Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-20 / 258. szám

■■h oám X///. BFF. 258. SZÁM. Kettős gyilkosságot és öngyilkosságot követett el egy szerelmes cipészlegény (Eszék, november 18.) Borzalmas vérfürdőt rendezett hétfőn reggel Koch János 38 éves cipész- segéd. Koch nemrégen elhagyta feleségét és össze­költözött egy Csatlós Matild nevű 20 éves leánnyal. A nő csakhamar megbetegedett és húga, Csatlós Drágica ápolta. Koch csakhamar szerelmes lett Bragicába, aki viszonozta is érzelmeit és viszony fejlődött ki közöttük. Néhány héttel ezelőtt roko­nai rábeszélték a leányt, hogy szakítson Koch-al és költözzön haza. A szerelmes cipész nem tudott be­letörődni a helyzetbe és hétfő reggel megjelent Csatlós Dragicánál, aki egy Antát nevű családnál lakott. Felszólította a leányt, hogy térjen vissza hozzá, majd még mielőtt a választ megkaphatta volna, revolverrel mellbclőtte• Elősiettek a háziak, amire Koch lelőtte az asszonyt és anmk 18 éves fiát, majd a zűrzavarban a kertbe menekült, ahol agyonlőtte magát. Csatlós Dragica és Antákné, a kórházban haldokolnak, a fiú csak könnyebben sé­rült meg. Levine ismert amerikai éceánrepüíői pénzhamisítás miatt Bécsben letartóztatták (Becs, november 18.) Az osztrák fővárosban nagy szenzációt jelentett Levine amerikai óceánre­pülő letartóztatása, akit a Semmeringről kisértek át Becsbe a tartományi törvényszék fogházába. Leví- net egy vésnök feljelentésére kezdték figyelni, aki azt- állította, hogy az amerikai óceánrepülő megbízta öt fran­cia ércpénz kliséinek elkészítésével. Levine, akit a semmeringi Kurliotclben egy hölgy társaságában tartóztattak le, eleinte mindent tagadott, de később elismerte, hogy a vésnököt is­meri és tényleg tárgyalt vele repiilő-ércpénz elkészí­tése felől- Levine tagadja, hogy francia pénzek kli­séit akarta volna a vésnökkel elkészittetni. Lehetségesnek tartja, hogy hiányos német nyelvtudása miatt a vésnök félreértette in­tencióit és pilótapénz verésére irányuló szándékát. Azért akarta a pénzeket Ausztriában készíttetni, mert az előállitás jóval kevesebbe került volna, mint bár­melyik más állam területén. Letartóztatása éppen akkor következett be, amikor Velencébe akart elutazni a Semmeringről Bécsben Levi.ne őrizetbe vétele mindenütt felünés! keltett, mert az óceánrepülö többek között a legnagyobb osztrák érdemrendnek is birtokosa és sokan hihetetlennek tartják, hogy pénzhamisítást kísérelt volna meg. (Bécs, november 18.) A délelőtti nyomozás során megállapították, hogy az a hölgy, aki Leviné- vol együtt volt Bécsben és a Semmeringen, Mabel- Bol amerikai milliomos nő, akit mindenütt gyé­mántkirálynőnek neveznek, csodaszép gyémánték­szerei miatt. Annakidején Mabel-Bol volt az, aki miatt Levine és Chamberlainé összevesztek, mivel Loviue a nőt magával akarta vinni a repülőgépen. Az óceánrepülő különben azt állítja, hogy ő játék-' zsetonokat akart készíttetni, pénzhamisításról szó sem lehet, hiszen akkor nem jelentette’ volna be magát saját neve alatt és nem közölte volna a ne­vét a vésnökkel. Különben is óriási vagyona var és nem szorul rá arra, hogy pénzt hamisítson. Tény azonban az, hogy Biaritzban uj játékkaszinót kivan létesíteni s valószínű, hogy konkurrensei in- uitoták ellene a hajszát. Mentsük meg a jövendőt! A tél beálltával fokozott mértékben kell arra a sze­génysorán magyar főiskolai Ifjúságra gondolnunk, amely minden képességének megfeszítésével a legnagyobb nélkülözések mellett is igyekszik jövőjét biztosítani, Megrázó események zajlanak le a kis, sokszor fütetlen diákszobákban. Események, melyekről talán senki sem vesz tudomást, de drámai erejűek, tele vannak lelki mélységgel é3 bennsőséggel. Így nevelődik az élet kö­nyörtelen nyomása alatt az uj generáció, amelyen egy­kor nyugodni fog az erdélyi magyarság sorsa. Termé­szetes tehát, hogy a legélénkebb figyelemmel kell kisér­nünk munkájukat és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az érdekükben. Kétségtelen, hogy a magyar­ság ezzel a kötelességével tisztában is van és a súlyos gazdasági nehézségek mellett is támogató, védő kezét fölibük terjeszti. Alig pár hónap alatt negyedmillió lej gyűlt össze a diáksegélyző akciójára. Szép összeg, amely a magyarság öntudatát bizonyítja, de koránt­sem elegendő ahhoz, hogy a segélyezést kellő mérték­ben meg lehessen vele oldani. Meg vagyunk azonban győződve, hogy azok is megteszik kötelességüket, akik még eddig nem járultak hozzá a probléma megoldá­sához. Utolsó kimutatásunk óta egyébként a következő adományok folytak be: Aranyosszéki Takarékpénztár, Kövend 800 lej. Dr, Jodál Gábor, Székelyudvarhely 1000 »» Gróf Mikes Sándor, Szászfenes 5000 »> Dr. Makkal Sándor, Kolozsvár 1000 it Dr. gteiner Pál, Kolozsvár 500 KP Brutsi László, Kolozsvár 500 » Dr. Brúder Ferenc, Belényes 500 99 Dr. Blankenberg Nándor, Belényes 500 Kolozsvári Gazdák Bankja 2000 »» Lázár Mária, Báiyok 150 »» Kónya György és neje, Angyalos 1000 ♦ » Hétfalusi Takarékpénztár 500 »»• 13.150 „ Eddig befolyt adományok összege: 227.074 »» összesen: 240.224 lej. Kolozsvár, 1930 november 18. MEGNYÍLT az elegáns modern ROYAL-BAR ÉS KÁVÉHÁZ (VOLT PALERMO) Kitűnő Jazz-zene. Világvárosi műsor. CURT I. BKflilR: HURKA1 VILÁSBEKORD1 (12) — Sportreiántf — Johnny csak a fejét csóválta, amikor ismét meg­látta a fiút. Megfogta a vállánál, megpenderitette egy nénányszor, alaposan szemügyre vette a fejétől a tal­páig és azután kijelentette: — Úgy nézel ki, mint a barnasör koppéi! Megint valami nyomorult némberféle, mi? Hannes hallgatott. Igazán nem volt arra való kedve, hogy beszámoljon. Johnny azonban egy egész darabig oldalról sandí­tott rá, aztán meg barátságosan veregette meg a vállát: — Na, hagyjuk! Hogy nem tett valami boldoggá, azt a vak is kitapogatja a mankójával. — Krákogott, kiköpött és filozofikusan dörmögött tovább: — Mindig a régi nóta! Disznó buta dolog, hogy mind ezen mentek tönkre, amikor ép formába kellene jönnö­tök. Ezt mind megcsináltuk már. Hirtelen lerázta magáról az érzelmességet, mint eb a vizet és kivette a stopperóráját. — Hát lássuk, — mondta, — mi maradt meg még a csontokban? Do Hannes nem futhatott. Odaátról egy világos alak libbent errefelé: Dorrit kuzin, aki vidáman integetett neki. Hannes udvarias­ságból megállt. A legszívesebben meglógot volna. Ebben a pillanatban félt a Dorrit világos szemepillantásától. És a leány nem is hagyhatta el, hogy ne kockáz­tasson néhány csufolódó megjegyzést. — Adjon isten, szökő ur. így tudja meg az ember egész véletlenül, hogy megint a hazában vagy. És ha az ember nem jön ki ide, akkor nem is láthat egyál­talán, mi? Nevetve fogott vele kezet és megforgatta, hogy a nap a fiú arcába süssön. — Muti, hogy nézel ki — rémesen, Hannes! Igen, igen; az .ember tudja amit tud! Hannes ökölbeszorított kézzel állt előtte. Azt hitte, hogy megfullad. — Azt mondják egyébként, hogy egészen csinos le­ány! — beszélt bele Dorrlt tovább is a levegőbe. — El­hoztad magaddal, vagy megszökött? Hannesnek a homlokán megdagadtak az erek. —- Dorrit, — mondotta fojiottan, — kérlek na be­szélj őrről többet! Dorrit meglepődve pillantott rá. A szája kis ironi­kus mosolyra húzódott, a szeme megértőén nevetett. —- Ja úgy, — mondta koravénen, — ha igy beszélsz, akkor biztosan otthagyott! Tilden Hannes mozdulatlanul állt ott. Két-három másodpercig. És Dorrit megrémült, amikor a szemébe nézett. A férfi pedig sarkonfordult, otthagyta a leányt és visszament Johnnyhoz. — Hát mi lesz? — kérdezte ez. — Johnny, ma nem birok. — Meg kell próbálni. Majd meglátjuk, mindent meg­látunk. Vigyázz — gyerünk. Tilden Hannes nekifogott a futásnak a salakpá­lyán, ue érezte, hogy évek óta nem futott olyan rosszul, mint most. Mindegy volt neki. Amikor azonban az első ezer méter után rápillantott a stopperórájára, olyan ijesztő rossz időt látott rajta, hogy maga is bosszankodott és megemberelte magát. Lassan-lasan ismét úrrá lett Izmai felett. A fáradtság utolsó maradé­ka is oszladozott. Egész jó formára futott fel és fel­fedezte, hogy ez megint fel tudja kelteni a figyelmét. A végeredmény már nem is volt olyan rossz, mint ahogy gondolta. Johnny jött vele szemközt: — Menni fog! — kiáltotta. — Ismét menni fog minden. Tilden Hannes kissé elfúlva bólintott. — Rendben, Johnny. Most pedig dolgozni fogunk. — Megakadt, mert hirtelen Dorritot pillantotat meg, aki odaát állott és őrá várt. Valami féktelen düh fogta el ez ellen a hűvös, szkep­tikus leány ellen. Odaszáguldott Johnnyhoz: — Te, küldd el onnan azt a nőt, mert semmiről sem felelek! Johnny csöndesen maga elé mosolygott. Hannes azonban, aki most éppen oilyan hirtelen el is szégyelte magát a kitörése miatt, lehorgasztott fejjel baktatott mellette. Az egész tréningtervet meg akarták beszélni, És ettől kezdve megindult a dolog. Tilden Hannes fáradhatatlan volt. Szinte egyáltalán nera jött haza. Kint heverészett a napon vagy a salakpályán, Johnny mindig mellette volt s a maga százkilós humorával megvédte Hannest az ostoba gondolatoktól. Néha felhívta Pahlen is; magával akarta volna vinni az Adlonha teára vagy néhány rendes emberrel szerette volna megismertetni, hogy felvidítsa. Tilden Hannesnek nem kellett: — Irgalmazz, Pahlen! Nem akarok senkit ee megis­merni! Nem érdekei! Pahlen nem engedett. Kijött kocsiján és kérdőre vonta Hannest. Ott találta kint, barnán és sötétbörüen, a szőke haja csak még jobban ki volt fehéredve, ruga­nyos volt, pompás formában... egyébként azonban használhatatlan volt. Egy szót se lehetett vele szólni. Minden témát azonnal félbeszakított, Johnnyt idézte vagy jelentéktelen sportdolgokról beszélt ezt-amazt. — Tönkreteszed magad! — mondotta Pahlen. — Ellenkezőleg. Épp ezzel mentem meg magam. — És idebent? — kérdezte Pahlen és a fiú mellére koppintott. Tilden Hannes felpattant: — Nem hagynátok békében? Folyás vagyok talán, akit vattába kell burkolpi? Ezek igazán a magam belső ügyei! Pahlen ennélfogva vállatvont és hallgatott. Soha egy szóval nem kérdezte Hannest a cannesi eseményekről és Hannes azután igazán nem hozta ezt szóba soha. Pahlen látta, hogyan fut Hanne3 és 1500 méterre 3.51.2-őt, 3000 méterre 8.20.8-at és ugyanezen a délu­tánon 5000 méterre 14.30.0-t stoppoit. Amellett Hannes nem adta ki az utolsó erejét. Ez volt a legjobb ered­ménye ezen a napon, de Pahlen, aki ismerte ezt a har­cos szivet, tudta, hogy Hannes még más időket is tud futni, ha ellenfele akad hozzá. Hannes nem volt az az ember, aki az „idő“ sémájáért teszi ki a tüdejét. A stopperóra ellen tárgyilagosan, gépszerüen, pontos mér­legeléssel futott — de ebből hiányzott a harc lehellete, az élő ellenfél fluiduma, a köröskörül feszülő érdeklő­dés és izgalom légköre, amely feltüzelhette volna a fa­natizmusát és minden számításon túllendítette volna.., (Folytatjuk.),

Next

/
Oldalképek
Tartalom