Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-29 / 290. szám
XIII. tVF. 190. SZÁM. gţfji ji ji j! ji ji ti ji ;i ji jî jíiijijijiji ;i jijijlji ijiiiiiljljiiîi Andersen emlékünnepén. Babette: — (Otthagyva a könyvet, amelyet olvasott): Hogyha én lettem volna a kis Szirén... Jean: — Melyik Szirén ? Babette: — Andersené. Nem tudod, hogy most ünneplik Andersen 125-ik évfordulóját ? Jean: — Azt hiszed ? Babette: — Jean, különösnek talállak. Te csak a gyáradnak élsz. Nem tudsz semmit, hogy mi történik. Jean: — Tudod, hogy imádlak. Ez elég. De mond meg, mit csináltál volna, ha Andersen kis Szirénje lettél volna? Babette: — Nos hát, hogy a herceg szeressen, nemcsak bájitalt kértem volna a varázslónőtől, hanem a legragyogóbb arcot is biztosítottam volna magamnak. Világos, hogy egy finom alak és fürge járás nem elég a tetszéshez. Ezzel szemben még egy férfi sem tudott ellentállani egy szép taintnek. Jean: — Ezt én is tudom Babette. Babette valóban több boldogságot biztosított magának mint a szegény kis Szirén, hála „ BOURJOIS'1 pástéit szépitöinek, „MON PARFUM“ választékos púderjének és a „SOIR DE PARIS“ nagyszerő illatának. Amerika millió dollár ára nyersbőrt tud felhasználni. Szükség van RÓKA, RYEST, st&. nyersbőrökre. A közeljövőben Európába megyek és szándékom van minden, fennt jelzett nyersbőrt készpénzért megvásárolni. Kérem írja meg haladéktalanul, hogy mennyi és milyen nyers- I bőrt tud nekem eladni. Szives és gyors válaszát tisztelettel kérve Njrulbfirt STEPHEN FIRTKÓ O®Ul 4Q6 P«a» Av.au» veszünk pi«,butít’»., u. s. Am«*.- ■■■i.-.-jBara-ai r.7i-- -.-^7---------Jjusz év hazajött 7}arsányi Zsolt lipis, limp, máj, reuma, vese gyorsan és bizlosan gyógyul az teától. 1 doboz ára 95 lei. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. LERAKAT: „RoyaF drogueria, Cluj-Kolozsvár. — Hány éve is annak, hogy Kolozsvárt voltál? — kérdeztem meg Harsányi Zsolttól, amikor karácsony első napján lerázta magáról az úti port és első útja a Nesvyork-kávéházba vezetett. — Hát bizony annak éppen húsz éve. Igaz, hogy még a háború előtt résztvettem, ha jól emlékszem, egy Nyugat — felolvasóülésen s akkor itt töltöttem huszonnégy órát, akkor azonban jóformán körül sem tudtam nézni a városban. Kolozsvár ma is úgy él bennem, mint amikor busz évvel ezelőtt, alig túl valamivel a húsz éven, vonatra ültem Incze Sándorral, azzal a nem titkolt elhatározással, hogy no most megfogom hódítani Budapestet. És a Harsáuyi Zsolt mindig derűs, telt arca, mélyentilő eszes szemei most is úgy mosolygott, úgy csillogott, mintha a húszéves ifju titán éppen most jött volna a Thalia-kávéház- ból, ahol megunta már a billiárdozást és kedve kerekedett körülnézni egy másik kávéházban. Ha hízelegni akarnék Zsoltnak, azt mondanám, hogy semmit sem változott. És csakugyan az a húsz esztendő úgy suhant el a feje fölött, hogy megmaradt fiatalnak, elragadóan kedvesnek, őszintének, csak ha alaposabban szemügyre veszem, akkor látom rajta, hogy tekintete az érett, öntudatos férfié. Tudom róla, hogy Budapest egyik legelfoglaltabb embere. Holtai Jenő utódaként elnöke a Színpadi Szerzők Egyesületének, főmunkatársa és irodalmi szerkesztője a Pesti ílirlap-nak, háziszerzője úgyszólván raindenik pesti színháznak, regényt ir, ellá- gyultabb óráiban néha verset (ki nem emlékszik az Esztendőben megjelent Rechnitzer An- dor-ára?) és emellett, mindenre telik az idejéből. Reprezentál, mint a Szerzők Egyesületének elnöke, a kolozsvári színészek budapesti vendégszereplése alkalmával a Fészek-bankettnek ő volt az ünnepi szónoka s Janovics Jenő áradozott róla, hogy beszéde igazi mestermüve volt a magyar fajszeretetnek és a diplomáciai okosságnak. A banketten jelenlevő román követ külön megkérte, bogy adja át. a beszéd szövegét, mert ő le akarja közölletni valamelyik bukaresti lapban: az ilyen beszédek alapozhatják meg a magyar-román barátságot. Szóval Harsányi Zsolt valójában ugyanazt, csinálja Pesten is, mint Kolozsváron. Alert, ha kevesebb i Rumi nációval, de itt is ő volt közöttünk a legmunkásabb, legszorgalmasabb ember. Igaz, hogy akkor csak a kolozsvári színháznak fordított színdarabot (ha jól emlékszem a „Bátor katonát“), de ugyanakkor napilapot szerkesztett és színházi újságot alapított, szabad idejében ugyancsak novellát és verset irt, akár ma s remélhetőleg, most éppen úgy ellop magától egy-két félórát a kávéházi billiárdpnrtira, mint húsz év előtt Kolozsvárt. Nem kérdem meg tőle, hogyan jutott eszébe ez a kolozsvári kirándulás. Tudom, hogy a a budapesti életéből kiszakított három-négy nap az emlékeinek szóló áldozat. Aíondja is, hogy elmegy Désre is, ahol nevelő volt egy bankigazgató házánál s ahol a helyi harsonában láttak napvilágot első Írásai. Azt nem kérdem meg, sokat változott-e Kolozsvár? A Bethlen uccai öreg ház, amelynek ablakából vasárnap délutánonként ki-kinézegetett a hónaposszoba lakója, néha egyedül, néha szegény Török Gyulával együtt, ma is a régi, a vakolata épp úgy omladozik, megvan Mátyás Király szobra is, ha egy kissé inegtépetten is, az erőszakos és sikertelen ostromok nyomaival, palota is kevés épült két évtized alatt, de mégis uj, mégis más ez a város. Nemcsak a Thália- kávéház csukott be, hanem azokat is hiába ke- rcsed kedves Zsolt, akikkel együtt felidéztél, vagy dominóztál (egyáltalában dominóztál-e?). Itt vagyok én, néhányad magammal, de ugye, hogy mi nagyon megöregedtünk? Nem muszáj udvariasnak lenned, csak mondd meg őszintén! Nekünk bizony kevés jutott a sikerekből, ne- künk nem adták százötveuszer a darabunkat, egyedül Huuyady Sándorka nőtt a fejünkre, aki pedig röviduadrágos fiúcska volt, amikor llródy Sándor lehozta érettségizni. Lehet különben, hogy mindez egészen másképpen fest a te szemedben. A te győztes optimizmusod talán nem látja az árnyat és csak azt keresi ki a mai Kolozsvárból, ami most is kedves, most is a régi. Neked van igazad, mert te, amint végigmósz a főtéren, azokkal népesíted be a korzó-sort, akik az emlékedben élnek. És amint a kávéházi asztalnál beszélni kezdesz, valóban neked kell igazat adnom. Kolozsvárról neked csupa vidám történeted van. Hallgatlak: — Alintha ma látnám Bródy Sándort, amint kézenfogva az asztalunkhoz hozza Sándorkát. Egyetlen ruhám volt, rikitóan sárga, fekete sávokkal. szóval olyan, amilyennek az egyetlen ruhának sohasem szabad lennie. Ebhez a ruhához aztán csináltattam ráadásul egy még rikítóbb mellényt, óriási színes gombokkal. Sándor bácsi szájtátva nézett végig rajtam, megdöbbenve ezen a páratlan elegáneián: — Hát ezt a mellényt, fiúkéin, hol lotted? És ömlik Zsoltból az emlékek raja, a jókedv és vidámság. Ali megkaptuk az Ízelítőt a New- york asztalánál, felvillanyozva hallgattuk. Menjen el a színházba mindenki, aki húsz évvel fiatalabb akar lenni, egy igazán talentu- mos iró elragadó emlékein keresztül, Sz. E. STANIOL raktár I Kvár. — Kérjen mintát, árlapot. Ekszeráruk, órák és ezüstáruk H fós^güsg engedetve s!í FENYŐDÉI, Cluj-Kolozsvár, P, Unirii 23, ahol az. üzlet végleg feloszlik. resitása