Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-04 / 270. szám

küld exponense gyanánt a parlament tribünjére, aki Székelyudvarhelyen vett leckéket a nagypoliti­kából. Ezekután természetes, hogy Mironescű kor­mányának nem lehet meg az a parlamenti gyökere, amit vállalt programja szükségessé tenne. Holott, ha van kormány, mélynek életföltétele a mögötte álló párt egysége és támogatása, úgy a Mironescu- kormány minden bizonnyal az. Ilyen súlyos felada­tokat az egyesülés óta még egyetlen kabinet, sem vállalt magára. A jövő évi költségvetés, nem is beszélve más és nem kis jelenőségü problémákról, olyan kormányzási erőpróba lesz, melyhez képest az alkotmányreform megszavazása normális parla­menti ténykedéssé válik. S ha ez igy van, kérdjük: tulélheti-e a kormány a fcnnt vázolt körülmények között a költségvetés megszavazását? Ncm-é vtoh, Iclekzete lesz a nemzeti parasztpárti rezsimnek az a parlamenti harc, mely a büdzsé számoszlopai kö­rül minden bizonnyal ki fog robbanni s mely a párt erőviszonyában olyan eltolódásokat fog ered­ményezni, milyenekre a helyzet ismeretében sem gondolhatunk most. Az érem másik oldalán a király akarata áll, aki még mindig nem hagyott fel a kontcentráeiós kormány gondolatával. A jelek valóban azt mutat­ják, hogy az uralkodó kötött marsrutával állította Mironescut az államügyek élére. Most már kérdér vájjon Argetoianu-e az a politikus, aki a jövő k binettjének élén fog állani, vagy az ő szerepe csu pán a terep előkészítésére terjed ki? Mert, ha < lenne a kiszemelt kormányéinak, úgy csak diktáló rikus megoldás jöhet, amennyiben Argetoianu par lamenti többséget magának semmilyen körülmények között nem tudna szerezni. Az úgynevezett nagy pártok (nemzeti parasztpárt, liberális, avereseánus) csaknem holtbizonyossággal visszautasítanák a v Kertész József: „ Dalol a longer és én hallgatom“ című szines, eleven, tengerész tárgyú rovellás kötete meg-endelheíő a „KeSetl iSüg" keryvosz á* I íyától, (Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii, Mátyás király í tér 4 sz.) Az „ErdéSyi Magyar K «ykiadá- f sában megjelent díszes MállUásu mii ára csal* 60 Iti, amelyhez a vidéki megrendelőnek 11 lei j postaköltséget számítunk fel. CURT I. BRH Jü: mmá! VILÁGREKORD! (21) — Sportre-şing ­Senki se beszélt. Túlságosan rémitően jött ez. Pah- len halálsápadtan állt a háttérben és moccanni se bírt. Tilden Hannes úgy érezte, mintha egy óriás-pöröly zuhant volna le a levegőben, egyenesen az agyára és szétroncsolta volna. Beszélni akart, de csak zavaros mosoly telt ki tőle. Bellini gróf most körülményes mozdulatokkal tette le a kulcsot az Íróasztalra és előredugott fejjel fordult Tilden Hanneshez: — Kérem szépen, Tilden ur, nem akarja ideadni a diadémot? A köd széjjelszakadt. Tilden Hannes ökölbeszorított kézzel rohant előre A következő pillanatban lefogták! Bellini visszahőkölt, rémülten támaszkodott az Író­asztalra és végigsimitott a homlokán. — Rablógyilkos! — dadogta gyámoltalanul. Egy szolga jelent meg a háttérben és Bellini grófot félrevonta egy pillanatra. Néhány halk szót váltottak egymással, amelyek alatt Bellini ismételten visszanézett a terembe. Tilden Hannes ott állt a szoba közepén. Némi tá­volságra ott álltak a többiek is és hallgatagon néztek. Egyikük se hitte. Egyikük sem akarta hinni. Es egyi­kük se tudott szólni egy szót se. Pahlen szüntelenül a monokliját törülgette. Ez volt az élete legszörnyübb helyzete. Tanácstalan volt. Erre Bellini visszajött, az ujjait köszörülgette egy­máson és félhalkan mondotta: — Tilden ur, — most hallom éppen, — miután én megmutattam volt a diadémot és mindnyájan elhagy­TIU. UVF- WO. SZÁM. való együttműködést. Nem másért, de ismerik Ar- getoianut, aki mind a három pártot megjárta. Tud­ják, hogy a kollaborációból rájuk édes kevés ha­szon származna. S ezenkívül a pártoknak egymás- között, is vannak holmi elszámolni valóik. Ám ez, amit mondunk, nem más, mint mathe- matika- Számítások a jövőre olyan törvények alap­ián, melyek a jelenlegi belpolitikai helyzetből kö­vetkeznek. De lehet-e a mathematikát a politikában holtbizonyossággal alkalmazni ? Egy bizonyos: Argetoianu ma az uralkodó legteljesebb bizalmát élvezi. S ezt nem lehet figyel­men kívül hagyni; még akkor sem lehetne, ha Argetoianu, mondjuk, a Bratianu Vintila szellemi vértezetével állana ki a porondra... Kakassy Endre. U\abb Mifaránfii Isko!a»ieszin~ MéseReí terhez a Iscrmánv1 (Bukarest, december 2.) A közoktatásügyi miniszter költségvetésének redukciója érdeké­ben január elsejével újabb iskolabeszüntetése­ket tervez. Eszerint megszüntetnek 15 leányszakiskolát, 18 kereskedelmi is­kolát, 20 ipariskolát, 4 másodfokú szak­iskolát, ha: háztartási iskolát és négy tanítóképzőt. Ezeken kivül 20 líceumot gimnáziummá, vagy polgári iskolává fokoznak le. Több iskola az iskolavezetők kívánságára meg fog maradni, amennyiben az illetők köte­lezettséget vállalnak, hogy a tandijakból fenn­tartják az intézetet, az állam hozzájárulása nélkül. Egyetlen elemi iskolát sem szüntetnek meg. A magyar postát példátlan durvasággal támadták a magyar képviselőházban a községi szavazó- igazolványok késedelmes kikézbesítése miatt (Budapest, december 2.) A magyar képvise­lőház keddi ülésén az ellenzéki pártok óriási botrányt csaptak a fővárosi szavazóigazolvá­nyok postai kikézbesítése miatt. Példátlan durvasággal támadták a pos­tát és Búd kereskedelmi minisztert. A botrány keretébe számos mentelmi bizottság elé utalás, szómogvonás, rendreutasítás történt és az elnök kénytelen volt az ülést kétszer fel­függeszteni. A botrány Peyer felszólalásakor tört ki. Peyer torkaszakadtából kiáltotta: csak csalással, korrupcióval, hamisítással tud a kor­mánypárt többséget elérni. A baloldal percekig zajongott, Rassay és Wolff vitatkoztak és az el­nök a fülsiketítő lármában hiába csöngetett. Friedrich az elnök elé kiáltja: loptak, raboltak, ügyész, rendőr! Az ülést az elnök felfüggeszti. A szünet után Szalay postavezérigaz­gató, akit közben felhivtlik a képviselő­házba, igyekszik tájékoztatni az ellen­zéki vezéreket a helyzetről, felvilágosí­tásai azonban nem érnek semmit, mert a botrány tovább tartott. Bnd védelmébe vette a postát. Beszédét azonban a közbeszólások miatt nem tudta folytatni, az ülést újra felfüggesztették s ezután az újabb szünet után tovább tartott a zajongás. A napi­rendet is izgatott hangulatban tárgyalták le. tűk a szobát, ön még néhány percig ott tartózkodott, lean látta, hogy ön csak jóval később tért viasza a öbbi helyiségbe. Volna szives megmondani, kérem, hogy mit csinált itt? Tilden Hannes még mindig hallgatott. De a többiek mozgolódni kezdtek. Reitzenstein tért ismét elsőnek ţiagâhoz és kime­rültén mondta: — Jó... dehát édes istenem, hol van akkor a diá­déin? Néhány tekintet az ablakok felé repült. Eltávolí­totta, persze. Az ilyesmit az ember nem tartja magánál. Es Bellini hirtelen elvesztette a nyugalmát. A kar­ját magasra emelte és úgy lépett Tilden Hannes elé Az egész vad gyűlölet, amelyet ez ellen az ember eller érzett, benne volt a hangjában. Rekedten ordított: — Tilden ur, önnek három kérdésre kell válaszol­nia! Először: mit csinált egyedül a szobában? Másod­szor: miért vonakodott a motozástól? És harmadszor: hogyan kerül ez a trezor kulcs önhöz? Tilden Hannes lenézett a tomboló emberkére és ez visszaadta a nyugalmát. Nevetséges is volt ez! Valami iohetelcn’ káprázat! Buta dolog, hogy ezekkel az embe­rekkel csak egy percig is erről kell beszélni! Ez az egész a helyzeteknek olyan terhelő halmaza volt, hogy eszte- ienség lett volna küzdeni ellene. Itt csak zsebredugott kézzel lehetett állni és megvárni, amig minden megol­dódik magától. — Aker-e felelni nekem? — kiáltotta Bellini. Hannes dühösen rázta a fejét. — Nevetségessé teszi magát gróf ur. Nem válaszo­lok önnek! Sarkonfordult és az íróasztalhoz ment. Senki sem állta útját. Leemelte a kagylót és a rendőrséget kérte. Mialatt az összeköttetésre várakozott rágyújtott egy cigarettára és megkísérelte hogy átgondolja a dolgot. Dehát ez hasztalan dolog volt. Nem tudót* gondolkozni Várai kell. Be kell várai. Ott túl kis csoportokban álltak a vendégek. Halk és rémült megjegyzéseket váltottak. Tildán. Kannesnek gúnyos mosoly nyilt a száján amint átpiilantott rájuk. Es ezek — és ezek voltak az ő barátai, akiket most egy tébolyult eset teljesen meg­fordított s akik most tolvajnak hitték öt? Most jelentkezett a szolgálattevő biztos, akit kért... Tilden Hannes nyomban megismerte a hangját, vélet­lenül ismerte ezt az embert. — Peters ur — mondotta — itt Tilden. Kérem, tar­tóztasson le azonnal. Hallgatott. Azután halkan nevetett: — Nem, nem, komolyan gondoltam. Kérem, küld­jön ide embereket. Azzal gyanúsítanak, hogy egy nagy- értókü lopást követtem el. Kérem a letartóztatásomat és a bűnügyi vizsgálat azonnali bevezetését ellenem. — Nem, nem őrültem meg. Állítólag egy hatmillió márka értékű tárgyat loptam. — Jó. Königsallee 43/b. Bellini "rófnál. Minden továbbiról majd később. Viszontlátásra. Letette a kagylót. Senki sem mozdult. Mindenki érdekkel hallgatta, ogy mit beszélt. Bellini halvány mosollyal, zsebredu- jott kézzel állt ctt. Tilden Hannes a hamutartóba nyomta a cigarettát es megnézte az órát. Azután végigfuttatta a tekintetét a jelenlevőkön. Alig észrevehetően meghajolt. — Jó estét uraim. A rendőrséget itt várom meg a tapu előtt. Nem fog negyedóránál tovább tartani. Ké­rem, talán lesz két ur olyan szives és vigyáz rám a kapu alatt? Hogy ne szökjem meg? Senkise mozdult. Amint Tilden Hannes az ajtóhoz lépett, ut nyilt előtte. Pahlen olyan mozdulatot tett, mintha vissza akarná tartani, de Hannes ezt nem látta többé. Már ki is lépett a folyosóra. Odakint tétovák lettek a léptei. Még csak elbúcsúz­ni se tudott Iréntől. Nem. Hát nem ment. Következetesen végig kellett csinálni ezt az őrületet. Pillanatokig mozdulatlanul állt az üvegajtó mögött is arra gondolt, hogy a következő öt percben mindenki róla fog beszélni. A keze a kilincsen tapadt. Berontani! Közéjük! Kinevetni ezt a bandát! Nem. A pillantása oldalt esett. Jean állt ott és feszesen tartotta oda neki a kabátot, kalapot, botot. Hát persze. — Köszönöm. Tilden Hannes azon kapta magát rajta, hogy még mindig tanácstalanul és fejcsóválva mosolyog a dolgon, imikor már rég az uccán áll, (Folyt, következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom