Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-10 / 250. szám
a a XIII. ÉVP. 350. SZÁM Jtt vagyunk, élünk, segítsetek rajtunk Az erdélyi képzőművészek kollektiv megmozdulása egy nagyszabásu kiállítás keretében :— Erdélyi képzőművészeti tárlat, amelyen a magyar, román és szász képzőművészek is részt vesznek (Kolozsvár, november 8.) Az erdélyi gazdasági válság hullámverésében minden társadalmi osztály egyformán fuldoklik. Mindenfelől hallatszik a segélykiáltás: S. O. 8., mentsétek meg lelkeinket! Ebben a katasztrofális gazdasági helyzetben az utolsó tiz esztendő alatt a leggyöngébb, a legerötlenebb s a leghalkabb volt az erdélyi képzőművészek hangja. Szervezetlenül, magukra hagyottan, végső erőfeszítéssel dolgoztak. Senki sem hallotta szavukat, senki sem törődött velük. A legnagyobb baj pedig ott volt, hogy a képzőművészek még — önmagukkal sem törődtek. Az utolsó tiz esz-, tendő alatt alig láttunk egyetlen kollektiv megmozdulást és ami történt, az sem volt egyéb, mint egyéni akció, vagy egyes csoportok megmozdulása. Amig Erdélyben minden társadalmi osztály szervezetekbe, egyesületekbe tömörül és megpróbál mindent, amit kollektive el lehet érni, addig az erdélyi képzőművészek csendesen szemlélődtek és várták, türelmetlenül várták, hogy érdekükben a társadalom megmozdul, hónuk alá nyúl és kivezeti őket a boldogulás útjára ... Nem ez történt. Az erdélyi társadalom minden figyelme azok felé fordult, akik megszervezetten, mindenre felvértezetten álltak ki a fórumra s minden eszközt megragadtak, hogy a közérdeklődést magukra vonják. Egy táborban az erdélyi képzőművészek. Az elindulás nagyon nehéz. Egyelőre arról van szó, hogy egy nagyszabásu, az egész erdélyi képzőművészetet felölelő, úgynevezett meghivás alapján tartják meg, mert az. adminisztrációt igy akarják leegyszerűsíteni. A kiállítás nyolc napig tart. A rendezőbizottság a meghívók nagyrészét már szét is küldötte. A kiállítást november 23-ától december 1-ig', tehát nyolc napra tervezik. Már meg van a kiállító helyiség is. Először a vármegyeháza dísztermében tervezték a kiállítást, de a vármegyei állandó választmány a helyiségért olyan magas összeget kért, rogy azt a bizottság nem fogadhatta ei, Mindenesetre csodálkozunk a vármegyei bizottságon, amely nem erezte meg, hogy ezúttal nem rideg üzleti alapokra kellett volna helyezkednie, hanem egy magasabb szociális alapra. Ha a bizottság tagjai megérezték volna, hogy a különböző népi kultúrák harmonikus veröfényé Den az itt élő népek megértő szelleme fog felcsillanni, akkor az erdélyi képzőművészek részére nemcsak in gyen helyiséget, tak volna. hanem anyagi támogatást 1« nyújtót* Állandó műcsarnokot Kolozsvárnak, A rendezöbizottság tehát más terem után kutatott és sikerült a Mezőgazdasági Bank régi helyiségében, a Jósika-palotában megtalálni azokat a termeket, ame-i lyek már központi fekvésénél fogva is kiválóan alkalmasak a kiállítás megtartására. Az előjelekből Ítélve az erdélyi képzőművészek kiállításán minden számottevő művész részt fog venni. Meghívják arra nemcsak a helyi, hanem a bukaresti főhatóságok reprezentánsait is s nem valószínűtlen, hogy az erdélyi képzőművészek bemutatkozása az állam figyelmét is magára fogja vonni. Ha a kiállítás sikerül, akkor a megvalósuláshoz közelebb jut az a régi terv is, hogy Kolozsváron egy műcsarnokot építsenek föl, ahol a jövó'ben az összes kiállításokat meg lehet tartani és meg lehet szervezni olyan központot, amely az erdélyi képzőművészeket egy táborba tereli. A kiállításra már minden előkészület megtörtént és remélhető, hogy a mostani kollektiv megmozdulás több sikerrel fog járni, mint a múltban megindított és hamarosan megfeneklett hasonló természetű akciók. Az erdélyi képzőművészet eddig a Hamupipőke szerepét, játszotta, most több igényességgel lép fel és erőteljesen fogja kiáltani az erdélyi közvélemény felé: Itt vagyunk, élünk, segítsetek rajtunk!... (—Jós.) Rykowot !s száműzte a szovjet (Párizs, november 8.) A moszkvai Tass távirati iroda közli, hogy Rykowot, aki sokáig népbiztos volt és egyike a szovjet vezérférfiainak, egy hónapra szabadságolták. A varsói lapok értesüléséi szerint Rykowot nem szabadságolták, hanem száműzték. A száműzetést a politikai tanács mondotta kiA döntés meghozatala után Rykowot katonai kíséret mellett elszállították egy volga-menti városba s ott internálták. Párizs, november 8.) Moszkvában ma megünnepelték a szovjet kikiáltásának 13-ik évfordulóját. Nagy tömeg jelenlétében leplezték le a Lenin-mauzoleumot, amelynek belsejében üvegkoporsóban fekszik az elhunyt népbiztos bebalzsamozott holtteste. Az ünnepséget katonai disz-szemle zárta be. Ki gyújtotta fel a dévai kereskedő üzletét? Az íszleft'íirs m’n”: terhelő koronatanú erdélyi képzőművészeti kiállítást rendeznek, amelynek a keretében minden politikából mentesen a magyar, román és szász képzőművészek állítják ki reprezentatív müveiket. A termelő gondolat a kolozsvári művészek agyában fogant meg. A kollektiv kiállítás egyelőre nem céloz mást, mint az összes erdélyi képzőművészeknek az egy táborba való terelését. Ha majd együtt lesznek, megmutatják tudásukat, tehetségüket és képzőművészeti termékeiket, akkor remélhetik, hogy nemcsak az erdélyi társadalom vesz róluk tudomást, hanem az állam is. Kulturális célokra évenként sokmilliót osztanak szét. Mindenkinek jut valami, csak éppen az erdélyi képzőművészekről feledkeztek meg. A kollektív kiállítással kapcsolatosan Erdély közvéleménye előtt feltárul a képzőművészek szociális problémája, mérhetetlen nyomora. De feltárul egy másik probléma is. A múltban nem volt egészséges szelekció, felburjánzott a sarlatánizmus, előretörtek a műkedvelők, az Ügyeskedők, a házalók, akik a képzőművészet cégére alatt a kritikátlan közönség jóhiszeműségével visszaéltek és éppen azok elől vették el a megélhetés lehetőségét, akik csendben, visszavonulva dolgoztuk és kizárólag művészetüknek éltek. Kolozsvár, Bakarest, Budapest.... Ha az egyetemes kiállításnak meg lesz a kívánt anyagi és erkölcsi sikere, akkor a kolozsvári kiállítás után Bukarestben, Budapesten, Becsben, esetleg más külföldi nagy városokban is be fog mutatkozni az erdélyi képzőművészek kollektív csoportja. Esetleg cse- rekiállitások történnek, ami alatt azt kell érteni, hogy két ország képzőművészei felváltva mutatják be a művészetüket. Már előzőleg kiemeltük, hogy a mostani kiállítás minden politikumot mellőzni fog. A kollektiv kiállításon külön osztályban fognak szerepelni a magyar, a román és a szász képzőművészek, hogy ezáltal a nemzeti érzékenységet kiküszöböljék. A három szekció külön szint és érdekességet ad a kiállításnak. Minden nemzet a maga sajátos művészetét mutatja be, ami egyben alkalmas arra is, hogy nemes versengést teremtsen. A kiállítást egyelőre zsűri nélkül tartják meg. Azon a művészek meghivás alapján vesznek részt. Az eddigi jelekből az erdélyi képzőművészeti kiállításra (Déva, november 8.) Megírta a Keleti Újság, hogy szeptember végén letartóztatták Fábián Mól dévai kereskedőt az 1927 december 27-iki tüzeset tel kapcsolatban. A kereskedőt, amint az most megállapítható, Max Mór jelentette fel, aki Fábiánnak egy ideig üzlettársa volt. A törvényszéki főtárgya- lás két napig tartott, s több mint tiz tanút hallgatott ki a bíróság a vádlott mellett és ellen. Még 1927. év nyarán Fábián több Ízben említette Hasnak, hogy az üzletet fel kellene gyújtani, vagy pedig álbetöréssel valahogy a portékát ke veşbbiteni. Mas erre nagyon bosszús és dcspcrálí lett s emiatt a feleségének is szólt, aki egy odavaló nriasszonynak is elmondta Fábiánnak ezt az állítólagos tervét. Az üzlet, jól állott, mert nagyszerűen ment, az 1,500.000 lej brutto vagyonból csak 800.000 lej volt passzíva, tehát 500.000 lej tiszta aktíva volt. 1927 december 27-én ^ éjjel az üzlet mégis kigyulladt és leégett. Bartha András cipész, Fábián üzletének szomszédja azt vallja, hogy látta, hogy valaki bement, az üzletbe, kevés idő múlva hatalmas detonáció jelezte a benzin robbanását, majd ki vágódott az ajtó s azon keresztül Salamon Simon rohant ki égő ruhával, alei égési sebeibe bele is halt. Salamon Simon olyan erős és nehéz égési sebeket szenvedett, hogy kihallgatni nem lehetett. A megjelent rendőrkomíszár azt a vallomást tette, hogy Salamont nem lehetett kihallgatni, ezzel szemben azonban volt felesége iazt vallatta, hogy Salamon azt mondta neki halálos ágyán, bánja, hogy nem hallgatott rá, de az Ígért 40.000 lejt azért ö ve gye fel Fábiántól. Ennek az előzménye, ugyanis az, hogy Salamon már beszélt előzőleg vadházastársával Fábián állítólagos tervéről s akkor az asszony lebeszélte. Most, hogy Salamon valóban felgyújtotta a boltot, most megbánta a Ezt az állítást illetőleg azonban az asszonynak nincsen tanúja. A tárgyalás folyamán különösen Max Mór, a feljelentő került sokszor ellentétbe a maga vallomásával, de a többi tanuk vallomása sem volt összeegyeztethető, úgy, hogy konkrét bizonviték arra nézve, hogy Fábián gyujttntta volna fel a boltot, egyáltalában nem merült fel s az ügyész is odanyilatkozott, hogy a vádat csak azért tartja fenn, mert még van három tanú, akit ki kell hallgassanak. Az esethez hozzátartozik, hogy elsőizben 1928 januárjában megindult a vizsgálat, amely Fábiánt tisztázta s akkor Max kijelentette, hogy Fábián olyan tisztességes ember, hogy róla még csak fel sem lehet tételezni, hogy boltját felgyújtotta volna. Most pedig az ellenkezőjét vallotta, fenyegetései után, hogy amennyiben nem hajija meg a pénzét Fábiántól, akkor Fábiánt börtönbe juttatja. Fábiánnak ugyanis társa volt s amikor kilépett a boltból, 130.000 lej követelése volt s ebből az összegből egy részt még ma sem kapott meg. Az üzlet ugyanis a 450.000 lejes tűzkár kifizetése után esődbe ment s az egyezségnél veszteséget szenvedett Max, aki ugylátszik emiatt jelentette fel Fábiánt. A november 17-iki tárgyalás elé egész Déva feszült várakozással tekint. • Kovács Károly, bárminő magyar, tizenöt román és nyolc szász képzőművészt hívnak meg. Egy művész maximum öt és minimum egy képet, illetve szobrot küldhet a kiállításra. Ha a mostani kiállítás sikerre vezet, akkor megalakul az Erdélyi őszi tárlat, amely a jövő évtől kezdve minden évben megismétlődik és azon mindenki részt vehet, mert már a jövő esztendőben bizottság fogja szelektálni a beküldött müveket. A mostani, első kiállítást zsűri nélkül Uj szaküzlet 2 „HYC3EA“ Részvénytársaság nagybani 6UMMI- :: ám szaküzlefét berendezte detail elárusitásra is. Mindennemű gummiáru, férfi és női óvszerek, hőmérők, kötszerek, betegápolási és születési felszerelések nagy választékban kaphatók. „HYGEÄ“ Quntmláruk szaktlzeie Ciuj-Kolozsvâr, Strada N. Jorga (Jókai u.) 11. A volt Tacâmul ezüstárugyár helyisége. WÍ3HHH to*
