Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-28 / 265. szám

XIII. ÉTVF. 295. SZÁM. „Hatvanmillió lejjel egyenesbe jönnék“ — mon­dotta az állampénztár főnöke Egy rendőrtisztviselő : Becsületszavamra, egy két óta ssm éu, sem családom egyetlen bánit nem láttunk — A háztulafdonos: A bérlőm három hónap óta nem Sázet, de nem merem kilakoltatni, mert a kávéház üresen marad — Az öreg nyugdifas, — az éhségtől már szólani sem tudott... Az állami pénztárak sem az állami tisztviselőknek, sem a nyugdíjasoknak az illetményeit nem tudják fizetni, mert minden pénzt fölemészt a — Banca Naţionala (Kolozsvár, november 26.) Ez a riport a bor­bélyüzletben kezdődött. Délelőtt 11 óra. Az üz let csaknem teljesen üres. Egyetlen vendég ül a tükör előtt, arcát hatalmas kabréteg takarja. — Ajjaj — sóhajtja jelentősen a borbély­mester, mivel az üzlet üres és holnap adót kell fizetnie. — Ajjaj! — sóhajtja vissza a habosarcu vendég. — Mi a baj! — teszem fel az obiigát kér­dést. — Holnap árverésem les® és az üzlet üres, — mondja a borbély. Most a másik vendég is felém fordul és rö­vid, csaknem indulatszavakból álló párbeszéd indul meg. Miről lehetne másról szó, mint a nyomorúságról? A . rendőrtisztviselő, akit még a magyar impériumból ismerek és tudom, hogy korrekt, megbízható ember, a csöndes beszélge­tés során egy olyan mondattal lep meg, ami a figyelmemet felkelti: — Becsületszavamra kijelentem szerkesztő ur, hogy egy hét óta sem én, sem a családom egyetlen bánit nem látott. — És a fizetés? — Fizetést pedig sem a mult hónapban, sem ebben a hónapban nem kaptunk. — Az egész rendőrség nem kapott fizetést? — Senki. Sem a rendőrtisztviselők, sem a rendőrlegénység, de, ha jól tudom, a többi ál­lami tisztviselők is alig kaptak valamit. — Miből élnek akkor? — teszem fel önkén­telenül a kérdést. — Azt a jó Isten tudja. Hitelből és abból a reményből, hogy talán holnap, vagy holnap­után megkapjuk a fizetésünket. — Mit szóljak én, — mondotta a borbély­mester, — a tisztviselőknek legalább reményük van, hogy holnap vagy holnapután fizetést kapnak, de nálam senki sem fizet és holnap árverzenek... Aki beül a kávéházi kasszába... Közben uj vendég érkezik. Jónevü, gazdag ügyvéd. Újságolvasásba merül s csak akkor fi­gyel fel, midőn azt mondja a borbély: — Könnyű a háztulajdonosoknak!... — Magának legyen mondva. Az ügyvédi iroda asztalán az aktákat belepte a por. Egy ideig még futkároztam, de senki sem fizetett, rájöttem arra, hogy nem érdemes kincstári bé­lyegügynöknek lenni... Mélységes hallgatás. Aztán az ügyvéd ma gyarázólag hozzáfűzi: — Mert az ügyvéd csak a bélyegeket rakja fel az aktákra és hasznot csinál a kincstárnak, de még a bélyegek árát sem kapja vissza. — Beszéljen a házairól, — jegyezzük meg maliciózusan. — A házak meg vannak, de a lakók nem fi­zetnek. Három hónap óta nem fizet az egyik la­kóm, a kávés, tehát minden*este beülök a kasz- szába és igy akarom összeszedni a házbért. A kávéház azonban üres s ha néha egy-egy ven­dég bevetődik, fizetés helyett — engem akar megpumpolni... Az éhségtől megnémult... Távozom a borbélyüzletből. Egy volt föld- birtokos karonfog. — Gyere velem, mutatok valami érdekeset. Ezt olyan határozottan mondja és a karo­mat úgy megszorítja, hogy nem is tiltakozom. Egy főtéri nyomorlakásba vezet. Egy sötét kis odúba, ahol egy asztal, egy szék és rettentő hi­deg fogad. Az ágyon fekszik egy halálsáppadt öregember. András bácsinak hívják és valami­kor dohánygyári tisztviselő volt. Senkije sincs, csak a havi 150 lejes nyugdija. A lakásért már évek óta nem fizet, de a házigazdának nincs szive az uccára tenni. Halálsáppadtan feks^k az ágyon. Napok óta nincs mit egyék. Barátom magyarázza, hogy hónapok óta nem kapta meg a nyugdiját, eddig is könyöradományokból élt. Már semmisem érdekli, egy hót óta az ágyában fekszik és elhatározta, hogy éhségsztrájkba kezd. Nem; kell nagyon megerőltesse magát, mert valóban nincs mit egyék. Most már el sem fogad semmit. Midőn megszólítjuk, csak a szempilláját emeli fel nehézkesen, de nem szól semmit... íme egy nyugdíjas, aki éhségsztrájkkal akarja megelőzni a könyörtelen éhséget... Az állampénztárak is fizetésképtelenek, Kitámolygok az öreg nyugdíjas odújából {■.> egyenesen a legilletékesebb helyre visz az utam. Az adóhivatali pénztárakhoz. Mi az oka annak, hogy sem az állami tisztviselők, sem a nyugdí­jasok részére már két hónap óta nem tudnak fizetni? Az egyik főpénztáros megmagyarázza a helyzetet. Minden bajnak az oka az uj pénz ügyi rendszer. Nap, mint nap a befizetett adó kát és illetékeket a délutáni órákban, az óramű pontosságával, a Banca Nationala-ba kell be­szállítanunk. Itt nincs könyörület. Minden pénzt elnyel a Banca Naţionala. A fizetéseket és nyugdijakat esetenként a bukaresti központ utalja ki. Mi hiába küldjük a sürgönyöket, hiába a felterjesztéseket, a központ könyörte­lent Való igaz, hogy még sem a mult hónapra, sem erre a hó­napra a kolozsvári állami tisztviselők és nyugdíjasok illetményeit nem tud­tuk kifizetni. — Senki sem kapta meg a fizetését? — tet­tük fel a kérdést. — Vannak kivételek, — mondotta a pénztá­ros. Nagyon sokan még a mult hónapra sem kapták meg, de vannak olyanok is, akik már erre a hónapra is felvették a fizetésüket. ? Holtig, reftmlt Gyors enyhülést, biztos gyógyulást noz a SIROÜHALT Olcsó, lóizü, tápláló, malátás készítmény — Hogyan lehetséges ez? Nincs rendszer, nincs sorrend? — Nehéz erre kielégítő választ adni. Akik közelebb esnek a husosfazékhoz, azok megkap­ják, akik pedig távolabb, azok bizony várhat­nak a fizetésükre, vagy a nyugdijukra... Én csak annyit mondhatok, — fűzte még hozzá, — hogy hatvanmillió lejjel egyenesbe jutnék... — Hogy érti ezt? — Hatvanmillióra volna szükségem ahhoz, hogy a multhavi és a folyó havi fizetéseket és nyugdijakat ki tudjam fizetni. — Az emberek fizetik pontosan az adót? —< fiirtattuk tovább ezt a kérdést. — Nincs panaszunk. Október hónapban szé­pen folytak be az adók és ha a Banca Nationals nem emésztené fel a pénzt, akkor fizetési zava­raink nem volnának. íme tiszta képet kaptunk. Még 6em a mul(i hónapra, sem erre a hónapra a kolozsvári álla­mi pénztárak nem fizették ki az illetményeket. Csak a protekciósok, akik közelebb esnek a hn- sosfazékhoz, kapták meg a nyugdijukat, vagy a fizetésüket. Egyesek még a mult hónapra sem kaptak semmit, mások már erre a hónapra is felvették az illetményeiket. Ez a rendszer pedig bűnösen rossz. Szegény tisztviselők sokszor két hónapig fizetés nélkül, a legnehezebb napok elé néznek, valósággal rá vannak kényszerítve arra, hogy baksist fogadjanak el, vagy szabály­talan eszközökhöz nyúljanak. A. protekcioniz­must már a fizetések és nyugdijak kiutalásá­nál is bevezették, ami a korrupció ágyát még mélyebbre ássa. Pedig eddig sem volt pana­szunk, mert a mindennapi korrupciónk soha­sem hiányzott. Csak az állam adná meg a tiszt­viselőinek és a nyugdíjasainak legalább a min­dennapi vkenyerét, mert akkor minden hónap­ban Kolozsváron több lenne a pénz hatvan- millióval, amit nemcsak a tisztviselők, nyug­díjasok, hanem a kereskedők, az iparosok és a munkások is megéreznének... Ola jos Domokos. A roarăn „SZABAPALMl TÖRVÉNY“ megjelenik magyar nyelven, december hó folyamán. Mellékletei: 1 kérvény, 1 meghatalmazási, 1 szaba­dalmi rajz és 1 szabadalmi leírás minta, valamint a „Prioritásra“ (elsőbbség) vonatkozó nemzetközi egyezmény. Ára 50 Lei, előzetes rendelésnél 40 Lei. Vass Ä. szabadalmi ügyvivő Cluj-Kolozsvár, Strada General Drag álina No. 122. GALLIA* St. T. tó 99 francia-román selyemgyár Bucureşti, Piaţa Lupoaica, Palatul Bunescu Pop. Kolozsvári fiókja: Str. Gen. Neeuleea (Korniss u.) 2. Renner palota. Lyoni és périsl cpi VMF1T központunk mindenféle 1 1 * ILal I összes kreációkban, kicsinyben és nagyban hozzuk* forgalomba. Crep de Chine mindenféle minőségben Crep Georgette Crep Mongol Crep Satin Soie Lavable stb. stb. egy üveg „Lubin“ finom francia parfümöt adunk minden egyes vevőnknek, aki még november hónapban egy szok­nyára való crep de chine selymet vásárol, melynek ára kezdődik méterenként 200 leitől AJÁNDÉKBA

Next

/
Oldalképek
Tartalom