Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-18 / 282. szám

3

és Miklóssy Margitról, de a többiek: Betegh Bébi, Komár Juliska, Tóth Elek és Fnlöp Sándor is elsőrangút nyújtottak. A darab és az előadás nagyobb érdeklődést érdemelt volna.

A MAGYAR SZÍNHÁZ IRODÁJÁNAK HIHET

Tavasz ébredése Stolcz Hildával. Rendkívül érdekes estje lesz csütörtökön este a Magyar Színháznak. We- deking világhírű darabját, a Tavasz ébredését adják elő. A gyermeki sexualitásnak egyre súlyosabbá váló problémáját egyetlen irodalmi alkotás sem tárgyalja azzal a szókimondó bátorsággal, a költői fantáziának azzal a mélységekbe ható lendületével, mint a Tavasz ébredése. A kényes téma ijesztő szándékai fölött a zseni bölcsessége és szive mindvégig emberi magasságokban tudja tartani az izgalmas cselekményt. Gyermekek szerelmi élete tárul fel előttünk, de jellemző, hogy a darab körül lezajlott nagy irodalmi vita után a külföldi iskolák testületileg viszik el növendékeiket a Tavasz ébredésének előadásához. Nálunk különös érdekességet ad az előadásnak, hogy a női főszerepet Stolcz Hilda játsza vendégként, aki most Berlinben alakítja ezt a gyönyörű szerepet. Stolcz Hilda külföldi pályafutása alatt a belső átélésnek olyan skáláját érte el, mely megérteti velünk külföldi nagy sikereit. A Tavasz ébredése iránt igen nagy az érdeklődés városszerte.

Tiszturak a leánynevelőben. Igazi nagyoperettre készül a szinház. A francia operettirásnak egyik legszebb gyöngye, a Tiszturak a leánynevelőben kerül előadásra szombaton. Ragyogó mese, ellenállhatatlan humor, mesteri figurák s mindenekfölött az operaszámba menő, gyönyörű zene olyan kvalitást adnak ennek a darabnak, amilyennel manapság alig találkozunk. Az együttes minden tagja kivételes örömmel készül, a bemutatóra, mert most ismét „kiénekelheti magát“ mindegyik szereplő. A Tiszturak a leánynevelöben jövő hétfőn is szinrekerül.

Mozihclyáras esti előadás lesz ma félkilenckor a

színházban, a közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel. Az utolsó Verebély lány kerül színre s a jegyek ára 10, 30, 30, 40 és 50 lej.

91 i a

IHitiíjil ?

Eljátsza:

IRaggári Imre,

a magyar cigánvprimások fejedelme és elénekli

Cseléngf Sózsef,

a magyar dalosverseny győztese,

vagy

A MAGYAR SZÍNHÁZ

, HETI MŰSORA:

Szerda fél 9 órakor: A csúnya lány. <Kondor, Betegh, Tompa, Ihász stb. fellépésével.) Mozihelyárakkal, 10, 20, 30, 40 és 50 lej. Bérletszünetben. Ssz. 97.

Csütörtökön fél 9 órakor: Tavasz ébredése. (Stolcz Hilda vendégjátéka, uj szereposztásban, uj betanulásban.) 22. A. bérlet. Sorozatszám: 98.

Pénteken fél 9.: Magyari Imre, a világhírű budapesti cigányprimás és zenekara, Cselényi Józef, a budapesti Nemzeti Szinház tagja, a magyar dalosverseny győztese és Bodán Margit nótásprimadonna egyetlen magyar nótaestje. Bérletszünetben, tavalyi helyárakkal. Ssz. 99.

Szombaton fél 9.: Tiszt urak a leánynevelöben. (Francia nagyoperett, először. Kondor, Betegh, Nádor, Rét- hely, Leövey stb. fellépésével.) 17. Premierbérlet. Ssz. 100.

Bodán IRargit,

a hires nótás-primadonna

pénteken, december 19-én, este félkilenckor a kolozsvári

Magyar Színházban.

$ nóták címeit tartalmazó borítékokat a színházi pénztárhoz kell ieasini.

A MAGYAR SZÍNHÁZ

MOZI MŰSORA:

Szerdán és Csütörtökön 3, 5 és 7 órakor: „Szókimondó kisasszony", vidám kalandos történet 8 felvonásban, a főszerepekben: Bebe Daniels és James Hall.

A ROMAN OPERA MŰSORA.

Szerda, december 17: Jancsi és Juliska. (Hansel és Gretel.)

Péntek, december 19: Bukaresti vendégtársulat. Vasárnap, december 21: (este) Hoffmann meséi.

Hétfő, december 22: Sámson és Delila.

Szerda, dec. 24: Szünet.

Csütörtök, december 25: (délután) Jancsi és Juliska. (Hansel és Gretel.)

Péntek, december 26: „Seara Mare“ és „La şezătoare“. Szombat, december 27: (Délután.) Mártha.

Vasárnap, december 28: „Seara Mare“ és „La gezä^ toare“.

Hétfő, december 29: Pillangó kisasszony.

I api pn

Äteszesz az ország leppU panamája

Csak Erdélyben két milláárdot lopnak el évente a feketeszeszesek

HŰM ÉS MŰVÉSZET

Boldizsár István és E. Fodor Böske kiállítása Temesváron

(Temesvár, december 16.) Temesvár élénknek alig mondható művészi életének jelentős eseménye E. Fodor Böske és Boldizsár István együttes képkiállitása. Már csak a kiállítás friss, élénk, optimista hangulatáért is, amely nj szint lop a temesvári műtermek atmoszférájába. A Temesvárt élő művészek tudniillik azok, akik a legtöbbször szerepelnek a nyilvánosság előtt, sokkal sötétebb perspektívában látják az életet, mint problémát és ezzel szemben jelent uj szint a két most kiállító művész temesvári vendég- szereplése. Derű és optimizmus sugárzik le ezekről a képekről, ami már magában véve is érték a mai borús atmoszférában. (Nem vehetik rossznéven tőlünk, ha örülünk rajta: E. Fodor Böske legutóbb Temesvárra költözött és az ő festményeit jellemző derültebb életfilozófiát Temesvár művészeti életének nyereségeként és gazdagodásaként kell elkönyvelnünk.)

Hogy sort tartsunk és a „rangidőssel“ kezdjük: Boldizsár István ismert név az erdélyi magyar művész-fronton. A nagybányaiak egyik markáns képviselője. Boldizsárnak minden öröme, bánata, szeretete, szerelme, problémája, miértje a hegyek, folyók, napsugarak, fák, virágok és árnyékok orcbesteréből harsog vissza. Tájképfestő a javából, akinek széles ecsete úgy szivja magába a természet szinergiáit, mint a táguló tüdővel a szabadba szabadult városi ember tüdeje. Tavasz, nyár és ősz: sugár, sugár és sugár! Ezer színben, ezer pompában. Legragyogóbb képe a „Koradélelőtti fürdés“ bizonyítja, hogy ebben a harsogó nekiszabadulásban a színek és fény szertelen imádatában mégis meg tudja őrizni művészi hidegvérét, a figurák legfinomabb nüanszaiban is dominál az egyszerűség, hogy egyetlen vonással ne húzzon többet, mint amennyi az őszinte szívből fakadó mondanivalója. Ugyanez a művészi fegyelmezettség nyilvánul meg a „Présház“ pazar színeiben.

Mellette E. Fodor Böske, már más kutból meríti művészi ihletét. Fodor Böske a városi ember, aki négy fal bilincseiben, uccák és terek béklyóiban keresi a természetet, az életet. Ahogyan a nagyváradi Bémer teret megfesti, abban benne van a modern ember felőrölt idege, élete, a kis város, az aszfalt, a félmodern házak kővémeredt egyhangúságában. És az egész kép mégis derűs, mert az élet szeretete árad belőle. A finoman érző müvészlélek könnyed színeket keres a palettán. Az „Akt az ablak előtt“ egészen modern, újszerű elgondolás és megint ezt kell mondanunk: a négy fal közé beszorított természet feltárulása. E. Fodor Böske saját kijelentése szerint nemrégiben vette elő elhanyagolt ecsetjét. Reméljük, hogy a mi sivár életünkben megszokott általános közöny nem veszi el kedvét a munkától, hogy nem mindennapi művészi élményeit napról-napra tökéletesebb formában közölje velünk.

(—fás.) (*)

(*) Válás után. Valamikor Bissonnak ez a darabja képviselte a színpadi pikantéria non plus ultráját. A vidéki színházak csak úgy merték előadni, hogy vörös szinlappal jelezték, itt olyan darabról van szó, amelyet fiatal lányoknak nem illik megnézni. Ebben a tekintetben tagadhatatlanul elavult a Válás után. És a mai fiatalok bizonyára gúnyos mosollyal állapítják meg, milyen ósdi szellem árad ebből a darab ból. Pedig az igazság az, hogy több életszerűség kedély és humor pezseg benne, mint a mai szerzők úgynevezett, „modern“ vigjátékaiból és az „elavult“ Bisson, ha élne, nem kérne kölcsön ötleteket ma élő kollégáitól. Sőt, ellenkezőleg A közönség, amely bizonyos vállveregető élné zés hangulatában foglalta el színpadi székét, csakhamar átadta magát a nevetés igazi örömeinek. Ebben természetesen nagy része volt a valóban kitünően pergő előadásnak. Horváth Árpád eltávozott ugyan (hirtelen el kellett utaznia) oroszlánkörmei azonban meglátszottak a Válás után rendkívül ügyes rendezésén és a pompás összjátékon. Ihász Aladár, mintha reneszánszát élné mostanában, egyik alakítás; jobb a másiknál. Tegnap például határozottat kitűnő volt. Ugyanezt mondhatjuk Leőveyrő)

TŰI. tVF. 282. SZÁM.

(Kolozsvár, december 16.) A kis zsebtolvajt mindjárt megfogják. Ha szerencsétlen nyomorult sikkaszt, azonnal börtönbe dugják. És járnak köztünk tolvajok, sikkasztok, akikről mindenki tudja, hogy lopnak, csalnak, akik többet lopnak el, mint az összes erdélyi tolvajok együtt véve és mégis nemcsak hogy szabadon járhatnak, de persoana gratak, mindenhová bejárásuk van és biztosítva van részükre az a lehetőség, hogy tovább is lopjanak. Miért? Mert a .őztől lopnak.

Erdély évi szeszfogyasztása az uj szeszt örvény előtti kalkuláció szerint és az 1921 1926.

évi fogyasztást véve alapul minimálisan 2000 vagon volt. Az, hogy minimálisan 2000 vagon volt, azt jelenti, hogy a valóságban 3—400 vagonnal több szesz fogyott el. Ha ezt a 300—400 vagont leszámítjuk, mint a gazdasági krízis kö- vetkezményekénti fogyasztáscsökkenést, akkor 's, ma is minimálisan 2000 vagon az évi szesz- i'ogyasztás Erdélybe!!. Minden szeszes, minden finánc ismeri ezt a számot és tudja, hogy eny- lyi a tényleges fogyasztás. Mégis mi történik? A törvényes keretek között, a legális adókkal

megterhel ten 300 mond és halld háromszáz vagon szesz kerül fogyasztásra, míg a többi 1700 vagon szeszt adózatlanul hozzák forgalomba.

Azok a szeszbanditák, akiknek a szervezete mondhatni vetekedik az amerikai alkoholcsempészet szervezeteivel. Azok a szeszbanditák, akik a kezükben tartanak mindenkit, akik elhárítanak útjukból minden akadályt és akik a milliós bírságokat is — ha ugyan nagy ritkán arra kerül a sor, — éppen nagyszerű kiépítettségüknél fogva a legnagyobb könnyedséggel intézik el. Tehetik, könnyen tehetik, mert csak Erdélyben két milliárdot, — nem milliót, — hanem kétmilliárd lejt lopnak el évente!

Két milliárdot! Annyit, amennyinek a meglétele esetén pl. a költségvetési redukció alkalmából eszközölt megszorítások fedezetet nyertek volna. Két milliárdot, annyit mint aineny- nyi 8 nagy vármegye egy évi teljes adóbevétele. Ezt a hatalmas összeget lopják el az államtól, a köztől. És ezt az ellopást, bár mindenki tud róla, tűrik. Szemünk előtt máról-holnapra ninesetlen, kótesmultu emberek meggazdagszanak, szeszgyárakat vesznek, szeszgyárakat bé-