Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-09 / 249. szám
8 TIU. *YF. MO. SgJM. Yezérlöbizottsága legutóbbi ülésén mondotta ki, hogy a parlamentbe a párt nem tér vissza és ugyanez a liberálisok állásfoglalása is. Ezzel szemben a Bratianu György vezetése alatt álló liberálisok elhatározták, hogy a parlamenti munkában részt fognak venni. , Mihal ache a besszarábiai közállapotokról és a parlagon hagyott földekről. Mihalache belügyminiszter pénteken délelőtt expozét tartott a sajtó számára besszarábiai útjáról. Ismertette azt az előterjesztést, amit a minisztertanács előtt tett tapasztalatairól. Útjában végigjárta Besszarábia összes megyéit, meglátogatott minden megyeszékhelyet s ezenkívül minden megyében két nagyközséget és két kis falut. Résztvett a tighinai városi tanács ülésén, ahol nyolc kommunista városi tanácsos van. Ezek a városi tanácsosok intellektuális szempontból számításba sem jöhetnek és ez a véleménye a többi ottani kommunistavezetőkről is. A közigazgatás tekintetében az a tapasztalata, hogy a lakosság nagy hasznát vette a decentralizációnak. Sehol sem vette észre, hogy hatásköri összeütközés lenne a megyei tanács elnöke és a prefektus között. A besszarábiai tartományi igazgatóság nagyon szép eredményeket ért el és általában a tartományi igazgatóságok fenntartására szükség van. Említést tett arról a sajtókampányról, amit a liberális sajtó Moldovan volt besszarábiai igazgató ellen folytatott. Meggyőződése, hogy Moldovan jó hazafi, aki lemondott, hogy ne okozzon nehézségeket, de a vádak alaptalanok s akinek helyébe a kormány Pan Halipát nevezte ki. A csendőrségnél is javulás tapasztalható. A mezőgazdasági helyzet sok helyen igen súlyos. A falusiak sem tudják értékesíteni a gabonát és ezért késlekednek az adók törlesztésével. A vetések állását illetően Besszarábia déli részén valóban kevesebb területet vetettek be, mint a mult évben, de ezt azzal magyarázza, hogy az itteni nagy szárazságok miatt a lakosság hozzászokott, hogy a földeket inkább tavasszal munkálja meg. Rosszakaratuaknak jelenti ki azokat a híreket, amelyek szerint a lakosság a gabona árcsökkenése miatt nem akarná a földeket megművelni. Kommunizmusról Besszarábiában, mint általános jelenségről, nem lehet beszélni. Vannak kommunista sejtek, de a mozgalom egyáltalában nem elterjedt. Általános impresz- sziója az, hogy a besszarábiai helyzet kielégítő. Vaidától fontos üzenetet várnak. Tilea miniszterelnökségi államtitkár Kolozsvárra utazik, ahol hir szerint Vaida volt belügyminiszterrel fog fontos tanácskozásokat folytatni. A Viitorul azt a kombinációt fűzi e hirkez, hogy Tileának rendkívül fontos misz- sziója van. Mironescu miniszterelnök bízta meg azzal, hogy Vaidától pontos információkat vigyen, mi a nemzeti parasztpárt erdélyi és bánsági szekciójának tényleges magatartása a jelenlegi kormányt illetően. Ha a nemzeti parasztpárt nem áll teljes erővel a kormány háta mögött, úgy abból a kormány kénytelen lesz levonni a következtetéseket. A Viitorul ezek alapján azt jósolja, hogy egyáltalában nincsen kizárva a jövő hétre valami politikai meglepetés. A megyéket újból be akarják osztani. Kormánykörökből nyert értesülés szerint a parlament őszi ülésszakán le fogják tárgyalni a közigazgatási törvény módosítását. Arról beszélnek, hogy a módosítás lényegesen ki fogja szélesbiteni a megyei politikai prefektusok hatáskörét, valamint a prétorok jogait és működési köreit is. A megyebeosztásban is lényeges változások lennének, amennyiben a kisebb megyéket össze akarják vonni. Bukovinában mindössze két megyét tartanának meg. Besszarábiát három megyébe vonnák össze és Erdélyben is terveznek jelentős változásokat. Fölmerült az a vélemény, hogy a bánsági direktorátust meg kell szüntetni s a Bánságot és Erdélyt a kolozsvári direktorá- tus hatásköre alatt egyesíteni. RADIO Keleteurópai időszámítás. Vasárnap, november #. BUDAPEST. 11: Katolikus Istentisztelet. 12.1B5 Evangélikus istentisztelet, utána Mandits szalonzene-, kar. 15: Gramofonhangverseny. 16.30: A földművelésügyi minisztérium rádióelöadá3 sorozata. 17: Rádió Szabad Egyetem. 18.15: Katona-zenekar. 19.30: Glatz Oszkár felolvasása: A magyarországi népviseletek pusztulása. 20: Opera-hangverseny, utána sporteredményiek) majd cigányzenekar. 23.45: Szabó Guy László jazz- bandja. BECS. 11.30: Fiu-énekkar. 14.05: Szimfonikus hangverseny. 16.05: Geiger-zenekar. 18.30: Női kvartett, 20.40: Gangelberger-zenekar. 23.20: Hirek, majd Rö- misch-zenekar. BERLIN. 19.10: Népszerű hangverseny, 19.30: Bergner Erzsébet filmszinésznö a mikrofon előtt, 20: Zongora-hangverseny. 21: Borodin Igor herceg o. operája. BUKAREST. 11.45: Egyházi zene. 12: Rádió zenekar. 13: Gramofonzene. 17: Könnyű és román zene. 18.80: Dinicu-zenekar. 20: Gramofonzene. 21: Che- bab Nadja zongoraművésznő játéka. 21.45: Dalok. 22.155 Philip hegedűművész játéka. KATTOWITZ. 17.205 Gramofonzene. 18.15: Rendőri zenekar. 20: Vig félóra, 21.30: Népszerű zene. 24: Tánczene. LIPCSE. 16.20: Bandonion zenekar. 17.30: Munkás énekkar. 19: Házi zene, 20: Tréfák. 20.30 Régi népdalok. 21: Operaközvetítés. 24: Tánczene. MILANO. 17.15: Vegyes zene. 20.30: Köny- nyü zene. 21.30: Félóra tánczene. 22: Esti hangverseny, MÓR. OSTRAVA. 11: Szimfonikus hangverseny. 13: Déli zene. 20: Fúvós zene. 20.30: Saxofon műsor. 21.10: Offenbach egyfelvonásos vigoperája. 23.20: Szórakoztató zene. MÜNCHEN. 17.30: Népénekkar. 19.30: Kis hangverseny. 21.15: Bach orgonaművei. 22: Wagner Siegfrid müvei. PRÄG A. 9: Gramofonzene. 10: A XVI. és XVII, század egyházi zenéje. 13.05: Déli zene. 19: Részletek Bizet Carmen-jéből. 20.30: Saxofon hangverseny. Vegyen fco* „zsxávi 91EHÍTO SOliSJEGTET — ÍOO IBIÉRT 1 MIÍ.I.IÓT KÉSZPÉNZBEN NYÉK HÉT. Húzás 1930 december 21. — Nyereményeket Banca Albina fizeti. Hivatalos nyereményjegyzék lesz kinyomatva. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár (Strada Memorandului 16 szám) eszközöl ■bbm— ■iram» inni sírnia» iTaiBwsMmanMBTMaasggsMBnEZRMaKMeMMzcwBTMWiWf* CURT I. BRJUIR: HURRÁ! VILÁGREKORD! (4.) — Sportingéiig — — Nincs. Nagyon csudálatos, ugy-e? Vannak emberek, akiknek nincs pénzük. Éppen csak hogy ki tudom fizetni itt ezt a kis szállószámlát. Tilden Hannes ösztönszerüleg a zsebtárcája felé nyúlt, de a hölgy pillantása óva intette. Megértette, hogy egy modem asszony elkérheti ugyan egy vadidegen embertől az autóját, de nem kérhet tőle pénzt vasúti jegyre. És ebben a pillanatban a fejébe ötlött valami s az ötlet oly jó volt, hogy csak akadozva tudott vele előhozakodni. Hiszen azt se tudta, hogy hogyan fogadja a nő. — Nagyságos asszonyom, rendelkezésére bocsátom a kocsimat, ha megengedi, hogy magam vigyem Deau- yille-be. Gyors, vizsga pillantás futott végig rajta. Tilden Hannes különösképen zavart y'olt és sietve tette hozzá: — Nem mulasztok vele semmit. Szívességet tenne yele nekem, ha magával vinne, mint utitársát. Három másodpercnyi öldöklő csend után hallatlanul tartózkodóbban szólt a hölgy: — Köszönöm. Mikor indulhatunk? — Tiz perc múlva. 4 A hölgy mosolygott: — Mondjuk, félóra múlva. Itt várok önre. 4. , A lady már & kijáratnál állt. Hannesnek eszébe jutott, hogy tulajdonképpen = nevét sem tudja, de ez nem is volt lényeges. A no csak nagyon kedvesen és bájosan bólintott neki, amint kinyitotta előtte a kocsiajtót, melléült és igy szólt: — Mehetünk. Ha elfáradna, majd én vezetek tovább. Tilden Hannes halkan nevetett — fáradt! — és a kocsi hangtalanul indított, Keresztülsuhantak Pária né' pes és kivilágított uccáin, majd a szabadabb vidékre kerültek és Tilden Hannes nekiengedte a gépét. A száznegyven lóerős úgy nekiszáguldott, mint valami nagyon- nagy tüzes paripa és a két vakító éles fénykévéjével csak úgy hasította az éjét, amely elébük tárult. Tilden Hannes néhányszor futólag oldalra pillantott a nő finom arcélére. Fátyolt húzott magára, úgy hogy csak az orrahegye és a szeme látszott ki belőle s hátratámasztotta a fejét. Láthatólag nem akart beszélgetni. Az ég minden csillaga ragyogott s a motor dalolt, tetszett neki ez a fékevesztett utazás. így történt, hogy ezen az estén hiába vártak a „Carlton“-ben Tilden Hannesre. ö, a bankett központja, nem jött el. Ilyesmi nem volt szokása. Darab idő múlva, amikor már mindegyikük szörnyű éhes lett s még azok az órák is elteltek, amelyeket szívesen szánnak egy futórekorder pihenésére, Pahlen gróf a telefonhoz ment és összeköttette magát a szállodával. Onnan azt a meglepetés- szerű hirt vette, hogy Tilden Hannes ur kifizette a számláját és elutazott. Pahlent ez élénken nyugtalanította. Még attól is húzódozott, hogy a többiekkel közölje ezt az értesülést. A Tilden viselkedését nem tudta magának megmagyarázni. Egész ma délutánig azt hitte, hogy úgy ismeri a I fiút, mint ahogy ép egy jó barátot ismerhet az ember * minden egyéniségével együtt. Már az a kis beszélgetés a fülkében is egészen elképesztette. A Tilden Hannes hirtelen elutazása felkiáltójel volt a ma délutáni mondat mögött. Végre is elhatározta, hogy valami ártatlan formában feltálalja a hirt a többinek. — Hannesnek fontos ügyben hirtelen el kellett utaznia — mindenki bocsánatát kéri és nagyon hamarosan hirt hallat magáról! Almélkodva és sajnálkozva fogadták ezt a hirt. Pahlen gróf azonban hirtelen könnyű kéz érintését érezte a karján. Megfordult és a Dorrit fiuarcába pillantott, amelyből két hűvös, kérdő szem pillantott rá. — Mi történt, Pahlen? — kérdezte a leány. Pahlen megkísérelte, hogy ugyanazt a magyarázatot ismételje el, ameTyet az imént adott be a többieknek, de maga is érezte, hogy bizonytalanul hangzik. Dorrit a fejét rázta: — Asszony? — Igazán nem tudom — szabadkozott a másik. >— De mit sejt? — Nem... illetőleg... nem tudom. Dorrit egy pillanatig egész nyugodtan szemlélte az ö tiszta szemével a mennyezetet, mint hogy ha ott valami nagyon érdekeset látna... De egészen közönséges fával bontott mennyezet volt. Erre hangosan fölnevetett és Pahlenhez fordult: — Nahát, — miért nem mondja meg mindjárt, hogy gáláns kaland? Nem értem magukat, férfiakat! Ezzel az egész titokzatoskodással csak ép fontosabbá akarnak tenni valamit, mint a mennyire fontos... — Abbahagyta és idegesen fordult körül. — Egyébként véletlenül nőm ellenszenvesek magának a dohányzó nők? — Nem — vallotta be Pahlen ámulva — Ez őszintén megnyugtat engem. Nem tudom ugyanis, hogy miért nem kínált meg még eddig cigarettával. Pahlen mosolygott és elővette az arany tárcáját, Dorrit kivette a kezéből és figyelmesen nézegette. Nagyon különös és ugylátszik, nagyon értékes munka volt. Az elülső lapja be volt rakva: kis halvány kövekből, amelyek nagyon finoman csillámlottak, valami egymásba fonódó rajzok voltak összeállítva. — Csinos — vélte Dorrit. — Honnan való ez? — Kínai munka. Londonban vettem egy ősrégi kínaitól, aki azt mondta nekem, hogy hét évig dolgozott rajta. — Csalás — döntötte el Dorrit. — Hét hétig, ha igaz. Rémes, mi mindent lehet elhitetni a férfiakkal. Miféle jelek ezek itt fent? Pahlen szorosabban húzta a szemébe a monokliját és buzgón kezdett magyarázni, örült, hogy Dorrit elhagyta a Tilden Hannes-témát. — Ez az első jel szerencsét jelent a szerelemben. Ez a második — izé — tehát ez a második a szerelmi képesség lehetőleg hosszú ideig való megtartását jelenti és — izé — ez a harmadik úgyszólván a kettő együtt, vagyis sok gyermeket. Dorrit filozofikus arccal nézett ezekre a jelekre, amelyek ennyire világotmozgató problémákat jelentettek. — Tetszik magának? — kérdezte Pahlen. Szabad felajánlanom? — Szépen köszönöm, — mondta Dorrit vidáman és visszaadta a tárcát, •— efféle tisztességtelen holmit nem ajándékoztatgatok magamnak. Sarkonfordult és visszament a terembe. Pahlennek követnie kellett. Odaátról zene szólt. Saxofon és ütőhangszerek kavarták a szinkópákat. „(Folytatjuk,! ,
