Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-11 / 276. szám
XIII. ÉVF. 276. SZÁM. tsa Ujabl) szígcrn rendszabálgofcáilőp» feliek éleibe a ngagdijfrffcpontban Csak szabályszem meghatalmazással bíró ügyvédiek és pariameniá* rok járhatnak el a nyugd.jasak ügyében (Bukarest, december 9.) A nyugdijközpont- ban egyre szigorúbb rendszabályok fogadják az évek óta késlekedő nyugdijak kisürgetésére közbenjáró feleket. Ezelőtt félévvel ugyanis bárki megjelenhetett a nyugdijközpont levéltárában, illetve iktatójában, rendelkezésére állottak az összes regiszterek, lajstromok, nyilvántartások. A nyár folyamán azonban megváltozott a helyzet. Csak szabályszerű meghatalmazással biró ügyvédek és parlamentárok járhatnak el nyugdíjasok ügyében. Ez a korlátozás kissé tényleg apasztotta az érdeklődők számát, de a kijáró tömegeknek továbbra is rendelkezésére állottak az iktatókönyvek és lajstromok, amelyekkel aránylag elég rövid idő alatt megállapíthatták a némi gyakorlatra szert tett interveniálok, hogy van-e már ennek vagy annak a kérvénynek irattári száma, rendes aktacsomója. Aki ügyvéd volt vagy parlamentár, attól nem kérdezték, hogv kinek az ügyében munkálkodik s ha megtalálta az illető az irattári számot, kikeresték neki a kért aktacsomót, amivel egy hivatalszolga segítségével rövidesen el lehetett jutni az előadóig. Az előadó pedig minden további nélkül hamar megállapította, hogy van-e a kérvénynek valami hiányossága, nincs-e szükség valamilyen kiegészítő iratra. Újabban azonban ezt az eljárást is megnehezítették. Az irattár és az iktató hivatalnokai harminc kérdést is feltesznek az általuk még nem ismert közbenjárónak, de a lajstromokat, iktatókönyveket nem adják többé senkinek se oda. — Miért? — kérdeztük az egyébként előzékeny irattári hivatalnoktól. Ez volt a felelet: Mindenféle kellemetlenségekét okoztak nekünk a ki járók és ügynökök. Végigböngészték a lajstromokat és olyan aktákat kértek ki, amelyekhez semmi közük se volt. Az iratcsomóból aztán megállapították egy sereg nyugdíjas tartózkodási helyét és egyéb életkörülményeit s akikről feltételezték, hogy jó ügyfelek, azoknak felajánlották közbenjárásukat, bizonyos százalék kikötése mellett. A nyugdijaikra hiába váró, többnyire erdélyi kérvényezők sok esetben kapva kaptak azon, hogy végre befolyásos bukaresti emberre tettek szert és sietve elküldték az ajánlkozó kijárónak a megbízólevelet. Ezzel rendszerint kiszolgáltatták magú kát a legraffináltabb zsarolási és szipolyozási manővereknek. Az is megesett, hogy a „kijárók4, akiknek leigazol tatására eddig csak akkor került a sor, amikor a lajstromok áttanulmányozása után valamely aktacsomó előkere- sését kérték, — egy lépést se tettek a kérvényező érdekében. Csak az előleg érdekelte őket... Az eredmény az, hogy most már senki sem nyerhet bepillantást a könyveinkbe. Becsületes interveniálóknak rendelkezésére állunk mi. Szó ami szó, ez előtt az érvelés előtt meg kell hajolni. De a közbenjárás munkájának megnehezítése ennek ellenére is igen aggályos dolog. Hiszen azt a nyugdijközpontban is beismerik, hogy aki nem vesz közbenjárót igénybe, vagy személyesen nem mozgatja ügyét Bukarestben, annak „până-i lume“ — mig a világ — íem intézik el a legkézenfekvőbb jogosultságra támaszkodó nyugdijkérvényét sem. _ (3. J).) Hivatalosan megcáfolták orosz—-magyar kereskedelmi szerződés létrejöttét Az orosz—olasz gazdasági megegfyezés a nemzetközig gazdasági piacok további aiáaknázásahoz fog vezetni (Budapest, december 9.) Frankfurti hirek szerint olyan értesülések terjedtek el a hétfői és a keddi napon Magyarországon és a külföldön is, hogy hosszabb tárgyalások után Frankfurtban megegyezés jött volna létre Magyarország és a szovjet között és hogy a szovjet áprilisban már kereskedelmi képviseletet is állítana fel Budapesten. Budapesti illetékes helyről nyert értesülés szerint minden olyan hir, ajnely Magyarország és a szovjet közötti bármiféle tárgyalásokról vagy megegyezésről szól, teljesen légből kapott koholmány, amelyet a legkategórikusabban cáfolnak. Rómából jelentik: Olaszország és Oroszország között Grandi és Litvinov legutóbbi tárgyalásaival kapcsolatban gazdasági megegyezés jött létre, amelynek értelmében Olaszország gabonabehozatali szükségletét Oroszországból fogja beszerezni, a szovjet kormány viszont nagymennyiségű ipari terméket veşz át az olasz ipartól. Az egyezménynek nagy nemzetközi jelentősége is van, amennyiben a szovjetnek a buza szállításokon keresztül továbbra is módot ad a nemzetközi gabonapiac helyzetének aláaknázására. MEGJELENT A TELJES (az uj módosított szakaszokkal kiegészített) kényszeregyezségi törvény preciz magyar fordítása. Ára 100 lei. — Vidékre portóval á pénz előzetes beküldése mellett 110 ei. Megrendelhető Dr. Mandel Forditó Irodában, Cluj-Koíozs ár, Strada Memorandului No. 12. — tipusu BABY-BOX, IKONTA, BESSA, BILLY Es BILLETTE FÉNYKÉPEZŐGÉPEK karácsonyra nagy választékban kaphatók: KOVÂTS P. FIAI fényképészeti szaküzletében, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii (Főtér) 8. — Kérjen árjegyzéket! CH&T I. BR3IIR: HURRÁl VILÁGREKORD 1 (26) — Spofíregííng — — Mit akart ez? — Semmit. Hagyjál. — Megint egy flört, mi? Irén összevonta a szemöldökét. Rövid és heves válasz volt a nyelvehegyén, de meggondolta, szorosabbra húzta magán a fátylat és odábbment. Lentről, a hajó kivilágított mélyéből, zenét hallott. Szertefoszlott hegedühangok, amelyek kísértetiesen merültek fel hozzá a sötétbe. A foszlányokból dallam vált. Irén a szive mélyéig rémült. Ott lent a bécsi keringőt húzták — azt a fégi, édes bécsi keringőt, amelyet Cannes-ban játszottak, akkor, az utolsó estén... A távirászfülke ajtaja felpattant. A távirász felnézett és egy szépasszonyt pillantott meg, akit már több szőr látott a fedélzeten. Irén volt. Idegesen lépett be é3 húzta be maga mögött az ajtót. — ltja, — mondotta a távirásznak. -— Távirat Berlinbe. Tilden Hannes urnák. A szöveg csak egy szó, — „szeretlek“. Várjon, lebetüzöm, ez idegen nyelven van, magyarul — „s z e r e 11 e k“, úgy, aláirás nincs. A hajó nevét odaírhatja. Köszönöm. Irén ismét kilépett a szabadba és kisimította a haját a homlokából. Nem akart többet, mint hogy még egyszer elmondja, hogy szereti. Erre ismét sok minden könnyebben volt elviselhető. ' Körülbelül ebben az órában utazott át Tilden Hannes a svájci határon, ßs amikor a távirat a lakására érkezett, ö épp elérte Genfet. S a sok levél között, amelyet nem volt szabad utána küldeni, ott feküdt ez a távirat is, kézbesittetler.ül, egyetlen kis szó tartalommal. 3. Ezen az éjjelen Bellini Bénító gróf még sokáig egyedül ült a bárban és egyik coctailt a másik után itta. Előtte, a kis szabad téren, néhány pár táncolt. A pillantása keresztülsiklott rajtuk. Nem is látta őket. Irénen járt az esze. Mindig csak Irénen járt az esze, nappal és éjjel. Az élete minden pillanatát ö töltötte be és olyan volt neki, mint a méreg, amely egyszerre mámorosit és emészt. Ma egész korán visszavonult az asszony. Egyedül, magára hagyta, mint minden este, de Bellini tűrte a megaláztatást, amelyet az asszonytól el kellett tűrnie, — aminthogy mindent eltűrt tőle, csakhogy a közelében tudja. Hat hónap nagyon rövid idő. Egy pillanatot sem volt szabad elveszíteni belőle. — Félév! — gúnyolódott odaátról a szaxofon. Bellini Bénító felkapta a fejét. A szaxofonos ember letette a hangszerét és szócsövön énekelte a sláger szövegét: „Féléven át, féléven át, nagyon szerettem őt!“ Bellini halálsápadttá vált. A cöctail maradékát leöntötte a torkán, azután felállt és összeszoritott szájjal ment a kijárathoz, ökölbe szorította a kezét, hogy a körmei belemélyedtek a húsába. A feje hirtelen olyan üressé vált. mint valami nagy, felfújt tojás, amely tartás nélkül ingadozik ide-oda. Az ajtóban egy pillanatra meg kellett kapaszkodnia. Egy félév — hát ez úgyszólván szabadságidő volt, ennyit kapott. Esztelen haraggal harapta össze a fogát. A felszálló dühroham a halántékába kergette a vért. AZ volt az érzése, hogy most vissza kell fordulnia ás valamit a terembe keil kiáltania, hogy elnémuljon mindez az undorító ostobaság itt köröskörül. Azt mondani: ide, uraim, idenézzetek! egy félév múlva ti még mindig ezeket a marha danákat hallgatjátok és a lőréteket isszátok, de én már akkor rég halott vagyok! hulla, akit elfelejtettek! Ezt akarta ordítani. De nem tette. Egyáltalán nem mozdult. Ott állt az ajtónál, amig csak John Hart nem veregette vállon: — Nos, gróf, csak igy egyedül? Hart John amerikai volt, úgy a harmincas években járt, természetellenesen egészséges színe volt és az arcán mindig jóindulatú mosoly látszott. — Egy ki3 zsugát? — kérdezte John Hart. Bellini bólintott. Jó. Játszunk. Miért ne? Ha a= embernek már csak félév jut ki, tegye azt amit akar. Bevonultak az olvasóterembe, egész egyedül leültek az asztalhoz és kártyát hozattak. — A jó öreg dearte-t? — kérdezte John Hart. Bellini belement. El is vesztette az első két játékot. Ez kétszáz márkát tett ki. — Quitte ou double? — indítványozta erre. Hart mindenre igent mondott. A következő játszmáknál már négyszáz márkát vesztett Bellini. — Még egyszer? Most nyolcszáz volt a tét. Hart osztott. A királyt dobta fel és emelés után három pontja volt. Mindjárt rá Bellini osztott, Hart ajánlás nélkül játszott és mind az öt ütés az övé lett. — Ma pechje van! — mosolygott jóindulattal. Uj kártyát bontottak. Bellini bontotta ki a paklit, idegesen keverte meg és megint csak makacskodott: — Dupla, vagy semmi! John Hart vállat vont. — Ahogy akarja. De rossz szériában van Bellini bosszúsan hallgatott. Ezerhatszáz volt a tét. A játék megkezdődött. Belliidnek már négy pontja volt, amikor Hart hirtelen utolérte és elhagyta. Két játékban öt pontot nyert, anélkül, hogy Bellini bármit is tehetett volna. — Háromezerkétszáz? — All right. Most már olyan összegeknek a sorsa dőlt el, amelyeknél nem szoktak sokat beszélni. Néhány ismerős jött le a terembe és odaült a közeibe, hogy a játékot figyelje. Suttogva beszélgettek egymással. Bellini osztott. Hart ajánlott. Bellini futó pillantást vetett a lapjába és visszautasította. Hart megszerezte a királyt és az övé lett az első három ütés. Bellini két magas aduval a kezében hoppon maradt. A következő játszmánál ez a játék is el lett döntve. Bellini érezte azokat a pillantásokat, amelyek köröskörül ráfigyeltek és csak még bosszusabb lett. Nem adja fel! Minden józan ész ellen való volt az, hogy ez a mosolygós ember itt széniben tucat játszmát nyerjen egyfolytában. Bs az ember nem hajit ki az ablakon háromezer márkát. — Hatezernégyszáz! — mondotta elkeseredetten. John Hart futólag felnézett. — Ragaszkodik hozzá? — Ragaszkodom! — All right. Öt perc múlva a hatezernégyszáz márkát is elvesz tette a gróf és reszkető kézzel bontott uj csomag kártyát. (Folyt, következik.)
