Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-05 / 245. szám
XIII. ÉVF U5. 8ZÁM. i 2 % nagy poäer-jätszma Megírtuk, hogy a német választások után a párizsi tőzsdén valóságos pánik uralkodott. Az értékpapírok tulajdonosai menekültek a francia állam kötelezvényeitől és mindenáron menteni akarták a menthetőt. Azóta az izgalom elült ugyan, azonban a francia bíróságok előtt egész sereg oly per folyik, amelynek X. Y. rémhírt erjesztő a vádlottja. Hogyan, a béke tizenkettedik évében még mindig a rémhírek terjesztőitől kell a francia társadalmat a bíróságnak védenie? Hiszen Locarno, Kel- logg-paktum, népszövetségi tanácskozások, leszerelési konferencia és más megállapodások biztosítják.a népek békéjét. Csakhogy ezek a szerződések csak nemzetközi szerződések, amelyeknek semminemű komoly szankciójuk sincsen. Ellenben a világesemények oly különösen alakulnak, hogy a francia polgár, amikor ezeket latolgatja, könnyen jut arra a gondolatra, hogy a francia biztonsági szerződések ügye nem nyugszik túlságosan szilárd és megbízható alapokon. A francia katonái szakértők hosszasan kommentálják Seckt német tábornok tanulmányát. Seckt tábornok háborús szerepét kellően ismerheti az olvasó, na- cionaléjához csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy a tábornok ma egyik legnépszerűbb embere Németországnak, akit beavatottak Hindenburg utódjának tekintenek az elnöki székben. Seckt tanulmányának az a rövid foglalata, hogy a legközelebbi háborút nem a nehezen mozgó sokmilliós hadseregek, hanem a technika minden tökéletességével felszerelt kisebb 100 _200.000 főből álló, elszánt és gyorsan operáló egységei fogják eldönteni. Seckt megtartja a német stratégia régi alapelvét: az ellenséget saját területén kell küzdelemre kényszeríteni. A gyors rajtaütés megsemmisítheti az ellenség stratégiai bázisait, tönkreteheti hadtápszolgálatát és egyéb erőforrásait, ami után a siker további stratégiai vagy diplomáciai kiaknázása következhetik. A francia szakértők ennek az attaque brusquée- nek a lehetőségét egyáltalában nem vonják kétségbe. Sőt maga Debenay tábornok, a vezérkar volt főnöke is annak a véleményének adott kifejezést, hogy valamint a poker játékban gyöngébb lapokkal kapitulációra lehet kényszeríteni a jobb lapokat, ha a gyöngébb lapok tulajdonosa egy mindenre elszánt támadást ügyesen végre tud hajtani, épp úgy Seckt tábornok tervét is poker-fogásnak nevezi és bár nem sok jövőt jósol a németek ilynemű tervének, azonban nem tartja teljesen kizártnak, hogy a németek rászánják magukat egy poker-játszmára. Ez a játszma — amint a jelek mutatják _ egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a francia közvéleményt biztonságérzetében megerősítse. A londoni konferencia óta a francia lapok mind idegesebben kommentálják Mussolini terveit. És bár a duce csak 1935-re jósol nagyobb eseményeket, Franciaország minden energiájával az olasz és német határok megerősítésén dolgozik. Anglia saját birodalmának rendbehozásával annyira el van foglalva, hogy az európai népek viszályába aligha fog a közeljövőben beleavatkozni. Briand Páneurópás terve kútba esett, ellenben a polgári lakosságot gáz- maszkokkal szerelik fel. Ily jelenségek láttára nem csoda, ha a francia polgár idegeskedik. Nem csoda, ha állampapírjait elkótyavetyéli és pénzét árukba fekteti. Előkerülnek a régi jó gyapjuharisnyák, hogy rosszabb napokra francia pénz gyűljön össze bennük. Lehet, hogy a francia bíróságok elitélik azokat, akik kifejezésre juttatják, hogy a béke alapjainak erősségéről nincsenek túlságosan jó véleménnyel, bárhogy Ítélkezzenek is, ezidőszerint az európai béke épülete vajmi gyenge kártyavár. Hurrá! Világ Ma kezdi meg a Keleti Újság szenzációs spert-regényének közlését Párizsban vagyunk a Stadionban. Óriási, idegpattanásig feszült harc folyik két gyalog- futó között a rekordért. Vájjon ki fog győzni, a német-e, vagy a francia? Óriási üdvrivalgás: a német lobogó szinét vontatják fel a nézők előtt. Német győzelem Párizsban. Óriási ünneplés. Az egész világ sportközönsége e politikailag is jelentős sportteljesítmény megünneplésére készül. A bankett hőse azonban elmarad. Szállodájában egy titokzatos hölgy kereste fei és kölcsönkérte tőle Mercedes-kocsiját, hogy leutazhasson vele Deuvillebe. A német enged a nő egyéniségéből kisugárzó varázsnak és hirtelen elutazik az ismeretlen hölggyel a tengerpartra... Ezzel az izgalmas történettel kezdődik a Keleti Újság, Hurrá! Világrekord cimii sportregénye, amelynek szerzője, Curt I. Braun, a legszebb irói sikereit aratta egész Európában. E regénynek tulajdonképpeni hőse: a sport maga, az uj férfias ideál, amely fűti a mai emberiséget. A sportteljesítmények hőse pedig a német Tilden, aki elveszíti szeme elől a titokzatos nőt, hogy azután újabb sportteljesítmények szédületes csúcsain immár elválaszthatatlanul találkozzék vele. A regény tele van a legizgalmasabb feszültségekkel. Nemzetközi környezetben játszik, hősei, az említett Tildenen kívül, Pahlen gróf, az olasz Bellini, a szépséges Dorrit és az a titokzatos nő, akiről későbben megtudjuk, hogy Irén és magyar származású. A regény szereplőivel hol Párizsban, hol Franciaország, Olaszország mondaine fürdőhelyein, hol Svájcban, Davosban találkozunk, hol pedig Németországban. Meglepetés meglepetésre következik, a kaleidoskop színei állandóan izzanak, valóban ezt a könyvet nem lehet letenni, annyira érdekes. A Keleti Újság uj regényének közlését lapunk mai számában kezdjük meg. Vegyen kolozsvári ßiEVT© SOKSJECtYSST — lOO JbEIÉBT 1 HILU<)T KÉSZPÉJÍZKESÍ STKBHÎT. Húzás 1930 december 21. — Nyereményeket Banca Albina fizeti. Hivatalos nyeremény jegyzék lesz kinyomatva. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár (Strada Memorandului 16 szám) eszközöl CURT 3. BRfílin: IHRBítS EKORBI — Sportregânţ — Utánnyomás tilos ■ ELSŐ RÉSZ I. Amikor Tilden Hannes harmadszorra vette a kanyart, tudta, hogy győzni fog. Még csak Gustave volt előtte, „sonny Gusztáv“, de a lépései már nem voltak szabályosak, mig Tilden Hannes még legjobb erőben volt ahhoz, hogy végspurtot vágjon ki. Késő délutáni nap sütött a párisi stadionra. Hosszú árnyékok nyúltak. Köröskörül megszámlálhatatlan sokaság. Sürü, fekete tömeg, egymás mellé gyúrt fejek, amelyek hallgatagon figyelték az utolsó kört. Még háromszáz méter. Tilden Hannes csak néhány karhosszra futott Gustave mögött. Es ekkor végiramba fogott. Néhány hatalmas lépéssel közelebb verte magát — Gustave ijedten pillantott hátra — késő volt, — Tilden Hannes nyílegyenesen tört mellette előre, elhagyta. Gustave is megkétszerezte az erőfeszítését. Az arca sajátságos torzulásra húzódott az ereje teljes megfeszítésében, de már nem tudott a Tilden Hannes óriáslépéseivel versenyt tartani. Bizonytalanná vált. Lélek- zete zihálásba ment át, mialatt Tilden az ö gép-lépéseinek egyazon ütemével visszatarthatatlanul elhúzott mellette. A stadion széles köre izgulni kezdett. A tömeg tízezrei, amelyek eddig hallgatva bámultak le, hirtelen mozgolódni kezdtek. Tilden hallotta a kiabálásukat, — két, három hangból több és több lett r— százak, ezrek, »melyek mind az ő nevét ordították. Karok, kalapok, kendők integettek. Mindenki fel volt pezsdülve. A tömeg összevissza hullámzott. Egyetlen, vad. őrjöngö orditássá vált: — Tilden! Tilden! Ez úgy ragadta őt előre magával, mint valami elsöprő hullám. Előre száguldott a tajtékzó zúgásban. A szive egészen fent ült a torkában. Most már semmit se látott. Gustave-ot rég elhagyta. Már hallani se hallott semmit. Csak rohant — rohant — a világos levegőbe előre. Es mintha valami ködből emelkedett volna ki, úgy látta meg a célszalagot, meg holmi sötétlö alakokat — mire ruganyozó térdekkel, amelyeknek a lökései mintha minden lépésnél a végtelenbe lódították volna, úgy süvített előre — vagy azok az alakok száguldottak feléje? Erezte a fehér szalagot — áttépte! Néhány lépés után meglassította az iramot, megállt és megfordult. Csak most kezdett lassanként tisztázódni a kép a szeme előtt. Nehány ember rohant feléje. •Ep most húzott el Gustave is mellette. Messzi, végtelen messzi tűntek fel a többiek, akik most közelébb értek: azoknak a csoportja, akiket már az első ezer méternél maga mögött hagyott volt. Némikép álmélkodva nézett körül. A stadion rob- banóban volt. Tizezer ismeretlen ember ordított feléje és integetett neki. Asszonyok kendőket lobogtattak és lelkesülten tapsoltak neki. Tilden Hannes ott állt a késői napsütésben és majdnem hogy zavartan mosolygott. Erre a trénere örökké izzadó ábrázatát pillantotta meg, az ember nevető szemmel szorította meg a kezét és ez azután magához téritette. — Idő? — kérdezte. — Nyolc perc, kilenc — kiáltott Johnny. — Majdnem világrekord, fiú! Többet nem is beszélgethettek egymással. Tilden Hannest egyszerre csak egy csomó szörnyű ember szorongatta, mind a kezét rázogatták, mintha bizony ezekkel futotta volna meg a háromezer métert és nem a derék, becsületes érc-lábain. Néhány ismert arc volt közöttük, amelyeknek szívesen odabólintott volna, — de ekkor már mások tolakodtak elébük, olyanok, akiket nem ismert. Es hirtelen rés támadt ebben a gomoly- gásban körülötte: valami tucatnyi fényképezőgép-lencse vette célba. Azután meg a vállukra vették valamiféle emberek és minden kétségbeesett védekezése ellenére is a stadion világos zöldjén keresztül a. másik oldali kijá-. rathoz cipelték. Mindehhez még zene is harsogott, amely az utolső félóra csöndje után most hirtelen életre ébredt. Es odaát az egyik árbocra felkuszott a német lobogó, amelyet a franciák tízezrei ünnepeltek. Ennek örült a legjobban, ha ugyan egyáltalán módja yolt arra, hogy valaminek örülhessen. 2. Pahlen gróf Tilden Dorrit-tal együtt hagyta el a páholyt, ahonnan a küzdelmet végignézték. A mai délután többi eseménye m'ár kevésbbé érdekelte őket. Megelégedtek azzal, hogy a Tilden győzelmét látták. Keresztülhaladtak a stadion üres hátsó járatain és köröskörül ballagtak a poros utakon, amelyek az épületek körül vezettek. Az öltözőkhöz akartak jutni, hogy személyesen gratulálhassanak Hanneanek a diadalhoz. A Dorrit ifjú, szőke arca még egészen fel volt he- vülve a lelkesedéstől. A sapkáját a kezében lóbálta s a rövidre nyirt haját kifutta a homlokából a szél. — Úgy futott, mint egy isten! — mondotta elfúlva. — Még sohasem láttam ilyennek! Pahlen halvány mosollyal bólintott rá. Dorrit oldalról nézett fel reá. Bántotta, hogy a gróf nem lelkesedik vele. Pahlen hűvös, szkeptikus arca valósággal kihozta a sodrából. Megállt és kihivóan nézett vele szembe. — Nem találja, hogy ez hallatlan volt? Már megint talál rajta valami kivetni valót? Pahlen gróf szájszögleteiben még több derültség bujkált. — Eszemben sincs — mondotta. — Ha egy nő egy férfiért lelkesedik, nerq, szabad neki ellentmondani. Életveszélyes lenne. Egyébként pedig igazán remek formában volt! Dorritot ez az engedmény láthatólag megnyugtatta. Folytatta az útját és Pahlen engedelmesen követte. Tetszett neki ez a fiús leány, aki öt magát, aki olyany- nyival idősebb volt a leánynál, alkalomadtán úgy lehordta, mint egy iskolást. Minden kamaszossága mellett is annyi hévvel és női bájjal csinálta ezt, hogy a gróf szívesen ráhagyta. Ezenkívül pedig Dorrit igazán csinos volt. Az ő Ízlése szerint. (Folytatjuk.)
