Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-22 / 286. szám

Till, Wf F. Mi. SZÁM. Kfeegwofeufc MEMENTO 3 RÁDIÓ CIÖVET- KÉREK VEZÉRKÉPVISELET: VÉRTES VILMOS, MÉRNÖK, ARAD. A szenátus botrányos ülése (Tudósítás eleje Madgearn kínos incidense. Ezután Gredisteanu liberális kéri a külügy­minisztert, hogy a janinai görögországi konzu­látust ne szüntesse meg az állam. Kéri továbbá az állítólagos talpfapanamára vonatkozó ok­mányokat. Madgearu felé fordul: — Ebben az ügyben nekünk kettőnknek még elintéznivalónk van. Madgearn: Ha még egyszer magának ron­tok, akkor nem áll meg a lábán. Gredisteanu: Nincs magának semmi morá­lis tekintélye, azután a magatartás után, amit ezzel a kérdéssel kapcsolatban tanúsított. Madgearu: He igenis van, mondja és veri az asztalt. Nem élek mások munkájából, sem az l«ső oldalon) örökségből, se kártyából. Gredisteanu: Én sem. És főként nem élek a bukaresti bankáink zsírójából. Óriási lárma tör ki, kiáltják: Bizonyítéko­kat adjon. Madgearu: Közönséges rágalmazó! Szem télén rágalmazó! Közben Gredisteanu visszament a helyére. A mögötte ülő Mihaiescu szenátor előbb arra akarja rábírni, hogy üljön le, majd amikor Gredisteanu tovább gesztikulál, erőszakkal akarja lehúzni helyére. Dulakodás keletkezik, a két szenátor összekap, közben a többiek Gre­disteanu felé kiáltják: — Szégyelje magát, szemtelen vén ember! Az elnök választja szét a verekedőket A dulakodás hevében maga az elnök is lejön az emelvényről és szét akarja választani a küzdő feleket. Odarohannak Lapedatu és Mosoiu sze­nátorok is. A lárma fülsiketítő. Mindenki ordít. Gredisteanu egész tes­tében remegve igyekszik magát kisza­badítani. A nagy zajból kihallatszik Zipstein hangja: — Tűrhetetlen, hogy az Ordinea és az Uni­versul munkatársai a teremben megjegyzése­ket tegyenek. Az újságírókat erre kitessékelik a terem­ből. Amikor a kedélyek egy kissé lecsillapod­nak, Madgearu kezd beszélni nagyon izgatot­tan. Becsületemre, — mondja, — legalább is olyan féltékeny vagyok, mint azok, akik örö­költék a becsületet, vagy azok, akik a banká­rok jóvoltából szerezték azt. Becsületem, mun­kám és törekvésem az én lényegem. Nem en­gedhetem, hogy ez a magas kort elért szemte­len ur... • Rendreutasitják a minisztert Radu elnök: A kalapácsával kopogtat: Mi­niszter ur rendreutasitom. Madgearn: Emelt hangon kiáltja: A szená­tus nem aréna, ahol a közéletben leszerepeltek mutogatják képzelt képességeiket. Újabb dulakodás. zött. Sajnálja az esetet, de háromszor is felszó­lította Gredisteannt, hogy adjon pozitív vá­laszt a vádakra vonatkozólag. Gredisteanu: Én azt mondottam, hogy Mad- gearunak nincs morális tekintélye és nem is lesz. TERROREAMPANY. Nem mintha különös jelentőséget tulajdoní­tanánk a Cuvantulnak és „Icisebbségi Szakértő"-' jenek, de mindenesetre jellemzőnek tartjuk azt a hepciástcodó, arrogáns és minden kákán cso­mót kereső hangot, amelyet ez a többszörösen frontot változtatott uccai lap mer használni a Magyar Párttal és a magyarsággal szemben. Már csak pár nap választ cl a népszámlálástól, amelyre vonatkozólag a törvény szigorú köte­lességeket ir elő az ország minden polgárára nézve. Tudjuk azonban azt is, hogy a népszám­lálás ritka alkalma — hiszen az imperiumvál- torás óta ez az első komoly számbavétel — kü­lön kötelezet hegeket ró a magyarságra, mint Romáiéin legnagyobb népkisebbségére is, mert nyelvi, közigazgatási és más követeléseinknél a legfontosabb jogalap a magyarság számbeli ereje. Ezt a számbeli erőt pedig más módon alig demonstrálhatjuk, mint a népszámlálás ered­ményei alapján. Körülbelül tisztában vagyunk ugyan azzal, hogy akármennyire is megbízható adató!,-at fognak Bukarestbe irányítani a nép­számlálási