Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
BUDAPEST Kiii «»cscmyf S’! ára 10 lej TAXA POŞTALA PL*. TITA IN NTJMHJKAR No. 24256—927. Claf-Kolostsvár, 1930 december Kr 1 VmStyßWi mémMéMMl ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I Im 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lejt egy hóra 100 lej. __________________Ára 10 lej.__________ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Beerkesstőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, S94. XIIL évfolyam 239-ík szám í ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéin 15 pengő. Egyes szám ára 3# fillér. _______ .. ___ I'm Magyar testvérek! Ne tévesszétek össze az állampolgárságot a nemzetiséggel ! Magyar anyanyelvű és magyar nemzetiségű polgár az állampolgárságot tudakoló í8-ik rovatba ROMÁN állampolgárságát kell feltüntesse. A tizenharmadik Irta: SZÁSZ ENDRE Hányadik karácsonyunk is már ez azóta, hogy idegen világba szakadtunk, itthon vagyunk az ősi rögön és mégis lépten-nyomon nyers, sőt nem egyszer durva hangján az indokolatlan, de velünk szemben úgy látszik, az el- sőosztályu állampolgár önérzetéből fakadó fölénynek azt vágják a szemünkbe, hogy mit akarunk mi gyönge magyarok, hiszen még az életünk is a többségi elnézés türelmi aktusa. Egy kicsit megdöbbenünk, amikor utána számítunk és megállapítjuk, hogy immár tizenkét esztendő telt el áz impériumváltozás és tizenharmadik karácsonyunk a sorsfordulat óta. Most tizenhárom éve az volt a mi karácsonyi ajándékunk, hogy az uj impérium hadserege átlépte Kolozsvár határát és Neculcea tábornok a katona szűkszavúságával közölte Kolozsvár polgármesterével — az utolsó magyar polgármesterrel, — hogy ellenállás esetén lövetni fogja a várost. Akkor már befejeztetett a magyar sorstragédia. Az elalélt nemzet és az elalélt város dehogy gondolt ellenállásra. Hallgattunk és vártunk. Történjék velünk, aminek történnie kell. Ebben a lelkiállapotban gyújtottuk meg tizenhárom évvel ezelőtt a karácsonyfa zöld gályáinak gyertyáit és ültünk a karácsonyesti vacsorához. Végigsimitnnk a homlokunkon és gondolatban átrepülünk a tizenkét esztendő történetén. Az első hetek és hónapok izgalmain, amikor minden napnak keserű ébredése volt, minden egyes napon volt mit számbavenni végleg elvesztett értékeinkből. Ma a város régi autonomiá ja fölött húzták meg a lélekharangot, holnap magyar alapítású, a polgárság áldozatkészségéből épült iskolák és intézmények hullottak ki a kezeinkből, aztán jött az eskütételre szóló felszólítás, utána a magyar tisztviselők sokezer számra való lcitessékelése, jött Boeriu, a lakás- diktátor, jöttek a vigasztalanság évei, amikor joggal hihettük, hogy Gyulafehérvár, kisebbségi klauzula és egyéb esábitó garanciák mellett is egy valamikor nagy nemzet halálraítélt különítménye Erdély magyar népe. A pesszimizmus fátylán lassanként áttüzött a visszatérő önbizalom napsugara. A nemzeti önérzet újra kipirositóttá arcunkat, beláttuk, hogy minden békeszerződésen, minden elgáncsoló törekvésen keresztül az élet joga, gyermekeink jövendője a mienk, és azt könnyelműen nem kockáztathatjuk. Megkezdtük az önvédelem harcát ezért a jövendőért. És folytatjuk immár egy évtizednél hosszabb idő óta. Hivtak, invitáltak, hogy mi is vegyünk részt a konszolidáció munkájában. Mi nyilt homlokkal, becsületes szivvel válaszoltunk: kiáltunk a politikai küzdőtérre, megalkottuk előbb a magyar nemzeti szövetséget, feloszlatása után a Magyar Pártot, elmentünk a parlamentbe, az urnalopások szégyenletes választási hadjáratai sem téritettek el az aktivitás útjáról, elmentünk, ha a Bratianu-rezsim nem engedélyezett többet öt mandátummal, ha enyhült valamicskét a politikai légkör, tiz-tizenöt képviselővel, de sohasem annyival, amennyi számarányunk szerint, kétmillió magyar lélekszámúnak megfelelően megilletett volna. A válasz az volt, hogy irredentizmust szervezni vonultunk be a román parlamentbe, politikánkat külföldről irányítják és minden jószándékunkra egy-egy újabb arculcsnpás felelt. Tizenkét esztendő alatt anyagilag zátonyra jutottunk. Kultúránk várai, az iskolák alapjukban inogtak meg, mert az agrárreformmal kihúzták lábunk alól az egzisztenciális oszlopokat. És mégis, éltünk, mégis folytattuk a magunk szélmalomharcát. A román reakció fellegvára, a liberális uralom azonban összeomlott. Joggal hihettük, hogy amikor az egész ország fellélegzett, ebbe az önfeledt, boldog sóhajba elvegyülhet a mi halk sóhajtásunk is. Hiszen az ellenzék a felháborodás korbácsával harcolt az ország javait kisajátító rablógazdáik á ' ien, a kufárokat kiűzte s a felszaba-.il ... a hosszú -arohan rakunk is hirdette. Az. „uj korszak“ naV harmadik karácsonya virradt ránk. Az első karácsonyest úgy telt el, hogy a remény fellobogó gyertyácskáit aggattuk fel az erdélyi magyarság karácsonyfájára. Itt állunk most ismét a karácsonyfa alatt. Ezek a gyertyák már alig pislákolnak. Hiszen ahelyett, hogy az annyiszor és olyan határozottan megigért kisebbségi jogokból csak egy szemernyit is kaptunk volna, nem ajándékul, hanem (Bukarest, december 24.) Bratianu Vintila befejezte földi pályafutását és a közvélemény arra számított, hogy az ö kidőlte mindenekelőtt lehetővé teszi a kétfelé szakadt párt újbóli ösz- szeolvadását. Ennek előfeltétele azonban az volna, hogy az elnök nélkül maradt párt a királyi udvarnál nyerje vissza a kormányképességhez szükséges bizalmat. A két frakciónak az egyesülése előbb-utóbb megtörténik, de ha Dúcát választják meg elnöknek és ö nem változtat eddigi magatartásán, akkor jóidéig nem kerül sor erre az egyesülésre. Duca az uralkodóval szemben, amikor Károly király távol volt az országból, súlyos magatartást tanúsított. A párt szokásai szerint a pártelnök szokott kormányrajutás esetén miniszterelnök lenni. Nem valószínű azonban, hogy Duca megbízást kapjon kormányalakításra, viszont Bratianu Gheorghe sem kapná meg Duca elnöksége mellett a pártban a maga elhelyezkedését. Dúcát pedig minden valószinüség szerint pártvezérnek, illetve elnöknek választják ideiglenesen a párt végrehajtóbjzottságának ülésén. így a helyzet tisztulása a párt számára lassan indul meg. jogaink elismeréseképpen, meg kellett győződnünk arról, hogy magyar anyanyelvűnk még mindig száműzve van minden helyről, amit a magyar áldozatkészség és épitőmunka teremtett meg, elvett értékeinket nemcsak, hogy nem adják vissza, hanem még fokozzák a serelmek végtelen vonalát. Az a négy panaszirat, amely a genfi aeropág zöld asztalán fekszik, az erdélyi magyarság igazságának négy olyan messze világitó fáklyája, amelyeket a mai kormány ellenzéki sorban ha nem is gyújtott meg, de tüzét ö is élesztette s még is az történt, hogy az 5 brüszk elutasítása kónyszeritett bennünket arra, hogy Géniig elmenjünk. És amit még a liberális kormány sem merészelt keresztülhajtani, ez a kormány vette el a kolozsvári Erzsébet Mária szanatóriumot birói ítélet ellenére, csupán abban bizakodva, hogy a legfelsőbb birói szó nem adhat igazat a magyar panasznak. Ez lesz a mi ötödik genfi panasziratunk. Tizenhárom szomorú karácsonyeste történetét foglaltuk össze itt néhány sorban. És mégis a szeretet igéi támadnak életre bennünk a tizenharmadik fordulón. A szeretet igéi magyar testvéreink felé, a béke olajága azol. feb). akik egyszer talán ráébrednek arra, hogy egy ország egymás mellett élő fiai nem élhetnek örökös gyűlölködésben, örökös meg nem értésben. Békét hirdetünk 1930. karácsonyán és nem rajtunk áll, ha béke helyett továbbra is a megalkuvás nélküli harcra kényszerit az elfogultság, a sze- retetlenség, a másfajtáinak, másnyelvüek meg nem becsülése! Bratianu Gheorghe folytatja az önálló pártszervezést. Bratianu Gheorghe, a nagybátyjának, Bratianu Vintilának halála alkalmával nyilatkozatot adott a bukaresti lapoknak. — A január 8-iki aktus — mondotta — a liberális pártban változást idézett elő. A liberális párt híveinek bizalma az uj vezetőség felé fordult és ennek a vezetőségnek élére én állottam. A május 4-én választott elnijk már nincs életben. Ilyen körülmények között a közvélemény és a párt akarata nem fogja megengedni, hogy a liberális párt többsége eltérjen attól az iránytól, amely a közélet uj ritmusához vezet. A zászló, amelyet kibontottam, a liberális párti eszmének és hagyományoknak a megnyilatkozását jelenti. Felhívok minden hazafiasán gondolkozó liberálispártit, sorakozzék fel a zászló alá, amely a pártot a korona szolgálatába rendeli. E nyilatkozat szerint Bratianu Gheorghe tovább is folytatja akcióját és egyelőre nem gondol csoportjának a régi liberálisok közé való visszavezetésére. Valószínű azonban, hogy közelebbről tárgyalások fognak kezdődni, de az Bratianu halála után sem történi közeledés a liberális párt kél frakciója között Bratianu Gheorghe nem adja fel a harcot — Maniu, Tifuiescu, Mlronescu a népszövetségi magatartásról tanácskoznak a Riviérán
