Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-19 / 283. szám
XIII. SVF. 2S3. BZÂM. Átszervezik a Creditul Industriali «K»'i?B8saiggsa«^^ A szociáldemokratáknak az a kifogásuk, hogy a kormánynak nincs a helyzet magaslatán álló szociálpolitikája, nem állja meg a helyét. Tény az, hogy a helyzet még nem ideális, de a problémák megoldására idő kell. Hol volt Vintila? A kormány örömmel fogadta azokat a megjegyzéseket, amelyeket Lupa dr. tett bizonyos kormányzási kérdésekre vonatkozólag. Reméli, hogy a kérdések megoldásában Lapu dr. támogatásával segítségükre lesz. A liberális párt la- konikus nyilatkozata helyett jobb lett volna, ha Bratiann Vintila jött volna el a parlamentire és személyesen mondja él a véleményét. A liberálisok működése azt bizonyítja, hogy nem barátai az alkotmányos formáknak és csak akkor csapnak fel a parlamentárizmus apostolainak, amikor ellenzékben vannak. J'avara liberális: A liberális párt hozta meg az általános választásokról szóló törvényt és övé az agrárreform is. Külpolitikában a láthatár borús... Madgearu: Ezek hábornsreíormok és nem a liberális pártéi. Madgearu ezután Jorga beszédét méltatja. Jorga úgy beszélt, mint egy igazi nagy államférfi. Cuza beszédére nem válaszol, mert nem foglalkozik egy olyan ember magatartásával, aki nemzetével szemben izolálta magát. George Bratianu leckét adott a régi liberálisoknak és programot adott a jövőre. Áz ellenzéki pártok, különösen a liberálisok eddigi magatartása hátráltatta a kormány konszolidációs munkáját és ez meglehetősen hazafiatlan álláspont volt. Emlékeztet a besszarábiai helyzettel kapcsolatosan folytatott kampányra. A parlament bői való kivonulások nem voltak jogosultak Egy ellenzéki pártnak sincs joga arra, bog v kivonja magát a parlamenti munka kötelezeti sége alól. A nemzeti parasztpárt komolyan látott hozzá az újjászervezés munkájához. Le- szállitotta a minisztériumok számát és olyan törvényeket hozott, amelyek biztositani fogják az állami közigazgatás zavartalan menetét. A külpolitikában folytatták a tradicionális román külpolitikát. Ebben a tekintetben azonban a legnagyobb figyelemre van szükség, mert a látóhatár borús. A nemzeti szolidaritásnak meg kell nyilvánul nia. Románia a békeszerződések által kreált helyzet fenntartásának alapján áll és igy a nemzetvédelmi kérdést legfőbb problémájául tekinti, amelyről nem lehetnek eltérő vélemé nyék. Ezután gazdasági kérdésekről beszélt. Kijelentette, hogy igen sok ipar az inflációs korszak kreációja. A stabilizációt nem lehetett az arra legalkalmasabb időpontban végrehajtani, mivel 1927-ben elszalasztották a legjobb időt. így előállott az a helyzet, hogy a kölcsön legnagyobb részét a stabilizációra kellett fordítani és kevés jutott állami beruházásokra. Az autonóm intézetek ellen intézett vádak alaptalanok. A legtöbb intézet aktiv. A vasutakat is méltatlanul támadják, mivel 35 százalékos megtakarítás történt és a közlekedés teljesen normális. ígéri, hogy a parazita állami intézeteket a kormány teljesen át fogja szervezni, mint példáid a Creditul Industriali, amely eddig a ligyermekeknél A Cadum kenőcs minden aggály nélkül alk&lmazhafd • csecsemő kényes b"-én, valahányszor horzsolástól, kiütéstől, ekcémától, feífekvéstöl és más, a kisbabák hál előforduló idegesítő fájdalmaktól szenvednek. Azonnali enyhülés következik-be mindjárt a Cadum kenőcs első használatától. A viszketegség azonnal megszűnik és a kenőcs kihatásai annyira megnyugtató és győgyitó természetűek, bogy ezek a kis teremtések visszauy érik rendes alvásukat. berálisok politikai intenciói szerint dolgozott. A liberálisok élénkén tiltakoznak a kijelentés ellen. Madgearu beszéde végén hangoztatta a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések fontosságát. ,yálaszut“-ról ir a Patria. A liberálisok és avereseánusok között az utóbbi napokban sürü tárgyalások folytak, amely tárgyalásokat a bukaresti sajtó általában véve úgy értelmez, hogy azon a pártok blokkját igyekeznek összekovácsolni az úgynevezett személyiségek kormánya ellen. A kérdéssel kapcsolatban a Patria, a nemzeti parasztpárt kolozsvári hivatalos lapja „Válaszúton“ eimmel ir nagy cikket. Á cikk arról ír, hogy a liberális párt vidéki vezetői olyan nyilatkozatokra ragadtatják magukat, amelyek a párt szándékaira különös fényt vetnek, ügy látszik, hogy az avereseánus párt majdnem teljesen csatlakozott a liberális törekvésekhez. A liberálisoknak a legkevesebb jogosultságuk van arra, hogy az alkotmányosság védelmére keljenek, amikor köztudomású, hogy kormányzásuk alatt egyre-másra követték el az alkotmánysértéseket. Egyébként is a király minden eddigi alkalommal az alkotmány teljes tiszteletben tartásának adta bizonyságát, úgy, hogy a iliberálisok állításai teljesen légbőíkapottak. A liberálisok ezenkívül a királyi család intim életéről szóló híreket is lansziroznak. Bizonyos, hpgy az uralkodó, aki kötelességének mély megértéséről adott mindig tanúbizonyságot, minden kérdésben meg fogja találni a legmegfelelőbb megoldást és az ilyen kérdéseknek a közvélemény előtti tárgyalása nagy tiszteletlenség. A liberálisok akciója csak hatalom utáni vágyakozásuk politikai céljait szolgálja és törekvésük ellen a nemzetnek kell megmozdulnia. A nemzeti parasztpárt az ország érdekében óhajt továbbra is dolgozni és ha szükség van rá, attól sem fél, hogy elveszti népszerűségét, kalandoknak azonban nem adja oda magát. — Meghalt Sobor szabósegéd, akit társa vőletlenségből fegyverével megsebzett. Ismeretes az olvasóközönség előtt, hogy Sobor Vilmos kolozsvári tizennyolc éves szabósegédet egyik barátja véletlenségből egy revolvergolyóval megsebesítette. A fiatalembert akkor azonnal beszál litották a klinikára, de sérülése oly súlyos volt, hogy a tegnapi nap folyamán meghalt. CilRT r. BRfllH!: HÜRlfi! KOEB1 (311 ~ Sporíreganf — Érdekelte is a játék. Néhány tréning-gyakorlatnál, olyan egyéni akciókat vezetett lo az elsőrangú davesi csapat ellen, hogy azt bizonyította vele, hogy erősebb tréning mellett nagy klasszisa játékos lehetne belőle. Azonban túlontúl nyugtalan volt. Mindjárt néhány napi gyakorlatozás után megunta az egészet, hótalpat kötött és a hegyekbe ment. Néhány napig sürü vastag hó esett. Az ember a házhoz volt kötve. Még Pahlen is kedvetlen arcokat vágott egy-egy ellenőrizetlen pillanatban. A Komet II. nevű bobbján utolsó időben olyan jó időket ért el, amelyek a legszebbet Ígérték. A nyugalom époly kevéssé volt Ínyére, mint Hannesnek, aki egyáltalán alig volt látható. A hóesés azután megállt, de a levegő átlátszatlan maradt. Pahlen a szálló előtt ment el és Dorrit-ot találta, aki épp skivel vonult a szabadba. — Hová? — kérdezte ámulva. Dorrit leány mérgesen nézett rá. — Hová? Hőtalpakon a piramisokra, gróf ur! Pahlen olyan eréllyel állt a leány útjába, amilyent ez sohase sejtett volna nála és megragadta a leány karját. — Hallja csak. Dorrit-gyerköc, csak semmi csacsi- ságot! Most akar sízni menni? A leány megkísérelte, hogy szó nélkül kiszabaduljon a fogságból. ; — Ilyen ostobák vagytok? — kérdezte most Pahlen valóban izgatottan. — Ma senki épeszű ember nem megy ki! Hiszen ma példás lavinaveszély van! Erre Dorrit egy ránditással kiszabadította magát. :— Hannes kint van! — mondta rövid lélekzetteJ. — Nem hagyom ma magára! S a következő pillanatban elhaladt mellette és lefelé sietett az utón. Pahlen rémülten nézet ;utána. Azután a szájához tette a két kezét és utána kiáltott: — Hová? Dorrit még egyszer visszafordult futtában. — A Strela-kunyhó felé! — Azután eltűnt. Pahlen egy pillanatig moccanás nélkül állt ott. Azután zsebredugta a kezét és viszament a szállójába Néhány lépés után Sepp Weiszbacherel találkozott, aki gőzölgő pipaszó mellett gázolta a havat és megállította öt: — Gyón isten, Sepp! Sepp megállt, kivette a pipát a szájából és csak biccentett. — Sepp, — mondotta Pahlen, — valami pár ember odaátra ment — veszélyes ma? Sepp a levegőbe emelte az orrát és bunyorgatott. — Kitisztul még, — vélekedte. — Nincs veszély? — Tudnak jól futni? Meglehetősen. Sepp megint bevette a pipacsutoráját és pár füstmacskát eregetett égnek. Aztán körülményesen leta- posgatta a lábáról a havat, megint zgebrevágta a kezét és a legmélyebb basszus hangon mondotta: — Há,... menjünk utánuk... talán még idejére érkezünk — 6. Kint valamennyire feltisztult az idő. A köd felszállott. Néhány napsugár félénken tapogatózott kifelé és azon volt, hogy szétoszlassa az átlátszatlan levegőt. Dorrit él-lépésben haiadt felfelé a kis kaptatón. Ismerte azt az utat, amelyet Hannes be szokott járni — s kis idő múlva megtalálta azt a nyomot is, amely csak az övé lehetett. Annak a tudata, hogy a helyes utón van, gyorsabban hajtotta előre. A vágás balra kanyarodott. Hannes ett továbbkapaszkodott és a következő éles meredeken ott találta a lépcsöjárása nyomait. Némi fáradsággal kaptatott fel oda. Ezután már meglehetősen lapályosan haladt az ut. Hannes itt valószínűleg megáilott, mert megtalálta a fordulása nyomát. Most oldalra kanyarodott az ut, a talaj lejtett és Dorrit lendületet kapott. A táj akadályokkal volt teli. Egy ugrásnál elesett és a fejével mélyen befurodott a puha hóba. Nyomban kibontakozót megint, felállt és tovább siklott. A fehér hó csőstül tapadt rajta. A lélekzete gözöigött. De Dóriit most már semmire se gondolt többé. Csak arra, hogy egy nyomot talált és azt kell követnie — mindenáron. Később megint felfelé vitt az ut. Hannes csaknem egyenes irányban kúszott volt fel. Es Dorrit követte, bá,r már fáradt volt. Alig engedett magának időt arra, hogy egy korty teát igyák az üvegből. Minden percnek ára volt. Néha egy-egy kis szívdobogást érzett futás közben: Hannes hallatlan vakmerő ugrásokat végzett, amint egy-egy akadályt vett és Dorritnak most Ugyanúgy kellett követnie, ha nem akarta a csapást elvesztenie, — pedig távolról se tudott olyan jól sizni, mint Hanes. Es egyszerre csak megállt. Távoli zaj hatolt el hozzá, amely elállitctta a szívverését. Nagyon messziről hangzott, ferdén a menetirányra, ott a magasban, de ez volt az! A következő pillanatban kettőzött sebességgel rohant előre. A következő lejtőn keresztül! Telemark-ugrással körül! Balra tovább lefelé! Felkiáltott. Odaát a hóban, nem messzi tőle egy .alak ült. Hannes volt! Lecsatolta a skitalpakat, maga mellé dugta őket a hóba és mozdulatlanul nézett maga elé a messzeségbe. Dorrit teljes iramban száguldott feléje. A szél az arcába csapott. Úgy kiáltozott, ahogy csak birt, de az volt az érzése, hogy minden hangot mögéje ránt a szél. Erre körülnézett Hannes. Mégis csak meghallotta. Valóságos hófelhőtől körülvéve száguldott le hozzá a leány. Talán még fel sem ismerte a fiú. Hiszen onnan csak valami mozgó kis pontnak látszott, — de azért Hannes fölfigyelt és amikor Dorrit megint odaintett neki a botjával, megértette és a talpak után hajolt a hóba. Dorrit ferdére állította a sijeit. Hófelleg tajtékzott fóL és egészen befutotta a leányt, de Hannes elől is egészen elfedte a kilátást. Botfék! Es ott állt meg két méterre a férfi előtt. Hannes épp fölemelkedett. Most már mindent megértett. Mint valami kis játékos semmi, úgy mozgolódott ott fent a fehér takaró. A legnagyob veszélyt jieníette ez! (Folyt, következik.)
