Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-24 / 262. szám
14 Sin. BVF. m. BITAH. Irányát • azánhis tefrélwnysógőnek. Sajnos, hogy Intendáns és Igazgató nem mindenben értették meg egymást s ennek következtében a nevezetes regime 1893-ban véget ért. Pár év mnlva azonban BöJöny másodszor is visszakerült, mint intendáns a kolozsvári azinbázhoz és 1901-ig állott annak élén- Nagy lendülettel indult második régiméjének, mely ha belső tartalomra nem. is, de a külső fény pompájában felette állott az előzőnek. Különben a későbbiekből megállapítható, hogy Bölönynejk a második kőhazakra jelentős reformtervei voltak, melyeket a régi színház megfelelő átalakiöfe&vkl gondolt ffilg- valósithatónak. Éppen ezért zavarólag hatott reá az a kívülről föIvettéit gondolat, hegy a régi helyett aj színházait építsenek. Tiltakozott is ellene, mint Kolozsvár szabadkirályi város törvényhozásának vitális tagja, mikor ez a gondolat a telekado- mányozáa kérdése kapcsán ott szóba került. Még inkább zavarták aztán Széli Kálmán kormányának a színészet ügyével kapcsolatos más terved, melyek nyilván áthúzták az övéit. Ezek miatt 1901-ben megvált intendánst állásától és visszavonult szilaspusztai birtokára. Onnan irta képes levelezőlapon, mely őt, mint gazdát, béresei között, munkában ábrázolta, a melancholia csípősen elégi- kua hangján egyik barátjának a következő verset: Szilaspusztán szép, derűs aa élet, Intendánssá?! veled sem cserélek, Az embernek nincsen gondja, buja S különösen nem kell félni attól, _ Szív s lélekkel amiket alkotói _ Kassa kedvében a Széli, hqgy slfujja. 'Az utolsó sor Széli Kálmánra céloz ama tervek miatt, melyekért Bölöny aa inten dánsságot otthagyni kényszerült. Pár évnyi riaszavonultaágában, mit Szilas- posBt&n töltött s mialatt művész lelke parancsát követve, finom Ízlésű felesége Nedecki Ferik® lelkes támogatáséival a puszta ifjúságát műkedvelő előadásokra tanitgatta be, csodálatosképen a politika, es a finom leikétől különben idegen elem ragadta ki- A távolállók előtt még nagyobb csoda- számba ment, hogy ő, aki azelőtt 24 éWel függetlenségi programmal vívta híres csatáját Tisza Kálmánnal, most Tisza István pártja soraiban állt a küzdelembe. 1905-ben szabadéivüpárti programmal választották meg az ograi kerület képviselőjévé. Ugyanabban a kerületben, hol öccse, Sándor 24 érvel azelőtt legyőzte Tisza Kálmánt. Akik közelebb álltak Bölényhez, nem vették olyan nagy csodálkozással a külsőségekben tényleg kissé furcsa fordulatot. Megértették, hogy a Bölöny Józsi mindig esztétikai élvezeteket kereső szép lelke a Tisza Istvánt következetességében szo- borszeTüleg egységes egyéniségében találta meg a politikai ideált. A szabadelvű párt bukása után alig vett részt a közéletben. Gazdaságának és múzsáinak élt, mert esek többem voltak. Gyönyörűen hegedült és csinosan verselt. Az öreg Teleki Sáníar «credea egyik szína* tárcájában Patikáros Ferkéval haeonlitja össze, lángoló elismeréssel hódolt a muzsikus Bölöny művészetének a ezt élvezte nagy gyönyörűséggel 1888-ban a március 15-ilri ünnepségeik során Kolozsváron rendezett közlakoma közönség, mellyel a neki kelletlen pohárköszöntés helyett néhány szép magyar nótával kívánt 1 tiketteni. Versei közül néhány népdal szárnyatkapott a nép ajkán és szárnyas szóval ott biztosit örök emléket szerzőjének, kit a magyar genius többszörösen homlokon csókolt. Isten adjon neki stép életéhez méltó nyugodalmat és bodog feltámadástVárady Aurél. Uj hazában Irta; KJbédi Sándor Nagyon emlékszem reá, hogy szerdán volt és déli tizenkét óra. A kórházi terem egyik ablakmelletti ágya, amelyben feküdtem, remegő fényözönben úszott, a kitárt teremablakon keresztül orgonaillatoe meleg levegő ömlött orromig és végig a termen betegek nélkül pihegtek az ágyak. És a takarómon, mintha védni akarnának az áramló fénysugaraktól, néhány szokatlan nagyformája román újság terpeszkedett. Az ápolónő egy pillanatra benézett. Magamhoz intettem: — Mondja Póli... milyen nap van mámat — Szerda. Maga Sanyika tegnap dél óta egyfolytában alszik, senkinek sem volt szive felébreszteni. Akar enni valamit f — Hozzon talán egy kevés tejet! — Hozok, ha még nem fogyott el. A román katonák mind azt reggeliztek— Hogyant A foglyok még itt vannakt Hiszen vége talán a háborúnak ? — Foglyok ? De hiszen ezek a katonák a tiszai frontról, Rakamaz alól jöttek sebesülten. A magyar bolsevikiekkel van ott harc... Tiszai front, Rakamaz, magyar bolsevikiek... istenem, mi történhetett, amig én itt, e négy fal között vergődtem t — Sanyika nem tudja t Azt hittem, régen megmondotta Nyikoláj! ő tette azokat a román újságokat az ágyára, hogy olvasson! Igen, most kinnt van a többivel együtt az udvaron, a fenyők alatt. Magát is kivisszük, ha egy kicsit megjavul. Hogy van a lába? — Sok vérem elfolyhatott az operációnál, mert nem is érzem, hogy van. Mozgatni még nem tudom, azonban képzelje, felülni már tndtam. Az elébb megpróbáltam és sikerült... — Egy-két hónap még és talpraáll Sanyika! Hozom a tejet•.. Az ápolónő kiment. A fény nyalábokban hullott, a levegőben vig legyek szállottak, a folyósón nehézlépésü, pntkóesizmás valaki kongott végig. Az egyik ujságlap- ról szélesen, kövéren sötétlettek, virítottak a betűk: „UNGURI FUG PE TOATE FRONTURILE". Előrehajolva, dagadt csodálkozással néztem. Azután az egyik újságot lassan magamhoz húztam, a szemem odatapadt a reszkető betűsorokra... egyszerre minden forgott, keringett, üvöltött, süvöltött és lángolt körülöttem, kék-sárga-piros, lobogó-piros, piros-fehér- zöld színek tülekedtek... azután irtózatos orditás csattant a torkomból, forró szemmel, lihegő mellel kapkodtam levegő után és megragadtam a berohanó ápolónő kezét: — Istenem, Istenem! Magyarország elveszett! — Hát nem tudta? — Semmit!... suttogtam- — Semmit!... Hallott egy-egy szót ezektől a betegektől, amikor egyszer-egy- szer magamhoz tértem, — do ki hitte el a rettenetest? Még magának se hittem az elébb! Most... ebben a bukaresti újságban... megvilágosodott előttem, hogy mindennek vége... Elveszett a hazám. •. itthagyott engem nyomorékon, bénán ... — Ne nézzen igy Sanyika! Bizonyosan meggyógyul! Azt se lehet tudni, mi lesz még Magyarországgal? — Nem lehet tudni! Láttam én egyszer egy térképet! Feldarabolják, összemetélik, kieresztik a vérét, guzsbaketik! Vége! és vége az én lábamnak, as én életemnek is, maga hiába vigasztal, Póli! Soha többé meg nem gyógyulok!... Éles fájdalom hasított a lábamba. A takaró alatt lassan, vigyázva végigtapogattam rajta a nedves, vastag kötést. Meghajlott felsőtesttel, izzó szemmel, gyöngyöző homlokkal megmaradt vérem lüktetését éreztem. Istenem, milyen lázasan, kitartóan igyekszik, iparkodik, ép it, dolgozik, munkálkodik az a néhány deci piros élet itt, a test ereinek titokzatos szövevényében 1 Még jobban előrehajoltam, kinyújtott lábaimat átkarolva a térdek alatt. A szemem lassan lecsukódott és igy görnyedtem, a magam gúzsában, az összetört, megszabdalt testemben zugó, orgonáié világ-dalba merültem ,.. Hoztam tejet, Sanyika! Igya meg! — hallottam T&ihafmozott raktár miatt nagy árleszállítás l __ Eredeti GILETTE penge...................................10 drb 90 lei, 100 drb. 850 Lei „Unicum" őnborotvalo penge, feltétlenül van «tf ■’•©v olyan jó, mint az eredeti Gillette ... 10 drb. 70 lei, 100 drb. 650 Lei „Cito“ hajvágó gép, 1 darab .........................................................................98 Lei r/Bv ríUfim ■ Prima sollugeni szabó-olló, 9 colos, l drb...................................................170 Lei \! J| Garantált príma solingeni alpacca evőeszköz, 6 személyes garnitúra, 24 drb.............................................................................................................. 850 Lrtől Zsebkések, ollók, bentes és konyha kések hasonló olcsó árakon. Áruim jó minőségét cégem 66 éves jó hírnevével garantálom. Kun Mátyás Fia, Cluj-Kolozsvár, Calea Victoriei 2. az ápolónő hangját. A testem már egészen fáradtan kinyulí az ágyban. A gzemem nedves fényén megserkedt gyermek-mosoly ült. Aa ápolónő hozzámlépett, kezében a pohár tejjel. Föltámasztotta a fejemet és én lassan, apró kortyokban, szürcsölve, mintha tejen kivül aemmi egyéb sem volna a világon... Hetek múltak, kába és sápadt rémületben. Egy napsugaras reggelen végül engem is kivitt as ápoló a fenyők alá, az udvarra. A szemem mohón, szomjasan itta az udvar eleven zöldjét, a szálló napsugarakat. Majd a mellettem ülő Nyikolájra esett a tekintetem. Néztem megmaradt féllábát és a mellére szorított két mankót. — Mivelünk elbántak, Nyikoláj! De azért neked örömöd lehet! — Miért, domnule? — Hát azért, mert most a Tiszáig tietek ez a föld, tietek minden. Nagyrománia. Nem örülsz neki? — Örülök domnule, de azért mit tudom én minek örüljek- Nézd a lábamat levágták. Aztán közöttünk, a nép között sohase is volt baj Erdélyben. Megfértünk egymás mellett. — Miért mondod igy „In Ardeal",? £ katonák „Románia Mare“-t mondanak. — Szép név az is, de már csak megszokta aa ember, hogy Erdélyt ínondjon. Amikor Magyarország voll itt, akkor is igy mondottuk!... Nyikoláj nagy, csodálkozó fekete szempárja rámtapadt. Nézett és én is néztem. Piszkos, szakadozott darócruháját, gubancos, őszülő haját, szakállát, a féllábára szíj jazott, foszlott booekort. — Te mit csinálsz domnule, ha meggyógyulsz? Váratlan volt, villámként ütött a kérdés. Lesújtott, megroskasztott, megdermedtem reá. De azután megint szememre ült a gyermek-mosoly: — Együtt megyünk koldulni, Nyikoláj! Elmosolyodott ő is, a mankóval megbökötí: — Nem tréfa ez, domnule! Valamit dolgozni kell! Nagyrománia van itt, talán kapok valami kenyeret. A te nemzeted falvait se vitte el innen senki. Te is kapsz majd valahol kenyeret, Erdély nem változott domnnle, csak a katonaruha, meg a zászló más ... Hallgatagon ültünk. Lassan nyúlt a kezem Nyikoláj felé. Csodálkozó fekete szeme sütött, melegített. A keze visszaadta a szorításomat: — Nyikoláj! — néztem reá könnyesen. — Igazad van, valamit majd dolgozni fogok! És most már tudom, hogy meggyógyulok!... Megmutattad nekem az nj hazámat ... Jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biz- tosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt. Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz Józsefül) 37. Telefon 12-57. Cs§A