körzetekből, a végeredmény kísérte­tiesen fog hasonlítani azokhoz a nem túlságosan bőkezűen adagolt százalékarányokhoz, melyek a poli likas urak és a tankönyvek statisztikáiban szerepelni szoktak s amelyek jó néhány száz­ezer embert operádnak le a magyarság testéről. Ennek ellenére azonban bűn volna fajtánkkal, anyanyelvűnkkel és a jövéndő generációval szemben, ha mindent cl nem követnénk a nép­számlálás korrekt, lebonyolítása és a tényeket megközelítő eredmény elérése érdekében. Est akarjuk és ebben az irányban valóban igyek­szünk kimeríteni a rendelkezésünkre álló pro­pagandaeszközök lehetőségeit. A Cuvântul sze­rint azonban az, amit csinálunk: terrorkam­pány és meg vem engedhető agitáció, sőt izga­tás is. amelyért, éppen csak börtönnel nem fe­nyegetnek. Am i pedig a bukaresti lapnak azt h feltételezését illeti, hogy a Magyar Párt propa­ga üdét ja megzavarhatja a lakosság nyugodt ■ihnoszf éráját, megnyugtathat juh úgy a Cu­vânt Ulf. mint a kormányt, hogy a lakosság mindaddig nyugodt lesz, amíg nem lesz ok — természetesen nem a mi. hanem a hatóságok ré­széről — a nyugtalanságra. SZEGED ES JILAVA. Talán nem kell bizonyítani, hogy sohasem voltunk és vagyunk elragadtatva Cuza profesz- szor ur eszméi álltai és olyan távol esünk a jasii pogrom vezér gondolatvilágától, mint Makó Je­ruzsálemtől. Őszintén meg kell mondanunk azonban, hogy néha néha (ismét csak egy köz­mondásra hivatkozunk: „rak tyuk is talál sze­met“) Cuza is fején találja a szöget. Mert akkor tudóban fején találta, amikor a nemzeti paraszt- I párti demokrácia egyik bajnokának. Manu lel I /résznek azt rágta a szemébe, amikor a főtiszte- élendő ur a magyar börtönökben elszenvedett évekről kesergett, hogy „Hagyjon nekem békét a maga börtönéivel!“ Pedig Cuza professzor nem tudta azt. amit. mi tudunk, hogy az állam- ellenes izgatásoknak és hasonló cselekmények­nek a büntetése magyar világban államfogház volt, akárcsak a párbajvétségeknek. A ma sze­replő politikusok lehetnek tanúink atcMntetben, hogy a szegedi államfogház alig különbözött luxus és az államfoglyok szabadsága tekinteté­ben a legfényesebb szanatóriumoktól: Cuza pro­fesszor csak JHavát ismeri, de Vajdg Sándor, Mania és társai jól tudják, hogy Szeged ugyan­annyira feküdt szigorban, ellátásban és miliő­ben JHavától, mint a fentebb 'említett Makó ugyancsak Jeruzsálemtől. Ajánljuk ezeket a sorokat Manu fötisztelendő ur figyelmébe. Négy ajándék Agricola Cardos, jasii egyetemi tanár megy a tribünre: Nagy felháborodással láttam egy öreg szenátor brutalizálását. Szavait nem tudja tovább folytatni, neki rohannak és vissza akarják rán­gatni a padba. Agricola Cardos: Lelkem mélyéből fel va­gyok háborodva, hogy közelharc áldozatává tettek egy öreg embert. A kínos jelenetsorozatnak végül is Bratn elnök vet véget: Sajnos, nincs más eszközöm — mondja -— mint a rendreutasítás és az ülés felfüggesztése, Ezután Madgearu mentegető­Folyosól kisérő zene. Ajszenátus viharos ülésének a folyosón is voltak fejleményei. Itt Zipstein szenátor és az Ordinea, valamint az Universulnak a teremből kiküldött munkatársai szólalkoztak össze és a legválogatottabb kifejezéseket használták egy­mással szemben, végül pedig lelövésse! fenye­gették meg egymást. Az újságírók ezzel a ki­jelentéssel fejezték be a vitát: Ugv látszik, hogy itt is a diákok védelme alá kell helyez­nünk magunkat. Általános a vélemény, hogy a heves szená­tusi ülésnek folytatása lesz. könyv karácsonyra Kandi Klára kalandjai. Irta: Mária Királyné. Madách. Ember tragédiája. Grimm. Andersen, vagy Tündér mesék, vörös kötésben Zsebnaptár 1931-re. Összesen . • . • 14:4c tel Vidékre után­véttel küldi: Lepage. Koio».

Next

/
Oldalképek
Tartalom