Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-02 / 244. szám

z'' Cluj-Kolozsvár, 1930 november 2 ELŐFIZETÉS MAGYASOP-SZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 3. ívre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAUYARPÁliTl LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. XIII» évfolyam 244-ik szám Vr A temetői fény mutatta igazság Mironescu szerint nincs szükség a koronázásra, mert a király igy is birtokában van az uralkodó jogainak A miniszterelnök szerint lemondtak a bolet&áról — óvatos szavak a magyar királykérdésről Szimpla és semmitmondó nyilatkozat a -szatmári nagygyűlésről, amely Mlrosiescn szerint nem szögezett le „konkrétumokkal Raoul France szerint az „örök erdő“ egy­szer ismét ur lesz a világ felett. Budapest, Bécs, Párizs, London, Róma helyén valamikor mocsaras őserdők fognak végignyulni és duva- dak riadnak végig véres szájjal a hires buIvar- dok helyén. A kultúrák, civilizáció, minden temetőbe siet és minden temető. Akárhol szú­rod le az ásót csontba ütközik, akárhol állasz meg, hogy legalább egy percre tovasegitő lé­legzetet végy az élethajszában, — siron állasz meg és minden lépés, mellyel pedig csak a lá­baid elé pergett őszi falevelet taposod a sárba, önmagad sirbatételének is egy pillanata. Ezek­ből a mélységekből sarjad ki a nagy halál hal­hatatlan jelmondata: — „Engedjétek a halotta­kat eltemetni halottaikat!“... Akármilyen sötét igazság is: az élet halottak eltemetése halot- tnik által, folytonos ráfekvés a fekete párnára, hiába színezzük kacagással, virággal, ifjúság­gal, tánccal, mámorral, zenével, vagyonnal, impériumokkal, a primitiven hangzó gyászzsol­tároknak marad igaza. Nem jó a hálái szemébe nézni. Vagy jó! Az életféltés első borzongása után úgy lá­tom, hogy ma milliók mennek a temetőbe és ott elkerülhetetlen, hogy a sötét fennség elé ne jussanak. A Mors Imperator ott áll a temetők kapujában és ő néz a mi szemünkbe, ezzel ki- nek-kinek kimérve sorsát a néma eljegyzés dermesztő pillanata alatt. A kézen fogott kis­gyermek is csak igy jut át a sárga csontokkal kerített ismeretlen ország demarkácionális vo­nalán a titkos hatalom elé, hogy kegyelmet kérjen a maga és övéi számára. Mikor pedig az est közeleg s a levéltelen fák ágboltozata közt ránkhull a sötétség, ősi szokás szerint felgyújtjuk a sírokon a fehér, kis gyertyákat, apró tüzpontocskákkal beterí­tünk egy darabka földet és meghozzuk néma áldozatunkat a nálunk boldogabbak emlékének. Nem kell szimbólumkeresés hozzá, hogy ezt a siron tüzettevóst a maga emberi valósá­gában lássuk. Olyan fények ezek, amelyek mel­lett élétünket, jó és rossz sorsunkat olvassuk, uj életért meglopjuk a halált. A temetői gyertyafény ugyanis a domb fe­jénél állókra nézve csak lefelé és fölfelé vilá­git. Az embertömegek és temető pár méteren túl a könnybetört szemek véges kis körében el­vesznek és a tulvilági üzenetre figyelő fülek­ben alig visszahangzik az ember-tenger moraj­lása. A sírok varázsa kiszakit mindenből és megkezdjük elmélyülésünket, az életben any- nyira ritka őszinte pillanatot és vallomást. Mert a síroknak hazudni nem lehet, ahogy a sírok sem hazudnak nekünk. Az egyszerűség itt a legmegrázóbb. Az ujjnyi gyertyáeska fé­nye, mikor ráesik a kőre, keresztre, csak ennyit világit meg rajta: — „Itt nyugszik...“ Végre emberré egyszerűsítve találkozunk azokkal, akik a címek, ruhák, rangok és valóságunkat elkendőző külsőségek mögött csalhatatlanul lát­nak minket. Ahogy őket levetkőztette a föld akármilyen koporsóban, akárhány lovon, akár­mennyi selyem, ezüst, arany, virág között tette is rüeg utolsó útját embertársai vállain; éppen úgy leleplez bennünket is a fölöttünk dombo­rodó sirhantba szúrt kicsi gyertya. (Bukarest, október 31.) A külügyminiszté­rium szokásos sajtóteáján pénteken este Mironescu nem mondott hosszabb expozét, hanem az újságírók hozzáintézett kérdéseire válaszolt. Mindenekelőtt részletesebben nyilatkozott a mezőgazdasági adós­ságok konvertálásának dés'ről. — A konvertálásra vonatkozó törvényjavaslat, amelynek elkészítésén jelenleg dolgozik a kormány gazdasági bizottsága és amely a kormány egyik legégetőbb feladata, már a megvalósulás stádiumá­ban van __ mondotta. Még mindössze három-négy konvertálási rendszert kell áttanulmányoznunk. A bizottság tagjai közel állnak ahhoz, hogy teljes megegyezés jöjjön létre a konvertálás mikénti vég­rehajtása tekintetében. Egyébiránt a törvényjavas­lat hétfőn megkapja, végleges formáját, mivel Mi­lls lache hétfőn reggel érkezik vissza Bukarestbe, részt fog venni a gazdasági bizottság ülésén és ek­kor lezárják a vitát, végleges formába öntik a ja­vaslatot. __Nagy gondja a kormánynak a gabonaárak­nak a belföldi forgalomban való emelése. Ebben az irányban is számos javaslat történt. Tanulmá­nyozta a kormány a magyarországi boletta rend­szert is, de, annak átvételéről már eleve lemondott, mert ez Magyarországon sem hozta meg a várt eredményt. Magyarországi közgazdasági szakértők megállapították, hogy a boletta-rendszer kijátsz­ható és a gyakorlat megmutatta, hogy a gabona- üzletek jelentékeny része a boletta megvásárlása nélkül megy végbe. A kormány azonban meg fogja találni a módját a gabonaárak emelésére, még pe­dig valószínűleg úgy, hogy a vásárlók egy részét befolyásolni fogja a magasabb árak tekintetében. Az egyik újságíró fölemlítette a Neue Freue Presse jelentését, amely szerint a kormánynak az Varázsgyertya bizony ez. Alig bir megvilágítani pár emberaiakot, de nem nőhet emberi test olyan magasba, hogy igazmutató tükrébe le ne vonja. Akármilyen nyelven siratod halottadat, e kicsi fény meg­igazolja, hogy a jajszóból csak a könny marad meg, ami emberi és egyforma. Magyar könny, román könny, szász könny, mind csak könny és csak belső értékük szerint lehet köztük különbséget tenni. A belső érték sulymérlegén pedig megméretnek azok az erők is, amelyek az árvákat, özvegyeket, családokat, népeket kidobták a sir ok tetemrehivásához. E gyertyafényecskéknél látjuk igazán, hogy csak az maradandó, mi a lélekből és igazságból való. A gyermek igazságából éppenugy, mint a né­volna a véleménye, hogy az uralkodó megkoronázd- sara nincsen feltétlen szükség, mivel azt az alkot­mány nem írja elő kötelezően. Mironescu hangoztatta, hogy a kormány erre nézve még nem tett hivatalos nyilatkozatot és igy ő sem nyilatkozik hivatalosan. A helyzet azonban az, hogy az alkotmány szerint a koronázás valóban nem kötelező. I. Károly király se volt megkoronáz­va, Ferdinand király gyulafehérvári megkoronázá­sával az egyesülés tényét és a háború eredményeit akarták erőteljesen kifejezésre juttatni. Az alkot­mány szerint a király koronázás nélkül is teljes mértékben gyakorolja uralkodói jogait. A szatmármegyei magyarpárti nagygyűlésről is’ nyilatkozott Mironescu és meglehetősen szimplán intézte el a hozzá ez irányban intézett kérdést. __Amit Szatmáron mondtak és határoztak, az csak egyszerű irodalom _ jelentette ki, _ de nem politika. (?) Amit a Magyar Párt határozott, amiben állást foglalt, panaszkodott, mindabban nem látok konkrétumot és igy konkrétum hiá­nyában nem is felelek az elhangzottakra. Végül a magyar királykérdés került szóba. Mironescu hangoztatta, hogy a Csorba-tói konfe­rencián a kisantant államok reprezentánsai megbe­szélték azokat az eszközöket és módozatokat, ame­lyekhez nyúlni fognak, ha Magyarország eltávolod­na vállalt kötelezettségeitől. Mindenesetre könnyű módja az elintézésnek, hogy a miniszterelnök általánosságoknak veszi a, Magyar Párt súlyos panaszsorozatát. Mironescu ur ugylátszik a csiki magánjavak, a névvegyelemzés stb. kérdéseit sem tartja konkrétumoknak. Magára vessen a kormány, ha Genfben esetleg más vélemé­nyen lesznek. pék igazságából. És e kettő közt — mutatja a sirgyertya — nincs is különbség, önkéntelen beleszalad az ember a Jézus vetésébe: ,,Ilyeneké a mennyeknek országa!“ — Ilyeneké, ha rongy­ban, éhesen, betegen, sárga gyertyánál sárgáb­ban is állják körül apjuk, anyjuk örök nyugal­mának fekete párnáját... írott törvények, ren­deletek elégnek a halottak napjára gyújtott egyetlen kis fényben is, de a gyermek szemek és uj országuk világa ki nem hunyhat még ak­kor sem, mikor a sírokra újból ráborul a sötét­ség, a milliók hazamennek az életiga mellé és a halál elégedetten végigfekszik a nagy világte­metőn s halk sóhajával lefújja a fákról a még tengő-lengő őszi leveleket... . Nyirő József, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom