Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-05 / 245. szám
XIII. ÉVF 245. SZÁM. 1 • sémám EXPMESSZ-INTERJU POP GHIŢÂ AUTÓJÁBAN I /wvc/rí m»nv /rmurujU'rv iU/rrötLt&XJk*«' Sidai Maga az előadó sem bízik a kisebbségi törvény napirendre tűzésében — A sváb-magyarokról nagyon bizonytalan megnyugtatással szolgái Pop Ghiţa (Bukarest, november 3.) Kicsit későn, háromnegyed egykor jelentkeztem audiencián Pop Ghita kultuszminiszteriumi államtitkárnál. A kabinetfőnök már előre jelzi, hogy nem lesz hosszú interjúra idő, mert a miniszter urnák diszebcdi’e kell mennie a Capsába, ahol a Népszövetség kisebbségi szakosztály-főnökének tiszteletére esznek ma nagykanállal a kormány tagjai. _ Nem baj, __ kérem a kabinettfőnököt, _ azért legyen szives jelentsen be mégis. Talán szakit számomra egy kis időt a miniszter ur. A következő percben már az alminiszter Íróasztala előtt állok és várom, amig aláiv néhány aktát s ad egy-két utasítást az osztályvezetőknek, akik ilyenkor, az utolsó hivatali félórában szoktak begyülni jóváhagyások, láttamoztatásol-; végett. De még arra sincs időm, hogy végignézzem a falon a kultuszminiszterek arcképsorát, amelyből legelő! Goga, középen Lăpădatu s az utolsó helyen Moldovan képmásai tekintenek le a legismerősebben — és már felém fordul Ghita Pop s hellyel kinál. _ Azaz, hogy _ javitja ki önmagát, _ sokkal jobb lesz, ha beül az autómba és elkísér hazáig S útközben megtudhatja tőlem, amit akar és amit lehet... Lent a miniszter gyors mozdulattal a gépkocsi baloldali ülésén foglal helyet és erélyesen elejét veszi ellenszegülésemnek. _Késő van, siessünk. Ascaratti ur. Kikanyarodunk a kultuszminisztérium udvaráról s én azzal kezdem, hogy főleg Ascaratti ur érdekel, akinek a tiszteletére a miniszter ur éppen bankettezni készül. _Eddig mindössze egy másfélórás beszélgetésem volt vele_feleli az államtitkár. Általános kisebbségi kérdések iránt érdeklődött, amelyeknek régi tapasztalatokkal rendelkező, alapos ismerője. Konkrétebb tárgyalásokra azonban csak ezután fog kerülni a sor. Tudomásom szerint végig fogja járni az összes minisztériumokat, mert nincs olyan kormányzati ág, amelyben a kisebbségek ne volnának érdekelve. Elsősorban azok a kérdések foglalkoztatják, melyekben a kisebbségek panaszt tettek a Nép- szövetségnél. De többnapos ittartózkodása alatt, úgy látom, egyebekre is ki fog terjedni a figyelme... Én a magam részéről igyekeztem olyan álláspontot elfoglalni, hogy a legtávolabbról se érezze munkájában befolyásolva s feltett szándékától,. munka- programjától eltérítve magát. Szükséges, hogy abszolút szabad keze legyen az ügy kivizsgálásában... Egyébiránt Ascaratti ur máris elég jól ismeri a helyzetet. Ezelőtt hét esztendővel járt már Romániában, bejárta Erdélyt, különösen a Szász- és Székelyföldet s tudtommal, érintkezésben állott a kisebbségek képviselőivel, úgymint ahogy most is fel fogja venni a kapcsolatot velük. A kisebbségi törvény. Már a Bulevardul Elizabetán vagyunk, majd csöndesebb uccákba térve a soff őr meggyorsítja a tempót. _A kisebbségi törvény mikor kerül tető alá? _kérdezem. A gazdasági problémák annyira előtérbe nyomultak most és olyan égetően sürgős megoldásra várnak, _ kapom a választ, __ hogy egyelőre a kormánynak minden munkaerejét, idejét, ezek a kérdések veszik igénybe. De, mint ismeretes, a törvényjavaslat előkészítésére bizottságot neveztek ki még a nyár folyamán és az szorgalmasan dolgozik az anyag összegyűjtésén. Itt közbevetem: _ Tekintettel arra, hogy a miniszter urra vár a javaslat megszövegezésének feladata, nem lehetne félig-meddig pontos dátumot tudni, mikor lesz kész legalább is első kidolgozásában a törvénytervezet ? A miniszter csak annyit válaszol: _Ez a kiküldött bizottság munkájától is függ. Előbb meg kell kapnom tőlük az anyagot... (Vagyis: túlságosan vérmes reményeket nem fűzhetünk a törvény mielőbbi megvalósulásához.) A Szenátus térre érünk, ahol a szenátus uj palotájának alapépítményei meredeznek, évek óta hiába várva a befejezés munkájára. Vannak dolgok, amik nehezen készülnek el Romániában. Svábok, magyarok... Most az úgynevezett „sváb-magyar“ kérdésről érdeklődöm, mely tudvalevőleg ennek a kormánynak is egyik vesszőparipája. Most a nyílegyenes Bulevardul Maria-n szá(Párizs, november 3.) A Petit Parisienben Brüning német, kancellár bosszú nyilatkozata jelent meg az európai helyzetről. Brüning többek között kijelenti, bogy a külpolitikát, amelynek célja Németország nemzeti szabadságának kivivása, valamint erkölcsi és anyagi egyen- ló'ranguságának elérése, ezentúl is minden kalandtól mentesen a szerves fejlődés utján tovább fogja vezetni. Ennek a politikának alapja a népek békés együttműködése. A német felszabadító politika utjának fontos szakaszát jelenti a Rajna-vidék kiürítése. Briand legutóbbi beszédére vonatkozólag kijelentette, bogy a szeptember 14-iki választásokon az urnákból nem a gyűlölet és a háború-fenyegetés fakadt, hanem kifejezésre jutott az, hogy itt egy mélyen sújtott, de erős nép küzd a jövendőért. A Young-terv életbeléptetése után fél évvel mindenütt viták keletkeztek a terv keresztülvitelének lehetőségéről. Franciaországnak be kell látnia, hogy egyetlen német kormány sem tudja a nép előtt elviselhetőbbnek feltüntetni a nyomasztó terheket, csupán néhány százmilliós csökkentés alapján. A katonai biztonsági rendszabályok megszüntetése korántsem vetett véget egy- szersmindenkorra a biztonsági kérdés felett folytatott vitának. A biztonság problémája, mint a teljes bizalmatlanság kifejezése, mindig előtérbe jut. Franciaországnak be kell látnia, hogy egy, minden oldalról nyílt határokkal bíró ország lefegyverzését, népeinek jogos követelését nem lehet mindig, mint a biztonság követelményét szembeállítani anélkül, hogy ezzel kétségbe ne vonnák az érinthetetíenségét azoknak a szerződéseknek, amelyek létrehozásával éppen Franciaország szokott dicsekedni. Ugyancsak Németország és Franciaország helyzetével foglalkozik Hervé Gusztáv lapja, a Victoire hétfői számában. Legutóbbi, a revízióról írott cikkeivel kapcsolatban felvetették vele szemben azt a kérdést, hogy lapját és tollának erejét a német békeszerződés revíziójának taglalása helyett miért nem inkább az olasz—francia kibékülés előmozdítására használja fel? Hervé á kérdésre válaszolva, hangoztatja, hogy a nyugtalanság fészke Németországban van, nem pedig az olasz—francia feszültségben. Az uj világégés csak Németországból indulhatna ki. Ő Olaszországgal szemben mindig a legmelegebb szimpátiával viseltetik s mindjárt a háború befejezése után guld az autó. Már nincs messze a cél. A miniszter nem késik a válasszal. _Aki magát svábnak érzi és mondja, az sváb. Aki magyarnak érzi és vallja magát, az magyar. Ez nemzeti öntudat dolga. De a svábokban csak most ébred a nemzeti öntudat. És a nemzeti öntudatnak, csendőrrel nem lehet útját állani. Felelni akarok, hiszen vég nélkül lehetne vitázni erről. De az autó egy palotához kanyarodik s megáll. Pop Ghita alminiszter kezébe kapja hatalmas, tömött aktatáskáját és elbúcsúzik. _ Sietnem kell, hogy legyen átöltözködni időm... Azalatt pedig, szerkesztő ur, éppen eljut az autómmal hazáig... A viszontlátásra... Igyekezz vissza, Alexandru. A soffőr gyorsan rámcsapja az ajtót és köny- nyen robog velem a megoldatlan, súlyos problémával a lakásom felé. ki kelt az ellen, hogy Franciaország egyszerűen kinullázza az olaszokat a német gyarmatokból és hogy igy kezelje a tripoliszi kérdést is. A párizsi kormány azonban olyan lassan mozgott, hogy Mussolininek végül is az asztalra kellett ütnie. Az olasz diktátor azonban sokkal intelligensebb, semhogy Franciaország megtámadására hagyná ragadtatni magát. Csak abban az esetben bocsátkozna ebbe a kalandba, ha elég erősnek erezné magát, hogy a jelenlegi helyzetnél szerencsésebben fejezze be a háborút. A Quai D’Orsai nehány jóakaratn lépéssel megszüntethené a francia—olasz feszültséget. Egészen más a német helyzet. Németország teljesen lerongyolódott gazdasági állapotokkal küzd és halálos gyűlöletet érez a versaillesi szerződés, ellen. A németeket elkeseredésük máris a szovjet karjaiba kergette és Európa első kötelessége, hogy ezt a szövetséget meglazítsa, mivel annak további fenntartása a végletekig meghosz- szabbitja az oroszországi bolsevizmus megmaradását, A csomó — h ja Hervé — amelyet meg kell oldani, Berlinben van. Bethlen magyar miniszterei nők hazaérkezett törökországi útjáról Budapestről jelentik: Bethlen István miniszterelnök Csáky gróf kíséretében hétfőn délután 4 órakor visszaérkezett törökországi útjáról Budapestre és kedden már meg is jelent hivatalában. Pékár Gyula, a külügyi bizottság elnöke kedden tárgyalásokat fog folytatni a miniszterelnökkel s néhány napon belül összegyűl a külügyi bizottság is, amely előtt Bethlen hosszabb expozét fog tartani. A boletta felemelésére vonatkozó tárgyalásokat Bethlen távolléte miatt még nem fejezték be. Az ügyet kedden referálják a miniszterelnöknek, aki ekkor véglegesen dönt. Bethlen elutazása előtt nyilatkozott a török hivatalos távirati iroda tudósitójának és hangoztatta, hogy látogatása csupán a két ország közötti barátság kimélyitését célozta és nem irányult egyetlen állam ellen sem. Tölti», miét 41 inlSiistríi lei a ag£ráls*reforiií Î A magyar közgazdasági irodalom legújabb terméke Dr. Oberding; «Jéasseff fwyörgfy 2 Aw. erdélyi agrár reform cimü könyve. — Vegye meg még ma a Keleti Újság könyves boltjában. Ára 120 Lei Jávor Béla. Európa nyugtalanságának fészke Németország Brüning német kancellár feltünéstkeltő nyilatkozatot tett az európai helyzetről — Hervé megindokolja, hogy miért küzd a békeszerződések revíziójáért
