Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-06 / 246. szám
XIII. ÉVF. 248. SZÁM. Vulkánban Is tait anéwegyeíenués Magyar iskolákat szüntetnek be, magyar gyerekeket sajátítanak ki és a panaszokra nincs orvosság (Vulkán, november 4.) „A vulkáni iskolafronton minden csendes!... A törvénytipró iskolaigazgatói rendelkezés pallóscsapásai alatt hősi halált haltak az idegen hangzású nevű, magyar anyanyelvű tanulók“! A jövendő igy fogja majd feljegyezni a magyar iskola-ügy történelmének emlékoszlopán e dicső hősi halottak elbukását... A vulkáni iskolaigazgatóság pontot tett ez ifjú tanuló sereg hadi jelentése után. Ám nem tehetünk mi, kiknek szivéig viharzik a szülői panasznak kétség- beesett, gyötrő áradata _s miként a szatmári magyar nemzetgyűlés nehány nappal ezelőtt határozattá emelte: tiltakozásunknak és panaszunknak az égig kell felérnie! Parlamenti csoportunknak a képviselőházban a legerélyesebben kell tiltakoznia a törvénytiprások e kíméletlen rendszere ellen!... Mert a vulkáni esetben is tervszerű hajszával állunk szemben. De lássuk csak sérelmünket a történeti adatok sorrendjén és tükrében! Az 1929 _30. iskolai évben a vulkáni állami elemi iskola magyar szekcióján megszüntették a magyar tagozat V., VI és VII. osztályait azzal az indokolással, hogy „nincs elég magyar tanerő“, holott a román szekción már akkor is több magyar képesitésü és magyar anyanyelvű tanerő tanított. Az 1930 _31. tanévben a magyar szekcióról elvontak egy magyar tanerőt és az óvodához helyezték át. A magyar szekciónak ez iskolai év kezdetén 650 beiratkozott növendéke és 11 tanerője _a román szekciónak 500 növendéke és 17 tanerője volt. Természetes, hogy a román szekció 500 növendékéből nem juthatott elegendő növendék a 17 román tanerőnek. Onnan vettek hát, ahol volt, _ a magyar szekcióról!... A jól bevált, régi névvegyelemzés receptjéhez folyamodtak. Ha a kaptafa nem volt elég jó a cipőhöz, a cipőt alkalmazták a kaptafához. A magyar tagozat két I. osztályáról kisajátítottak 45 tanulót s egy magyarul nem tudó tanító védő szárnyai alá helyezték. Azonfelül a magyar tagozat II., III., IV. osztályáról is- j mét mintegy 70 _80 tanulót néwegyelemeztek át a román tagozatra, a román oktatásügy humanizmusának nagy dicsőségére. A kétségbeesett szülők anyanyelvet igazoló községi bizonyítvánnyal akarták Lehényi Romulus és Hosszú Longin iskolaigazgatókat megértőbb elbánásra rábirni, de az igazgató urak nem voltak hajlandók tudomásul venni a magyar anyanyelvet igazoló bizonyítványokat. S a kizárt növendékek szülői egyre várják azt a megváltó rendelkezést, amely gyermekeik előtt ismét felnyithatja a magyar szekció kapuját. A vulkáni szülők és az ottani magyarság meg- bizottainak megkeresésére Wer ess Béla, a Magyar Párt zsilvölgyi tagozatának elnöke felkereste Lucaciu dévai revizort, kitől védelmet kért a kul- turbotrányt provokáló iskolai attrocitásokkal szemben. Lucaciu revizor a legteljesebb jóindulatáról biztosította a Magyar Párt elnökét. Felkereste We- ress Béla pártelnök Tocaciu járási főszolgabírót is, A leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb zörej mentes vételt csak a >varta< FÜTÖ ÉS ANÓD akkumulátorok biztosítják VVRTA Accumulator kit a Magyar Párt intervenciójára a dévai prefektus a vulkáni iskolaügy kivizsgálására utasított. Tocaciu főszolgabiró szerint a dévai prefektus őt a vulkáni ügy legtárgyilagosabb kivizsgálására küldötte ki s a vizsgálat megejtése után hangsúlyozza, hogy csak az idegen nemzetiséget valló cseh, lengyel, német, polák szülők gyermekeit terelték át a román tagozatra. S a vulkáni iskolaügy e megnyugtató kijelentések dacára még egyre zajlik s a szülőknek egy része inkább oktatás nélkül hagyja gyermekét, mintsem a szabad iskolaválasztás Istenadta jogát feladja. íme egy kultur mozaik a boldog, megelégedett kisebbségi élet-sors keresztmetszetéből a müveit Európában az Urnák 1930 _31. iskolai évében!,.. Kilencvennyolc magyar családot utasítottak ki a jugoszláv hatóságok (Szeged, november 4.) A jugoszláv hatóságok a közeli napokban mintegy 80 magyar családot utasítottak ki jugoszláv területről. A szerencsétlen emberek kedden érkeztek meg Szegedre és elhatározták, hogy minden lehetséges módon megkísérlik a visszatérést. A szegedi rendőrségen útlevelet állítottak ki számukra és a 80 család kedden délelőtt el is utazott. Ä határon a jugoszláv határőrség föltartóztatta őket, visszainditotta a vonatot és még njabb 18 családot küldött Szegedre. A szerencsétlen emberek most a felsőbb hatóságoktól várják sorsuk elintézését Vegyen kolozsvári ÄOMSJEGYKT — ÍOO LEIÉRT 1 MILLIÓT KÉSZPÉNZBEN SVERHET. Húzás 1930 december 21. — Nyereményeket Banca Albina fizeti. Hivatalos nyereményjegyzék lesz kinyomatva. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár (Strada Memorandului 16 szám) eszközöl flEBEggSffiCTS 'iSBJSSi •V CURT 1. ERROR: HURRÁ! VILH6REKORD I — Sporiregéng — (2) Utánnyomás tilos ELSŐ RÉSZ Az azonban igazán nem volt könnyű, hogy Tildén Hanneshez bejussanak, mert Johnny Schüttenhelm — csak a jóisten tudta, miért nevezték Johnnynak, amikor Ottó volt a becsületes neve — szóval Johnny négy embernyi szélességben állta el az ajtót és mindenkit, aki az ő Hannesét most meg akarta zavarni, a legszörnyü- ségesebb kínzásokkal fenyegetett meg, amilyeneket csak ki tudott agyalni. Amikor Dorritot megpillantotta, az arca lényegesen kiderült... Utat vert neki a várakozó tömegen keresztül az ajtóig, amennyiben nehány erős embert pusztán a „Helyet!" ordításával is k. o.-ra ütött, azután körülményesen megrázogatta a leány kezét és habozva pillantott a grófra, akit nem ismert. Dorrit bemutatta neki a grófot: — Ez itt Fahlen gróf, Johnny. Neki szabad. — Fahlen, ez itt Johnny! A mi Hannesünk trénere, nevelőapja és dajkája. Johnnynak hizelgett a dolog. Nevetett és keresztülengedte őket. Azoknak, akik utánuk akartak nyomulni, elállta az útját. Tilden Hannes nem volt egyedül a fülkéjében: Brandt Alfréd volt nála, a klubtársa, akivel együtt utazott ki ide. Brandt fellélekzett, amikor a belépőket megpillantotta és elébük ment. — Gyerekek! — monda egy erőteljes kézszoritás után, — gyerekek, hallottatok-e már ilyen bolond dolgot? Ez az ember itt az élete legjobb futását produkálta és amellett most hidegen kijelenti, hogy ez mind smafu. öt ez egyáltalában nem érdekli! Még a riportereket sem akarja fogadni! Hannes kedvetlen mozdulatot tett: — Dehát értsétek meg — Nem fejezhette be azt, amit mondani akart. Dorrit elébe állt, csipőre tette a két kezét és fejcsóválva nézte végig: — Fogd be a bagólesödet, Hannes. Te csak fuss és ne szónokolj vezércikkeket. Egyébként szörnyen nézel ki! Kell az neked, hogy igy tönkretedd magad? Nem tudod azt a háromezer métert valamivel lassabban venni? Okos ember legfeljebb autóba ül, ha olyan sürgős neki! Fahlen és Brandt jót nevettek ezen és Hannesnek is akarva-nomakarva velük kellett tartania. Dorrit egy lebbenéssel melléült. a csinos lábát lógázta cs az unokafivére kezét simogatta. — Ami igaz, igaz, Hannes, nagy napod volt ma! — Ha nem lenne esküdt ellensége a férfiaknak, Itt helyben belédszeretne — vetette oda Fahlen szárazon. Dorrit úgy hátra vetette a fejét, hogy a haja csak úgy röpült: — Urrram! — fújt rá, mint egy cica. Pahlen három lépést hátrált ijedtében. De Dorrit már ügyet se vetett rá. Aggódva nézett Tilden Hannes arcába. — Mi bajod, Hannes? —- kérdezte. Hannes a fejét rázta. — Semmi. Ostobaság. Rossz hangulatok, mondjuk. — Felállt, hogy a további kérdéseknek útját állja és a két férfihoz lépett. Dorrit követte a tekintetével. Fiatal arcocskáján a csalódásnak elleplezett vonása jelent meg. Valami kis fájdalom, csak épp ott a szájszögletei körül. Ez azonban. azonnal eltűnt, amint látta, hogy látják. Dorrit Tilden nem igen mutogatta, hogy mi motoszkál a kis szivében. Azzal az ártatlan arccal kelt föl, amelyet mindannyian ismertek rajta és a három férfihoz lépett. Pahlen ép a tenniszjátékokról mondott valamit, amelyeket még ebben- az idényben kell lejátszania a Riviérán. D’Alvarez-zel együtt keli majd Ryan és Lacoste ellen mezőnybe állania s a maga részéről megokolt kételyekkel nézett a mérkőzés kimenetele elé. Ezzel kapcsolatban folytatólag szerette volna az A. D. A. C. (Allgemeiner Deutscher Automobil-Club) alpesi túráját végigcsinálni. Volt szóval épp elég dolga. Amikor Dorrit Brandt Alfréddel keveredett valami jelentöségnélküli beszélgetésbe, Pahlen magával vonta Tildent. — Hallod-e fiú, — mondotta halkan — yalami baj van? Tilden Hannes hallgatott és kinézett a kis ablakon, Pahlen gróf nyugodtan várakozott. Nem volt szokása* hogy piszkálja azokat, akik hallgatni akartak, A nadrágja vasalását igazgatta, a monokliját csiptette szorosabban a szemébe. Hallgatva szívta a szivarját és ép olyan mozdulatlanul nézett kifelé az ablakon, mint Tildén. Keskeny, napbarnitott arca, amelyet szürkülő halántékai kontrasztoa keretbe fogtak, nem árult el türelmetlenséget. Kisvártatva Hannes feléje fordult. — Te, — mondta halkan, — hiszel az előőrzetekben? Pahlen nem állhatta meg, hogy az arca ne áruljon el igaz álmélkodást. — Értelmes embereknél nem nagyon — mondotta lassan. Tilden hallgatott. Aztán még halkabban folytatta: — En mondom neked — láttam ma azt az asszonyt, aki a végzetem lesz. Pahlen nem mondott rá semmit. Csak épp futólag odapillantott Dorrit felé: a leány nem hallhatott meg semmit sem a beszélgetésből s ez megnyugtatta. Hannes bólintott: — Ma érkezett meg Párisba és egy hotelben lakik velem. Együtt mentünk fölfelé a liften. Azt se tudom, hogy látott-e engem egyáltalán. Csak azt tudom, hogy az én szivem ez alatt megállt. Nem is magyarázhatom meg, hogy mi ez. őrültség, bánom is én. — Egész biztosan! — mondta rá Pahlen nyugodtan, mert Brandt és Dorrit közeledtek feléjük s ezért abba kellett hagyni a beszélgetést. Mindjárt vissza is akarták utazni a városba. 3. A stadion előtt állt Tilden Hannes hófehér Mercedesé, amely nélkül nem kelt útra. Valami kósza babonája volt ez — és miután otthonról jómódú volt, ezt a száznegyven lóerős kocsit mindenhová magával vitte. Még át kellett vágniuk magukat lelkes közönség-tömegeken, amelyek a győztest civilben is felismerték és erönek-erejével lelkes ünneplésben akarták részesíteni, — végül azután szabaddá lett az ut. Hannes maga hajtott. Dorrit mellette ült, Pahlen és Brandt hátul a kocsi mélyén. Útközben senki se szólt egy szót se. (Folytatjuk.)
