Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-17 / 256. szám

14 Huszonöt év az operaházban Elmondja: SÁNDOR ERZSI " 1 ■—————■1 1 » /. Az ut a színpad felé XIII. ®VF. 25«. SZÁM. ojueapontjéról visszapillantva ...oly tok «mlílt kOif Miogath&tok. Hol U kezd­jem? Egy művészi pálya a megtett útra. — Egy mindenki által nagyrabeoaült, általam sok­szor megcsodált, „Igazi" primadonna kérdezte mosta­nában tőlem, a nevét nem árulom el, de azt hiszem, rá fognak ismerni az eredeti, zamatos beszédmodoráról: ......hát te ml az ördögnek jubilálsz? mit kötöd az emberek orrára, hogy mennyi ideje énekelsz! Te, az Isten kivállasztottja, akinek kezdőkorában sem volt szebb a hangja (bár az enyém lett volna olyan), te. aki fenoménnak születtél és addig ragyogsz, ameddig éne­kelsz — mi az ördögnek Jubilálsz?!“ Nagyon Jól estek ezek a szavak és igazán Isten kegyelmére utalok akkor, amikor visszagondolok arra a sok-sok komoly munkára, amelyet életemben végez­tem ezzel a hallatlan komoly szerszámmal, mint az em­beri hangszál! K- A hozzáértők csodálkoznak a legjobban, hogy huszonöt évig megszakítás nélkül volt koloratur éne­kesnő — erre alig van példa, méltóságos asszonyom. — Eizony, a repertoárénekesnő dolgozik a legtöb­bet s a leghálátlanabb összevisszaságban. A sok pre­mier és reprlz és az azzal Járó rengeteg próba, a cugos, poros, hideg színpadon — mindez nem alkalmas a hang konzerválására. Csakis azért, mert nagyon szeretem a pályámat s mindig végtelenül szerettem dolgozni — hisz’ másnak sem éltem — Így történhetett, hogy ész­revétlenül elillant az a huszonöt év. — De nem kezdek addig az én véletlenekből ösz- ezeszőtt történetkémbe, amig nem felelek az én drága kedves barátnőmnek. Az életemet eddig otthon és a színháznál nagy-nagy csendben töltöttem el. Jubllá- lásra nem gondoltam s ma is félek tőle. A szobor gon­dolata — hiss te Ismersz engem — eszembe se Jutott Hogy 1906. óta vagyok tagja az operának, ezt minden operai veréb csiripeli — a közönség találgat, ~ Jobb az igazság! A hanganyag örökletes dolog volt a családunkban Édesapámat a katonaságnál éjjel is fölkeltették, hogy énekeljen nekik valamit szép tenor hangján. S mikor édesanyámmal, akinek kontraalt hangja volt, duett­ben bölcsődalokat énekeltem nekem — keservesen zo­kogni kezdtem. Kétéves koromban — mesélték — ki­javítottam egy Ízben atyám énekét: „Tata lelkem, nem jól van.“ Ha tizenegy gyerekből nemcsak ketten ma­radunk, én a hetedik és Sándor Mária, özv. Környey Béláné a tizenegyedik — talán egy jó tenor is akadt volna közülünk. Kolozsvárról mindenki tudja, hogy on­nan került fel a legparádésabb művészgárda a buda­pesti színházakhoz. A Vígszínház híres Szatyi bácsija úgy szegről-végről rokon volt. A régi Nemzeti Színház a Farkas-uccában közel volt hozzánk. A Főtéren lak­tunk tiz évig, míg le nem rombolták a házakat, ott ahol most a két Státus-palota áll. Akkoriban a dédel­getett Szatmári Árpád színház után sokszor vacsorá­zott nálunk, utána pityizálva, kártyázgatva. Bn úgy néztem rá fel, mint egy félistenre. Már hogyisne, hi­szen ő adott jegyet a színházba, ahonnan sohasem akartam hazamenni. Ha a darab végén meghaltak meg akartam várni a temetést is. Egy este hallom, amint azt mondja Szatyi bácsi: „most fogom rendezni a „Hököm Matyi" oimü látványos bohózatot. Már min­den rendben van, csak a Matyi szerepére nem találok olyan kis hat-bét éves gyereket, akinek hangja is, jó füle is van. János kérlek, engedd, hogy a kis Erzsiké játssza." En a választ már nem hallgattam meg, mert tsmerem jó apám vaskalapos gondolkodását, hanem kirohantam az udvarra, a hegyes pityókaköveken térd­re vetettem magam és hangosan imádkoztam. A Szatyi bácsi erőszakoskodása és az én Imám döntötték el első színpadi föllépésemet. Itt van előttem a szinlap, me­lyet a kolozsvári utolsó vendégszereplésem alatt sike­rült kicsiben lefotografáltatnom. Nagy magyar művé­szek között könnyezve nézem a hirdetést: „Hököm Matyi, Sándor Erzsiké, mint vendég." Két hétre sut­ba került a palatábla és a szegény favágó furcsa, hete­dik kis fia király lesz és megnősül. Duettom a meny­asszonyommal — emlékszem — nagyon nehéz volt. Et­től talán még jobban féltem, mint amikor az emberevő elöl egy vázába dugtak s Láng Etel felettem egy cso­mó p3pirt meggyujtott. Mikor büszkén ismét megjelentem az iskolában kis társnőim előtt, pár hétre a szinpad után, jött az el- i sö koncert. Drága, jó plébánosunk, Bíró Béla névnap- j ján cimbalomkisérettel énekeltem az „Erdő-erdő, sürü erdő" cimü népdalt. Ezután jött a komoly tanulás Ki­tűnő bizonyitványaim nagy örömet szereztek az apám­nak, akinek az volt a hő vágya, hogy tanárnőt nevel­jen belőlem. Kézimunkáimmal dijat nyertem. A híres Degerando Antonia intézet tanárnője ingyen Unit fran­ciául. Szóval a legnagyobb készülődés, hogy tanárnő legyek. Éjjel-nappal tanultam a preparandia felvételi vizsgájára. De hiába csupa kitűnőmnek, sok volt a je­lentkező s engem nem vettek fel. Szomorkodtam a bal­sikeren, édesapám azonban rettenetesen elkeseredett úgy, hogy nem engedte, hogy mint magántanuló tovább tanuljak. Maradj itthon, — szólt — segíts a háztartás­ban s légy majd egy becsületes ember felesége. Pár hó­nap múlva megalakult a Szent Antal énekkar s engem kértek fel szólistának. Ezek a kenyérosztással járó mi­sék, melyeket legtöbbször Majláth Gusztáv gróf püs­pök celebrált, reggel hét órakor kezdődtek s én boldog sietéssel mentem a templomba, örülvén, hogy énekelhe­tek. Itt hallott meg valaki, aki felhívta rám Farkas Ödönnek, a kolozsvári konzervatórium igazgatójának figyelmét. Nagy titokban fel is mentem hozzá a nagy- nénémmel és 5 megvizsgáztatott. Megdicsért, hogy szép alt hangom van. De az idén nem kezdjük el a rend­szeres tanulást, várunk egy évig — mondta, — ha majd betöltőm a tizenhatodik évemet. Egy év múlva aztán megkezdődött a végnélküli tanulás, egy nagyon inten­zív zenei élet. Schumann: az „Éden" és a „Perl". Haydn: „Teremtés’. Verdi: „Requim" cimü müveit ad­tuk elő és sűrűn énekeltem különböző kamarahangver­senyeken is. Tanulásom mindazonáltal különösebb cél és tervek nélkül folytatódott. Eközben kérőm akadt, egy tanár személyében s felmerült most már a kérdés, mit tegyek: férjhez menjek-e, vagy tanuljak tovább énekelni? Mosolyognom kell, ha visszagondolok, hogy áldott jó mesteremet kértem föl döntésre. Mit tegyek tanár ur, férjhez menjek-e? „Buta liba, — válaszolta Farkas Ödön, — ilyen fiatalon csak nem megy férjhez? Tudja mit, nyáron komolyan nekilátunk a tanuláshoz s akkor majd ősszel fölviszem Pestre." Bármilyen fur­csán hangzik, első kérőmnek köszönhetem, hogy mű­vésznő lett belőlem. Es csakugyan feljöttünk, édes­apám is megpuhult, sőt a kérőm is velünk jött. Sze­gény fiú, képzelem, hogy imádkozott, hogy ne sikerül­jön a próbavizsgám. D« sikerült és pedig annyira, hogy haza se engedtek többé s Itt maradtam Budapesten. Ml lesz velem? — kérdeztem a mogorva arcú, de aranyszívű Mihalovics Igazgatótól. — Ne búsuljon kislány, a ka­rácsonyi szünetre majd hazamehet. — Nagy sírások közt váltam el apámtól, aki örült is, nem is életem uj fordulatának. Erről azonban majd legközelebb. <H. G.) ÁBASNKAT LESZÁLLÍTOTTUK! Világszerte több. mint 30.000 drb. forgalomban. 1© uinruiminiuuuiníULnruiíuiimjiimiiinfulíuuifuimui) ■ • • .. . Egyszerű uj nyomással •l ébresztőt megállít, iukt MAROM NAGYSÁGBAN Fehér «zâmbi? Világit» ridio.tzam’ap KÜLÖNLEGES FHANCtA GYÁRTMÁNY legmegbízhatóbb precíz ébresztő fattizelésü, légfütéses. folytonégő kályha, kiló íá- órán val fiit át egy normál szobát. Nagyobb tipusok 3—4 szobás lakásokat is egyenletesen fütenek. Legtakarékosabb, leghigieniktisabb fűtés. Árlapot díjtalanul küld SZÁNTÓ DEZSŐ és FIA redöny-és köl^hagyára Oradea-N.-tfárad Kályháinkból állandó lerakat az összes vidéki városokban. — Acéllemez redőnyök. Esslingen! faredőnyök. Lerakat: BARSEL VASÜZL T, SALAMON fi FELSN2R KOLOZSVÁR* SZSíMENYl-TÍR Takarékoskodjék! Biztosít­son az erdélyi magyar egyhá­zak biztosítóintézeténél, a MI­NERVA BIZTOSITÓ-nál! Kér- ien ajánlatot! Olcsó díjszabás. Kedvező fizetési feltételek! A MINERVA BIZTOSÍTÓ RT. cí­me: Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (voli Ferencz József uO 37. szöm.Telefon 12-57 1 MEGLEPETÉS MINDEN NAGY DOBOZ TARTALMAZ MINDIG EGY' ÜVEGCSE PARFÜMÖT. artisan ondoláltas- sa haját Böszörmé­nyinél. Hajfestés min­den színárnyalatban. — — Arcápolás. Kolozsvár, Mátyás király ucca. a r y a re rszágon Sri» működő ör.hi iáján kívül elvált 41 éves ró­mai katholikus, gyer­mektelen tanár rokonom házasság céljából meg­ismerkedne hozzá illő vacyono.sleánnyal, vagy gvermektelen özveggyel. Leveleket „tanulmány“ jelige alatt akiadóhiva­tal továbbit. J öbb családból való románul Is beszélő magyarleány keres gyer­mekek mellé elhelyez­kedést, kisebb varrást és háziteendőt is végezne. Cim Központi szálloda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom