Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-06 / 221. szám
13 XIII. EVF. 221. SZÁM Erdély magyar h A. nyomodór, a kivándorlástól menti meg a falu népéi a hásiipmr, megőrzi as ősi népművészetet, harmóniába hozza a falut a várossal Irta és a kisebbség! nők titkárságának háziipari előadássorozatán elmondotta KÓNYÁNÉ, SCfíÉFER TERÉZ Tulajdonképpen mi is a háziipari A háziipar alatt én a család tagjainak, főképpen a nőknek a háztartási és gazdasági munkákon kívül otthon elvégzett olyan szorgalmi tevékenységét értem, mellyel pénzt keresnek. A háziipar tehát a szokásos háztartási vagy gazdasági munkák valamelyik részének tökéletesítése és a közszükséglet céljaira való átengedése pénzszerzés céljából. Bár a falusi nép háziiparának szülőanyja és éltető lelke a népművészet, a nép még sem müvészkedési hajlamból vagy időtöltésből űzi, hanem azért, mert nagy szüksége van az ezáltal kapott jövedelemre, mert a házi ipart a ezükség termeli ki. Ahol a föld termékeny, a határ elég nagy, ahol nagyváros, vagy gyárüzemek vannak a közelben, ott nincs háziipar. Ahol azonban sovány hegyi földet túr az eke, hol a sűrű népességnek nem terem elég kenyere, ahol nincs semmi kereseti lehetőség, ott a nép szűkös anyagi helyzetén háziiparral próbál segíteni. Ezért nincs háziipar a Szilágyságban, a Küküllőmente termékeny lapályain s ezért virágzik, illetve szeretne virágozni Kalotasze- gen, Torockón vagy a Székelyföldön. A háziipar tehát olyan pénzeracske, melyen a falu népe számára, ha gyengén- is, de mégis jövedelem szivárog, mely javítja a falu gazdasági helyzetét. A háziipar jelentőségét csak az tudja igazán megítélni, aki élt olyan községben is, nép között, ahol nem foglalkoztak háziiparral s olyan helyt is, hol liázi- ipart űznek. A háziiparral foglalkozó falu népe hasonló méhcsaládhoz, melynek minden egyes tagja dolgozik. Mikor a sors engem Kalotaszeg egyik kis falujába hozott, meghatva figyeltem meg, hogy az én kis falumban fonnak, szőnek, legfőképpen varrnak az asszonyok, leányok, faragnak a férfiak s kora reggeltől késő estig a család minden tagja munkában van. ÉS ez a munka lehetővé teszi, hogy a vagyonmélküli s népes család is meg tudjon élni falujában, áz özvegy fel tudja nevelni gyermekeit. A háziipar jövedelme pótolja a föld terméketlenségét, szerez kenyeret, ruhát, igen sokszor ebből jut orvosra és gyógyszerre, templomra s iskolára. 10 év alatt volt alkalmam tapasztalni, milyen nagy áldás a nép számára a háziipar, mily gyakran kisegít egyeseket vagy családokat a falun levő rettenetes pénzhiányból. Városi ember el sem képzeli azt a pénztelenséget, miben a legtöbb falu népe leéli életét. Talán nem lesz érdektelen, ha nehány megtörtént esetet elbeszélek, melyek legjobban megvilágítják a háziipar jelentőségét: és szükséges voltát. Varrást adok egy asszonynak, kinek férje háborúban esett el a három gyermekkel maradt özvegyen. Pár nap múlva sírva jöa hozzám s tanácsot kér, mit csináljon, mert fia kaszával elvágta a lábát. „Vigye lelkem hamar a doktorhoz — mondtam — egy olyan mély sebbel nem lehet otthon próbálkozni.!“ De nincs pénzem, nem fogadhatok fuvart, hacsak nem ad a tiszteletes asszony a varrás árából előre. A varrás ára kellett aztán a doktornak s kötszerekre. Hazahoz egy másik asszony varrást. Bű akarom fizetni, arra kér, tegyem el a pénzt, ne adjam oda, mert ha hazaviszi, elfogy, ő pedig akkorra tartogatná, mikor a jó Isten megadja születendő gyermekét, hogy ne legyen a ház akkor pénz nélkül s kér még egy varrást, hogy mig nem járhat ki, azt is elkészíthesse. Nagyon kellett a varrás ára, hiszen a keresztelést rövid idő alatt temetés is követte. Gyenge volt a kis ártatlan erre a nehéz világra. Öreg asszony jön át a hatkilométeres távolságra eső szomszéd faluból s kér varrást, mert a mezőn nem tud már dolgozni s tűjével tartja el kis unokáját. Hogy száz lej értékű munkát kaphasson, kétszer tette meg szegény öreg a bosszú utat. A másfélkilométerre levő faluvégről eljön egyik rendes varróasszonyom s szégyenkezve kér a tegnapelőtt elvitt munka árából előre 10 lejt, mert nincs sója és ecetje s ezek nélkül nem tudja megfőzni a vacsoráját. Hazahoz egy varrást egy asszony. „Jaj Erzsi néni, én ezt most nem tudom kifizetni, nem küldtek sehonnan se pénzt, pár napig, amíg küldenek valahonnan, mondom neki. Hej, hej, nagy baj, mert nagyon kellett volna pár lej petróleumra, bár 5 lejt adjon a tiszteletes asszony, a többi nem is baj, ha marad, mert tartogatnám a vásárra, csizmát szeretnék venni vele, vájjon akkora lesz pénz? Lesz néni lesz, még ha kölcsön kérem is. És így tovább, számtalan eset, mely mind azt bizonyítja, hogy a háziipar a falu számára nagyfontos- ságn gazdasági tényező, mely jövedelme nélkül a falu népe igen sok szükséget szenvedne. Ne felejtsük el, hogy háziipari munkát csak akkor végeznek, mikor a gazdasági és háztartási munkák erre időt. engednek, tehát csak esős időben s az őszi és téli napokon, hosszú estéken és éjszakákon. Ahol háziipar nincs, ott ilyen időben olvasgatnak, beszélgetnek s igen gyakran alusznak az emberek. A háziipart űző nép szorgalmas lesz. Gazdasági és háztartási munkáival nagyon igyekszik, hogy minél több ideje legyen pénzszerző munkája folytatására. Ha valahol életelv a közmondás: az idő pénz, a háziiparral foglalkozó nép életében az. Minden percet felhasználnak és értékesítenek. Igen gyakran lehet látni a falu uccáján asszonyokat, hogy guzsaly van a hónuk alatt s járás-menés közben is pergetik az orsót, hogy annyi ideig se álljon a munka, mig végigmennek az uccán. Egymás látogatására is munkával mennek s a téli szórakozásuk, a fonó is azon az elven alapul, hogy szórakozás közben is dolgozni kell. A kis gyermekek a nagyok munkáját utánozva játszanak. A hároméves kislány már varrni akar, anyjától tüt, cérnát kér, Az „Erdély“ folyóirat boritékában, de önálló kiadványi jelleggel és külön címlappal most jelent meg az Erdélyi Kárpát Egyesület története, 29 képpel illusztrálva, Merza Gyula tollából. A bevezető és befejező részen kívül a munka három fejezetre oszlik, u. m.: 1. a fürdőügyi, 2. a muzeumalapitási, illetőleg igazi turista irányú, továbbá 3. a háborús időszakra. A négy évtizedre terjedő visszaemlékezés a magyar turistaság Erdélyben történt keletkezésének az előzményeivel veszi kezdetét azon kultur- mozgalom életrehivása érdekében, amely az EKE alapítását mintegy előkészitette tanulmányutak, útleírások, előadások és kiadványok segélyével, melyek a megyei osztályszervezéseket később előmozdították. Érdekes, hogy az első alapítók az EKE-t legelőbb is az erdélyi fürdőügy szolgálatába állították a Radnaborbereki fürdőhely föllenditésére, hol az egyesületi tagok és családjuk számára nem csupán üdülőtelep, de kirándulási központ szervezése is kínálkozott. Azonban közben az EKE azon másik nem kevésbé fontos hivatására eszmélt, hogy más testvér-egyesületek példájára egy Erdélyben akkor még hiányzó táj- és néprajzi múzeumot alapítson, majd hogy havi értesítőt adjon ki, melyben aztán mintegy háromszáz munkatárstól 26 év alatt közel háromezer szakközlemény jelent meg. így bontakozott ki aztán az egyesület balneo- logiai és néprajzi tevékenységével karöltve a fő- feladat, t. i. a turistaság fejlesztése, mely Czárán orsót próbál pergetni, s kis fiák pedig bias okkal vagdalják össze ujjasak áikat, mert egy tanslják mag a fa" rágást. Játék közben megtanulj* a munkát a ezintk észrevétlenül áll be a család pénzkereső tagjai közé, maga körül folytonos munkát látva 8 iá szorgalmas tagja lesi a falu társadalmának. Ezért van az, hogy háziiparral foglalkozó nép közt a nagy család nem jelent elviselhetetlen terhet a családfő számára, hiszen’ a ház asszonya szinte teljesen függetleníti magát gazdaságilag férjétől saját maga és gyermekei ruházatáról a apróbb szükségleteiről gondoskodva. Nagyjelentőségű a háziipar erkölcsi szempontbél is, Mig a háziiparral nem foglalkozó falusi ifjúságot a pénzszerzés vágya, megélhetés gondja kiűzi otthonukból, hogy távoli helyeken szolgálva, nem egyszer bűnös utón is megkereshessék a fenntartásukra valót, addig a háziipart űzők családi körben maradva élik la városi métely nélkül egyszerű életüket. A kik megismerik a városi életmódot, a könnyebb pénzszerzési lehetőségeket, már nem tudnak visszailleszkedni a fain igénytelenségébe, azok rendesen elvesznek a falu, sokszor az egyház s nemzetünk számára is, mint ezt falusi népünknél igen sok esetben szomorúan tapasztaljuk. Pedig a falu népe szereti otthonát, ragaszkodik a röghöz s ha csak a szükség nem kényszerítené, nem is hagyná el ősei lakhelyét, hiszen igénye igen kiesi. Ha van mit ennie és ruházkodni tud, már meg van elégedve, már boldog s gazdagnak érzi magát. Ha van háziipar, annak jövedelme hozzásegíti ekeit a megelégedéshez. Faji kultúránk ápolása és fenntartása szempontjából is kiváló jelentőségű az a háziipar, melynek eleme és éltető lelke a magyar nép művészete. Mert ebben a magyar nép lelke él, a magyar falu beszél hozzánk. Nemzeti jellegzetes ízlésünket, sajátosságainkat a falu őrizte meg számunkra s bár a nemzetközi kultúra, ízlés és szokás, már ott is érezteti hatását, mégis a legtöbb helyen még hirdeti népművészetünk ősi eredetét, mely talán még az őshazába nyújtja vissza gyökérszálait. A népművészet által értékessé tett háziipar összekapcsolja múltúnkat jövőnkkel, összeköti a falut a várossal, a város közönyös elfásult életébe egy kis falusi hangulatot, derűt és magyar izt is viszem Fogadja hát a müveit városi közönség a falusi nép iparát szeretetébe, mert a háziipar pártolásával, felkarolásával sok kis ruhát, cipőt, csizmát tesz megve- hetővé, sok szegényes asztalt láthat el élelemmel, orvosságra, adóra is jut belőle. Mennyi könny nem csór" dúl ki, mennyi panasz csitul el, ha a dolgozni akaró, szorgalmas magyar nép értékesíteni tudja munkáját. Gyulának, a nagy természetkutatónak szerencsés feltárásaival, Radnóti Dezső főtitkárnak pedig leleményes szervező tehetségével egy igazi turista fénykorszak alapját vetette meg 35 osztályban és 15 menedékházzal, a borbereki és révi szállodákat is beleértve. Méltó segítőtársakul állottak melléjük munkába dr. Szádeczky Lajos, dr. Herrmann Antal, Hangay Oktáv, hogy a rendszeres kirándulásokkal, továbbá az „Erdély“ folyóirat hasábjain megjelent cikkekkel a honismeret terjesztésében buzgólkod- janak. Viszont a külföldi testvér-egyesületekkel való kapcsolat megteremtése és a hazai idegenforgalom emelése körül Merza Gyula szerzett eredményeket, ki az itt vázolt 40 éves turista krónikának is a szerzője. <5, mint az EKE historikusa, eredetileg az egyesület 25 éves történeti adatainak a feldolgozására nyert meghatalmazást, melynek kéziratát anak idején dr. Márki Sándor és dr. Cholnoky Jenő ajánlatára az 1917. évi közgyűlés egyhangúlag kinyomatni határozta, azonban a változott viszonyok miatt napjainkig késett a dolog, amikor is a krónika a közben lefolyt évek eseményeivel kibővítve, a f. évben újra megindult „Erdély“ folyóirat jubiláris kettős száma alakjában ünnepli most az EKE negyvenéves kulturmunkásságát. Ez a visszapillantás most azonban egyúttal az erdélyi magyar társadalomnak is egyik jelentős megnyilvánulása, mely a kultúra minden barátjától méltánylást érdemel, hiszen az EKE-nek csak 1929. A negyvenéves E* K. E. MEGNYÍLT ! HOFFMANN MEGNYÍLT I újonnan átalakított cipőkülöníegességek áruháza, Kolozsvár, Ferenez József ut 19 szám. Telefon interurban 11—05, MEGNYÍLT! MEGNYÍLT ! , I
