Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-26 / 289. szám

XIII. ÉVF. 289. SZÁM.

í) megélhetés olcsóbbá tételét

Hvetette a parlamenta Jósika János Sáré

A magyar képviselő kritikája a parlamentben a költségvetésről - Kisebbségi egyházaktól megvonták az államsegélyt - Á sovinizmus gazdasági politikájának a következményeit szenvedi most az ország

(Bukarest, december 24. Amint a Keleti Újság tegnapi száma jelentette, kedden este szólalt fel a kamarában Jósika János báró magyar képviselő és a Magyar Párt nevében mondott kritikát az úgynevezett „áldozati“ költségvetésről. Jósika János báró beszédében a kisebbségi szempontokat kiemelte, de leszögezte a gazdasági helyzetnek azt a figyelmeztető igazságát, hogy ba nem teszik minden igénybevehető eszközzel olcsóbbá a megélhetést, akkor rohanunk a katasztrófa felé. A költségvetési nehézségeket könnyű a demagógiának a számára kihasználni, de amikor a tárgyilagos kritika állapítja meg a helyzet mérlegét, az sem talál semmi biztató kilátást a költségvetés várható következményeiből. Az állam és üzemei emelik az árakat, magasan tartják a tarifákat, a drágaság mesterséges fokozása ez, amivel szemben a megélhetés nehézségei, a munkaalkalom hiánya súlyosbodik. Most meg lehet jósolni, hogy az előirányzott bevételek nem fognak befolyni, mert tönkretett polgároktól adót sem lehet kisajtolni. Nagyon siralmas esztendő nyomorúságait tartalmazza a költségvetés.

Jósika János báró kamarai beszédében a következőket mondotta:

Románia a világkrizisben.

— A mai siralmas gazdasági és pénzügyi helyzet, — mondotta Jósika János báró, — nagyon könnyűvé teszi egy ellenzéki képviselőnek a költségvetés kritizálását. Elismerem, há- ládat.lan dolog ma Romániában pénzügyminiszternek lenni, de én semmiképpen sem akarok a helyzettel visszaélni és mindössze arra akarok szorítkozni, hogy megvizsgáljam, miért is vagyunk egy ilyen, majdnem katasztrofális köz gazdasági és pénzügyi helyzetben és hogy meny nyiben terheli ezért a felelősség a jelenlegi kormányt.

Tudvalevő dolog, hogy ez a közgazdasági krizis nemcsak izoláltan Romániát érinti, hanem ellenkezőleg, általános világgazdasági krízis következménye. Mindazonáltal elvitathatatlan tény, hogy ez a krizis sokkal súlyosabban érezteti hatását Romániában, mint Európa más országaiban.

— Ennek pedig az az oka, hogy Romániát az általános gazdasági depresszió a kormányok hibás intézkedései folytán előállott belső krízisben találta, amely elkerülhető lett volna. És csak természetes, hogy ez a világbetegség már legyengült szervezetben sokkal több kárt okozott, mint az oly országokban, melyeket egészséges közgazdasági állapotban talált.

A kisajátítások következményei.

•— Ha vizsgálat tárgyává tesszük, hogy mi okozta Romániában ezt a belső krízist, nagyon messzire kell visszanyúljunk és megállapíthatjuk, hogy ezért

nagy részben már az előző kormányokat terheli a felelősség.

— Siralmas állapotaink első oka a teljesen hibásan végrehajtott agrárreform. Az agrárreform végrehajtása ugyanis a parasztok földigényeinek kielégítésén kivül, melyre részben szükség volt, oly mérvű kisajátításokat eszkö zölt,

tisztán sovinizmusból és túlzott demagógiából, amely nagyon fontos és értékes közgazdasági értékeket tett tönkre, anélkül, hogy ebből bárkinek haszna lett volna. Ez az elhibázott agrárreform eredményezte azt, hogy abban az időben, mikor a gabonaexportnak a legnagyobb konjunktúrája volt, Romániának gabonaexportja alácsökkent. Tetézte a bajt, hogy a magas és indokolatlan exportvámok lehetetlenné tették a gabonaexport konjunktúrájának kihasználását.

A külföldi tőke és a magas kamat.

— Még ennél talán súlyosabban érintette közgazdasági helyzetünket az a tény, hogy az előző kormányok abban az időben, mikor a nyugati tőke kereste az elhelyezkedést, nálunk nem-,

csak, hogy ez ajánlatokat elutasították, de még minden lehető eszközzel

a külföldi tőkét elriasztották attól, hogy Romániában üzleteket kössön.

A külföldi tőke elriasztásának természetes következménye volt a bankkamatok hihetetlen emelkedése. Mivel ugyanis a belső tőke egyáltalán nem volt elegendő az ország gazdasági szükségleteinek fedezésére, csak természetes, hogy megdrágult és rekord bankkamatokat eredményezett. Ebben a rossz példában a Nemzeti Bank járt elől, amely

többizben emelte már a kamatlábat és ezáltal a többi bankok is csak drágán bocsáthatták a pénzt a köz rendelkezésére.

— Ezen kivül még nagyban hozzájárult fi- nánciális helyzetünk rosszabbodásához az Ave- rescu-kormány szeszadótörvénye. Mig azelőtt a legtöbb erdélyi megyében a kiadások nagy részét tisztán a szeszadóból fedezhették a pénzügyigazgatóságok, az uj szesztörvény után legalább egymilliárd kára volt a kincstárnak, anélkül, hogy a kívánt eredményt elérte volna és az alkoholizmus csökkent volna.

A régi hibákkal nem szakítottak.

— A fentemlitettek mind az előző kormányok hibái voltak és éppen azért üdvözölte oly nagy lelkesedéssel az egész ország a nemzeti parasztpárt kormányrajutását, mert azt remélte, hogy programjához híven, szakítani fog az előző kormányok elhibázott gazdasági politikájával. Ha most két évi kormányzás után vizsgálat tárgyává tesszük, hogy a nemzeti parasztpárt mennyire valósította meg a hozzá fűzött reményeket, nagyon siralmas eredményhez jutunk.

lECKEDVEtEBp tCMÁCtQNYI © AJÁNDÉK

Képviselet: Vértes Vilmos mérnök, Urad,

— A nemzeti parasztpárti kormány sem törölte a kiviteli taxákat. A jelenlegi súlyos helyzetben, midőn mindenki panaszkodik a gabonaárak alacsonysága miatt és minden állam keresi az eszközöket ezek megjavítására, Magyarország például bevezette a bolettát, más államok kiviteli prémiumokat adnak, ugyanakkor

nálunk a búzára még mindig kiviteli illetéket rónak.

Bankkamat, mgyenfa

— A nemzeti parasztpárti kormány ugyan végrehajtotta a stabilizációt, hibáján kivül későn és kedvezőtlen feltételek mellett. De a stabilizáció dacára még sem volt képes

a bankkamatokat letörni és az olcsó külföldi tőke elhelyezését biztosítani.

— A jelenlegi kormány sem módosította lé nyegesen a szesztörvényt, úgy. hogy az idén még kevesebb folyt be a szeszadóból, mint az előbbi években és még több feketeszesz van formálómban, mint azelőtt. Ez a törvény milliár- dokkal károsította a kincstárt és ennek megváltoztatása feleslegessé tette volna azt az óriási áldozatot, melyet az 1931-es költségvetés főképpen a tisztviselőktől követel.

— A vasút pedig az önök kormányzása alat! újból emelte tarifáját és — hogy csak egy példát említsek. — ba a tűzifát sok helyen teljesen ingyen adnók, a magas vasúti tarifa miatt még akkor sem tudnánk konkurrálni Magyarországon a csehszlovák tűzifával. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között az önök uralma alatt még jobban romlott közgazdasági helyzetünk és az általános világkrizis éppen ezért or szágunkat sokkal jobban sújtotta, mint Európa többi országait. így érkeztünk el az 1931-iki

költségvetés tárgyalásához, melyet a pénzügy- miniszter kénytelen áldozati költségvetésnek nevezni.

Az áldozati költségvetés

— Az áldozati költségvetésben elismerendő, bogy a tételek reálisabban vannak beállítva, mint tavaly voltak és sajnos nagyon jó próféta voltam, midőn tavaly ilyenkor e helyről megjósoltam, hogy az 1930-iki költségvetés nem lesz realizálható. És most is csak azt mondhatom, hogy az 1931-iki költségvetés is túlzott optimizmussal van összeállítva, tekintettel arra, hogy 1930-ban október végéig mindössze 24 milliár- öot voltak képesek inkasszálni és a jövő évben mégis 32 milliárdra számítanak, dacára annak, hogy a krizis az év második felében kezdett súlyosbodni és sajnos, semmi kilátás a helyzet javulására nincsen.

Az 1931-iki költségvetés a nagyon méltánylandó takarékosság jegyében született, de sajnos megállapítható, hogy ezen takarékosság aem lett minden minisztériumban egyformán végrehajtva és néhol takarékoskodtak ott, ahol nem kellett volna, máshol pedig felesleges kiadásokat nem töröltek.

Kisemmizlek-e magyar ©gylsázakaf

A közoktatásügyi és kultuszminisztérium költségvetésében óriási aránytalanságot látunk a levonásoknál, még pedig a kultusztárca hatványára. A kultusztárca megtakarításait pedig tisztán az egyházak államsegélyének 30 százalékkal való csökkentése révén eszközölték és itten eltekintve az igazságtalanságtól, hogy a papoknál nagyobb kulcsot alkalmaztak, mint a tisztviselőknél, még egy nagyon komoly dologra kell felhívnom az urak figyelmét. Mi mos! az osztályharcok idejét éljük és napról-napra jobban fenyeget a bolsevizmus veszedelme. Erre való hivatkozással nem is csökkentették, sőt emelték a hadügyi kiadásokat. De ne felejtsük el uraim, hogy

a szovjet nem annyira fegyveres támadással fenyeget, mint inkább népünk lelkét akarja, megmételyezni és a mostani súlyos gazdasági helyzetben ezt még könnyebben teheti. E veszedelemmel szemben csak lelki hadsereg, egyházaink és papjaink védhetnek meg minket.

— Éppen ezért nem szabad az államsegély ily nagy mérvű csökkentésével egyházaink működését megbénítani, hiszen egyházaink vagyonukat az agrárreform és a devalváció folytán úgyis elveszítették és most- majdnem kizárólag az államsegélyre vannak utalva. Ha, valaha, most van leginkább szükség papjainkra, hogy népünk lelkét a bolsevizmus káros belő-