Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-10 / 250. szám

té SBrnirnSSSSKSmami GZILLER Guj-Kolozsvár, P. Unirii 16. <F6^r). REL# n a nt na je*jm VÉGKIÁRUSITÁS Megkezdődött üzletfeltmgyás miatt elképzelhető legolcsóbb árakon! Selymek, bársonyok, szövetek, zefirek, vász­nak, sifonok, asztalnemüek, fehérnemüek, szőnyegek, függönykelmék, stb., stb garan­tált, legjobb minőségben kerülnek eladásra. Szabó István uram unja magát Irta: Váradí Aurél Ei a História 1888-ban történt. 'Abban az észten-' dóben, melyet kártyások körében a három nyolcas miatt „K«nstsíite/c“-esztendőnek hívtak. Én a benne előfor­dult sok furcsaság miatt buta esztendőnek emlegetem. Ekkor lépett a német császári trónra II. Vilmos s ta­lán ez a tény, de talán még inkább a közhangulatnak valami sajátszerü idegessége a háború iközellétét hi­tette el az emberekkel. Már az 1887. évet lezáró Szil­veszter-est hangmintába befurakodott valahogy a hábo­rús előérzet 8 ennek adott kifejezést gyönyörű Vezető cikkében Rákosi Jenő. „Isten áldja meg fegyverein­ket“ — igy fejezte be mély hatástkeltő vezető cikkét. Érthető tehát, hogy a háborús aggodalom Kolozs­váron is megülte a lelkeket. Tetőfokra emelkedett e2 ak­kor, mikor a kormány szükségét látta a német-osztrák- magyar szövetségi okmány nyilvánosságra hozatalának 6 a hivatalos lap kivonata, mely a szövetségi okmányt sző szerint tartalmazta, Kolozsvár falain is megjelent. Huszonkét fokos hidegben is nagy csoportok vették kö­rül a nagyérdekü olvasmányt s aki elolvasta, azzal ment tovább, hogy Rákosi Jenőnek, mikor Szilveszter-éji cikkét megírta, kitűnő előérzete volt. Ennek a hangulatnak következményeként a politi­kai Izgalmak országszerte elültek. Soha nyugalmasabb tárgyalások nem folytaik a magyar országgyűlésen, mint ebben az esztendőben. És soha nem figyelt inkább a ma­gyar közvélemény külföldre, mint ekkor. A belső élet e szinte csodálatosnak mondható egyértelműségét Kolozs­váron csupán a színpadi kulisszák mögött folyó ellen­tétek zavarták. A színház volt az egyetlen hely, ahová nem hatott be a háború előérzete miatt támadt szoron­gás, amely a letkeken egyébként uralkodóvá vált. Nem szabad feledni ugyanis, hogy a nagymultu kolozsvári szinház életében ekkor jelentékeny változás ment vég­be. Az előző évben (1887) történt, hogy Csóka Sándor vállalkozó igazgató fizetésképtelenné vált, illetőleg né­hány héten át nem tudta fizetni tagjait, kik aztán hat tag kivételével sztrájkba léptek. A dolog nagy port vert fel és mert a Csóka Sándornál bekövetkezett fize­tésképtelenség egyik okául a vállalkozó igazgató, az in­tendáns és a régi színházi választmány között ismétel­ten támadt ellentéteket állították be egyesek, bekövet­kezett az intendáns-válság és a színházi választmány hatáskörének belügyminiszteri szabályozása. Szegény jó gTÓf Esterházy Kálmán, akinek sohasem volt barátja a szerencse, távozni kényszerült a főispán! állás után el­foglalt intendánsi székből, a színházi választmánynak meg kellett elégednie azzal, hogy az alapvagyont ad­minisztrálja, Csóka Sándornak pedig fel kellett hagy­nia kolozsvári vállalkozásával. 1887. év őszén Bölöni József került mint intendáns a kolozsvári színházhoz s mellette Ditrói Mór lett a vállalkozó igazgató. A Bölöni—Ditrói-rezsim uj és szép dolgokat ígért, de némelyeknek éppen ezek a szép dolgok nem tetszet­tek. Állott ez a szinház személyzetének összeállítására és többé-kevésbbé a játékrendre is. Meg aztán a kolozs­vári törzspolgárság, amely abban az időben még jelen­ített valamit, a színházi választmány hatáskörének ösz- szezsugoritását sem vette jó néven, minthogy ez utón megszűnt a lehetőség arra, hogy a polgárság olyan ér­demes képviselői, mint Korbuly Bogdán, Paál Sándor es Tauffer Ferenc, kik a színházi választmányban he­lyet foglaltak, befolyjanak a színház ügyeibe. Mind­ezekhez járult a szinház legszorosabban vett belső éle­tében a primadonnák szokásos háborúja. Egyik oldalon Réthy Laura volt az ünneplés tárgya és úgy beszélték, hogy az ő pártja a szinház hivatalos köreinek támoga­tásával rendezi a tüntetéseket, melyekkel a szép hangú és kedves egyéniségű, de szerfelett kis intelligenciájú művésznőt minden fellépésénél elárasztja. A másik, nem hivatalos pártnak Serédí Sarolta volt a kedvence. Nem énekelt olyan szépen, mint Réthy Laura, de na­gyon értett a közönség rokonszenve biztosításához. Rendkívül otthonosan mozgott a színpadon, bájosan tudott a maga kis hangjával csicseregni és egy pár szerepében elsőrendű sikert tudott biztosítani. A szinház körül zajló ellentétek áthatottak aztán a városházára is. Ott volt t. i. a dolog hátterében, hogy S/abó .Gyula, a város érdemes főjegyzője, nagyon ud­varolt Serédi Saroltának, kit később feleségül is vett. Szabó Gyula a városi tanácsban igen sajátságos állást foglalt el. Szép esze volt s ezt igen élesen igyekezett ki­fejezésre juttatni a régi tanácsban legnagyobb tehet­ségük címén tekintélynek örvendett két kiválóság: Sala­mon Antal, akkor városi aljegyző és Szvaesina Géza, későbbi polgármester, akkor első tanácsos rovására. A tanácsüléseken gyakran zavarta meg a jó emésztés gyö­nyörűségét biztositó összhangot Szabó Gyulának egy- egy élesebb közbeszólása, melynek röppentyűje több­nyire a két régi kiválóság általános elismeréssel koszo- ruzott feje felett sistergett el s mely a tanácsban csak Losonczy János árvaszéki elnöknél, a Szabó Gyula el- válhatatlan kebelbarátjánál talált visszhangra. Elkövetkezett aztán az 1888. évi városi költségve­tés tárgyalása. Ebben a költségvetésben a hagyomá­nyokhoz hiven, szerepelt egy tétel: segély a Nemzeti Színháznak. Közelebbi meghatározása nem volt, amit a régi rendszer mellett meg is lehetett érteni. Ámde most uj rendszerrel állott szemben a város. Szabó Gyula fe! vetette tehát azt a kérdést, hogy leinek zsebébe folg va­lójában a városi szubvenció. „Most már nyilván vállal­kozói rendszer jutott érvényre“ — mondotta. Most nincs értelme annak, hogy a város a vállalkozásban egyébként nem korlátolt igazgatót segítségben részesítse. Javasolja tehát, hogy a színháznak szánt szubvenciót adják a lefolyt válság alatt állagában megapadt szín­házi alapnak, avagy a színészek nyugdíjintézetének. A törvényhatósági bizottság ülésén ilyen előzmé­nyek után került tárgyalásra a kérdés, melyben a ta­nács többségének Szvaesina Géza által előadott és a vál­lalkozó igazgató segítését célzó javaslatával szembe­állott a Szabó Gyula és Losonczy János kisebbségi kü­lönvéleménye. Dr. Groisz Gusztáv egyetemi tanár, az akkori ko­lozsvári közélet legtekintélyesebb harcosa szólt hozzá elsőül a kérdéshez. Jó szónok volt és ezúttal éppen kü­lönös vervevel beszélt. Elmondotta, bogy a váiost mi­csoda erkölcsi hagyomány szálai fűzik a régi színház­hoz s megállapította, hogy az uj rezsim semmi tekintet­tel nincs erre a hagyományos kapcsolatra és annak szá­lait állandóan bontogatja. Magáévá tette tehát Szabó Gyuláék álláspontját s közben egy pár éles vágást adott mind a tanácsnak, mind pedig Bölöni intendánsnak. Groisz után a felszólalásával nagyon szorongatott tanácsnak Barthn Miklós állt a védelmére. Bizonyos vo­natkozásokban róla is el lehetett mondani, mit Mik­száth Kálmán Rohuntzy Gidáról irt: „Jó puska volt, de többnyire a kaszinó húzta fel.“ Bariba Miklós ez­úttal is a kolozsvári urikaszinó hangulatát kívánta a „Spiezbürger“ állásponttal szemben kifejezésre juttat­ni. Élesen polemizált Groisszal, felállítva azt a tételt, hogy mikor valaki, mint Bölöni intendáns, a mult évi szégyenletes sztrájk után önzetlenül vállalkozott a ma­ga kockázatára a szinház ügyeinek szanálására, erköl­csi jelentősege van annak, hogy a város neki adja a szokásos szubvenciót és ne az alapnak, melyet a hely­telen gazdálkodás régi- állományában megcsonkított és ne a színészek nyugdíjintézetének, melyet más módon kell támogatni. Groisz Gusztáv személyes kérdésben hatalmasan visszavágott. Hangoztatta, hogy az uj rezsim vállalko­zásában nem látja eléggé kifejezésre jutottnak az er­kölcsi szempontokat. Mint a színházi választmány tag­ja, tiltakozott az ellen, hogy annak kezelési rendszerét itt illetéktelenül tárgyalás alá vegyék, s a kolozsvári polgárság hagyományaihoz egyedül méltó dologként kérte, hogy adják a városi segítséget a fégi színházi alapnak. Bariba Miklós ugyancsak személyes kérdés­ben válaszolt Groisznak. A tanácskozást elnöki minősé­gében vezető Albach polgármester sült és főtt az elnöki széken. Ilyen hatalmas szópárbajnak az ő polgármes­tersége alatt sohasem volt szintere a városháza. Verejté­kezett attól a gundolattól, hogy esetleg bele kell szólnia elnökként a két nagy debatter párbajába. Nagyot !é- lekzett tehát, mikor Bartha Miklós tőle szokatlan mér­séklettel befejezte a személyes kérdésben tett felszóla­lást. És ekkor a baloldal legszélsőbb padsorából felál­lott bidelvei Szabó István uram. Tipikus képviselője volt a régi „Hosdatt" hidelvei elemének. A kommuni- tásnak két Szabó Istvánja volt, egyik igen jámbor faj­ta a régi külső közép necából, a másik a most említett hidelvei Szabó István, ki már beszédesebb és kritiku­sabb <ember volt, abból a parasztfajtából, melyet Né­meth .Bandi olyan érdekes világításba állitotU-Kossuth Lajos előtt. „Igen mélyen tisztelt Kommunitásl — kezdette a nála állandóan szokásos megszólítással s aztán azt mon­dotta : Nem értem én ezt az egész dolgot. Itt már egy órája vitatkoznak a tudós urak a kérdés felett. Pedi^ tessenek elhinni: olyan égésién mindegy, hogy pzt a ki» pénzt az alapnak adjuk-e, vagy a vállalkozónak. Adju* az alapnak, vagy adjuk a vállalkozónak, de döntsük eí már a kérdést, mert a magamfajta embert az ilyen nagy beszédek alatt majd megöli az unalom Percekig tartó derültség követte a hidelvei Szabó István uram szavait, Csak néhány arcon ült ki a ha­rag komor hangulata, amely nem tudott megbékülni az­zal, hogy két nem közönséges szellemnek ilyen gyönyörű tornája alatt valaki unhatja magát. Szállingóztak is a biztatások Albach polgármester felé, hogy utasítsa rend­re az unatkozó Szabó Istvánt. Albach azonban sokkal izgatottabb volt, hogy sem ezeket a biztatásokat észre­vette volna. Sietett konstatálni, hogy a felszólalások ki­merítették a vita anyagát, több szónok nincs s igy kö­vetkeznie kell a szavazásnak. A szavazást nagy gyor­san meg is ejtették s annak eredményében a Szabó Gyuláék külön véleményével képviselt álláspont győ­zött, vagyis Serédi Sarolta megverte az előtte nem ro­konszenves Ditrói igazgatót. Mi, városházi ifjak, kik Szabó Gyulában szellemi vezérünket kerestük és sze­rettük, tríumfáitunk az eredmény felett. A Bölöni—Dit­rói rezsimmel rokonszenvező csoportot pedig konster- uáita a szavazás eredménye. Szabó István uram azon­ban esiilogó szemekkel távozott a közgyűlési teremből s a diadalérzet felsőségével mondotta oda a szűrét az előszobában felsegítő janitornak, hogy „lám a polgár- mester ur csak megértett engem“. Ő is bizonyára unta magát. :dí SS fö óta MIIS ßSjfürgaiBi hentes és mészáros üzlet modem gyárral, 5 szobás urilakással Ora- deán (Nagyváradon) családi okok miatt. Felvilágosítást ad Rudolf Mosse hirdető- iroda, Üradea-Mare—Nagyvárad. 'itrnjNÓfűrdőpőtuék® INilALÁCiŐK-RA ALKALMAS jk ELSŐRENDŰ L£V£GOáSS FERTŐTLENÍTŐ ŐZ ONT ffJL-E5ZT ■yjzftEw ouítKUi- ÖNKÉNTES AlRLVÉüES ­F. év november bó 13-án, délelőtt 11 órakor, a C A. G. aulo-görageiian, Cluj Ko­lozsvár, Strada Universităţii (Egyetem u.) 10 sz alatt a következő személy automobilok lesznek szabadkézből elárverezve: Egy STEVES! XII ISpus kikiáltási ér • « * - Lei Spy £US?BQ-8AIML£51 kikiállási ár * • « • Lel Egy Esdi PUCH, kikíáJ- íási ár .......................Lel 40*000 I i 10 O 0 ' 5.000 5 Közelebbi felvilágosítással szolgál a C, A. G. autogarage irodája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom