Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-23 / 261. szám
4 a XIII. svF. sei. szám. THAI PROBLÉmáK Az erdélyi színműíró Ktt4»pc»l«n jártamkor avatott helyen sít mondották, hogy a sahipadt szerzők pályázatára beérkezett több szí a «zhadarabnak legalább egy harmada Erdélyből futott be. Horváth Árpáddal, a budapesti Nemzeti Színház Kolozsvárra meghívott rendezőjével beszélgetők a kávéházbajn, ő meg ezt mondja nekem tréfásan: minden nap kőt és fél színdarabot kapok késhez elolvasásraE cikket kezdhettük volna úgy is, hogy lám, Hn- nyady Sándor évtizedekre visszamenőleg hengerelt le magának minden sikert —, tehát, van erdélyi színmű Is, nemcsak vers avagy könyvben kinyomtatott széppróza. Kezdhettük volna azzal is, hogy a budapesti Nemzeti Színház Szabados Árpádnak, az aradi színésznek egyszerre két darabját is elfogadta. Benámy Sándor brassói újságírónak is huszonöt Ízben adták Budapesten egyik darabját és Marton Sándor havonta ad stipendiumot neki, hogy csak Írjon szorgalmasan, bizonyára azzal a. reménykedéssel, hogy ez a fiatal újságíró eló'bb-utóbh jó befektetés lesz. Kezdhettük volna azzal is elmélkedésünket, hogy a világháború utáni időkben egy sereg erdélyi ember került cl Budapestre, akikről egyszerre kiderült, hogy beállíthatók a színpadi nagyüzem szolgálatába. Ernőd Tamás, Zsolt Béla, Nótl Károly, Bónyi Adorján neveire gondolunk. Az is igaz, hogy az évekkel ezelőtt elkerül- teket ma már csak bizonyos körmönfontsággal szabad „erdélylek‘'-nek nevezni. De egy nekünkszóló, bennünket meggondolkoztató tanulságokkal minden esetre szolgálhatnak. Es pedig: mi az oka annak, hogy ezek az Írók, ameddig Erdélyben éltek, még egy kis egyíel- vonásossal sem szerepeltek a helyi színpadokon, de Budapesten, egy sokkal súlyosabb, igényesebb munkaterületen egyszerre megjött a hangjuk? Talán ameddig Itt voltak, sohasem ábrándoztak a színpad meghódításáról? Avagy mégis forgattak agyukban terveket, de le kellett mondaniuk, mert nem volt viz, nem volt tenger, ahol elindíthassák hajóikat? Minden bizonnyal ez az utóbbi felfogás a helyes. Ezt erősíti a budapesti dráma pályázat, ezt Horváth Árpád tapasztalata Is. Amikor Hunyady Sándor, kolozsvári csendben, kimagasló sikerű drámát irt — ez az erdélyi színdarabbá» mellett semmit sem bizonyít. Individuális eredmény, független a helytől, időtől, külső körülményektől. Kivétel, szerencsés kivétel. Ellenben az már rendszer, tünet, adalék és bizonyító erejű tanúvallomás, hogy Erdélyben ma is, tiz éve szakadatlanul titkos, földalatti, láthatatlan szeretkezés folyik a drámával, hogy ennek a műfajnak is meg van itt a maga elrejtőzködött Karsztpalakja, amely az erdélyi szik alatt nem mer előbujnl és l»ár hallani csendes osörge- dezését, ha fülünket mélyen a föld színéhez illesztjük — ennek a folyónak előbb fel kell kúsznia Budapestig, hogy no csak hallható legyen, de látható Is. Persze, most megint kész az ellenvetés. Ha a darab jó, akkor úgyis a közönség elé kerül, ime, Hunyady Sándor is . . , De ez nem ellenvetés. Mint említettük, ritka és kivételes tehetségek azok, akik máról holnapra beérkeznek, ha egyébként olyan légkörben kell élniük, ahol a drámalrás kultúrája teljesen hiányzik, ahol színigazgatói tradíció, hogy ellenségesen fogadjanak minden helyi darabot. Hunyasiynak, aki jóformán a j színpadon nőtt fel, Írói pályájának jelentékeny részét Budapesten töltötte, egy Bródy Sándor, egy Hunyadi Margit vérénok az örököse, a nyers érc születése pillanatában meglővén torkában, egy árnyalattal könnyebb volt az esete. Festők 1» születnek, akik sohasem látták a Eouvreban a Monna fását, költők születnek, akiknek egy száz kilométeres ut a helyt érdekű vasúton már a globetrotter élményeit Jelenti. Valóban, még az Is elképzelhető, hogy színdarabok szülessenek, talán remekművek Is, anélkül, hogy íróik egyszer is megfordultak volna a kulisszák mögött — de a természetes, rendjén- valő még is csak az, hogy amiként egy festő növendéknek a mesterek nagy mintáit keli maguk előtt látnia, aa Írójelölteknek nagy alkotások szünetlen olvasásában kell csiszolódniok, úgy egy darabirónak is ismernie kell a színház légkörét, a mesterség technikai részének ezer fortélyát, le kell mérnie fülnek és nem a szemnek szóló párbeszédek akusztikai rezgésszámát, egyszóval: a darabeslnálás gyakorlati részét is Ismernie kell, mondhatnám, meg kell Ízlelnie a saját bőrén is a lehangoló, mégis diadalmas bukás édeskeserii gyönyöreit. Ha igy nézzük az erdélyi szinmii irodaimat könnyen megértjük, hogy miként válnak Budapesten Párizsból jelentik: Madridból arról érkeznek hirek, hogy a spanyol fővárost nagytömegű vidéki katonaság szállja még, hogy az esetleges zavargásokat elfojtsák. Csütörtökön két gyalogezred érkezett, még több vidéki csapattest megérkezését várják. A kormány eddig nem • Bukarest, novemhe'r 21.) Az általános leépítések keresztül húzták a pénzügyi kormánynak azt a tervét is, hogy a bevált magyar finánc-szervezet mintájára megszervezze a „garda financiara“-t, aminek előkészületei hónapokon keresztül folytak és tartották izgalomban a jófizetésü, uj állások pályázóit. Mint annak idején megírtuk, több mint 15 ezer kérvény érkezett be a pénzügyminisztériumhoz és a reflektánsok valósággal megrohamozták az illetékes osztályokat, a pályázatokat felülvizsgáló bizottság tagjait és különösen az akkori államtitkárt, Pompiliu loanitcscut, a feketeszesz-gyártás elleni, küzdelem volt főmegbizottját, akinek eggyel több alkalmat szolgáltatott a fináncgárda szervezése, bogy hallatlan miniszteri ambícióját kiélje. Súlyos milliókat költött az állam teljességgel hiába ezekre az előkészitö munkálatokra. Hattagú bizottság osztályozta, vizsgálta felül a kérvényeket és a közelmúltban befejezett működéséig színpadi írókká -azok ax Írók, akik addig, amíg Erdélyben éltek, még csak közelíteni sem mertek a «in ház tájékára. Nincs fölöslegesebb, mint vádiratot készítési árok ellen, Rkiknck módjukban lett volna erdélyi darab Író segítségére sietni, de cinizmussal elhárították maguktól. Nincs hiábavalóbb, meddőbb és reménytelenebb ennél. A siralmas helyzetnek azonban ma már meg kell változnia. Több szeretettel és több hozzáértéssel kell foglalkozni a helyt darabokkal, mlntahogyan • múltban történt. Ha egyszer megvalósul az a sokak előtt fantasztikusnak, de a magyarság lelkiismereteseiben szakadatlanul élő remény, hogy meg lesa a ml reprezentativ színházunk Is, agy ennek a sxánhámak első dolga bizonyos mértékig függetleníteni magát más színházaktól, » kiformálva a maga külön egyéniségét, eredeti szerzőket termelni ki magának. Ha a* a remény nem hivs&gos, hogy egy vezető erdélyi magyar színház stúdiójában szülésze) utánpótlásáról tud gondoskodni, úgy ez sem hlvságos. fis ha az hlvságos, akkor az egész színházi kultúránk tovább fejlesztése Is hlvságos. Akkor csak a danaldák bordóját töltögetjük — ós ettől a jó Isten óvjon meg bennünket. (I, e,l nyilatkozott arról, hegy miért vonta össze a csapattesteket. Politikai körökben hírlik, hogy a kormány nem bizik a madridi helyőrségben és arra gondol, hogy e* puccs esetén a forradalmárokhoz csatlakozna. szorgalmasan szedték napidijaikat a bizottság tag-, jai- Külön vizsgáztató bizottságot alakítottak, amely versenyvizsgálatokon rostálta meg a pályázati feltételeknek megfelelők ezreit..- Intervenciók címén parlamentárok, ügyvédek, hivatásos kijárók szájai bonyolítottak le tetemes forgalmat, a miniszteri tisztviselőknek nagyszerű tulórázási alkalmuk nyílt, Bukarest mindenféle viszonylatban keresett a napokon, heteken, hónapokon át kilincselő vidéki finánc-jelölteken, akiket megszéditett a tisztessége? javadalmazásunak tervezett pénzügyőri és finánctiszti állás reménye _ és a végén kutbaessett az egész. Eleinte úgy volt, hogy november elsejével működésbe lép az állam ez uj hivatali testületé és végre megbízható, komoly eszközökkel felveszi a küzdelmet a feketeszesz-gyártás ellen, ami sehol a világon nem történik olyan cinikus nyíltsággal és nyugalommal, mint Romániában... Aztán, meg akar ván várni az uj költségvetési év kezdetét, január elsejére halasztotta a miniszter a gárda munkájának megkezdését. Most pedig végleg lemondtak róla, hogy az uj ssesz- törvóny előírásainak megfelelőleg megalakítsák a fináncok mintegy kétezer főnyire tervezett hadseregét. A benfen,lesek úgy tudják, hogy tulajdonképpen elejétől kezdve bizonyos volt, hogy az uj költségvetésben nem lesz előirányzat a fináncgárda megszervezéséra. De azért mégis folytatták az előkészületeket', nagy hű-hóval és látszólagos ügy- buzgalommal mindaddig, amíg meg nem jelent az a minisztertanácsi határozat, hogy állami tisztviselők ezután hivatalos óra alatt, külön tisztoletdij igénylése nélkül kötelesek elvégezni bizottsági munkáikat s emellett folyó hivatali munkájukat is, tul- óradij felszámítása nélkül kell elvégezniük. Azóta * anyagi szempontból illuzórikussá válván a bizottsági tevékenység, egyszerre értelmetlennek, szükségtelennek látszott a finánegárda-szervezkedés. És lefújták az egészet. Minthogy pedig a szesztörvény rendelkezéseinek valahogy mégis csak eleget kell tenni, granicsár katonákból válogattak össze nagyobb osztagokat, amelyek most a cotroccni-i kaszárnyákban szesz-szak értőktől nyernek kiképzést arra, hogy miként lehet békés megegyezést létesíteni a fokcteszesz-gvárosokkal egyénileg és esetleg nemrég megalakult szindikátusokkal kollektive ps©SPHÄtiiai FÂUEliS az annyira ismert tápliszt, amely megadja a gyermeknek a legkellemesebb formában az összes tápelemeket és szükséges vi- taminokattökéletes kifejlődéséhez. APhosphatineFaliéresmegköny- nyitia fogak kinövését ésa csontok megerősödését. Ad erőtésegész- séget. Vérszegényeknek, öregeknek és iább adózóknak is jót tes Csak egy Phosphatine létezik: a Rí os rhatine Faliéres. Törvényesen védve. -- Kapható mindenütt. Madridban attól tartanak, hogy állampuccs készül, ezért nagytömegű katonaságot koncentráltak a fővárosba Nem lesznek fináncok Nem szervezik meg’ a kétezer főbő! álló fínánegárdát — Hiák költötték eí a milliókat — Granicsár katonákat képeznek ki szesz-szakértőkké
