Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-06 / 221. szám
flz IpiMlet országos kongrEsszuss ezer kiküldött jelenlétében foglalkozott s kézmüiporosok sérelmeiuel Az országos szövetség felállításának a tervezetét újból tárgyalják (Bukarest, október 3.) A mult hó 28—29. es 30-án tartották meg Bukarestben a regáti, erdélyi és bukovinai ipartestületek kongresz- szusát. Â kongresszuson az ipároskiküldöttek' nagy számban jelentek meg. sajnos azonban épen az erdélyi iparosok nem voltak megfelelő számban képviselve. Csak a kolozsvári, brassói, nagy- enyedi. temesvári, szebeni és fogarasi ipartestületek küldöttek el a képviselőiket. A kongresszuson a hatóságok részéről jelen volt Răducanu munkaügy miniszter és Cunescu vezérigazgató. A tárgy- sorozat azokat a sérelmeket sorakoztatta fel, amelyek minden kézmüiparost közvetlenül érintenek. Szó volt az uj szövetség felállításáról. a betegse- gélyzö pénztárak egységesítéséről s a kézműipari kölcsönintézet felállításáról, a forgalmi adó eltörléséről. uj ipartörvény tervezet készítéséről s általában azokról az iparos problémákról, amelyek már a legutóbbi iparos kongresszusokon is szerepeltek. Az erdélyi iparosságot azonban különösen két pont érdekli, éspedig a szövetség létesítése és az uj egységesített ipartörvény-tervezet elkészítése, amelynek a tárgyalása alkalmával a bukaresti kongresszuson uj momentumok merültek fel. A kézmüiparosságnak már régi vágya egy ipartestületi szövetség felállítása, amelyre vonatkozólag a kongresszuson a kidolgozott alapszabály-tervezetet is bemutatták. Tehát az uj szövetség megvalósítása meglehetősen előrehaladott stádiumba jutott. A kongresszus előkészítői azonban súlyos hibát követtek el. mert a tervezetet az ipari szervezetek részére nem küldötték meg, hogy azt az összes iparos szervek és szakértők tanulmányozhassák és a kongresszuson már kész indítványokkal. tervekkel, módosításokkal állhassanak elő. Épen emiatt a kongresszus nem is hozhatott végső határozatot, hanem az ott megjelent tagok utasították a vezetőséget, hogy a tervezetet utólag küldjék meg az összes ipari szervezeteknek, hogy azokat tanulmányozhassák és az észrevételeiket megtehessék. Az uj tervezet elgondolása szerint egy olyan szövetség felállításáról van szó. amely magában foglalja az összes kézmüiparosokat, sőt még az ipari munkásokat is, akik a betegsegélyző pénztárnak tagjai. A szövetség minden városban fiókokat állíthat föl, melyeknek célja a tagok érdekének megvédése, a törvények tiszteletbentartása, a ta« gok anyagi felsegitése, olcsó kölcsönök nyújtása, állami segély biztosítása és a munkanélküliség megszüntetése, illetve enyhítése. Nagy hibája a tervezetnek, hogy nem vetít figyelembe azt a körülményt, hogy Erdélyben as ipari munkások erős szervezetekkel bírnak, olyan szervezetekkel, amelyekből őket ma már nem lehet kivonni és igy a munkaadók és a munkásoknak egy szövetségbe való összehozása kivihetetlennek látszik.------ * linriM------------Az iperossiyaak mse k81 akotíaíyoznia az uj íörvé^íerraí {népszavazásai, (Arad, október 3.) A társadalombiztosítás, illetve munkásbiztositás már a régi céhek alatt is egyik főgondja volt az iparosságnak. Ennek a kérdésnek az intézését később az iparos ifjúság és legényegyletek vették a kezükbe, mig a csatolt területeken 1891-ben meg nem hozták az első betegsegélyző törvényt, amit később. 