Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-21 / 285. szám
TAXA POŞTALA PIATlTNo.I^t2I5Z^tAR 1 Claj-Kolozsvár, 1930 december 2l VäSämap ELŐFIZETÉS BBLFüLDON: i Érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei egy hóra 100 lej. Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAüYARPÁim LAP fiserkesaíőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6 04. XIII. évfolyam 285-sk szám--------------------—SEäas»—--------ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: l évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév« 15 pengő. es szám ára 20 fillér. E Magyar testvérek! Mindenkor tánlorilhatatlanul magyarnak, magyar anyanyelvűnek, magyar nemzeti* s ág írnek vállfátok magatokat! December ZP-éo : blfuoüdbnQli iennünii Az egész országban december 29-én tartják meg a népszámlálást. Kisebbségi szempontból rendkívüli, jelen tősége van ennek az aktusnak, Igen sok tekintetben a magyarság jövendő sorsa függ a rideg számoktól. Jogaink kiharcolása, sorsunk jobbá tétele, politikai, kulturális és gazdasági erőinknek megtartása, fejlesztése mindmind a statisztika mögött lappang. Nemzetközi fórumok előtt, ahová az egyes kormányok már több Ízben kényszeritették az erdélyi magyarságot, ezek a számok is sokszor megjelennek és e számok mögött az a magyarság, amelynek súlya és szava csak úgy. eshetik döntő súllyal a külpolitikai mérlegbe, ha a népszámlálás adatai i3 mellette állanak. Népeket lehet irtani általuk, ha elfogultan vagy lelkiismeretlenül viszik keresztül a népszámlálást. Százezreket lehet eltüntetni, akik pedig élnek és magyarok. Az egész magyarság figyelmének és ellenőrző szemének kell tehát vigyáznia ezekre a lapokra, amelyeken hitvallást teszünk fajiságunkról, népi hovatartozásunkról. A kormányigéretek lelkiismeretes népszámlálást helyeztek kilátásba. A romániai magyarság meg fogja találni azt a módot, hogy a hivatalos kezek munkáját is ellenőrizhesse. Rá tudunk mutatni nem egy <-set- re, amikor a népszámlálás politikai szempontból történt irreális adatai helyrehozhatatlan károkat okoztak kisebbségi életünkben. Politikai, kulturális és anyagi károkat. A legkisebb faluban éppen úgy, mint a legnagyobb város magyar lakosságának sorsa, életlehetőségei függenek tőle, hogy mennyire kedvező számarányt tudunk felmutatni. Helyi viszonylatban éppen úgy, mint országos viszonylatban, töbhé-kevéslé az egyszerű vallomás utján saját magunk döntjük el sorsunkat. Kizártnak tartjuk azt a lehetőséget, hogy mindezek meggondolása mellett akadjon magyar ember, aki fajiságának, magyarságának megtagadásával saját népének segítene a sir- ját megásni. Hit és néptagadás volna ez, amely nemcsak a fajtája és anyanyelve ellen vétkezőt sújtja, hanem súlyos kárt okoz minden magyar testvérének Í3. Nemcsak öngyilkos lesz fajilag és erkölcsileg az ilyen renegát magyar, hanem gyilkol is. Megöli azokat a jogokat, azokat az életlehetőségeket és jövendőt, amelyek az ittélő magyar népet számarányánál fogva is megilletnék. Egyetlen szempont kell, hogy vezessen ezen a napon minden embert, az, hogy magyar és ennek a mindenekíölött való’ igazságnak hü és bátor hitvallója is kell, hogy legyen. Sem félelem, sem opportunitási, sem anyagi, semmiféle más tekintet nem szabad, hogy visszatartson bárkit is ettől a hitvallástól. Saját kezünkben van a sorsunk és magunknak kell irányitanunk, magunknak kell kiharcolnunk. Tiz esztendős tapasztalataink megtaníthatták rá, hogy csak önmagunkban bizhatunk. Ki kellett érnie és forrnia már annak a kisebbségi öntudatnak, amely eleve kizár minden renegátságot és amely kikristályositotta bennünk azt a bátorságot, amely szükséges hozzá, hogy Erdélyben magyarok lehessünk és maradhassunk. A névvegy- elemzésekkel, ezerféle raffinált módszerrel sanyargatott magyarság kultúrharca a tanunk rá, hogy mit jelent a valóságban, ha magyar «r>atfaiMawwr«*ai«*.-jaiams&v.v A*x»a+*niw ■.-*»«■■—»■- ■ —— •■ '............ —■■•■■ - Benyújtották a fizeiésieszáliitási javaslatot, ugyanakkor pediijtiegdöbbentő adatok hangzottak el a kormány pénzpoosékolásáról (Bukarest, december 19.) Napirend előtti Bardos többségi képviselő bejelenti, hogy az j autonóm intézetektől még mindig nem bocsátották rendelkezésére azokat az iratokat, amelyeket interpellációja céljaira kért. Különösen élesen kikel Vidrighin ellen, aki csak egy olyan költségvetést küldött neki, amelyben a globális összegek vannak feltüntetve minden részletezés nélkül. Kéri a kamara elnökségét, hogy a képviselők tekintélyének megóvására erélyesen lépjen fel. Yasilescu Nottara többségi parlamenti kezdeményezésből törvényjavaslatot nyújt be, amely szerint senki se lehessen háromnál több helyen igazgatósági tag. Felemlíti, hogy vannak közéleti férfiak, akik ötven igazgatóságban is szerepelnek és minden munka nélkül húznak nagy jövedelmeket. Ezután Mironescn miniszterelnök beterjesztette az állami hivatalnokok fizetésének leszállításáról szóló törvényjavaslatot. A lesz állítási kvóta tíztől huszonkét és fél százalékig terjed. Napirenden az álláshalmozásról szóló törvényjavaslat szerepel. Djuvara liberális szerint a kormány a törvénnyel azokat sújtja, akik azt nem érdemlik meg, mert megtiltja a szerény fizetésű hivatalnokoknak más állások vállalását. Ugyanekkor más területeken feltűnő pénzpazarlás folyik. A vasútnál nagyon sok tisztviselőnek félmilliós, nyolcszázezer lejes és még magasabb fizetése van. Egy racionalizálási szakértőt háromezer lejes napidijjal alkalmaztak. Amikor Jorga évi fizetése 440.000 lej, ugyanakkor Buzicescu, akinek képességei Jorgáóval össze nem mérhetők, egymillió lejjel kap többet. A kormány rengeteg pénzt költ külföldi megbízások pénzelésére. Nap-nap után neveznek ki újabb sajtó- attasékat. Egy összeállítást olvas fel, amely, szerint szeptember óta 3576 uj kinevezés történt. Maga a pénzügyminisztérium 2465 uj kinevezést eszközölt. A rezsim egyik emberét Francia- országba küldték, hogy ott a francia banknál bővítse ismereteit. Rosculet liberális: Párthiveiket helyezik el zsíros állásokba. Vasüe Nottara: Maga szemtelen! Mit csináltak a liberálisok, amikor kormányon voltak? Rosculet öklével veri az asztalt, a többi liberálisok is felugrálnak és ordítanak: Fogja be a száját! A többségiek közül néhányon a liberálisokra akarnak rohanni, végül is a kvesz- torok választják szét a két csoportot. Djuvara azzal végzi beszédét, hogy nem szavazza meg a törvényjavaslatot, mivel kétségbevonja a kormány erkölcsi tekintélyét az ilyen törvények benyújtásához. Jorga hangoztatja, hogy objektiv akar lenni annál is inkább, mert a jelenlegi légkör hasonlít a francia forradalom előttihez, amikor az emberek gyanakvással nézték egyniást. A törvényjavaslatot igazságtalannak tartja, mert nem respektálja a szerzett jogokat. Annak nem is lesznek jó eredményei és a kromány rá fog fizetni a kísérletre. , ő maga is álláshalmozó. A körülmények úgy hozták, hogy állást vállalt a bukaresti kereskedelmi akadémián és a vadászati főiskolán. Ez utóbbi helyen évi ötezer lejt kap. Kijelenti, hogyha a törvényt megszavazzák, ő ezt az utóbbi állást fogja vállalni ötezer lejes évi jövedelemmel. Elismeri, hogy vannak olyanok, akiknek a pénzszerzés a főcéljuk, de a tisztviselők legnagyobb része nem tud megélni (Folytatása a második oldalon.) voltunkért síkra szállunk, azt minden alkalommal öntudatosan és bátran a világ elé tárjuk. Ez a népszámlálás egyik alkalom hozzá, hogy hivatalosan is megállapittassuk a magunk voltát, erre minden alkalommal hivatkozhassunk, támadásokkal, elfogult sovinizmustól fütött pó- litikai hajszákkal szemben jogainkat megvéd- hessük. Meg van a lehetőség ez alkalommal, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, ezt érvényesíthesse is. Az anyanyelv és a magyar kultúra árulói azok, akik népi teszik, akik gyávák, vagy bármilyen szempontból létüknek, életüknek és emberségüknek legfőbb alapját föladják. Semmiféle kényszer meg nem akadályozhatja a magát magyarnak valló öntudatos családfőt, hogy ennek a mindennél szentebb nagy értékének igazát ne érvényesíthesse. Ez az igazság áll azokra is, akik nem fajmagyarok, de akik magyar kultúrában és anyanyelven nőttek lel, mint például a magyar zsidóságra. Meg vagyunk győződve, hogy nem akad köztük sem senki, aki ezt a belső értéket és igazságot föláldozná. Vigyázzatok tehát magyarok! Mindössze néhány nap választ el a nagy tanuságtételtől. Soha nem volt szükség, hogy öntudatosabban, egységesebben, a meggyőződés szilárdságával kitartsunk magyar voltunk mellett, mint ezen a napon. A megkonditott figyelmeztető harang nem szabad, hogy halálharanggá válljon az erdélyi magyarság fölött. Egyszerre milliók kiáltanak fel december 29-én, hogy magyarok vagyunk. S ennék a hatalmas felkiáltásnak el kell jutnia mindenhová- Tiszteletet kell ébresztenie bennt az ország illetékes tényezői előtt éppen úgy; mint más népek előtt. A nagy tanuságtétel hitvallása valóságos magyar imádsággá kell, * hogy válljon ezen a napon ajkunkon, édes anyanyelvűnk, bölcsőnk, öntudatunk, jogaink és igazságunk mellett.
