Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-24 / 262. szám

*

6

TUL ÉVF. I«. BEÁM.

Lanyhán és fejetlenül indult meg a nyomot elleni akció

Ankétok, amelyekre a magyar jótékonysági egyesületeket nem hívták meg — Az UG1R és a szervezett munkások nincsenek egy véleményen a segélyezés módjait illetőleg

Hagyjuk ki a politizálást a szociális kérdésekből

(Kolozsvár, november 22.) A teli, hideg hónapok beálltával önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy Kolozsvár városa a munkanélküliség és a mai mérhetetlen nyomorúság enyhítésére milyen akciót indított. A városházán jninden évben tartottak ankétet, amelyekre nemcsak a különböző hivatali és szakmai érdekeltségeknek a vezetőit, hanem a tár- • sadalmi egyesületek elnökeit, elnöknőit és a sajtó munkásait is meghívták. Talán sohasem volt olyan elementáris erejű a szegénység, a munkátlanság és az éhség, mint éppen napjainkban. Minden város megmditott már valamelyes akciót, csak éppen Kolozsvár késlekedik.

A mai nap az általános segélyezési akcióval kapcsolatosan felkerestük Mihali Tivadar polgár- mestert s kérdést intéztünk hozzá, hogy Kolozsvár városa milyen intézkedéseket tett a munkanélküliek segélyezésére s a nyomorúság enyhítésére. Kiderült, hogy

Kolozsvár városmúk már évek óta úgynevezett szegényügyosztálya sincs és minden évben csak alkalmi bizottságok intézik ezt a nagyfontosságu kérdést.

azt a bizonytalan választ kaptuk, hogy még egyelőre erre nem volt szükség, de ha kész programot dolgoznak ki, akkor a magyar nőegyletek és jótékonysági egyesületek elnöknőit és vezetőit is meg fogják hívni.

Pénz nélkül.

A munkaügyi minisztérium kötelességévé teszi a városnak, hogy állítson fel egy segélyezési irodát. Ennek az irodának az volna a kötelessége, hogy elsősorban a munkanélkülieket elhelyezze, másodsorban pedig a munkanélküli munkásokat segélyezze. Hogy honnan teremtse elő a megfelelő alapot ez a bizottság, arról a munkaügyi miniszter megfeledkezett. A tény az, hogy Kolozsvár városa a bukaresti központtól

eddig még egy at len bánit sem kapott a munkanélküliek segélyezésére, a nyomor enyhítésére és mai napig csak az a 800.000 le') áll a rendelkezésre, amelyet Kolozsvár városa erre a célra költségveiésileg biztosított.

A miniszteri rendelet csak nagy vonalakban

Pénz helyett ankét.

Mihali polgármester mindenekelőtt Kolozsvár város mizerábilis anyagi helyzetére hivatkozott. Látszott rajta: jó formán maga sem tudja, hogy a nagy Szegénység enyhítésére mit kellene tenni. Peptea ügyosztály vezetőhöz utasított, akit azzal bízott meg, hogy a kérdést tanulmányozza és az egész segélyezési akciót, illetve annak adminisztratív részét intézze- Peptea ügyosztályfőnök közölte velünk, hogy szombatra értekezletet hivott össze a városházára, amely a munkanélküliséggel és általában a segélyezések kérdésével fog foglalkozni. Az asztalfiókjából előhúzott egy miniszteri intézkedést, amely határozott utasításokat tartalmaz a nagyfontosságu kérdés megoldására vonatkozólag. A munkaügyi és népjóléti miniszter még október hónapban leküldött© a kolozsvári városi tanácshoz a rendeletet, amely utalással a napról-napra növekedő nyomorúságra, rezignált hangon értesíti a várost arról, hogy a központi kormányzat az egész ország segélyezését nem tudja ellátni, tehát arra kéri Kolozsvár város vezetőségét, hogy a saját hatáskörében

segélyező bizottságokat állítson fél, amely

Kolozsvár város munkanélküli segélyezését és általános nyomorakcióját irányítsa.

A legnagyobb meglepetéssel értesültünk Peptea osztályvezetőtől arról is, hogy

ebben az ügyben volt már egy értekezlet,

mélyet jóformán a nagy nyilvánosság teljes kizárásával tartottak meg, arra még a sajtó munkásait sem hívták meg.

Sőt kiderült az is, hogy a szombati értekezletnek is csak hivatalos jellege volt és arra csak azokat hívták meg, akiket a miniszteri rendelet kimondottan megjelölt. Az értekezletre, amelyen különben Mihali Tivadar primár elnökölt, meghívást kaptak a megyei nagytanács elnöke, a munkaügyi inspektor, rendőrkvesztor, iparügyi inspektor, az iparkamara elnöke, a földmivelésügyi kamara elnöke, az Ugir elnöksége, a kisiparosok szövetségének az elnöke, a szervezett munkásoknak a delegátusa, a Sfatul elnöke, pincérek, mészárosok, vendéglősök szakegyesületeinek az elnöke és o román nöegyletek két elnöknő je.

Á mellőzött magyar nőegyletek.

Mikor kérdést intéztünk Peptea ügyosztályvezető úrhoz, hogy

a magyar nöegyletek elnöknőit miért nem hivtáli meg,

gyorsan és biztosan gyógyul az

1 doboz ára 95 lei.

Kapható gyógyszer- tárokban és drogériákban. Laboratorul „Malarm”, Piaţa G. Caniacuzino No. 3. Bucureşti.

jelzi, hogy a város, megye és a minisztérium hozzájárulása adja meg az alapját a segélyezési összegnek s a felállítandó bizottságoknak lesz a feladata, hogy ezt az alapot a nagyvállalatok, iparkamara, földművelésügyi kamara, látványossági és más segélyakciók utján egészítse ki. A rendelet azonban csak jó tanácsokkal szolgál, de megfeledkezett arról a pénzsegélyről, amellyel a segélyezés kérdését meg lehet oldani. A rendelet például ilyen utasításokat tartalmaz: Pénzbeli segélyeket nem szabad senkinek sem adni, tehát a segélyezés csak természetben történhetik. A vendéglősöknek vagy bonokat kell kiadni, vagy népkonyhát kell felállítani. A segélyezés összegét elsősorban a munkanélküliség enyhítésére kell fordítani. A szegényeket, illetve azokat a szegényeket pedig, akik nem munkanélküliek, csak a város segélyezheti.

A munkaügyi miniszter rendeletéből már is meg lehet állapítani, hogy a rideg bürokrácia még a 'segélyezési akciókra is ráfekszik és ahelyett, hogy a munkaügyi minisztérium nagyobb összeget bocsátana a város rendelkezésére és ezzel jó példával járna elől, csak utasításokat, megkötéseket tartalmaz és az egész akciónak bizonyos fokig politikai színezetet ad.

Nézeteltérések a segélyezés módja körül.

Hogy a munkaügyi minisztérium rendeletéből milyen félreértések támadnak, arra jellemző a nagyiparosok állásfoglalása, akik kijelentették, hogy

' csak abban az esetben vesznek részt a segélyezési akcióban, ha abban mindenki egyformán részesül.'

Ennek az elhatározásuknak a szombati értekezleten is kifejezést adtak.

A szervezett munkásoknak pedig as az álláspontjuk, hogy a segélyeket készpénzben osszáli szét,

ehhez azonban nem járultak hozzá a munkaadók és az értekezleten résztvevők nagy többsége, akik a természetbeni segélynyújtás mellett foglaltak állást- Utaltak a nyugati államok mintájára, ahol szintén a természetbeni segélyezést honosították meg, mivel a készpénzben való segély sohasem elegendő. Az Ugir jelenlevő képviselője külön hangsúlyozta, hogy ennek az akciónak

nemcsak élelmezésre, hanem melegedők felállítására, a munkanélküliek orvosi kezelésére és gyógyszerekkel váló ellátására is ki kell terjednie.

Az értekezleten Kolozsvár polgármestere bejelentette, hogy a város által költségvetésileg biztosított 800 ezer lejen kivül már az állam is kétszázezer lejt folyósított. Az Ugir kolozsvári csoportja évi költségvetésének a 20 százalékát garantálta és ezt az összeget már ki is rótta tagjaira. Jellemző, hogy ugyanakkor a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara a költségvetésének csak két és félszázalékát helyezte a segélynyújtásnál kilátásba.

A szombati értekezlet különben elhatározta, hogy a társadalom különböző képviselőiből

öt bizottságot dilit össze,

s az egész városban ezek fogják a gyűjtési akciót levezetni. Azonkívül egy szükebb bizottságot választanak meg, amely szét fogja osztani a segélyeket.

A szükebbkörü bizottságot még nem állították össze. Mindenesetre kívánatos, hogy ebben a bizottságban az összes érdekeitek képviselői jelen legyenek, hogy a segélyek szétosztásánál politikai szempontok ne érvényesülhessenek.