1907-ben, a munkásbiztositás és balesetbiztosítás ma is érvényben lévő törvénye követett. A Regátban az 1912. évi vonatkozó törvény a testületekre bizta a betegsegélyzés ügyét s az intézményben a rokkant és aggkori biztosítást is felvették. Bukovinában pedig még ma is az osztrák törvény van érvényben, mig Besszarábiára a regáti törvényt terjesztették ki. Răducanu munkaügyi miniszter nemrégen teljesen uj törvénytervezetet dolgozott ki, amelyet a múlt ülésszak végén a parlamentben csupán technikai okokból nem tárgyaltak le. valószínűnek látszik. hogy az uj törvénytervezet újból rövidesen a törvényhozó házak elé kerül. Az uj törvénytervezet elhamarkodott, az iparosság helyzetét figyelembe nem vevő munka, amelynek a megvalósulása az iparosságnak mérhetetlen károkat fog okozni. Mindent el kell követni, hogy Răducanu törvénytervezete vagy alapos módosításon essék keresztül, vagy teljesen lekerüljön a szőnyegről. Az uj törvényjavaslat szerint a betegsegély-1 zőnek minden ipari és kereskedelmi alkalmazott tagja kell, hogy legyen, ha a fizetése havi 12.000 lejt nem haladja felül. Bevonják az intézménybe a mezőgazdasági munkások közül azokat, akik orvosi kezelés szempontjából megközelíthetők s azokat az iparosokat is. akik egyedül, a családtagjaival együtt dolgoznak. A munkások bejelentéséért minden vállalat felelős, még az építkezési vállalatok is. A fizetések, illetve szolgáltatások ügyében az uj javaslat nem tesz változást, de közli, hogy a tagok kezelési határidejét az egyes pénztáraknak módjukban áll egy évre, a családtagokét pedig nyolc évre meghosszabbítani. Az osztályba való sorozás a napikereset szerint 50—50 lejjel emelkedő alapon nyolc osztályból áll. a legmagasabb 400 lej. Azok a segélyek, amelyeket a törvény a betegeknek és rokkantaknak biztosit, le nem foglalható és át nem ruházható. Az a segély, amelyet nem vettek igénybe egy év alatt, a baleseti járulék pedig két év alatt elévül. Az illetéknek pedig a felhajtása, illetve biztosítása főbb vonalaiban a régi rendszer és kivételes jogok alapján történik. Hogyan épül fel a társadalombiztosítás az uj, törvény szerint? Erre is kielégítő választ adunk. Magát a betegsegélyezést az autonóm betegsegélyző pénztárak végzik. Viszont a baleset, rokkant és aggkori biztosítást a központi pénztár végzi, amelynek a betegsegélyző pénztárak a helyi szervei. Az ellenőrzést választott bizottság végzi, az állam ellenőrzését pedig a nemzetközi biztositó hivatal. A vitás kérdések és járadékok meghatározására speciális bíróságokat állítanak fel. A törvény kimondja, hogy külön biztositó pénztár megalakítására legalább 10.000 tag feltétlenül szükséges. A székhelyeket minden egyes esetben a munkaügyi minisztérium jelöli ki. A törvény látszólag a haladás és fejlődés köntösében tetszeleg, de a valóságban a rég: mesgyéken mozog és valami puha humanizmus lengi át és ad annak külső szociális szinezetet, de ha mélyebben nézünk a garagrafusok mögé, akkor mindjárt kilátszik a lóláb és szembetűnik, hogy a törvényt gyakorlati tudás és érzék nélkül, nagy hozzánemértéssel hevenyészték össze, ami a betegsegélyezés ügyének nem fog sokat használni és az iparosság érdekeit egy csöppet sem fogja jobban biztosítani, mint azt a régi törvény tette. Már a szatmári kongresszuson a törvénnyel kapcsolatosan az alábbi határozatot terjesztettem elő: A törvénytervezet éppen a genfi nemzetközi egyezményben lefektetett elveknek nem felel meg, éppen annak az elvnek, aminek a kezdeményező lépést köszönhetjük. A tervezet nem az autonómia alapján épült fel, hanem a régi törvénybe iktatott viszonylagos autonómiát is a legszűkebb keretek közé szorítja. Mindezektől eltekintve is, újabb súlyos terheket ró az iparosságra, tehát • 1 az iparosság a törvénytervezet terheit a maga részéről visszautasítja és a kongresszus kéri az ipartestületek szövetségének vezetőségét, hogy tegyen sürgős előterjesztést a betegsegélyző törvénytervezet visszavonása érdekében és olyan törvényjavaslat kidolgozását kérje, amelynek az előkészitésénél maguk az érdekeltek is véleményézési joggal bírnak. Tekintettel arra, hogy úgy a munkások, mint a nagyipar egyformán perhoreszkálják ezt a törvényjavaslatot, hisz- szűk, hogy eljárásunk eredményes lesz. » Reinhardt Gyula. Miért halasztották el 40 nagyváradi Iparos adófellebbézési tárgyalását? Nagyváradról jelentik: A napokban kinos incidens zavarta meg a nagyváradi pénzügyigazgatóságon az iparosok forgalmi adójának fellebbezési tárgyalását. A bizottság, amelynek tárgyalnia kellett volna az adőfellebbezésket, összeült ugyan, de tárgyalásra nem kerülhetett a sor, mert a tagjai nem tudtak magyarul. Az egész bizottságban a kereskedők és iparosok érdekeit Zagy bizottsági tag képviselte, mert csak 6 volt egyedül kisebbségi tag. A bizottság román tagjai több kérdést intéztek hozzá, de 5 nem tudott a felvetett kérdésekre válaszolni, mert egy szót sem értett románul. Kinos meglepetést keltett Váradon, hogy egy olyan városban, ahol még ma is nagy többségben kisebbségi népek élnek, miért nem állították úgy össze a bizottságot, hogy abban a kisebbségi nyelv is használható legyen. A bizottság midőn látta, hogy a tárgyalásokat nem tudja lefolytatni, Zagyva! egy nyilatkozatot írattak alá, amelyben egy olyan taggal való felváltását kéri, aki birja a magyar nyelvet. A nagyváradi iparosok a legnagyobb izgalommal tárgyalják, hogy emiatt az adófellebbezési tárgyalásokat bizonytalan időre cl kellett halasztani. Megdöbbentő, hogy Nagyváradon és másntt is még ma is olyan tagokat küldenek ki, akik nem bírják a kisebbségi nyelvét és az iparosok csak arra jók, hogy a magas adókat fizessék, de a saját anyanyelvükön nem védhetik meg a fellebbezési fórumokon az érdekeiket. A munkaserződések ügyében Aradon továbbra is az iparhatóság dönt. Az uj munkaszerződésekről intézkedő törvény életbeléptetése óta az erdélyi és igy az aradi városi iparhatóság is minden eléje terjesztett munkaszerződésükből származó pert azzal az indokolással utasított el, hogy az uj törvénnyel kapcsolatosan az iparhatóság ítélkezési joga megszűnt. Az uj törvény ugyanis az egész országban egységesen a csak munkaszerződésekből származó ellentétek elbírálására speciális törvényszékeket létesített. Azonban a törvények ezen intézkedése egyelőre csak papíron van meg, de a valóságban még senki sem ismeri. Ilyen viszonyok között az iparhatóságokhoz forduló munkások, vagy munkaadók visszás helyzetbe kerültek, mivel az elsőfokú ítélkezési fórum hiányában a törvényszékhez fordultak, ahol hosszú hónapokat, sőt éveket vett igénybe a per befejezése. Ennek a visszás állapotnak vetett most véget az aradi munkaügyi felügyelőséghez leérkezett rendelet, amely határozottan kimondja, hogy mindaddig, amíg a törvényben előirt uj bíróság felállítása nem történt meg, a régi királyság területén a járásbíróság, Erdélyben pedig továbbra is az iparhatóság illetékes a munkás és munkaadó között felmerült bérkonfliktusban való ítélkezésre. Ez a remiiét az iparosság körében nagy megnyugvást keltett, do még sok helyen nem ismerik és azért « helyen ismertettük azt.
