Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-24 / 236. szám

XIII. ÉVF. 236. SZÁM. »ttwaut A polgármester távollétében bevonultak a helyettes polgár- mesterek a városházára Moldovan Antal tanácstag vállalta a beiktatást és a választmány helyeslőén tudomásul vette — Legyen vége a herce-hurcának és kezdődjék a munka (Kolozsvár, október 22.) A városházi fron­ton újabb esemény: a helyettespolgármesterek bevonultak s a tanács választmány, a polgár­mester jelen nem létében, tudomásul vette, he- lyeselte, jóváhagyta a bevonulásukat. A polgár- mester hirtelen eltávozása a városházáról, iz­galmas tárgyalása a tartományi igazgató előtt, a polgármesteri teendők átvétele: ezek az ér­dekes körülmények előzték meg azt az aktust, amely végre meg akarja menteni a kolozsvári városházát a tűrhetetlen állapotoktól. A ta­nácsválasztmány a saját munkásságának a te­kintélyét, ;de a város presztízsét is meg akarta menteni azoktól a herce-hurcáktól, amik a ko­moly polgárság előtt már szinte nevetsége­sekké váltak s amelyek lehetetlenné tették a városi közigazgatás menetének a súlyos idők­ben való kialakulását. Amint megírta a Keleti Újság, a választott helyettespolgármesterek írásbeli felszólítást kaptak október 8-án Mihali Tivadar polgármes­ter aláírásával, hogy jelentkezzenek állásaik elfoglalása végett. A helyettespolgármesterek azóta majd minden nap jelentkeztek, de Mihali polgármester, habár ő szólította fel állásaik el­foglalására, nem volt hajlandó heiktatni hiva­talaikba. Mert közben megkörnyékezték a libe­rális—Averescu-blokk tagjai és rávették, hogy tagadja meg a beiktatást. A mult héten Mihali polgármester azzal tért ki a beiktatás elől, hogy a ki­rálylátogatás lezajlásáig tartsák függő­ben a kérdést. Mikor erre az álláspontra helyezkedett, akkor­ra a blokk felvonultatta a városháza elé az ő ismeretes staffázsát, részben botokkal felsze­relve, hogy legyen mire hivatkozzék a polgár- mester. Ez a terrorkisérlet olyan momentum, amihez hasonló aligha fordult elő Kolozsvár történetében. A királynapok lezajlottak és szerdán dél­előtt ismét megjelentek a helyettespolgármeste­rek a városházán, hogy beiktatásukat követel­jék. A pártok egy-egy képviselője is megjelent, hogy ' a városhoz illő komoly eljárást, vagy a feloszlatást követeljék. Mihali polgármester azt válaszolta, hogy a tar­tományi igazgatóhoz megy fel, rendelkezést kérni és Pop Valérral, a blokk képviselőjével együtt távozott. A tartományi igazgatóhoz fel­ment Socol Aurél dr., a nemzeti párt elnöke is, aki előadta a tanács jogi álláspontját a polgár- mester magatartásával szemben. A városházán várták a polgármester vissza­érkezését. Egyik fél óra a másik után telt el, a polgármester nem érkezett vissza. Visszaérkezett Socol dr. képviselő, aki közölte, hogy a tartományi igazgató a tanács többségé­nek jogi álláspontjának a helytállását elismeri, AAAâAâAAAAAAAAAA 8000 L havi jövedelmei garantálunk egy „ROYAL“- féle gyorskötőgép beszerzé­sével." Azáltal, hogy állan­dóan és folytonosan az ilyen gépen készített zoknikat, ha­risnyákat és ruhácskákat elismert magas árakban visszavásároljuk, alkalmat nyújtunk Önnek arra, hogy egy biztos existenciát és egy állandó keresetet biztosít­son magadak. Kérje még ma a díjmentes pros­pektusunk megküldését a „ROYAL“ kötőgépek medgyesi cégtől. — Postafiók No. 7. de az autonóm-jogkörbe nem kíván beleavat­kozni. A polgármester ezután sem tért vissza. Hosszabb várakozás után János Gáspár dr. a helyettespolgármesterek nevében Moldovan Antal tanácsválasztmányi taghoz, mint aki a polgármesternek távollétében az állandó helyet­tesitője volt, terjesztette elő, az írásbeli felszó­lításra el kívánják foglalni állásaikat és kérik a beiktatást. * Moldovan Antal megállapította, hogy az október 8-án kelt polgármesteri írásbeli felszó­lítás és a belügyminiszternek a választást meg­erősítő rendelete alapján a beiktatás kérése jogos és a beiktatást foganatosította, amiről jegyzőkönyvet vettek fel. Moldovan ta­nácsos üdvözölte a város választott helyettes­polgármestereit és szerencsét kívánt a köz ja­vára, munkásságukhoz. A tanácsválasztmány tagjai is jelen voltak már a városházán, mert a polgármester 11 órára ülésre hívta össze a választmányt. Fél 12 óra elmúlt és a polgármester nem jött. Erre a tanácsválasztmány összeült a polgár- mester nélkül s az ülésen már résztvet* tek, először, a helyettespolgármcste- rek is. Moldovan elnök bejelentette a történteket, üd­vözölte a helyettespolgármestereket s közölte, hogy ő a város érdekében foganatosította a be­iktatást. A liberális—cuzista román blokk választ­mányi tagja tiltakozott az eljárás ellen, azzal érvelve, hogy a választás fellebbezés alatt áll. A tanácsválasztmány többi tagjai egymás után nyilatkoztak s valamennyien helyesléssel vet­ték tudomásul a Moldovan elnök eljárását. Az volt minden tagnak az álláspontja, hogy véget kell szakítani a városra nézve káros herce-hur­cának és hozzá kell látni a munkához. Az ülés többi tárgyait is letárgyalták, a he­lyettespolgármesterek helyet foglaltak, a pol­gármester pedig egyáltalában nem jelent meg a városházán. A munka az ő távollétében meg­kezdődött. Ti kérvény (szorongató nyomorgók és jókedvű politikusok a király vonata metletr Topke interjút$ a király magántitkáránaf, Vaiba Sándorral, Top Cicioval — S minőenképen nyilatkozni akart a réoi leány is (Kolozsvár, október 22.) A királylátogatás napjain, amerre az udvari lantokat, vagy. autókat várták, min­den útvonalon észre lehetett venni egy-egy izgatott em­bert, akik fel s alá járkáltak, tarisznyájukban koto­rászva s mintegy várva az alkalmas pillanatot, hogy kérvényt nyújthassanak át. Ez azonban alig egy-két embernek sikerült. Nem voltak tisztában az egyszerű, többnyire falusi emberek azzal, hogyan lebet a király elé kihallgatásra jelentkezni. Valaki azonban mintha megsúgta volna nekik, bogy várják meg azt a pillana­tot, amikor a királyi család az elutazás előtt a vasúti állomásra hajtat, hátha ott . . . mégis . . . valahogyan. Az állomáson azonban erős kordont vont a katona­ság. Három nőnek és két férfinek mégis sikerült a per- ronra bejutni. Ezek a panaszosok kéréseikkel Bianu dr.-t ostromolták. A sziguranca vezérigazgatója átvet­te tőlük, a bizony nem egyszer ortográfiái hibáktól hem­zsegő Írásokat, panaszt, fájdalmat és átadta Dumitres- eunak, a király magántitkárának. Kérdések a király magántitkárához. A következő pillanatban Dumitrescu, a király ma­gántitkára mellett vagyunk. Megkérdezzük, hogyan szo­kott Őfelsége tudomást szerezni a hozzáérkezett külön­böző levelekről? — Károly király, uralkodásának első napjaiban mintegy hatszáz levél érkezett naponta. Mind panaszos, segélykérő Írások voltak. Én elolvastam mindezeket s minden egyes Írásról referálnom kellett őfelségének. Károly király aztán azonnal intézkedik.-— Az utóbbi időben hány kérvény érkezik naponta? — Hetven s az uralkodó nagy súlyt fektet arra, hogy a legkisebb dolgokról is tudomást szerezzen. A révi leány. Budura Mária, a révi parasztleány félbeszakítja beszélgetésünket. Boldogan újságolja, hogy Károly ki­rály kezet fogott vele. Azt kéri, többet ne Írjanak az ő házasságáról az újságok, mert amióta valamelyik új­ság megírta, hogy kosarat adott paraszt kérőjének, a falu közgunyolódásának van kitéve. Megnyugtatjuk, hogy nem volt szándékunkban házassági problémáját napirenden tartani. Megakarok fordulni, hogy megnézzem, kivel beszél Mária királyné. Az udvari vonat egyik kocsijának az ablakán hajol ki s Mihali polgármesternével beszél, aki ibolyacsokorral kedveskedik az özvegy királynénak. Hal­lom, amint mondja a magas vendég: — Meghívását elfogadom, és vendége leszek, amikor majd leutazunk Bonchidára, hogy megtekintsük az otta­ni állami lóversenyteret. Vaida nem kívánkozik a belügyminisztériumba Szájról szájra jár a hir, hogy megérkezett Vnida Sándor is a perionra. Pár piWnnat múlva a volt bel­ügyminiszter előtt állok. Valami politikai újságot ké­rek. •— A politika? — s legyint egyet kezével, — a mai ünnepségek a politika legszebb napjai voltak. Itt szent volt az egyetértés. Egészen meglepett Vaida Sándor békülétkonysóge. Egy újabb, merész kérdéssel állok elő: — Mikor üdvözölhetjük újból a belügyminiszteri bársonyszékben ? — Hm, hagyj unk békét a történelemnek, ne boly­gassuk a múltat. — Talán a karlsbadi utazásról? — Rövid időn belül újból fel kell keresnem ezt az üdülő helyet — mondja, — mert fizikumom komolyan beteg. Pop Cieio, mint humorista. Pop Cieio Istvánt, a kamara elnökét egész ember­csoport veszi körül. Érdekes, hogy leginkább hölgyek foglalkoztatják a kamara elnökét. Éppen most pana­szolja, hogy Potárea államtitkár kezdi mellőzni a kor­mány demokratikus elveit. Felvilágosítást kérünk az államtitkár magatartása felől. — I Iát, tudja kérem — feleli az elnök humorizál­va — amióta Kolozsvárra érkezett Potárea alminisz- ter, állandóan a magyar mágnások barátságát keresi. Most is Bonehidán van. Erre már nevetni is kezd, mert egyszerre többen mondják rá, hogy az államtitkár Bonchidára utazott az állami birtokokat megtekinteni, ahol köztudomásúlag nagy grófi kastély is van. Egy gyors fotográfus lefényképezte a hölgyek kö­zött beszélgető Pop Ciciot és a képet ezzel nyújtja át: — Ezt a felvételt a kegyelmes asszonynak küldöm. Természetesen a kamara elnöke mosolyogva, öröm­mel nézi. De szólítják a politikusokat, a király bú­csúzni akar ... D. &,

Next

/
Oldalképek
Tartalom