Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-01 / 268. szám
TAXA POŞTALA FLA- TITA LN NUMERAR No. 24256—927. CItsj-KoIoxsvár 1930 december 1 Hétfőjü jvepviöeioiia/ ELŰFXZE1S3 BELFÖLDÖN: X Irre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei egy hóra 100 lej. Ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI I^P Bserkesstőság és kiadóhivatal: Piaţa Uiiríi (Főtér) 1 Telefon: 5-08, &94. XIH. évfolyam 2<ft 8-ák szám * ?•/ ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. Eery es szám ára 29 fillér. 111 ÍS BRITANIA Angol-Román biztoi S3 ca CD S3 sitó R, T., Bucureşti Alapittatott a Coraercial Union Assurance Company Ltd. és a The Lxess insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságokkal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kívül! A király akarja Irta: Paá! Árpád ESI m Ki II Ili Szó van róla, hogy őfelsége a király tanácskozásra hívja össze a közoktatásügyi volt minisztereket a jelenlegivel együtt, s ez az értekezlet az iskolaügyekre nézve uj alapvető terveket fog kidolgozni. Bizonyára résztvesznek az értekezleten azok a közoktatási szakemberek és tudósok is, kiknek véleménye a román közéletben súlyos és elhatározó jelentőségű- Az iskolapolitikában hagyományos alapeszméket követ a minisztérium, még Spiru Haret idejéből átörökölt irányokat, melyek az egymásra következő minisztereket mintegy kötelezik. Ez a szellemi örökség, ez a megállapított irány kerülne revízió alá azon a tervezett értekezleten. Feltétlenül szóba kerül az iskola és az élet sok- kölcsönhatása, s hogy az iskola termelése milyen uj nemzedéket dolgoz ki és ez uj nemzedékben milyen életigényeket.. Gondoljuk, hogy a kisebbségi népek is szóba jönnek a közoktatási politika szempontjából, hiszen ezt a problémát csak ugv rögtönözve csapta oda még Anghelescu az örökölt nemzeti iskolapolitika formái közé. A Spiru Haret alapeszméje a régi Románia kevésszámú népkisebbségével szemben az volt, hogy ezeknek nyilvános jogú iskoláik nem lehetnek, s román nyelvű tanítási kényszer alá tartoznak. Egy kissé tágított alakban Anghelescu ezt a régi alapeszmét alkalmazta az uj Románia többmilliós népkisebbségeire is, Anghelescu volt miniszter azt hitte, hogy még ennyivel is kegyességet gyakorolt irányunkban. Nem ismerte és nem ismeri talán ma sem a mi néptömegünk és a mi saját mivelődésünk arányait, s egyszerűen velünk szemben is a nyelvünkből való kinevelés feladatát látta követendő politikának. Innen van az, hpgy sokszázados szerzett iskolajogunk mellőzésével egyetlenegy iskolánkra nézve sem hagyták meg a nyilvánossági jogot. Ellenben összes iskoláink nyilvánossági jogát gyötrő engedélyezési eljárások alá vetették, tanárok vizsgáztatásától és rendőri természetű ellenőrzésektől tették függővé, s még ma sincs meg igen sok iskolánknak a nyilvánossági joga. Amelyek pedig megkapták, azokra feltétlenül kötelező a nyelvi kényszer, mely a saját nyelvünkön való oktatást és művelődést minél kisebb területre szorítja. Ebből a kényszerítő iskolapolitikai gondolatkörből való az a rendelkezés is, hogy főiskoláink nem lehetnek. Még gyakorlati irányú főiskoláink seAmi azonban népünk életére a legkisebb faluban is érzékenyen ráterhelődik, az az elemi iskolák dolga. Az a kényszerítő iskolapolitikai gondolatkör a népkisebbségek meglevő hitvallásos elemi iskoláival szemben kötelezővé tette az állami iskolák és tanítói lakások építését, s azok dologi kiadásainak a községekre való rárovását. így a népkisebbségek által lakott falvak és városok közönsége kettős is- kolaterheket visel. A maga megszokott iskoláit tartani akarja, de amellett az állami elemi iskolákat is kell tartania. Ez utóbbi tekintetben különösen az íekolaépitési költségek csak a magyarságra nézve Tekintélyek kormánya, vagy — diktatúra Î A legkülönbözőbb kombinációkat fűzik Argetoianu kihallgatásához — A király végié* gesnek jelentette ki a válás tényét (BUKAREST, november 29.) Argetoianu a liberális párt érdekes vezető egyénisége, akinek személye az utóbbi időben mind jobban előtérbe nyomul, pénteken az uralkodónál volt kihallgatáson és kihallgatása után nyilatkozott az Universul munkatársának. Legelőször is kijelentette, hogy az uralkodó a válás tényét véglegesnek tekinti. Argetoianu ezután arról beszélt, hogy a pártoknak a jelenlegi helyzetben meg kell találniok az együttműködés lehetőségét, egyébként pedig erőteljes akaratra és a célt világosan látó emberekre van szükség. Az Adeverul kommentálja. Argetoianu nyilatkozatát és általában véve foglalkozik a politika) helyzettel- Szerinte azok, akik legutóbb az uralkodónál voltak audiencián, azt az impressziót szerezték, hogy a király nem hagyott fel a koncentrációs kormány gondolatával. Ez érthető is, mert hiszen ma nincsen komoly politikus, aki hinné azt, hogy a jelenlegi kormány túl fogja élni a költségvetés megszavazását. Kormánykrizis esetén a megoldás csak kétféle lehet: koncentrációs kormány, vagy az úgynevezett tekintélyek kormánya. Nagy kérdés azonban, hogy egy ilyen utóbbi formáció becsületes választások után megiudnáe a maga számára szerezni a többséget f (Attól félünk, hogy ez a ravasz meghatározás diktatúrát, sejttet. Szerk.) A legmegfelelőbb az lenne, ha a pártok őszintén megbékélnének és megtalálnák . y ittmüködés plattformját. Argetoianu nyilatkozatából bárom lényeges dolgot emlit meg. Az első az, hogy a király továbbra Is legfőbb ellenőrzője óbajt maradni az újjáépítés politikájának, a második, hogy a pártok közötti kínai falaknak le kell omlaniok és az összes jelentős politikusoknak a király körül kell csoportosulnak és végül a harmadik, az uralkodó család kérdésének Miron Ciiristea a szenátusba® állást foglalt a papság túlzásba vitt politizálása ellen A pa'íríarcha a vallási harcok {elavulásának rémképét idézte, ha az oiiltodosok kívánságait nem teljesítik (Bukarest, nov. 29.) A szenátus szombati ülésének szenzációja Miron Christea patriar- cka, volt régens nagy beszéde volt. Beszéde elején megelégedéssel állapította meg, hogy a trónbeszédben a király megemlékezett az egyházakról. A parlamentet és a vezető köröket főképen a gazdasági krízis foglalkoztatja, igy annál nagyobb örömmel üdvözli, hogy a trónbeszéd az egyházakról nem feledkezett meg. Épen e krízisek nehéz idején van nagy szükség az egyházak munkájára. Szerencsét és áldást kíván a király működéséhez. Megállapítja. hogy az ortodox egyház autonómiája és igazgatása az utóbbi időben hatalmasan fejlődött. Ezután a papságnak a politikában való részvételéről mondott érdekes gondolatokat. Az a véleménye, hogy a papság túlzottan kiveszi részét a pártpolitikából. Bizonyos dolog, hogy a pap polgár és különösen a vidéken legtöbb alkalma van arra, hogy vezető^ szerepet játsszon a szellemi életben. Nyilvánvaló, hogy a politikából nem vonható ki teliesen, már csak azért sem, mert szociológiai és politikai szemponotból meg kell legyen a maga jól megformált véleménye. Az azonban nem engedhető meg, hogy a papok eltávolodjanak a krisztusi tanoktól és élére álljanak a választási harcoknak. Szükséges dolog, hogy az ellenzék a kormányt kritizálja, mert kormányozni egyet jelent azzal, hogy közben hibákat is köt etnek el a kormányon levők, sajnos azonban a nálunk uralkodó politikai uzűs mellett a pártok nem azt nézik, hogy a kormány valamely cselekedete az ország javára van-e, hanem azt, hogy az mennyire használ- (Folytatása a második oldalon.) is milliárdos kiadásokat jelentenek. Külön kiadást, külön terhet, amit csak a saját iskoláihoz ragaszkodó népünk hordoz. Ez a kettős iskolatartási teher igen nagy részben előidézője volt kisebbségi népeink fokozottabb nyomorának. Maga a tanítási kényszer pedig népmüveiődé- sünket nyomorította el, mert a sajátnyelvü oktatás helyett a hivatalos nyelvet kell erőltetniük még saját iskoláinknak is. Emiatt az ifjúság egyik nyelven se szerzi meg az élethez szükséges biztos alapismereteketA kisebbségi népek anyagi és szellemi életét tehát az eddigi iskolapolitika igazán súlyos válságokba hozta. Világosan kimutatható, hogy akármilyen jóhiszemű lelkesültséggel akartak is Anghe- lescuék tömeges romanizálást véghezvinni, azt el nem érték, ellenben a kisebbségi népeket a maguk célzatos iskolapolitikájával gazdaságilag is tönkrejuttatták, s művelődés tekintetében is tanácstalanságba és bizonytalanságba döntötték. Igaz, hogy most minden nyelvű népre ráhullott a nyomor; de az is igaz, hogy a kisebbségi népeket__s különösen a magyarokat__ez a nyomor már hamarabb kikezdette és fokozatosabban sújtja. Ez a nyomorbeli. többletünk úgy időben, mint kárban mind-mind az ellenünk alkalmazott iskolapolitikának tulajdonítható.
