Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-23 / 261. szám

4 a XIII. svF. sei. szám. THAI PROBLÉmáK Az erdélyi színműíró Ktt4»pc»l«n jártamkor avatott helyen sít mondot­ták, hogy a sahipadt szerzők pályázatára beérkezett több szí a «zhadarabnak legalább egy harmada Erdély­ből futott be. Horváth Árpáddal, a budapesti Nemzeti Színház Kolozsvárra meghívott rendezőjével beszélge­tők a kávéházbajn, ő meg ezt mondja nekem tréfásan: minden nap kőt és fél színdarabot kapok késhez elol­vasásra­E cikket kezdhettük volna úgy is, hogy lám, Hn- nyady Sándor évtizedekre visszamenőleg hengerelt le magának minden sikert —, tehát, van erdélyi színmű Is, nemcsak vers avagy könyvben kinyomtatott széppróza. Kezdhettük volna azzal is, hogy a budapesti Nemzeti Színház Szabados Árpádnak, az aradi színésznek egy­szerre két darabját is elfogadta. Benámy Sándor bras­sói újságírónak is huszonöt Ízben adták Budapesten egyik darabját és Marton Sándor havonta ad stipendiu­mot neki, hogy csak Írjon szorgalmasan, bizonyára azzal a. reménykedéssel, hogy ez a fiatal újságíró eló'bb-utóbh jó befektetés lesz. Kezdhettük volna azzal is elmélkedésünket, hogy a világháború utáni időkben egy sereg erdélyi ember került cl Budapestre, akikről egyszerre kiderült, hogy beállíthatók a színpadi nagyüzem szolgálatába. Ernőd Tamás, Zsolt Béla, Nótl Károly, Bónyi Adorján neveire gondolunk. Az is igaz, hogy az évekkel ezelőtt elkerül- teket ma már csak bizonyos körmönfontsággal szabad „erdélylek‘'-nek nevezni. De egy nekünkszóló, bennün­ket meggondolkoztató tanulságokkal minden esetre szolgálhatnak. Es pedig: mi az oka annak, hogy ezek az Írók, ameddig Erdélyben éltek, még egy kis egyíel- vonásossal sem szerepeltek a helyi színpadokon, de Bu­dapesten, egy sokkal súlyosabb, igényesebb munkate­rületen egyszerre megjött a hangjuk? Talán ameddig Itt voltak, sohasem ábrándoztak a színpad meghódítá­sáról? Avagy mégis forgattak agyukban terveket, de le kellett mondaniuk, mert nem volt viz, nem volt ten­ger, ahol elindíthassák hajóikat? Minden bizonnyal ez az utóbbi felfogás a helyes. Ezt erősíti a budapesti dráma pályázat, ezt Horváth Árpád tapasztalata Is. Amikor Hunyady Sándor, kolozs­vári csendben, kimagasló sikerű drámát irt — ez az erdélyi színdarabbá» mellett semmit sem bizonyít. In­dividuális eredmény, független a helytől, időtől, külső körülményektől. Kivétel, szerencsés kivétel. Ellenben az már rendszer, tünet, adalék és bizonyító erejű tanú­vallomás, hogy Erdélyben ma is, tiz éve szakadatlanul titkos, földalatti, láthatatlan szeretkezés folyik a drá­mával, hogy ennek a műfajnak is meg van itt a maga elrejtőzködött Karsztpalakja, amely az erdélyi szik alatt nem mer előbujnl és l»ár hallani csendes osörge- dezését, ha fülünket mélyen a föld színéhez illesztjük — ennek a folyónak előbb fel kell kúsznia Budapestig, hogy no csak hallható legyen, de látható Is. Persze, most megint kész az ellenvetés. Ha a da­rab jó, akkor úgyis a közönség elé kerül, ime, Hunyady Sándor is . . , De ez nem ellenvetés. Mint említettük, ritka és kivételes tehetségek azok, akik máról holnapra beérkeznek, ha egyébként olyan légkörben kell élniük, ahol a drámalrás kultúrája teljesen hiányzik, ahol színigazgatói tradíció, hogy ellenségesen fogadjanak minden helyi darabot. Hunyasiynak, aki jóformán a j színpadon nőtt fel, Írói pályájának jelentékeny részét Budapesten töltötte, egy Bródy Sándor, egy Hunyadi Margit vérénok az örököse, a nyers érc születése pilla­natában meglővén torkában, egy árnyalattal könnyebb volt az esete. Festők 1» születnek, akik sohasem látták a Eouvreban a Monna fását, költők születnek, akiknek egy száz kilométeres ut a helyt érdekű vasúton már a globetrotter élményeit Jelenti. Valóban, még az Is el­képzelhető, hogy színdarabok szülessenek, talán remek­művek Is, anélkül, hogy íróik egyszer is megfordultak volna a kulisszák mögött — de a természetes, rendjén- valő még is csak az, hogy amiként egy festő növen­déknek a mesterek nagy mintáit keli maguk előtt lát­nia, aa Írójelölteknek nagy alkotások szünetlen olva­sásában kell csiszolódniok, úgy egy darabirónak is is­mernie kell a színház légkörét, a mesterség technikai részének ezer fortélyát, le kell mérnie fülnek és nem a szemnek szóló párbeszédek akusztikai rezgésszámát, egyszóval: a darabeslnálás gyakorlati részét is Ismer­nie kell, mondhatnám, meg kell Ízlelnie a saját bőrén is a lehangoló, mégis diadalmas bukás édeskeserii gyö­nyöreit. Ha igy nézzük az erdélyi szinmii irodaimat könnyen megértjük, hogy miként válnak Budapesten Párizsból jelentik: Madridból arról érkeznek hirek, hogy a spanyol fővárost nagytömegű vidéki katonaság szállja még, hogy az esetleges zavargásokat elfojtsák. Csütörtökön két gyalogezred érkezett, még több vidéki csapattest megérkezését várják. A kormány eddig nem • Bukarest, novemhe'r 21.) Az általános leépí­tések keresztül húzták a pénzügyi kormánynak azt a tervét is, hogy a bevált magyar finánc-szervezet mintájára megszervezze a „garda financiara“-t, aminek előkészületei hónapokon keresztül folytak és tartották izgalomban a jófizetésü, uj állások pá­lyázóit. Mint annak idején megírtuk, több mint 15 ezer kérvény érkezett be a pénzügyminisztérium­hoz és a reflektánsok valósággal megrohamozták az illetékes osztályokat, a pályázatokat felülvizsgáló bizottság tagjait és különösen az akkori államtit­kárt, Pompiliu loanitcscut, a feketeszesz-gyártás elleni, küzdelem volt főmegbizottját, akinek eggyel több alkalmat szolgáltatott a fináncgárda szervezé­se, bogy hallatlan miniszteri ambícióját kiélje. Súlyos milliókat költött az állam teljesség­gel hiába ezekre az előkészitö munkálatokra. Hattagú bizottság osztályozta, vizsgálta felül a kér­vényeket és a közelmúltban befejezett működéséig színpadi írókká -azok ax Írók, akik addig, amíg Er­délyben éltek, még csak közelíteni sem mertek a «in ház tájékára. Nincs fölöslegesebb, mint vádiratot készítési árok ellen, Rkiknck módjukban lett volna erdélyi darab Író segítségére sietni, de cinizmussal elhárították ma­guktól. Nincs hiábavalóbb, meddőbb és reménytelenebb ennél. A siralmas helyzetnek azonban ma már meg kell változnia. Több szeretettel és több hozzáértéssel kell foglalkozni a helyt darabokkal, mlntahogyan • múltban történt. Ha egyszer megvalósul az a sokak előtt fantasztikusnak, de a magyarság lelkiismeretesei­ben szakadatlanul élő remény, hogy meg lesa a ml re­prezentativ színházunk Is, agy ennek a sxánhámak el­ső dolga bizonyos mértékig függetleníteni magát más színházaktól, » kiformálva a maga külön egyéniségét, eredeti szerzőket termelni ki magának. Ha a* a re­mény nem hivs&gos, hogy egy vezető erdélyi magyar színház stúdiójában szülésze) utánpótlásáról tud gon­doskodni, úgy ez sem hlvságos. fis ha az hlvságos, ak­kor az egész színházi kultúránk tovább fejlesztése Is hlvságos. Akkor csak a danaldák bordóját töltögetjük — ós ettől a jó Isten óvjon meg bennünket. (I, e,l nyilatkozott arról, hegy miért vonta össze a csapattes­teket. Politikai körökben hírlik, hogy a kormány nem bizik a madridi helyőrségben és arra gondol, hogy e* puccs esetén a forradalmárokhoz csatlakozna. szorgalmasan szedték napidijaikat a bizottság tag-, jai- Külön vizsgáztató bizottságot alakítottak, amely versenyvizsgálatokon rostálta meg a pályázati fel­tételeknek megfelelők ezreit..- Intervenciók címén parlamentárok, ügyvédek, hivatásos kijárók szájai bonyolítottak le tetemes forgalmat, a miniszteri tisztviselőknek nagyszerű tulórázási alkalmuk nyílt, Bukarest mindenféle viszonylatban keresett a na­pokon, heteken, hónapokon át kilincselő vidéki fi­nánc-jelölteken, akiket megszéditett a tisztessége? javadalmazásunak tervezett pénzügyőri és finánc­tiszti állás reménye _ és a végén kutbaessett az egész. Eleinte úgy volt, hogy november elsejével mű­ködésbe lép az állam ez uj hivatali testületé és végre megbízható, komoly eszközökkel felveszi a küzdelmet a feketeszesz-gyártás ellen, ami sehol a világon nem történik olyan cinikus nyíltsággal és nyugalommal, mint Romániában... Aztán, meg akar ván várni az uj költségvetési év kezdetét, január elsejére halasztotta a miniszter a gárda munkájá­nak megkezdését. Most pedig végleg lemondtak róla, hogy az uj ssesz- törvóny előírásainak megfelelőleg megala­kítsák a fináncok mintegy kétezer főnyire tervezett hadseregét. A benfen,lesek úgy tudják, hogy tulajdon­képpen elejétől kezdve bizonyos volt, hogy az uj költségvetésben nem lesz előirányzat a fináncgár­da megszervezéséra. De azért mégis folytatták az előkészületeket', nagy hű-hóval és látszólagos ügy- buzgalommal mindaddig, amíg meg nem jelent az a minisztertanácsi határozat, hogy állami tisztvise­lők ezután hivatalos óra alatt, külön tisztoletdij igénylése nélkül kötelesek elvégezni bizottsági mun­káikat s emellett folyó hivatali munkájukat is, tul- óradij felszámítása nélkül kell elvégezniük. Azóta * anyagi szempontból illuzórikussá válván a bizott­sági tevékenység, egyszerre értelmetlennek, szük­ségtelennek látszott a finánegárda-szervezkedés. És lefújták az egészet. Minthogy pedig a szesztörvény rendelkezései­nek valahogy mégis csak eleget kell tenni, granicsár katonákból válogattak össze nagyobb osztagokat, amelyek most a cotroccni-i kaszárnyákban szesz-szak értők­től nyernek kiképzést arra, hogy miként lehet békés megegyezést létesí­teni a fokcteszesz-gvárosokkal egyénileg és esetleg nemrég megalakult szindikátusokkal kollektive ps©SPHÄtiiai FÂUEliS az annyira ismert tápliszt, amely megadja a gyermeknek a leg­kellemesebb formában az összes tápelemeket és szükséges vi- taminokattökéletes kifejlődéséhez. APhosphatineFaliéresmegköny- nyitia fogak kinövését ésa csontok megerősödését. Ad erőtésegész- séget. Vérszegényeknek, öregeknek és iább adózóknak is jót tes Csak egy Phosphatine létezik: a Rí os rhatine Faliéres. Törvényesen védve. -- Kapható mindenütt. Madridban attól tartanak, hogy állampuccs készül, ezért nagytömegű katonaságot koncentráltak a fővárosba Nem lesznek fináncok Nem szervezik meg’ a kétezer főbő! álló fínánegárdát — Hiák költötték eí a milliókat — Granicsár katonákat képeznek ki szesz-szakértőkké

Next

/
Oldalképek
Tartalom