Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-29 / 290. szám
Az erdélyi magyar társadalom részvéte kísérte utolsó útjára Jósika Gábor bárói Inczédy Joksman Ödön búcsúztatta el a Státus világi vezérét (Kolozsvár, december 27.) Kolozsvár magyarságának mély részvéte mellett karácsony első napján a délutáni órákban kisérték ki utolsó útjára az erdélyi magyarság nagy halottját, Jósika Gábor bárót. Virágerdő borította a piarista-templomban felállított ravatalt. Nemcsak a család tagjai, hanem mindazok az intézmények, amelyeknek részben az élén állt, részben pedig vezető tagja volt, koszorút küldtek a ravatalra. Már három óra előtt zsúfolásig megtelt a templom gyászoló közönséggel. A ravatal körül,az erdélyi magyar arisztokrácia, és a különböző egyesületek képviselői foglaltak helyet. A temetési szertartás, amelyet dr. Hirschler .József pápai prelátus végzett, délután három órakor vette kezdetét. A státus igazgatótanácsának elnökét a templomban dr. Inczédy Joksman Ödön, a Magyar Párt érdemes ügyvezető alel- uöke búcsúztatta el. Megható szavakban ecsetelte Jósika Gábor érdemeit, a közügyek iránti lelkességét, nagy munkabírását, és kötelesség- tudását, amely erények birtokában mindig előljárt és példát mutatott. — Neked mindened volt a státus és Te mindene voltál a státusnak, — mondotta Inczédy Joksman búcsúbeszédében. Hót évi világi elnöksége arra a történelmi időre esik, mikor stá- tusi alapjaink vagyoni állagának csorbítása ellen és féltve őrzött hitvallásos iskoláinkért élethalálharcot vívtunk. Vezéri minőségben ugyan, de közkatona módjára vetted ki a részedet a státus munkájából, a Jósikákat olyannyira jellemző, Istenbe vetett erős hittel, az igaz ügy tudatában gyökerező bizalommal. Inczédy Joksman Ödön azután rámutatott arra, hogy a magyarság nagy halottja személyét sohasem tolta előtérbe, hanem mindig csendben, elvonulva dolgozott, ténykedéseit nem a hiúság, hanem az egyháza és a nemzete iránti mélységes szeretet irányította. — A régi egyiptomiaknál minden évben egyszer, — folytatta Inczédy Joksman Ödön — meg nézte a fejedelem a lefátyolozott Istenképet és minden gondolat, amelyet népe javára megvalósított, minden tanács, mely országa javát előbbre vitte, minden harc, melynek győzelem volt a vége, minden fordulat, mely országára, nézve fejlődést jelentett: ennek a szent látásnak az eredménye volt. Jósika Gábor is minden évben, sőt minden nap Istenképét nézte, valiafaos megg3rőzödósből meri tett erőt és vezette az erdélyi római katholikus státust azon az utón, amelyet katholikus magyar szive világított meg. A katholikus eszmény lefátyolozott képe iesz emlékünkben fennkölt személye, melyre tekintetünket olykor felvetve fogunk uj gondolatokat, uj elhatározásokat, uj parancsokat venni és termelni, hogy önmagunkon vigyük előbbMeglepő megfigyelői, azt a gyorsaságot* amellyel a Cauum kcnocs megszünteti és begyógyítja a bőr ingerlékenységét. Nem kell törődni a már sikertelenül használt szerekkel és nincs helye a kétségbeesésnek, mert a Caultím kenőcs teljesen különibözik az összes többi gyógyszerektől. Tüstént megszünteti a viszketegséget és mindjárt első hnsználatátől kezd gyógyítani. A bor legmakacsabb betegségeit, a pattanásokat, kelevényeket, kiütéseket, ekcémát, csalánkiütéseket . pörsenéseket, cs ipésn vonlokat • aranyereket, úgyszintén a vágásokat,_ stb. rögtön gyógyítja a Gadum kenőcs. Egy tégely ára«.. CURT I. BRfttlR: mmá! — Sporíre^lnx — Az asszony szavakat keresett. Nem akarta a férfit megbántani, de nehéz volt neki olyasmit mondani, ami ne fájjon. Nem lelt semmiféle részvétéé hazugságra, — Eenito, tudod, hogy nem szeretlek. Nálad maradok, mert a feleséged vagyok. Mert azt mondod, hogy szükséged van rám. Kérlek, ne tedd ezt nekem ■még nehezebbé. * Bellini elfordult. Fogta a csomagot és hanyagul zsebretette. * — Vissza fogom küldeni, — mondotta hangtalanul. E naptól kezdve a gátlásai egyszerűen megszűntek. A berlini képviselőjének azt táviratozta, hogy oszlassa fel az ottani irodáit. Az volt a meggondolása ebben, hogy a jelenlegi helyzetben csak eszik a pénzét. A berlini megbízottól rémült válasz jött, felvilágosítást kért arra vonatkozólag, hogy mennyiben érkezett hibásan a távirat... Bellini mégegyszer megtáviratozta szóról-szóra ugyanazt a szöveget, egy félórával később a Rolls Royce-ba ült Irénnel és azt az utasítást adta az oliv- zöld sujtásos soffőrnek, hogy észak felé hajtson. Milánóban megálltak és Irén először nyilvánította azt a kívánságát, hogy egyedül szeretne kimenni. A férfi tétovázva, de szó nélkül teljesítette a kívánságot. Irén néhány óra hosszat terv é3 cél nélkül vándorolt a fehér városon keresztül. Köd és cső csüngött a városok felett. Egy kirakatban a téli sport hajlékaiból való fényképekkel diszes újságot látott. Az egyik fényképen ismerősöket Vélt fölfedezni és ezért megvette a lapot. A davosi jéghokkiról való. képek voltak benne. Irén ismerte a csapat néhány tagját. Es amint közelebbről nézte meg a képet, elállt a szívverése. Az a férfi ott oldalt a háttérben, nem egészen felismerhetően, de mégis — az a férfi Tilden Hannes volt! Percekig nézte azt a kis képet. Mozdulatlanul állt az uccán, nem ügyelt arra, hogy a járó-kelők meg- meglökdösik, hogy kíváncsian fordulnak meg utána, — csak állt és a Hannes képét bámulta. Mint egy alvajáró, úgy ment vissza a szállóba. Bellini Benito a szobában volt és örömmel dörzsöl- gette a kezét. — Irén! — mondotta, — távirat jött Vaneltól. Még ma továbbutazunk. Davosba! Irén mind a két kezével a széktámlába fogózott. — Davosba — Benito? — Oda. Örülsz a télisportnak? Irén érezte, hogy a szive nehéz lett. örülni szeretett volna, de nem tudott. Nem tudta még hinni. Nem tudta elgondolni, hogy mi fog ott történni. Csak azt tudta, hogy a sorsa elé vetette az ár. 9 Amióta a B. S. C.-fiuk Davosban voltak, Hannes reggeltől estig a jégen volt. A jéghokkt varázsa megfogta. Fel lehetett éledni benne. Fölsőges küzdelem volt. A saját csapatában gyakorlatozott, mint előbb a davosiakkal és csak azt sajnálta, hogy régebben tulaj- Sdonképen sohase törődött a hokkival. Az első mérkőzések közeledtek. Hannes ott állt Dorrit-tal és Fahlennel a nézők között és a harc minden fázisát átélte. Dorrit gyakran figyelte meg öt titokban oldalról. A csodálkozása nőttön nőtt. Hannes rövid idő alatt megváltozott. A sportszcilem megint csak megragadta. Most már nem az a melankolikus, érzékeny és idegei Hannes volt, akit a leány az utóbbi hónapokban elkísért' az utjain. Ismét föltámadt benne valami a régi a győztes, a futóbajnok Hannesböl. A korábbi érdeklő dés ismét feltámadt és Dorrit nem tudta, hogy örüljön-e ennek. Valami kis féltékenység volt az érzésben. Ami! ö nem tudott Hannes-szel elérni: ezt a változást elérte ez a néhány napi együttlét, a találkozás óta, a régi klubtársakkal. xin. WP. m. szám. 'WlfflHI IMBMW—g—CTB——BgaMBBBWMIim IW IÜKH1 re katholikus és nemzeti életünket. A’ Jósika Gábor példájából kell meglátnunk azt, hogy az a törvényszerűség, mely nemzetünk élete fölött uralkodik és azt szabályozza, ne külső végzet- szerű kényszer legyen, hanem öntudatos és tervszerű kollektiv akarás. Hogy történelmének menetét ne iatum, ne végzet gyanánt viselje, hanem hivatás és programszerűen és önmaga valósítsa meg a feladatát. Beszéde további részében nemcsak a státus, hanem a többi magyar intézmények nevében is búcsút mond. Beszédét pedig azzal végzi: „A békesség ünnepén száilsz sirodba, a békesség angyala őrködjön kihűlt poraid fölött!’* A beszéd elhangzása után a gyászmenet a Jósika-család kriptájába kisérte báró Jósika Gábor tetemét, ahol rövid ima után örök nyugalomra helyezték. Uj rend az iialmérésí engedélyek kiadásánál (Déva, 1930 december 26.) A szesztörvéoy végrehajtási utasítása még nem jelent meg s így a nagyközönség körében teljes volt a bizon ytalanság arranózve, hogy a régi italmérési engedélyekkel mi fog történni. Dévai munkatársunk errevouatkozólag érdeklődött a pénz- ügyigazgatóságuál, ahpl azt a választ kapta, hogy a végrehajtási utasítás ugyan nem érkezet meg, de jött a minisztériumból egy körrendelet, amely kategorikusan kimondja, hogy árverést csak a megüresedett ilalmérési helyekre lehet nyitni. Például, ha egy községnek van 35UO lakosa s van a községben egy italmérési engedély, nkkor a régi minden 500 lakosra egy eugedély, eshetik. Abban az esetben, ha mondjuk egy 2000 lelket számláló községben ö italmórési engedély van, ami a törvény szerint túlsók, mivel csak 4 lehetne, az összes 6 régi engedélyt meghagyják s árveréseket nem tűznek ki, mivel a pénzügyminisztériumnak az a felfogása, hogy a régi szerzett jogokat respektálni fogja, ami annyival is inkább igaznak bizonyult, mivel a korlátolt italmérési engedélyeket sem vonták még be, jóllehet ilyen engedélyt az uj törvény nem ismer. A fonti vélemény az egész országban irányadó, mivel azokat dr. Munteanu, a pénzügyminisztérium szeszelőadója mondotta Csergit Tivadar inspektornak, a dévai pénzügy igazgatóság szeszügyi előadójának. Pablennel beszélt egy Ízben erről, amint egyszer jgyedül ballagtak a hóban. Pahlen sokáig hallgatott és Dorrit hirtelen azt kérdezte: Gondolja, hogy még mindig — azt az asszonyt szereti? — Azt hiszem, — mondotta Pahlen — hogy igen. Dorrit lehorgasztotta a fejét és alig szólt utána egy szót. Pahlen sokáig némán haladt mellette — azután hirtelen a kezéhez nyúlt. Dorrit fölfigyelt. Sajátságosán elváltozottnak látta most a Pahlen arcát. — Dorrit... — mondotta halkan, — nem gondolja, hogy tulon-tul Jó maga... Játékszernek? Dorrit hosszasan a szemébe nézett A férfi folytatta: — Nem tudom, Dorrit, hogy kinevet-e engem. Sohasem akartam szólni magának. De — nem is tudja, mennyire fájt nekem, amikor itt találkoztam magával... Dorrit lassan elvette tőle a kezét. Pahlen ott állt e'őíte és választ várt. Dorrit sokáig a földre nézett. Azután kis mosoly jelent meg a szája körül, amilyent még nem látott nála Pahlen soha — Ne beszéljünk többet róla — mondotta a leány és tovább ment. Ezen a délután következett a Berliner Sport Club mérkőzése a belgák ellen. Három harmadidöben, tizenöt-tizenöt perccel, játszottak. Abelgáknak már az első két percben sikerült beküldeni a korongot a kapun. A berliniek támadtak, a belga középcsatárnak sikerült a korongot elszednié és áttörni. Egy lesállást a balszélen elnézett a bíró és másodszorra is berepült a korong a berlini kapuba. Ezzel aztán bs is volt azonban fejezve. A berliniek most felocsúdtak az első meglepetésükből és most hallatlanul zárt. ragyogóan kombinált játékba kezdtek. Még az első harmadidöben három mesteri gólesett a belga kapunál. A gólarány tehát három- .iettő lett a lefuvásnál. A második harmadban iramot fokoztak a berliniek, ikik, úgy tetszett, csak most kezdenek igazán játszani fi felvitték hat-kettőre, a belgák kétségbeesett védeke- dacára. (Folyt, következik.)
