde­ke, hogy az erdélyi magyar színészet terhein tőle telhetöleg könnyítsen és igy előmozdítsa egy nem jelentéktelen fogyasztóterülót megma­radását. Ez a meggöndolás önként megszabja teendőmet: Budapestre megérkezvén első dol­gom lesz érintkezésbe lépni a színházi ügynö­kökkel és velük együtt módot keresni a szerzői járandóságok méltányos megszabására, Erről a kérdésről már érkezett hozzám innen, Erdélyből induló hang, de az nem európai hang volt és a magyar szerzők hazafiasságát vonta kétségbe, tehát nem volt módom rá előzékeny és szere­tetteljes választ adni, A te nyílt leveled a legel­ső európai szó, amellyel az erdélyi magyar szín­házi kultúra a vezetésem alatt álló Egyesület­hez fordul, — s én ime igyekszem a felszólítás­nak azonnal és lelkes buzgalommal eleget tenni, amennyire tőlem telik. Itt nem állok meg. Szóvá teszed a Budapest­éi " —.■ b .. i rőt leutazó sztárok túlzott vendég fellépési dijak­ra vonatkozó igényeit. Azonnal érintkezésbe fo­gok lépni a Budapesti Színészek Szövetségének vezetőségével, hogy az a Szövetség tagjait a leg­messzebbmenő méltányosság nagy fontosságá­ról felvilágosítsa. Arról is említést teszel leveledben, hogy az erdélyi magyar irodalom nem alkothatja meg a saját Pen-Clubját. Ezt jogtalanságnak tar­tom és mint a magyar Pen-Club főtitkára, indít­ványt fogok beterjeszteni igazgatóságom elé. Ebben fel akarom szólítani a. legközelebbi vi­lágkongresszusra induló magyar delegátusokat, hogy az erdélyi magyar irodalom politikamen­tes és tisztán esztétikai szervezkedése elé gördí­tett akadályokat az egész müveit világ irótár­(Londön, december 29). Konstantinápolyi jelentés szerint Szmimában egy gyalogsági zászlóaljat, megbízhatatlanság cimen a török vezérkar internáltatott. A vallási reakciósok mozgalma tulajdonképen Kemal elleni összees­küvésnek első etappja volt. A letartóztatottak között van több sejk, hodzsa, imám és dervis. Több csapattest loyaíitása még kétséges. Ezek magatartásának kivizsgálására tiszti bizottsá­gokat küldöttek ki Angorából. A Beutter távirati iroda távirata szerint Szmirna kerületben kihirdették az os- romállapotot. Kemál pasa tegnap egész napon át tanácsko­zott Izmed török miniszterelnökkel és a török ,vezérkar főnökével a szmirnai forradalmi moz- ígolódással szemben alkalmazandó intézkedések felett. (London,, december 29). A Daily Telegraf konstantinápolyi távirata szerint a török val­lási zendülés főfészke a idzmirna közelében le­vő Menemenben volt. A belügyminiszter rendeletére a mene- meni katonai és polgári hatóságok veze­tőit vétkes mulasztások miatt felfüg­gesztették állásaiktól, letartóztatták és bíróság elé állítják őket. A kormány kiküldött vizsgálóbiztosainak jelentései még nem ismeretesek. A nagyszámú sadalma előtt tegyék szóvá. Jugoszláviában kü­lön Pen-Clubot alapítottak a horvát-szlovén írók Zágráb székhellyel és Belgrád székhellyel külön Peri -Clubot a szerb írók. Angol Pen-Club nemcsak Londonban van, hanem Indiában is. Bizoni abban, hogy ha a Pen-világszcrvezet a kérdést Románia előtt kellőképpen megvilágít­ja, a román királyi kormány kulturális érzéke honorálni fogja a nagy kulturnemzetek összesé­gének felfogását. Rideg objektivitással, az érzelmi szempon­tok kísértésének határozottan ellenállva, úgy­szólván matematikai nyelven óhajtottam nyílt leveledre válaszolni. Azt gondolom: ez a hang helyes olyan tárgyaló felek között, akiket há­rom közösség köt össze: a régi barátság, a kö­zös mesterség, valamint az a soha el nem múló tény, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük. Meleg kézszoritással köszönt letartóztatottat Angorába szállítják el és kü­lönleges bíróságok fognak felettük Ítéletet mondani. (London, december 29.) Konstantinápolyi távirat szerint a török kormány rendkívüli in­tézkedéseket készül életbelóptetni a vallási reakciós mozgalom letörésére. A kormány tör­vényjavaslatot terjeszt a törvényhozás elé, melyben az igazságügyi hatóságok felhatalma­zást nyernek szabadságvesztés büntetések ki­szabására. Eddig a mozgalom területén mint­egy ezer letartóztatás történt. A kormány a beindított vizsgálat folyamán a szmirnai és a manisszai kormányzókat felfüggesztette állá­saiktól. Csodacsomag újévre 50 drb. elegáns névjegy nyomással, 50 drb. selyem­béléses névjegyboriték, 1 mappa elegáns bélelt levél­papír (10 boríték, 10 papír), 1 drb. töltőtoll 14 karátos arany heggyel, 1 vászon zsebnaptár 1931-re, 1 ké­ményseprő létrával, összesen: 288‘—LEI. Vidékre utánvéttel, vagy előreözetve portó nélkül küldi Le©»*ie€Suí-iCwár 1----------1—rrrrnrisaisiii rivnraîf^i-rr-rr-TmiTîTTiSiirwigjriri HARSjNYlZSOLT^ A török kormány Szolimában £„, „«log- az ostromállapotot sági zászlósija! politikai megbízhatatlanság miatt internáltak CURT I. BRflüR: hurrá I VILÁGREKORD f (36.) — Sporfregány — A harmadik harmad következett és hallatlanul ke­ménnyé vált a játék. A belga középcsatárt kétszer kel­lett egy-egy percre kiállítani. Berlin a hetedik és a nyol­cadik gólt lőtte. Az egyik kapuelőtti harcból most hir­telen kivált Svensson, a B. S. C. hosszú svéd játékosa és mesés egyéni akcióval tört előre. Villámgyorsan cse­lezte ki az ellenséges csatárt és egyenesen a belga ka­pu felé törtetett a koronggal. A két hát-véd, aki ott állt, ismerte már a driblijét, mert már néhányszor lóvátette volt őket vele és a balhátvéd nem látott más mentsé­get, mint hogy egy ütőt hajítson a korong elé. Svanson elvágódott, Hedquist és Müller, akik elnyúló uszó-moz- dulatokkal eredtek a nyomába, szintén keresztülbuktak rajta, a két belga hátvéd a hegyibe és egy szempillan­tásra csak egy kavargó gomolygás volt az egész halom. 0,Donnel lefújta a mérkőzést. A nézők fülsiketítő lár­mája közben emelkedtek fel a játékosok és csak akkor látták, hogy Svenson mozdulatlanul fekve maradt. Halálos csend támadt. Néliányan Svenson körül foglalatoskodtak, megvizsgálták és azután kivitték. A játékot néhány percre félbeszakították. Az egyik sarok­ban ott állt a belga csapat a hátvéd körül, aki a harc hevében igy elragadtatta magát. Vörösre gyűlt fejjel kellett a saját csapata könyörtelen Ítéletét meghall­gatnia. Néhány perc múlva visszatért a felró és kihirdette, hogy a Svensson sérülése könnyű természetű. Haimann lépett be a helyére mint tartalék és a mérkőzés utolsó öt percét lejátszották, anélkül, hogy bármelyik fél elért volna még valamit. Túlságosan idegesek lettek mindkét részen. Tomboló tetszészaj mellett végződött a játék nyolc- kettős redménnyel. A B. S. C. nagyszerű teljesítménye yolt ez a kiváló belga csapattal szemben. Hannes csak röviden búcsúzott Dorrit-tól és Pah- lentöl és nyomban átszaladt, hogy a Svensson sérülése iránt érdeklődjék. A bejáratnál Leithoff-fal találkozott, a csapatkapi­tánnyal, aki teljesen letörten kapaszkodott az ajtófél­fába. — Svensson-nak kétszeres combcsonttörése van — mondotta — és Müller teljesen összeesett. Az utolsó tiz percet baloldali bokafícamodással játszotta végig a fiú. Holnap nem állhatunk ki. Hannes tanácstalanul meredt rá. Ez volt a legrosz- azabb, ami csak érhette" a csapatot. Tizenhat-hetes gól­aránnyal küzdötték keresztül magukat három mérkő­zésben három ellenféllel szemben. Holnapra volt kitűzve a döntő ütközet a kanadai franciákkal, akik az eddigi mérkőzéseikkel 17:9-re álltak. Ss ezt a döntő mérkő­zést ne tarthassák meg? — Mit csináljunk? — panaszkodott Leithoff. — Svensson és Müller nélkül az egész dolog a vízbe esik. Réisdorf jó balcsatárnak a Müller helyére, a kombiná­lásban nem a legjobb, de a hosszú lövései mesések. De mit csinálunk középcsatár nélkül? Mit csinálhat egy ember fej nélkül? Játsszam én középcsatárt? akkor Helmert, akivel tegnap találkoztam itt, szükségből hát­védnek tehetjük, de nincs eléggé trenírozva. Es (egy kissé keserűen nevetett) nézd, Hannes, mint hátvéd ugy-ahogy megfelelek, de mint középcsatár, a párisiak ellen!... Ne bolonditsuk egymást! Hannes hallgatott Es hirtelen igy szólt — ... és ha engem vennétek középcsatárnak? Leithoff félig lehunyt szemmel nézett végig rajta, mintha nem értette volna, hogy mit mond. — Téged? — Engem. Félnétek tőle? Leithoff a fejét csóválta és még egyszer tetőtől talpig végignézte Hannest. Azután a vállára csapott, hogy csak úgy dördült és a felindultságtól rekedten mondta: — Hannes, te vagy a legpatentebb gyerek a vilá­gon! Ne dumáljunk sokat. A klub rondán viselkedett valamikor veled szemben, tudod, annál a bolond ese­tednél -- I Hannes elhárító mozdulatot tett Leithoff azonban zavartalanul folytatta; — Pár izgága ember csinálta az egészet. Mi mind melletted álltunk. De gyávák voltunk, tudod? Vagy meg voltunk hülyülve, mit tudom én. Légy nyugodt. Hagyd hogy kibeszéljem magam, jó? A klub forma szerint bocsánatot fog kérni tőled, megértetted? Mint a csapat vezetője, ezennel meg is teszem! Bocsánatot kérek tő­led, amiért majdnem bojkottáltunk téged. A kutya se hitte az egész dolgot akkor se! Hannes maga előtt látta a felkinált kezet és bele­csapott. Úgy kezet ráztak, hogy csak úgy ropogott. Leithoff fellélekzett és majd hogy könnyek nem voltaje a szemében: — Gyere, Hannes fiu! Holnap megint fekete-fehér dresszben leszel! A mi felelősségünkre! Gyere, hadd mondjuk el a többieknek! 10. Ragyogó napsütés szikrázott másnap Davos felett amikor Hannes felébredt. Felugrott, kinyitotta az ab­lakokat és hagyta, hogy a jeges friss téli levegő beára­molják. Azután ledobta a pizsamája kabátját, nokikez­dett a reggeli torn agyakorlatoknak és teli torokkal éne­kelte hozzá: • — Fel, fel, vitézek a csatára! Mikor kész lett a gyakorlatokkal, a dalnak is a vé­gére ért. Felvette a íürdököpenyt és a fürdőszobába ment. A falak is reszkettek attól, hogy: —• ...das ar Lützows wilde, verwegene Jagd! Mialatt a hideg zuhany ömlött végig rajta és liba- borös lett tőle az egész teste, Hannes a legtisztább te­norhangon dalolta: — Isten elé lépünk mindnyájan! Ennek a dalnak is vége lett. A folyósón megálltak az emberek. > Visszament a szobájába, felöltözött és ten torokkal harsogta tovább: — Ich hatt, einen Kamaraden! A nyakkendőkötésnél a Loreleyt énekelte, de mi­kor a fekete-fehér klubkabátot a karjára vetette, hir­telen észrevette, hogy ez ehez nem talál, megállt, csípőre tette a kezét és teljes erővel ordította: — Te kard az oldalomon! Az ajtó kinyilt. Es a refrénnél egy magas hang ki­áltotta a háromszoros „Hurrá‘‘-t. Hannes ijedten fordult hátra. Dorrit állt a kü­szöbön, fejcsóválva nézett végig rajta és közelébbjött — De különben semmi bajod sincs, Hannes? (Folyt, következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom