Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-14 / 253. szám
TIU. UVF- 153. BZĂUA ' I sa Tető alatt az egeres! villamossági erőközpont Pár hónap alatt, amerikai gyorsasággal épült fel a hatalmas, Erdélyben a maga nemében egyedülálló betonintézmény F (Kolozsvár, november 12.) Ma került tető alá az egeresl villamossági erőközpont építménye. Valóban amerikai volt a tempó, amellyel ez a hatalmas betonépítmény pár hónap alatt idáig jutott, amerikai az alkata, az elképzelése, a méretei, Júniusban határozták el, hogy hozzákezdenek a villamoserőszolgáltatási centrum megépítéséhez. Az épület anyaga: a beton. A munka, amelyre vállalkoztak, nem volt könnyű. Sziklás talajra kellett építeni és nyolc méternyire a föld alá kellett leásniok. A munka vezetője Bukarest egyik legkiválóbb mérnöke, Präger Emil, aki az első pillanattól kezdve a belga pénzcsoport technikai megbízottjával, dr. Cortazi mérnökkel jelen volt az építkezési munka minden részleténél. Az első kapavágás julius 15-én történt. Ezertöszáz vagon anyagot használtak föl Idáig. Ezernyolcszáz tonna cement, ötszáz tonna hajlított vas, háromszázezer darab tégla, tízezer tonna kő és homok, ötszáz tonna fa-anyag fekszik a monumentális építkezésben. Háromszáz munkás kenyeret kapott. A négy hónap alatt a munka jórésze elkészült. A vonat ablakából Is fölkelti a néző érdeklődését a betonépítmény, amely a pályaudvartól párszáz méternyire terül el. Ma már több, mint váz, amit láttunk. Megfordultunk azokban az épületrészekben, ahonnan útra kél nemcsak a százezer lakosú Kolozsvár számára a fény és energia, de amely hivatva van belátható Időn belül egy ötszáz kilométeres körzetben az elektromosság áldásaiban részesíteni a lakosságot. Az épület legimpozánsabb része az 1400 négyszögméternyi területen elhelyezett kazánház. Az épület másik részében 800 négyszögméternyi területen a gépek, 300 négyszögnyi területen pedig a villamosságot szétosztó táblák találnak elhelyezést. Ilyen hatalmasméretü erőszolgáltatási centrum nincs Erdélyben egyetlen-egy sem. A villamosságot itt nem a viz. turbinák varázsolják elő, hanem az egeresl barnaszén fütöttg. Ha majd az tizem akcióba lép, naponként 8—10 vagon szénpor kerül majd földolgozásra. A szenet elevátorok emelik majd a magasba, juttatják el a kazánba, minden kazánnak meg van a maga megfelelő őrlőmalma és ez a finom por gázzá változik, a gáz pedig villamossággá. Az első pillanatra az épület úgy hat, mint valami katedrális. Magassága a 2S métert is eléri. A homlokzata artisztikus, egyszerű, francia építészeti iskola: Práger mérnök Franciaországban szerezte meg szaktudását és néhány építménye technikai megoldásánál, térkihasználásánál fogva országoshi- rü. Bizonyára ez az épület is az lesz, ha majd teljesen elkészül. A gépek montirozása már a jövő héten megkezdődik. A munka a jövőben is, mint most, éjjel nappal folyik és ha igy halad, a jövő év derekán már az uj erő váltja fel a szűknek, hiányosnak, elaggottnak mutatkozó kolozsvári régi erőmüvet. Az üzemben elhelyezendő három gépegység közül a két első 2500—2500, a harmadik 4000 HP-t reprezentál, de az építmény olyan, hogy az üzem szükség esetén 60.000 lóerőre is beállítható. A kazánházban négy nagy kazánt helyeznek cl, de meg van a helye két másik kazánnak is. A kazánok fűtő felülete egyenként 400 négyszögméterre van kontemplálva. A központi épületben' mérnök kalauzol bennünket, aki Szántó Miklós vezérigazgatóval és a brüsz szeli pénzcsoport mérnök-delegátusával együtt szívesen ad fölvilágositást mindennemű kérdésre. Előadásaik nyomán már átjuk magunk előtt a rendeltetésnek átadott erőközpontot, amelynek zajtalan csarnokában néhány ember fogja elvégezni azt a technikai munkáit, amelynek ha dinamikus jelentőségét és ható erejét lemérjük magunkban, úgy csodálattal és megilletődéssel állunk meg a technika e bravúrja előtt. Ez az uj *ni tézmény, ahogyan elkészült, ahogyan hivatva van Erdélyben legmodernebb gépezetével, berendezkedésével a közgazdasági élet vérkeringését is fölfrissltenl, jó példa arra, hogy mi mindent lehetne még Erdélyben csinálni, ha a külföldi tőkének bejövetele elé nem gördít akadá- lyokat a rövidlátás és ha a hazai jóakarat némi fantáziával is párosul. Az egerest erőátviteli központ tető alá húzásának ünnepsége alkalmával Mihali Tivadarral az élén a kolozsvári közélet számos vezető tagja jött ki Egeresre, Ott láttuk csaknem az összes városi tanácsosokat, minden pártárnyalatra való tekintet nélkül. Ott volt az UGIR képviseletében dr. Böszörményi Sándor, a villamos központ műszaki és kereskedelmi igazgatói és az összes kolozsvári napilapok képviselői, akik egyaránt a legnagyobb lelkesedéssel adtak kifejezést annak az örömnek, hogy ez az intézmény a gazdasági élet oly nehéz napjaiban létrejöhetett. Az üzem megtekintése után a kolozsvári látogatók társasebéden vettek részt, amelyen számos felszólalás hangzott el. Az első pohárköszöntőt Manollescu tartotta a villamosmü igazgatósága részéről, üdvözölve Mihail Tivadart, Kolozsvár város polgármesterét. Utána Car- dazzi mérnök, a brüsszeli csoport megbízottja üdvözölte a megjelenteket, majd Bop Vaier dr., Bornemlsa Sebestyén emelkedtek szólásra és teljes elismeréssel, a leg- méltatóbb szavakban emlékeztek meg az intézmény jelentőségéről. Majd feszült érdeklődés mellett MihaU Tivadar szólal« föl, aki hangoztatta, hogy azt a barátságos atmoszférát, amelyet az ünnepély fehér asztalánál e nagyjelentőségű gazdasági esemény apropója váltott ki, át kell vinni a zöld asztal légkörébe Is és a városi tanácsban is általánossá kell tenni. Bn kimondom, — mondotta Mihali Tivadar — hogy Kolozsvár városának a város erősítéséért, gazdagodásáért folyó munkájában mindig szívesen látom a magyar és más kisebbségek képviselőinek lelkes közreműködését és a legnagyobb örömmel fogadok minden üdvösnek látszó iniciativát, amely a város érdekeit szolgálj». Zágoni István dr. szintén fölszólalt és hangoztatta, hogy a magyar kisebbségek anyanyelvének joga nem csupán a fehér asztalnál, de a zöld asztalnál is kell, hogy érvényesüljön. Práger mérnök ebéd után rövid expozét tartott az eddigi munkálatokról. Ezután még több pohárköszöntő hangzott dl román és magyar részről. A társaság az esti órákig a Kolozsvárra induló gyorsvonat beérkezéséig együtt volt és valóban egy ritka élmény maradandó emlékével szállott föl a vonatra._____________________________ _ STANIOL KAK fia Lepcge, Clni-Kolozsvdr. — Kérjen mintát, áriapot. — _______ GíIET 1. ERMU: mmái VHíÉQREKOHD I (8.) — Spörfregésís — — Nagyságos asszony — kérlelte a férfi, — történt talán valami? Nem segíthetnék Önnek? A nő mozdulatlan hallgatott. Tildén szavak, lehetőségek után kapkodott magában és végre is határozottan bökte ki: — Nem sikerült, amit tervbevett? Visszavigyem Parisba? — s miután nem kapott választ, reményre gyűlt és sebesen, meggyőzően folytatta: Nyomban indulhatunk, holnap ott vagyunk! Nekieresztem a motort, hogy széjjelmegy belé, ha úgy akarja! Talán még uj rikor- dot csinálunk! Fel akarta vidámitani, de ez hiú kísérlet volt. A nő végtére is fáradt mozdulattal fordította feléje a fejét: — Nagyon .. .kedves — de— Tilden Hannes nem is engedte szóhoz jutni: „Csak semmi de, nagyságos asszanyom, nagyon kérem! Nem akarok a terhére lenni, de — bocsásson meg... úgy látom, hogy a segítségére lehetek!“ Erre Irén egy pillanatra rábámult, lassan visszahúzta a kezét és igy szólt: — Értse meg végre, hogy nem kell a kedvessége! Nem érti? — Hirtelen felállt: — Kérem, hagyjon magamra. Tilden Hannes kábán állt ott előtte. A feje lecsüngött. Egy szivdobbanásnyi ideig reménykedett még, — azután szótalan elfordult és menni készült. Gyász omlott rá. Minden hiába. De ebben a pillanatban zajt hallott, amitől összerázkódott. S a következő pillanatban ott térdelt Irén mellett, aki a háta mögött elájult. Egész egyszerűen összecsuklott, mint egy báb, amelynek az életfonalát elmetszették. 7. Amikor Irén magához tért, szállodái szobában ta lálta magát s a csöngetésre szobalány jött elő, aki megkérdezte, hogy Madame jobban érzi-e már magát és egyúttal hirül hozta, hogy Monsieur kérdezteti, vájjon beszélhetne-e vele. Irén lehunyta a szemét. Még a fülében zúgott a tenger tegnapesti zajgása. Azután igy szólt: — Jöhet egy óra múlva. A szobalány kiment. Irén fölkelt és fáradt tagokkal lépett oda az ablakhoz, amelyek mögött a sugárzó nap öntötte el fénnyel a sugárzó Deauville-t. Irén nem értette meg, hogy mitől lehet olyan szép a világ, ha ő olyan letört és homályosan érezte, hogy ma már nem lenne annyi bátorsága, mint amennyi tegnap volt, ahoz, hogy mindennek véget vessen. Egész egyszerűen: véget vessen. Az akarata meg volt törve, s a nappal minden fölé más fényt vetett, mint a mélabus este az ő vizével és csillagaival. .. Tilden Hannes bejött, frissen mint a reggel és zavarban, mint egy iskoiásgyerek a legelső szerelmi vallomás előtt. — Nagyságos asszonyom, — kezdte, voltam olyan bátor ... szobát. Irén ránézett a férfira és még sokkal csinosabbnak találta, mint amilyen a tegnapelőtt volt a győzelem büszkeségében. Az asztalon kis kannákkal, csészékkel és sok apró tányérral terítve étványgerjesztö reggeli volt és Irén minden kétségbeesése ellenére is úgy érezte, hogy éhes. Hellyel kínálta meg Hannest s maga is leült. — Isten megsegít továbbra is, — gondolta magában. ö az, aki nappalt gyújt és éjjelt hoz. Hannes észrevette az arcában ezt a kis változást és megörült. — Szóval nem haragszik? Az asszony a fejét rázta: — Miért haragudjak? Jószándékkal tette. Taián magam is egy kissé oştoba voltam tegnap este. A férfi kivárta, hogy a nő magától kezdje elmondani, hogy mi vitte rá, később meg is tette: — Lássa, Tilden ur, «— minden reményem Deau- ville-ban volt. Az egész életemet ettől tettem függővé. Nem is tudhatja, hogy mit jelentett ez a számomra. A nővéremet akartam itt találni. Minden rendbejött volna. És ... három nappal ezelőtt utazott el innen. Tegnap indult a gőzös Génuábói a tengerre. A nővérem ma már Európa és Amerika között utazik. Irén elnézett a férfi mellett. Azután tovább beszélt, mint hogyha magának vallaná: — Ostobaság, — csak idejében kellett volna táviratoznom. Nem jutott eszembe. Mindig a legfontosabbról feledkezik meg az ember. De megértheti, hogy ez a hirtelen hir az elutazásáról leteritett engem. Néhány óra múlva talán már minden csalódásról máskép vélekedik az ember. Majd csak lesz valahogy igy is. Tilden Hannes megértette, hogy a nö több bátorságot papolt önmagának, mint amennyi volt és nem zavarta meg ebben. Boldognak érezte magát, hogy mellette ülhet és hallgathatja. A nő talán megérezte ezt a tekintetéből, mert hirtelen elhallgatott és egy vajas zsemlyével foglalkozott, Egy idő múlva megkérdezte: — Es — most itt akar maradni? — Mit keressek itt? — Szóval, másfelé megy? — Minek menjek másfelé? — Szólt Irén. Tilden Hannes elnémult ennyi céltalanság láttán. Hát mi történjék egyáltalán? Irén látta ezt és némi gúnnyal bólintott. Már ismét képes volt a gúnyra. — Csak ne nézzen reám olyan rémülten! Végre is, ilyen emberek is élnek a világon! — Dehát végre is kell valami, — kezdte Tilden Hannes száz fokkal bátortalanabbul. — Végtére is ennem, aludnom és öltözködnöm kell. Ezt már én is felfedeztem. Gondolja, hogy Cannes-ban tennisz-tanítással meg tudnék valamit keresni? — Holt biztos! — kiáltotta Tilden Hannes lelkesülten, mert földet pillantott meg ebben. — Akkor hát Cannes-ba utazom! — döntötte el Irén. — A tennisz az egyetlen, amihez értek. Ámbár.., Hirtelen elnémult. | Tilden Hannes megértette és ebben a pillanatban már visszatért az optimizmusa. — Nagyságos asszonyom, az gutö nyergeivé van! Amire Irén jó kedvvel kacagott és Tilden Hannes első Ízben érezte meg azt az elragadó varázst, amely ebből a nevetésből csend ült ki. Deauville mégis csak szép volt és fehér! A tenger nem egy nagy, szürke folt viz volt, hanem valami kékségben sugárzó istenség, amely mindent fénybe fürdetett. (Folyta tjük)
