Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-14 / 253. szám

Tüll, wrr- 233. SZÁM. Minisztertanács At , és afsápiró Ahol a nagy- ** ^ politika készül és ahol a hetedik nagyhatalom csak előszobáéit — „Egy kis komolyságo f u*aim lu V _ Megbeszéltük az állam összes nagy problé« máit. Nem veszi elég komolyan a sajtót. Az újság­írók nem is töltenek sok időt vele, hanem ki-ki meg­rohanja a minisztert, akivel a legjobb kapcsolatai vannak- Mihalache szívesen mond a tanácskozó te­remtől az autójáig nehány kimért, komoly monda­tot. Madgearu mosolyogva, majdnem futva siet kifelé, a nagyon tevékeny emberek mozgékonysága, sietsége ömlik el rajta és rendesen szabadkozik!) Nem történt semmi különös. Manoilescu barátságo­san belekarol az őt ostromló újságíróba, félrevonja az előcsarnok egy szögletébe és hosszan magyaráz.., esetleg éppen arról, hogy miként fonta egy újabb intrika szálait. Costachescu, aki halálosan komolyan fogja fel a mesterségét, rideg szótlansággal vonul ki s csak akkor áll meg egy szóra, ha különösen fog­lalkoztatja valami, vagy pedig még nem aludt ki benne a beszéd heve, amellyel odabent legutolsónak szónokolt. És Mironescii rendszerint legutoljára, mosolygósán, kedves öregur módjára jelenik meg, hagyja, hogy körülvegyék és vagy tréfával üti el a feleletet, vagy pedig belefoglalja nehány közvet­len frázisba a mondanivalóját és sürü kézfogások­kal nyit magának utat a palota kijárata felé-.. Csend lesz- De hamar magához tér ismét a tár­saság és valaki gyorsan elmesél egy történetet ar­ról, hogy egyszer, mikor Bratianu lakásán volt mi­nisztertanács, mint tessékelte ki a ház asszonya az újságírókat, mert nem tudta, kicsodák... Jönnek a miniszterek. Most mozgás támad a tanácskozó terem irányá­ban. Egymás után jönnek ki a miniszterek. Popó­rid odaszól az asztal körül ülő újságírókhoz: __ Mi az? Bizottsági ülés? És amikor megkérdezik tőle: _ Megtudunk valamit a miniszter úrtól? — tréfásan feleli: „Komolyabban, fink lu Bizony megesik, hogy valamennyi újságíró üres notesszel fejezi he a gyors vallatást. Ilyenkor nincs mit összegezni, nincs lehetőség, hogy valame­lyik terembe gyűlve összerakosgassák a sajtó kép­viselői a töredék-értesüléseket, teljes helyzetképet készítsenek az egyiknek is, másiknak is odavetett félmondatok mozaik-darabjaiból. Ilyenkor egyedüli mentség a kommüniké. A hivatalos közlés, ami a legtöbb esetben általánosságokban mozgó, óvatos, szürke, majdnem unalmas. Filotti, a sajtóosztály igazgatója, a tanácskozás befejeztekor kész is van már vele. Begyűjti az újságírókat és lassan, a vesz- szőket is jelezve diktál nekik. A száraz mondatokat ilyenkor merész közbeszólások fűszerezik, amelyek vágy a sorok között olvasan dókra világítanak rá, vagy néha valamelyik miniszter ellen lövelnek fino­man hegyezett nyilacskát. Például, mikor a kom­Jávor Béla. A „Bank“ mezőgazdasági kölcsönt folyósít Romá­niának, Lengyelországnak és Csehszlovákiának müniké bejelentette, hogy „ezután senki se viselhet két állami hivatalt“ villámgyorsan közbeszólt egy hang: _Miropescu sem lehet egyúttal külügyminisz­ter ? _ Komolyabban, fiuk, _ inti le az ilyesmit Filotti­Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy maguk a miniszterek se mindig sokkal komolyab­bak a tanácskozások alatt. A kormányválság idején végignézhettük a tanácskozás után visszamaradt jegyzet-lapokat a nagy, ovális zöld asztalon. Kide­rült, hogy a döntő fontosságú ülésen Vaida karrika- turákat rajzolt, Pan H(dippa pedig vicces rigmuso­kat. irt az államtitkárokról románul és oroszul ve­gyesen... (Bukarest, november 12.) Minisztertanács. B szó hallatára és a szűkszavú, rideg hivatalos kom­münikék olvasásakor valami komor fenségü ta­nácsteremre gondol az ember, amelyben a*haza sor­sa felett töprengő honatyák gondterhelt arcára esik a súlyos zöld asztal reflexfénye, mialatt a levegő­ben a sorsdöntő fontosságú határozatoknak megfe­lelő ünnepélyes atmoszféra terjeng, a tanácskozá­sok közeli és távoli környezetében pedig mindenütt szigorú feszesség, nyomasztó csend és ijesztő fegyel­mezettség. A dolgokat messziről tekintő ember szereti fi­gyelmen kivül hagyni az emberi momentumokat, a mindennapi élet jelenségeit, az emberi kedély meg­nyilvánulásait, amelyek áttörnek az előkelőség és a fontosság korlátain és derűs fényt vetnek az ün­nepélyesség sürü függönyein keresztül is. Ezért tévesek és bizonyos realisztikus színeket nélkülözők ezek a távoli elképzelések. És hozzá: Bukarest soha­se volt a hivatali nagyképűség városa; itt termé­szetüknél fogva szeretnek közvetlenek, fontosko­dástól mentesek lenni az emberek s mióta a de­mokrácia kormányzati jelszóvá vált, még több a tá­voli elképzelő számára a váratlan emberi elem az állam e legelőkelőbb testületének, a miniszterek karú nak tanácskozásaiban s az egész miliőben,' mely azt körülveszi. Arra senki se gondolna például, hogy az újság­írók a tanácskozások alatt meglehetősen zajos ellen­tanácskozásra gyűlnek össze a miniszterelnök elő­szobájában, ahol audienciák idején halk, majdnem suttogó beszéddel ülnek helyeiken a várakozók, mi­közben a kabinetfőnök a jelentkezők listájával ke­zében feszülten figyel a miniszterelnök liivó csen­gettyűjére­Az újságírók tanácsa abban mindenesetre kü­lönbözik a minisztertanácstól, hogy itt minden párt képviselve van. A kormányt támogató lapok kép­viselői mérges csipkedéseket kénytelenek elszenved­ni az ellenzékiektől, de ezek az apró támadások itt nem annyira meggyőződésből, mint vitázó, élcelö- dő kedvből fakadnak. A kormányhüek viszont az ellenzék fantasztikus értesüléseire, túlzott megálla­pításaira teszik meg a maguk megjegyzéseit s a szóhare a szellem villamos áramától feszült*. Végeredményben, úgy tűnik fel, hogy mindegy a lényeg. Az ötlet a fontos. De a politika csak intermezzo. Valaki jön, leül a nagy tölgyfa-asztal mellé, és mesélni kezd. Egye­nesen Géniből érkezik és kifogyhatatlan a Titules- cu anekdotákból- Mindenki újságíróknál ritka ér­deklődéssel figyel, az anekdoták, intimitások csak­ugyan mulatságosak, jellemzőek arra, hogy a messze kiható fontosságú harcokat vivő diplomata milyen komolytalan tud lenni nemcsak a magán- érintkezésben, hanem a Népszövetségi ülésterem elnöki székében is, mikor egy-egy halk, csak tit­kárja által értett megjegyzésre alkalma van. Titulescuról pártállás és világnézeti felfogásra való tekintet nélkül mindenki szívesen hall, az em­ber érzi az egyéniség erejét nemcsak az elbeszélő szávaiból, hanem az egyébként mindig cinikus, fi­gyelmetlen s most szinte áhitatosan elcsendesült hallgatók tekintetéből is. Egy frivol akta. De hamar ieiocsudunk ebből a hangulatból is és valaki jóízűen elmesél egy korcsmái verekedést, amelyben erdélyi nemzeti paraszpárti képviselők voltak a szenvedő alanyok. Kékre verték őket bu­karesti urak, mert „pesti szokás szerint el akarták szólítani tőlük a fülbe muzsikáló cigányt s mikor azok ragaszkodtak a nótához, ugyancsak pesti szo­kás szerint, borospoharat vágtak a szórakozó társa­ság asztalához és magyar káromkodással adtak ki­fejezést érzelmeiknek.“ Az elbeszélésnek sikere van, hangos derültség. Annyira hangos, hogy Tilea miniszterelnökségi ál­lamtitkár kiszól a szomszéd szobából. _ Uraim, két ajtóval odébb minisztertanács van.­Baselból jelentik: Több külföldi lapban az a liir jelent meg, hogy a Nemzetközi Fizetések Bank­ja, amelyet politikai és közgaadasági körökben ,.A Bank“ névvel illetnek, rövidlejáratu hiteleket fo­lyósít azon keleti országok nemzeti bankjai részé­re, amely országokban válságba került a mezőgaz­dasági termelés. A svájci hivatalos sajtóiroda az elterjedt és 3. lapokban elterjedt hírekkel szemben megállapít­ja, hogy A Bank egyelőre csak Lengyelország, Ro­mánia és Csehszlovákia részére hajlandó elvileg je­lentősebb összegű kölcsönt nyújtani a mezőgazda­sági válság leküzdésére. Qaenay, A Bank vezérigazgatója jelenleg ta­nulmányozza ezt a kérdést, az igazgatóság azonban még nem döntött, hogy Románia részére milyen összegű és milyen feltételű kölcsönt folyósít mező- gazdasági hitel cimén. "»ss Egy Komoly szó a szemüveget viselő közönséghez jVyíí A] Pl A akik születéstől lógva, avagy későbbi behatás foly­IVlilv • ’ rt/jU/rV, tán kénytelenek szemüveget viselni, különös gondot kell fordítsanak arra, hogy akár saját maguk választotta, akár az orvos ál­tal előirt szemüvegük pontosan fejalkatuk és arcukhoz találó keretet kapja­nak. Amilyen lényeges, hogy kényes esetekben az üveget orvos Írja elő, ép oly lényeges azoknak, akik sokat írnak, vagy olvasnak, avagy precíz rajzo­kat, vagy mechanikai munkát végeznek, hogy a keretet szaklátszerész vá­lassza meg, szükség esetén formálja azt a íejalkat és az arc szerint. — Ezen okok figyelembevétele indította Kolozsvár alant jegyzett legrégibb szaklát­szerész cégét azon — nyugaton régen bevált rendszer bevezetésére, hogy minden darab, üzletében összeállított szemüvegét a cig jegyével ellásson, a kereten előforduló de­formációt, vág/ törést két éven át díjtalanra végezzen és étről Írásbeli garanciát vállaljon. Azon biztos hiszemben, hogy az intelligens közönség ezen rendszer előnyeit felismeri és értékeli, kérem szives pártfogásukat „ . .... Kun Mátyás Fia ssakiatszerésx, Kolozsvár, Calea Victoriei 2. — Alapítási év 1864. TELéL/lÉSZ ELES JRaNCIA ÁSVÁNYVÍZ fflf II Köss vény — Cukorbetegség — Értágulás KIKÜSZÖBÖLI A HUGYSAVAL T artósan ondoíáltas- sa haját Böszörmé­nyinél. Hajfestés min­den színárnyalatban. — — Arcápolás. Kolozsvár, Mátyás király ucca. J *Ssä» (isiádból való románul is beszélő magyarleány keres gyer­mekek mellé elhelyez­kedést, kisebb varrást és háziteendőt is végezne. Cím Központi szálloda. E gy üres szoba no­vember 15-re kiadó. Cim a kiadóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom