Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-08 / 222. szám

TIU. mw. 132. SZÁM. „Nem a politika, hanem a magyar nemzeti öntudat hozza meg a magyarság sorsának jobbrafordulását“- mondotta fnczédy Joksman Ödön a nyárádszeredai „magyar napÄÄ nagygyűlésén (Nyárádszereda, október 6.) Az egész Maros-; megye magyarságának szino-java sereglett össze a nyárádszeredai „Magyar napra“, hogy a magyarság lelkes vezéreitől hallja meg a kisebbségi élet további célkitűzéseit. Reggel 8 órakor a Marosmegyei Földműves Szö­vetség által rendezett tenyészállat kiállítással kezdő­dött a napi program. A gazdák mintegy ötven darab állatot vezettek elő. A bíráló bizottság, melynek tag­jai: gr. Teleki Domokos, Codarcea főszolgabíró, Dvo- racsek főállatorvos, Miké László és Hatfaludy István voltak, több gazdát dij.jal tüntetett ki. Délelőtt 9—11 óráig gazdaértekezlet volt, melyet Mikó László földműves szövetségi elnök nyitott meg. Dr. György József képviselő a célszerű sertéstenyész­tésről tartott előadást. Dr. Pataky István nyárád- szentlászlói birtokos a kvadrátba vetett kukoricater­melés előnyeiről nyújtott félvilágösitást előadásában. Tizenegy órakor ünnepélyes istentisztelet volt a ref. templomban, majd közebéd a kaszinóban. Az iskola udvarán jó párezer gazda részvétele mellett tartották meg a nagygyűlést. .Dr. Árkossy Je­nő tagozati elnök nyitja meg a nagygyűlést. Mclycn- szántó gondolatokkal világítja meg annak célját. — Egy nemzetet nem a gazdasági erőforrások hiánya tesz tönkre, — mondotta — hanem az erköl­csi defektusok és lelki nyavalyák, melyek rajta rágód­nak s éppen ezért nekünk, magyar kisebbségeknek ideákra, eszményekre van szükségünk. Dr. Árkossy felkérésére Inczédy Joksman Ödön foglalja el az elnöki széket és dr. György József kép­viselőnek adja át a szót, aki először mint a Magvar Párt marosmegyei tagozatának elnöke beszél. — Három évvel ezelőtt választottak meg elnöknek, — mondotta — s ezt a megtisztelő tisztséget csak ideiglenesen, három hónapra fogadtam el, mert azt re­méltem, hogy azok a magyar testvérek, akik az 1927-os liberális választáson külön utakon mentek a választási küzdelembe, ezalatt az idő alatt visszamennék a Ma­gyar Pártba s újból elfoglalják ott helyeiket. A liberá­lisokhoz való csatlakozása ezeknek a magyar testvé­reinknek, nem hozta meg az általuk remélt teljesülé­sét a magyar kisebbségi jogoknak és ők mégis — sajnos — megmaradtak a liberális érdekházasságban. Másodsorban, mint képviselő beszélt dr. György József. Fejtegette, hogy a képviselő hivatása nem csupán a parlamenti szereplésben merül ki, hanem igen *ok feladat vár reá, különösen gazdasági téren. Ilyen volt a földhitelintézet kérdése is, n sly ok meg­alakítása már sikerült s valószínű, hogy ? végére már eredmény is mutatkozik a gazdakö; - helyze­tének könnyítése tekintetében. Beszélt a gyár par­lamenti csoportról, a magyar képviselt k különlegea helyzetéről a parlamentben. — A nemzeti parasztpárt kormányrf jutásával ne­héz helyzetünk javulásában refménykedtünk, egy év­vel később már kételkedtünk s ma már mm hisszük, hogy a kormány segítene ezeken a bajokon,’’mert pár­tatlan igazságszolgáltatás, minta közigazgatás, becsü­letes kormányzás nélkül, idegen tőke nem jön ebbe az országba. És ebben a gazdag országban odajutottunk, hogy ezrek és ezrek lesznek a télen fa és betevő falat kenyér nélkül s hogy mi következik ebből, nem lehet tudni. Dr. Jeney István mezőkölpényi birtokos a gazdák panaszait sorolta fel a nagygyűlés sürü tetszésnyilvá­nítása mellett és javasolta, hogy a Magyar Párt inter­veniáljon a földhitelintézetnek 1931 márc. 1-én való beindítása érdekében. Elárvult műhelyek, agyonterhelt földek Dr. Szoboszlay László lépett most a dobogóra. — Üres üzletekben — mondotta —, eladósodott lakásokban, elárvult műhelyekben, agyonterhelt föld— parcellákon, munkanélküli kezekben a nemzet pusztul, gyengül. A romániai magyarság nyelvében, kultúrájá­ban, faji és nemzeti mivoltában megalázottnak érzi (ina is magát, mert nem lehet demokráciáról beszélni addig, mig a lakosság egyharmada másodrendű állampolgár s amíg nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúra ellen is napról napra történnek súlyos merényletek. Arra kéri a magyarságot, hogy szeresse egymást, mert magára van utalva, nara bizhatik senkiben, csak önmagában s mert örökös sorsa a küzdelem az állam­élet köretén belőli törvényes eszközökkel. Azzal fejezi beszédét, hogy aki fajához Ilii és népének jogait biz­tosítani akarja, annak a Magyar Párt lobogója alá kell állania és ez alatt a szervezet alatt kell folytat­nia azt a munkát, mely a romániai magyarság boldo­gulásának alapjait van hivatva lerakni. Indítványoz­za, hogy az Országos Magyar Párt elnökének a kö­vetkező üdvözlő táviratot küldjék: „Gr. Bethlen György elnök Cluj-Kolozsvár. Marosvásárhely és Marosmegye egész területéről Nyárádszeredába összegyűlt népes küldöttség je­lenlétében megtartott nagygyűlés egyhangú hatá­rozattal biztosította Méltóságodat törhetetlen sze- retetéről, ragaszkodásáról és bizalmáról.“ A nagygyűlés lelkesedéssel fogadta el az indít­ványt és éltette gr. Bethlen Györgyöt. Inczédy Joksman Ödön beszéde. A nagygyűlés utolsó szónoka Inczédy Joksman Ödön ügyvezető alelnök beszéde volt. — Minden politikánál, minden gazdasági és pénz­ügyi küzdelmeinknél fontosabb a nemzeti öntudatunk ápolása. Nem a politika és nem a paktumok, hanem a kisebbségi magyar öntudat hoz a „ma­gyarság sorsában jobbrafordnlást. Minden alkalmat meg kell ragadnunk azért falun és városban egyaránt, hogy a nemzeti öntudatot ébren- itartsuk s hogy minden, e hazában élő magyar ember büszkén, felemelt fővel vallhassa magát magyar nem­zetiségű román állampolgárnak. Mi is az a magyar nemzeti öntudat ? Egy velünk lobbanó és hamvadó láng, mely a tmi küzdő' népünk szenvedéseit fölvilágit- ja. az égre; a magyar nemzeti öntudat: cselekedet. Egymás megértése, megbecsülése és szeretető. Elpusz­tulunk, ha nem igy gondolkozunk és cselekszünk és ebből a pusztulásból nem lesz feltámadás. A frenetikus hatású beszéddel véget ért a „Ma­gyar nap“ délutáni programja. Este nyolckor kezdő­dött a magyar főiskolai hallgatók segélyezésére rende­zett hangverseny. A kaszinó nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt dr. Sulyok Istváu beszélt az egyetemi hallgatók helyzetéről és arról, hogy ez a se­gélyezési akció most jutott el az első szerény határ­kőig, az ötödik évfordulójához. Azután Inczédy Joks­man Ödön adott elő szebbnél ezebb magyar dalokat Benkő Sándor marosvásárhelyi cigányprímás és zene­karának közreműködésével. Majd Gyallay P. Domokos nagy tetszéssel fogadott humoros novellája után foly­tatta az Orsz. Daloszövetség elnöke a dalait s a kö­zönség lelkesedése mellett csak több ráadás és dr. Szoboszlay felköszöntése után engedte le a dobogóról. Dvoracsek Antalné ügyes vezetése alatt vegyeskar énekszáma zárta be a hangversenyt, mely után regge­lig tartó tánc következett. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (46) — Alulra fordult a szerencsénk kereke, — szólt Lo- velykez. — Hanem azért csak indítsuk neki a íoghijjas gangeket, te is az asszonyaidat. Ez az utolsó próba... Az underworld aludni megy Chicagóban, Lovely... Az alvilág királynője mosolygott. Nem volt meg­adás, sem bánat ebben a mosolygásban. Halk, finom hangja rezdülés nélkül selymezto Morley fiilét: — Amerika liübérurai sem nőnek az égig. A játék nagy volt és hozzánk illő. Bánod, Paul? — Nem. Az én vérem is a nagyjátéké. Szép volt, megérte. — Szép volt... A game-imek vége, a gamblerck fel­kelnek az asztaltól... Mi a nyereséged, Paul? Számol­junk, magunkra maradtunk. Morley belenézett Lovely kacagó arcába. Egyszer­re meglátta abban ennek a földnek minden melegségét. — Te vagy a nagy,' mindennél nagyobb nyeresé­gem, Lovely! — mondta a bukó világ vezére. — Nagy- pénzbe ment... Érted! Akarsz a magadénak? Lovely vig szeme visszatükrözte a nagy rátalálást: — Egy a vérünk. Egy a sorsunk. Egy a bátorsá­gunk és egy a gazdátlanságunk. Csókolj meg a game végén és e*l ne eressz többé!... Uj game fog kezdődni mával és uj szerelem! ■—• Uj game, uj szerelem! — ismételte Morley. — Most pedig induljunk neki Captain Zo várának! Utolsó szennyözön volt. Fénykoruk nagyhírű bátorságával rohantak az un­derworld emberei. Ijesztő és szomorú volt egyben a vakmerőségük; Captain Zo emberei fölénnyel és le­győzhetetlenségük tudatában verték le őket. Orange csakhamar elesett. Egy detektivfelügyelő lőtte le, mellébe küldve elháritbatatlan golyóit. Lovely csapatát katonák pusztították el. Hatalmas szál, világháborút is megjárt emberek voltak ezek a, katonák, nyugodtak és erősek a női elszántság ellen. Úgy dolgoztak, mint a rét virágai fölött a kaszálógé­pek: pontosan és érzéketlenül. Csak azután eszméltek munkájuk különösségére, mikor az ostrom befejeződött: ennyi szép fiatal nőt holtan még sohasem látott csa­tatér. A férfiak is elhullottak hamar. Olyan: is akadt, aki a reménytelen helyzet láttán cloldalgot-fc hamarosan; nem bántották, vigye szegény az irháját, úgysem koc­káztatja meg egyhamar eddigi uraiért. Morlcyt és Lovelyt pányvavetők fogták el. Cap­tain Zo.nak ez volt a szigorú rendeleté: elevenen el­fogni őket. Sikerült, noha kétszer Lelőtték a pányvavetőket. Amerika hübérurait legyőzte az elszántság és a bűn „törvényes“ üldözőinek „törvénytelen“ elitéléso. Captain Zo győzött1, ezt hirdették a lapok szerte a ha­talmas birodalomban. Mindenki természetesnek találta az igazság és tisz­tesség győzelmét Amerikában. Senkisem gondolt rá, hogy még egy esztendővel ezelőtt is az underworld ural­mát tartotta mindenki ugyanennyire természetesnek; senki nem pirult, hogy a szabadság és demokrácia örve alatt gangsterek rabszolgájaként élt a legamerikaibb amerikai város oly sok ideig. Captain Zo-t ünnepelte egész Amerika. * Az amerikai országos hírnév valóban országos. Captain Zo-ra ömlött az ajánlatok bizarr tarkasága és lába előtt hunyászkodott meg az annyit sóvárgott, any- nyit emlegetett Pénz is. Gitns mámorosául élvezte az ünneplést. Elfeledett mindent ezért, otthoni szenvedést, Lovelyt... Jó és csacsi kis asszonyka volt mindig, meleg is, maradi is, nagyéletre vágyó is; mindez összekeveredett benne, nagy célkitűzései sohasem voltak a jómód elérésén kí­vül. Szerette az urát, kislányát, szerette a mindennapi élet apró kellemességeit, ügy látta, hogy minden, ami­re csak vágyott, most egyszerre az ölébe hull; a nagy Jó kezdődik most és nem végződik be soha. Míg Gitns a nagy eredmények örömeibe merült, Derécey Zoltán, a superpoliceman, „a világ legnagyobb rendőre“ az underworld teljes likvidálásán dolgozott még minidig. Bejárt az embereivel minden régi helyet, névjegyzékeket nézett át gondosan, hogy rejtett gyö­kértörzseik se maradhassanak nagy munkája után. Oswestry Denbigh fiaival kiadta a jelszót, hogy Captain Zo-t Illinois kormányzójává kell megválaszta­ni. Számos nagy tröszt azzal tisztelte meg az egykori budapesti rendőrkapitány szervező erőjét és energiá­ját, hogy a legfőbb vezetőállást ajánlotta fel neki. Amit Amerika, ez az önmagában teljes egész, ez a gyö­nyörű és erős világ nyújthat, megkaphatta most. Derécey Zoltán nem nyúlt a felkinálások után. Elfáradt nagyon. A végén érezte csak igazán, mire vállalkozott, amikor Denbighez állt. Mégegyszer nem tette volna meg soha. És eltűnődött a fáradt Derécey Zoltán a jövendőn is. Most itt van diadala teljességében. Egy nagy harc elég egy férfinak, tőle azonban a további harcok so­rozatát várják... Pihenni kell, sokat pihenni... — Kormányzó legyek? A választók kegyeit gyüj-1 t ügessem a legközelebbi választásra, hogy ki ne essem? Tröszt? Minek! Pénzem van már... Nekem elég, ami van... El innen inkább a siker még meg nem tépázott hőseként haza! Gitus gondolni sem akart Magyarországra. Azo­kat az érveket hozta elő, mindet, melyekkel az ura til­takozott régebben a hazatérés ellen. Zoltán csak hallgatta és átnézett Gituson. Nagyon hívta Magyarország, haza! — Szüle és kicsinyes világ? Tágassá tesszük majd és nagyvonalúvá! Pénzünk van, merhetünk otthon min­dent. Világhírt viszünk haza... Legyünk csak mégis magyarok, Gitus, az a mi világunk! Most már sokat tehetünk otthon... « Két nagy part között, sok százmillió ember vá­gyódásával szemben ment a hajó határtalan vizén. De­récey kapitány a legyőzött ismeretlenből tért rajta vissza a legyőzetlen ismertbe. Terveket épített, me­rész és édes .terveket, magyarok boldogitásáról... Álomvilág feié vágyakozott?? Nem. Captain Zo ott maradt Amerikában. Az uj nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom