Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-14 / 279. szám
TAXA P03TA1A PLĂTITĂ IN rjMERAR No. 24258—02'». CIüj-Koíczsvár. 1930 december 14 Vasárnap A j. Kép v $00 nUDAPß# ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. ORSZÁGOS M Aí i Y Ali PÁRT I LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) L Telefon: 5-08, 6 04. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 fent 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei egy hóra 100 lej. 3CTS03fflESE Bethlen György gróf audiencián jelent meg a király elet! beszámolt a királyi audienciáról. Ä beszámolót az értekezlet helyesléssel vette tudomásul és ezzel kapcsolatban a következő kommünikét adta ki: (Bukarest, december 12.) A Magyar Párt parlamenti csoportja pénteken este értekezletet tartott s ez alkalommal Bethlen György gróf a Magyar Párt elnöke, akit az uralkodó pénteken délután 3 órakor kihallgatáson fogadott, — A király őfelsége gróf Bethlen Györgyöt, a Magyar Párt elnökét pénteken délntán liá- rom órakor kihallgatáson fogadta. Ez alkalommal a pártelnök a romániai magyarság helyzetéről behatóan tájékoztatta Őfelségét, aki figyelemmel meghallgatta az előterjesztést, kérdéseket tett fel és kilátásba helyezte, hogy az elmondottak felől részletes információt fog kívánni az illetékes tényezőktől. A parlamenti csoport értekezlete ezután letárgyalta az újabban felmerült és a kisebbségeket érdeklő politika; kérdéseket s megbizta Jósika János báró és Laár Ferenc képviselőket, hogy a költségvetés vitája során a Magyar Párt nevében emeljenek szót. Az értekezlet ezután elhatározta, hogy kéréssel fordul úgy a közintézmények vezetőségéhez, mint a nagyközönséghez aziránt, hogy ugyanazzal az üggyel ne bízzanak meg egyszerre több képviselőt, vagy szenátort. A magyar parlamenti csoport tagjai kötelességszerüen rendelkezésére állnak magyar testvéreiknek, azonban teljesen felesleges és gyakran a hatósági közegek zaklató megterhelését jelenti a többszörös megkeresés, különösen olyan esetekben, amikor az égjük képviselőnek nincs tudomása arról, hogy a kérdéses ügyben más is eljár. A parlamenti csoport felhívja tehát a közönség figyelmét arra, hogy a Bukarestbe való személyes leutazás eredménye az ügyek túlnyomó számánál fogva távolról sem áll arányban az útra fordított költséggel. Ha ennek ellenére valaki mégis személyesen óhajt leutazni, úgy értesítse előzőleg azt a képviselőt, vagy szenátort, akit igénybe óhajt venni, mert különben meg „lénhetik, hogy az illető már beosztott dolgai niiait nem tud rendelkezésre állani. M uth Gáspár szeriét Európa köteles segíteni Romániát a szovjet eilen (Bukarest, december 12.) A szenátus ülésén elsőnek Vaitoianu tábornok intézett interpellációt a belügyminiszterhez. Tiltakozott a vármegyei és községi taxák végtelen sora ellen, a nép valósággal fuldoklik ezek alatt a taxák alatt, amelyek behajtási módja ugyancsak erősen sértő a lakosságra. A belügyminisztérium részéről Calinescu államtitkár válaszolt. A felirati javaslathoz elsőnek Muth Gáspár németpárti szenátor szólott hozzá. Hangoztatta annak szükségességét, hogy az országnak a hadsereget a szovjetveszedelemmel szemben a legjobb karban kell tartania. Hasonló helyzetben van Lengyelország is, a lengyelek és Románia Európa védői az oroszokkal szemben. Európának be kellene ezt látnia és segítséget kellene nyújtania a két állam számára. A német szenátor ezután a kisebbségi kérdésről be; szólt. Ezt a nagyfontosságu problémát a gyula- fehérvári határozatok alapján kell megoldania a kormánynak, hiszen egy nép nem felejtheti el azt az Ígéretet, amelyet nagy történelmi pillanatokban és nagy nemzeti ideájának megvalósításakor tett. Csakis ilyen módon lehet a kisebbségi kérdés megoldása harmóniában a trónbeszédnek azzal a kijelentésével, hogy ez a megoldás az igazságosság, szellemében fog megtörténni. Ezután a pénzügyi helyzetről beszélt. Szükségesnek tartaná, hogy a kormány a tisztviselői fizetések megadóztatása mellett jöjjön olyan törvénnyel, amely a magánvállalatoknak is módot nyújt arra, hogy óriási fizetésű igazgatói járandóságait lecsökkentsék, mert csak igy lesz harmónia az egyes társadalmi osztályok között. Részletezte a külföldi hitel növelésének lehetőségét. Ebben az irányban is nagyon fontos volna, hogy a telekkönyvet az egész országra nézve elkészítsék. A közigazgatási reformmal kapcsolatban szükségtelennek tartja a tartományi igazgatóságokat, hiszen ezek csupán íktatóhivatalok lényeges hatáskör nélkül. Ügyes-bajos dolgaik elintézésére most is éppen úgy Bukarestbe kell szaladgálniok a lakosoknak, mint a tartományi igazgatóságok felállítása előtt. Hibáztatja, hogy német lakosságú falvakat román községekbe kebeleztek be. Muth beszédét a szenátus íiiegtapsolta. A következő szónok Pascu-Bâlc Stere-párti szenátor volt, aki mindjárt beszéde elején kijelentette, hogy szerinte a jelenlegi kormány provizórikus. Követeli az állampolgársági törvény módosítását, mivel erre különösen az 1918-ban csatlakozott területeken égető szükség van. Beszéde végén hangoztatta, hogy szükség van a kisebbségi törvényre is, notía a kisebbségeknek egyáltalában nincsen olyan rossz sorsuk Romániában, mint ahogyan azt feltüntetik. íéSÜ™ SßSpfilZ, j Á ennyibe kerül a Milliók zené- i I je annak, aki megveszi az uj | I Momvctz kara- 1 I csernyi zenealbumot I Kapható a kiadónál, Temesvár. A rezísztáló Fogaras Argetoiann túlzottan nagy port vert nyilatkozatának egyik tétele volt ez a mondat, melyről mindjárt meg is állapítjuk, hogy valaha a magyar politikában is röpke jelszó volt. Persze más értelemben és más vonatkozásban, mint aminőt Argetoanu most használt. Az 1889. évi nagy véderővita idején nagyon derűs mel- lókizzel szerepelt ez a jelszó az ellenzéki politikusok között. Addig ugyanis elég éles vonalak .választották el a 67-es és 48-as ellenzékieket. A véderővita alatt azonban ezek a határvonalak elhalványultak s divatba jött, hqgy 67-es és 48- as ellenzékiek közös lakomákra jöttek össze a közös küzdelem irányításának megbeszélésére. Egy ilyen lakomán kiáltotta aztán el a szellemes Ábrányi Kornél, a később szállóigévé vált jelszót: a trón körül kell csoportosulni. Célzás volt ez a kormánypárt részéről hangoztatott egyes hiperlojális kijelentésekre. Valójában pedig azt jelentette, hogy az ellenzék közkatonái, kik a szerénység tartózkodásával a vezérektől elfoglalt asztalfőn jóval alul helyezkedtek el, vegyenek bátorságot a közeledésre s üljenek közelebb vezéreikhez. Ismételjük: ilyesmit akart jelenteni az Ábrányi Kornél ajkán fo- gamzott röpke szó. De vájjon mit akart jelenteni Argetoianu-nál? Csak nem azt, hogy a trón egyensúlyozó és összefogó erejében, mint a monarchikus gondolat leg becsesebb elemében fogyatékosságokat fedezett fel? Erre aligha lehetett oka. És ha mégis valami ilyest akart volna kifejezni ominózus kijelentésével, aligha nem rosszul választotta meg a cimet, melyre a nevezetes felhívást intézte. Lehetnek és kik lehetnek olyanok, kik nem volnának hajlandók a trón körül csoportosulni? Az Argetoianu felhívása nyomán ez a kérdés fakad fel s bizony nehéz erre felelni akkor, ha az ember nagyon komolyan vesz bizonyos hirleléseket, melyek a liberális vezérek ellen király sértés miatt indult politikai perekről beszélnek. Tudnunk kell azonban, hogy nagyon komolyan itt semmit sem szabad vennünk. Tehát azokat a hirleléseket sem s esetleg az Argetoianu felhívását sem. Azonban mielőtt lezámók ezzel a megállapítással a trón körül csoportosulásra felhíváshoz fűzött megjegyzéseinket, meg kell állnunk egy pillanatra. Nem kis jelentőségű mozzanat, ami ezt kivánja. Fura dolgot jelentenek ugyanis Fogarasmegyéből, amely legutóbbi időkig, de még a magyar impérium idején is a legelszántabb harcosokat szállította a román nemzeti párt vezérkarába. E párt részéről sokszoros panaszok hangzottak volt el a magyar választási rendszer és a nemzetiségi pártok ellen alkalmazásba vett hatalmi eszközök miatt. Ámde Fo- garason mindé panaszok mellett mindig sikereket ért el a román nemzeti párt. 1910-ben is fényes győzelemhez jutott mind a két kerületben. Egyik éppen Vajda Sándornak nyújtotta a mandátumát. Pedig nem volt olyan súlyos szó a politikai bírálat szótárában, melyet a magyar uralomnak arcába ne vágtak volna hatványozott fokon nemzetiségi részről az 1910. évi választások miatt. És Fogarasmegyében a nemzeti párt mégis győzött s most Fogarasmegyéből jön az a hir, hogy a mezőgazdasági kamarai választásoknál a nép nagy tömegei passzíve akarnak viselkedni. Elhatározták, hogy ők többé nem vesznek részt olyan választásokban, melyekből a népnek csak kára és kiadása származik. így jelentik ezt Bukarestből. De vájjon értik és értékelik-e ezt Bukarestben? Nagyon érdemes az értékelésre. Annyira föltétlenül, mint az Argetoianu sokat pertraktált fölhívása. Nem kevesebbet mond ez a dolog a maga
