Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-20 / 258. szám
■■h oám X///. BFF. 258. SZÁM. Kettős gyilkosságot és öngyilkosságot követett el egy szerelmes cipészlegény (Eszék, november 18.) Borzalmas vérfürdőt rendezett hétfőn reggel Koch János 38 éves cipész- segéd. Koch nemrégen elhagyta feleségét és összeköltözött egy Csatlós Matild nevű 20 éves leánnyal. A nő csakhamar megbetegedett és húga, Csatlós Drágica ápolta. Koch csakhamar szerelmes lett Bragicába, aki viszonozta is érzelmeit és viszony fejlődött ki közöttük. Néhány héttel ezelőtt rokonai rábeszélték a leányt, hogy szakítson Koch-al és költözzön haza. A szerelmes cipész nem tudott beletörődni a helyzetbe és hétfő reggel megjelent Csatlós Dragicánál, aki egy Antát nevű családnál lakott. Felszólította a leányt, hogy térjen vissza hozzá, majd még mielőtt a választ megkaphatta volna, revolverrel mellbclőtte• Elősiettek a háziak, amire Koch lelőtte az asszonyt és anmk 18 éves fiát, majd a zűrzavarban a kertbe menekült, ahol agyonlőtte magát. Csatlós Dragica és Antákné, a kórházban haldokolnak, a fiú csak könnyebben sérült meg. Levine ismert amerikai éceánrepüíői pénzhamisítás miatt Bécsben letartóztatták (Becs, november 18.) Az osztrák fővárosban nagy szenzációt jelentett Levine amerikai óceánrepülő letartóztatása, akit a Semmeringről kisértek át Becsbe a tartományi törvényszék fogházába. Leví- net egy vésnök feljelentésére kezdték figyelni, aki azt- állította, hogy az amerikai óceánrepülő megbízta öt francia ércpénz kliséinek elkészítésével. Levine, akit a semmeringi Kurliotclben egy hölgy társaságában tartóztattak le, eleinte mindent tagadott, de később elismerte, hogy a vésnököt ismeri és tényleg tárgyalt vele repiilő-ércpénz elkészítése felől- Levine tagadja, hogy francia pénzek kliséit akarta volna a vésnökkel elkészittetni. Lehetségesnek tartja, hogy hiányos német nyelvtudása miatt a vésnök félreértette intencióit és pilótapénz verésére irányuló szándékát. Azért akarta a pénzeket Ausztriában készíttetni, mert az előállitás jóval kevesebbe került volna, mint bármelyik más állam területén. Letartóztatása éppen akkor következett be, amikor Velencébe akart elutazni a Semmeringről Bécsben Levi.ne őrizetbe vétele mindenütt felünés! keltett, mert az óceánrepülö többek között a legnagyobb osztrák érdemrendnek is birtokosa és sokan hihetetlennek tartják, hogy pénzhamisítást kísérelt volna meg. (Bécs, november 18.) A délelőtti nyomozás során megállapították, hogy az a hölgy, aki Leviné- vol együtt volt Bécsben és a Semmeringen, Mabel- Bol amerikai milliomos nő, akit mindenütt gyémántkirálynőnek neveznek, csodaszép gyémántékszerei miatt. Annakidején Mabel-Bol volt az, aki miatt Levine és Chamberlainé összevesztek, mivel Loviue a nőt magával akarta vinni a repülőgépen. Az óceánrepülő különben azt állítja, hogy ő játék-' zsetonokat akart készíttetni, pénzhamisításról szó sem lehet, hiszen akkor nem jelentette’ volna be magát saját neve alatt és nem közölte volna a nevét a vésnökkel. Különben is óriási vagyona var és nem szorul rá arra, hogy pénzt hamisítson. Tény azonban az, hogy Biaritzban uj játékkaszinót kivan létesíteni s valószínű, hogy konkurrensei in- uitoták ellene a hajszát. Mentsük meg a jövendőt! A tél beálltával fokozott mértékben kell arra a szegénysorán magyar főiskolai Ifjúságra gondolnunk, amely minden képességének megfeszítésével a legnagyobb nélkülözések mellett is igyekszik jövőjét biztosítani, Megrázó események zajlanak le a kis, sokszor fütetlen diákszobákban. Események, melyekről talán senki sem vesz tudomást, de drámai erejűek, tele vannak lelki mélységgel é3 bennsőséggel. Így nevelődik az élet könyörtelen nyomása alatt az uj generáció, amelyen egykor nyugodni fog az erdélyi magyarság sorsa. Természetes tehát, hogy a legélénkebb figyelemmel kell kisérnünk munkájukat és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az érdekükben. Kétségtelen, hogy a magyarság ezzel a kötelességével tisztában is van és a súlyos gazdasági nehézségek mellett is támogató, védő kezét fölibük terjeszti. Alig pár hónap alatt negyedmillió lej gyűlt össze a diáksegélyző akciójára. Szép összeg, amely a magyarság öntudatát bizonyítja, de korántsem elegendő ahhoz, hogy a segélyezést kellő mértékben meg lehessen vele oldani. Meg vagyunk azonban győződve, hogy azok is megteszik kötelességüket, akik még eddig nem járultak hozzá a probléma megoldásához. Utolsó kimutatásunk óta egyébként a következő adományok folytak be: Aranyosszéki Takarékpénztár, Kövend 800 lej. Dr, Jodál Gábor, Székelyudvarhely 1000 »» Gróf Mikes Sándor, Szászfenes 5000 »> Dr. Makkal Sándor, Kolozsvár 1000 it Dr. gteiner Pál, Kolozsvár 500 KP Brutsi László, Kolozsvár 500 » Dr. Brúder Ferenc, Belényes 500 99 Dr. Blankenberg Nándor, Belényes 500 Kolozsvári Gazdák Bankja 2000 »» Lázár Mária, Báiyok 150 »» Kónya György és neje, Angyalos 1000 ♦ » Hétfalusi Takarékpénztár 500 »»• 13.150 „ Eddig befolyt adományok összege: 227.074 »» összesen: 240.224 lej. Kolozsvár, 1930 november 18. MEGNYÍLT az elegáns modern ROYAL-BAR ÉS KÁVÉHÁZ (VOLT PALERMO) Kitűnő Jazz-zene. Világvárosi műsor. CURT I. BKflilR: HURKA1 VILÁSBEKORD1 (12) — Sportreiántf — Johnny csak a fejét csóválta, amikor ismét meglátta a fiút. Megfogta a vállánál, megpenderitette egy nénányszor, alaposan szemügyre vette a fejétől a talpáig és azután kijelentette: — Úgy nézel ki, mint a barnasör koppéi! Megint valami nyomorult némberféle, mi? Hannes hallgatott. Igazán nem volt arra való kedve, hogy beszámoljon. Johnny azonban egy egész darabig oldalról sandított rá, aztán meg barátságosan veregette meg a vállát: — Na, hagyjuk! Hogy nem tett valami boldoggá, azt a vak is kitapogatja a mankójával. — Krákogott, kiköpött és filozofikusan dörmögött tovább: — Mindig a régi nóta! Disznó buta dolog, hogy mind ezen mentek tönkre, amikor ép formába kellene jönnötök. Ezt mind megcsináltuk már. Hirtelen lerázta magáról az érzelmességet, mint eb a vizet és kivette a stopperóráját. — Hát lássuk, — mondta, — mi maradt meg még a csontokban? Do Hannes nem futhatott. Odaátról egy világos alak libbent errefelé: Dorrit kuzin, aki vidáman integetett neki. Hannes udvariasságból megállt. A legszívesebben meglógot volna. Ebben a pillanatban félt a Dorrit világos szemepillantásától. És a leány nem is hagyhatta el, hogy ne kockáztasson néhány csufolódó megjegyzést. — Adjon isten, szökő ur. így tudja meg az ember egész véletlenül, hogy megint a hazában vagy. És ha az ember nem jön ki ide, akkor nem is láthat egyáltalán, mi? Nevetve fogott vele kezet és megforgatta, hogy a nap a fiú arcába süssön. — Muti, hogy nézel ki — rémesen, Hannes! Igen, igen; az .ember tudja amit tud! Hannes ökölbeszorított kézzel állt előtte. Azt hitte, hogy megfullad. — Azt mondják egyébként, hogy egészen csinos leány! — beszélt bele Dorrlt tovább is a levegőbe. — Elhoztad magaddal, vagy megszökött? Hannesnek a homlokán megdagadtak az erek. —- Dorrit, — mondotta fojiottan, — kérlek na beszélj őrről többet! Dorrit meglepődve pillantott rá. A szája kis ironikus mosolyra húzódott, a szeme megértőén nevetett. —- Ja úgy, — mondta koravénen, — ha igy beszélsz, akkor biztosan otthagyott! Tilden Hannes mozdulatlanul állt ott. Két-három másodpercig. És Dorrit megrémült, amikor a szemébe nézett. A férfi pedig sarkonfordult, otthagyta a leányt és visszament Johnnyhoz. — Hát mi lesz? — kérdezte ez. — Johnny, ma nem birok. — Meg kell próbálni. Majd meglátjuk, mindent meglátunk. Vigyázz — gyerünk. Tilden Hannes nekifogott a futásnak a salakpályán, ue érezte, hogy évek óta nem futott olyan rosszul, mint most. Mindegy volt neki. Amikor azonban az első ezer méter után rápillantott a stopperórájára, olyan ijesztő rossz időt látott rajta, hogy maga is bosszankodott és megemberelte magát. Lassan-lasan ismét úrrá lett Izmai felett. A fáradtság utolsó maradéka is oszladozott. Egész jó formára futott fel és felfedezte, hogy ez megint fel tudja kelteni a figyelmét. A végeredmény már nem is volt olyan rossz, mint ahogy gondolta. Johnny jött vele szemközt: — Menni fog! — kiáltotta. — Ismét menni fog minden. Tilden Hannes kissé elfúlva bólintott. — Rendben, Johnny. Most pedig dolgozni fogunk. — Megakadt, mert hirtelen Dorritot pillantotat meg, aki odaát állott és őrá várt. Valami féktelen düh fogta el ez ellen a hűvös, szkeptikus leány ellen. Odaszáguldott Johnnyhoz: — Te, küldd el onnan azt a nőt, mert semmiről sem felelek! Johnny csöndesen maga elé mosolygott. Hannes azonban, aki most éppen oilyan hirtelen el is szégyelte magát a kitörése miatt, lehorgasztott fejjel baktatott mellette. Az egész tréningtervet meg akarták beszélni, És ettől kezdve megindult a dolog. Tilden Hannes fáradhatatlan volt. Szinte egyáltalán nera jött haza. Kint heverészett a napon vagy a salakpályán, Johnny mindig mellette volt s a maga százkilós humorával megvédte Hannest az ostoba gondolatoktól. Néha felhívta Pahlen is; magával akarta volna vinni az Adlonha teára vagy néhány rendes emberrel szerette volna megismertetni, hogy felvidítsa. Tilden Hannesnek nem kellett: — Irgalmazz, Pahlen! Nem akarok senkit ee megismerni! Nem érdekei! Pahlen nem engedett. Kijött kocsiján és kérdőre vonta Hannest. Ott találta kint, barnán és sötétbörüen, a szőke haja csak még jobban ki volt fehéredve, ruganyos volt, pompás formában... egyébként azonban használhatatlan volt. Egy szót se lehetett vele szólni. Minden témát azonnal félbeszakított, Johnnyt idézte vagy jelentéktelen sportdolgokról beszélt ezt-amazt. — Tönkreteszed magad! — mondotta Pahlen. — Ellenkezőleg. Épp ezzel mentem meg magam. — És idebent? — kérdezte Pahlen és a fiú mellére koppintott. Tilden Hannes felpattant: — Nem hagynátok békében? Folyás vagyok talán, akit vattába kell burkolpi? Ezek igazán a magam belső ügyei! Pahlen ennélfogva vállatvont és hallgatott. Soha egy szóval nem kérdezte Hannest a cannesi eseményekről és Hannes azután igazán nem hozta ezt szóba soha. Pahlen látta, hogyan fut Hanne3 és 1500 méterre 3.51.2-őt, 3000 méterre 8.20.8-at és ugyanezen a délutánon 5000 méterre 14.30.0-t stoppoit. Amellett Hannes nem adta ki az utolsó erejét. Ez volt a legjobb eredménye ezen a napon, de Pahlen, aki ismerte ezt a harcos szivet, tudta, hogy Hannes még más időket is tud futni, ha ellenfele akad hozzá. Hannes nem volt az az ember, aki az „idő“ sémájáért teszi ki a tüdejét. A stopperóra ellen tárgyilagosan, gépszerüen, pontos mérlegeléssel futott — de ebből hiányzott a harc lehellete, az élő ellenfél fluiduma, a köröskörül feszülő érdeklődés és izgalom légköre, amely feltüzelhette volna a fanatizmusát és minden számításon túllendítette volna.., (Folytatjuk.),
