Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-01 / 216. szám
€ Tin. SVF. III. 8ZÂM. EGY NÉPSZÖVETSÉGI KARRIER ÉVFORDULÓJÁRA Emil Ludwignak igaza volt. midőn hálátlannak, kegyeletlennek nevezte a Népszövetséget e sorok írója előtt. Csakhogy nemcsak Nansen iránt volt hálátlan a Népszövetség, hanem, úgy érzem, más valaki iránt is. Őt örökíti meg ez a kis irka-firka. • Igen jó barátom volt. Valójában nem is ismert, de utolsó ingét is nekem adta volna. (E pillanatban jut eszembe, hogy nyugodtan használhatom a mult időt, nekem is adta utolsó kemény ingjét, mikor egyszer fenemód meg voltam akadva, hogy miben menjek a magyar bálra. Szátnki- vetettségemben éreztem, hogy erre a fiúra építeni lehet. Szegény P. M. kicsi termeteddel olyan nagy voltál a szememben, mint egy hős. Azt hiszem izraelita mivoltod és a numerus klausus ösz- szeütközése elől jöttél diákoskodni Rousseau városába. amit a nemzetek otthonának mondanak, bizonyára annak jelképezésére. hogy itt akármennyire is otthon van egy nemzet. — mindig idegennek fogja magát érezni. Soha széditöbb kibontakozást, megérdemelten rakétaszerübb föltündöklést nem láttam még. mint amilyen a Te karriered volt. Le sem vetetted a zöld tányérsapkát, meg a piros-fehér-zöld szallagot és úgy említettek Té ged, mint egy lánglelki magyart, ragyogó intel- lektuelt, aki belenőtt Madame de Stäl szellemi örökébe. » Néha porig aláztak, néha egyedül voltam, ilyenkor betoppantam hozzád, félve kinyitottam a szobád ablakát, mert vágni lehetett a szivarfüstöt a diadaljelvényekkel és nemzeti lobogókkal teleaggatott hónapos szobába Télikabátos an, zaklatottan leültem, de menten felderült a kedvem, mikor rágyújtottál a grammofonra és a dzseszbend- hangulat valami nagyúri kényelmet csörömpölt a szivembe. Angol hidegvérrel szívtad a cigarettáid, fölnyujtottad a nyakadat, hogy magasabbnak lássál és monoklidon át hősiesen mustráltad magad a tükörből. — Lesz ez máskép is — legyintettéi. Csak türelem barátom . . . Legrosszabb esetben beállunk követ hordani a svájci gleccserek tövébe.... A kőhordással járó fényes kilátásoktól azután boldogságtól sugárzott mindkettőnk arca. Nem láttam, hogy kettőnk közül Te voltál a — a türelmetlenebb . . . • Mint a holdnak, olyan ezüstös udvarod volt az óváros titkos kávéházaiban, ahol néha magyar nóta mellett mulattál, néha meg olyan tűzről pattant francia szónoklatokat vágtál ki. hogy a genfiek tisztelni kezdtek, némely honfitárs pedig elfordult tőled. ' A legelső magyar lapvállalatnak dolgoztál és a jólcsengő angol riportügynökségen keresztül (félreértések elkerülése végett nem a fontok csengtek jól. csupán a riportvállalt neve) a sötét Kongóban éppen úgy „napvilágot láttak" bril- liáns könnyedséggel megszerzett intervjuid. mint Newyork előkelő szalonjaiban. Derütkeltő ártatlansággal fordultál egyizben Maurice Dekobrához a Cintral kávéházban: — Gher Monsieur, az amerikai milliók számára szeretném közölni, ki volt az ön legszebb szerelme... Dekobra előbb fenékig ürítette a coctailos poharat, azután tudva, hogy mindketten magyarok vagyunk, igy szólt: — Természetes, hogy egy magyar teremtés, gyönyörű fajta... Valójában csak a tavalyi Assemblée adta be a kulcsot. Utolsó napokig futkároztál afgánisz- táni hercegek után és egyre mélyebbre szívtad a cigarettád füstjét. Hirtelen rejtélyes történetekkel álltái elő az ópiumos emberről, aki el akar tenni láb alól, néhány hivatalos delegátust rendre utasítottál, amiért görbén néztek rád és a szálloda előtt magadból kikelve rohantál jules Sauerwein- hoz, a Matin szerkesztőjéhez: — Ön revolvert szorongat zsebében... Vegye tudomásul, hogy a kor legnagyobb újságírójával beszél és most löjjön. • Amikor magadhoz tértél. — ahogy mondani szokták — négy nyugodt fal között találtad magad. Agyadat még mindig feszitette az egész kavargás, az Assembléen pedig ötven ország delegátusa tárgyalt zavartalanul tovább a népek közeledéséről... . . . Szépen hazakerültél és azóta semmit, de semmit nem hallattál magadról. De az idei genfi nyüzsgésből nemcsak Stre- semann joviális mozdulatai hiányoztak, hanem a monoklid fénye, kedélyed nyugtalansága és az az inspirativ humorod is, ami úgy lendített előre Téged. hogy mi többiek csak kullogtunk utánad. Tegnap végül is hirt hallottam rólad. Szinte véletlenül bökte ki egy kolléga, aki hazulról jött: — Nem is tudja a nagy újságot? Szegény P. M.-et lábra állította a lelkiismeretes ápolás. Ujbói jól érzi magát és örül az életnek. A pszichoanalitikus vizsgálat szerint az volt a baj, hogy nagyobb akart lenni, mint amilyen lehetett. Ezt csak a kicsiny termetére értik, mert irodalmilag éppen az segítette elő az összeomlást, hogy bámulatosan gyorsan — mindent elért... És hozzátette még a meglévő újdonsághoz, hogy a derék fiú teljesen elfelejtette, hogy valaha ujságiróskodott. a fényt... irodalmat... és soha többé nem szabad tollat fognia... Most újból letűnt egy Assemblée... kellett idéznem a portrédat, hisz bármi történjék is velünk, a vége úgyis csak az, hogy riportot írunk az életről. Pedig inkább regényírók figyelmébe ajánlanám az első ember sorsát, aki csak fekete kenyeret keresett és trambulint talált a nemzetek dicső porondján... Seidner Imre. A kommunisták aláaknázták a japán flottát Egy torpedó felrobbant — Japán megtorlásokat helyez kilátásba (London, szeptember 29.) A British United Pressnek jelentik Sanghaiból, bogy a Jancsekiang-folyón a japán flottilla egyik torpedója kommunisták által elhelyezett aknára futott, felrobbant és elsüllyedt Személyzetéből hat matrózt kimentettek, köztük kettőnek állapota súlyos. A japán flottillaparancsnok azonnal jelentést küldött szikratávíró utján Tokióba és megbeszélést kezdett a többi hatalmak hadihajóinak parancsnokaival. Valószínűnek tartják, hogy Japán represszáliákat léptet életbe és több uj hadihajót vonultat fel a Janes« kiangon a kommunisták elleni védelemre. Szavaznak Bá nffyhunyadion Október eiseféra dönti el a választőpoigárság, hogy községet akar-e, vagy várost ? (Bánffyhunyad, szeptember 29.) Többször irtunk már arról, hogy az uj közigazgatási trövény életbeléptetése során Bánffyhunyadot láthatatlan, de nem ismeretlen egyének kezdeményezésére — a polgárság tudta, megkérdezése nélkül — várossá léptették elő. Mikor e minden közérdeknek ellene szóló intézkedés nyilvánvalóvá lett, a polgárság a legnagyobb felháborodással adott kifejezést tiltakozásának s közel ezernyi aláírással memorandumot nyújtottak 'be illetékes helyekre, melyben e végzetes tervnek és kísérletezésnek visszavonását kérték. Szerencséje volt Bánffyhunyad közönségének, hogy panasza illetékes tényezők előtt megértésre talált. Ezek maguk is úgy gondolkoztak a helyi viszonyok ismerete alapján, mint a lakosság józan eleme. A Magyar Párt közbenjárása folytán aztán a halálos agyonnyomoritás beindításának, a városi jelleg költséges berendezésének (városi tisztviselők választása, rendőrség szervezése, stb.) egyelőre elejét vették. Ez a berendezkedés függőben maradt addig, mig a polgárság alkotmányos jogát gyakorolva, a tanácsválasztás során maga dönt afölött, hogy — község akar-e maradni, vagy kívánja a városi jelleget. Ez a véleménynyilvánitás ugyan már egyszer megtörtént és pedig a tavaszi községi választások alkalmával, amikor egyetlen listát adtak be s ennek jelöltjei, kivétel nélkül, a községgé való visszafejlesztés programja alapján jutottak volna mandátumhoz. Ezt az egyhangú választást azonban a láthatatlan, de nem ismeretlen várospártiak megfellebbeztették. Megfellebbez- tették tájékozatlan ifjú emberekkel, barátokkal, rokonokkal, kik e ténykedéseikkel megakadályozták a veszedelem kellő időben való elhárításának lehetőségét. A fellebbezési eljárás során aztán — jelentéktelen formahibák miatt — ezt a választást megsemmisítették. A kivetett városi adók, taxák befizetésének ideje pedig közben elérkezett. A törlés iránt lépéseket tenni nem lehetett, hiszen papiroson város volna Bánffyhunyad. Ez a szomorú következménye az indokolatlan fellebbezésnek. Az uj választás október elsejére van kitűzve. Mindenesetre örvendetes haladás, hogy most már a város- párt is jelentkezett és önálló listát nyújtott be. Az azonban nem épületes látvány, hogy nem teszik ezt nyíltan. Most már ők is a községi jelleg mellett vannak — állítólag. Azonban az előzmények után lehet-e ezt hinni... ? Bár úgy volna. De ha úgy van, mire való volt az előbbi fellebbezés? Ha egy a vélemény most, mire való az ellentét és pártoskodás szitása? Hát nem mindegy az, hogy kik hozzák meg a visszafejlesztéshez szükséges határozatot? Azt a határozatot, melyet az interimár bizottságnak már régen meg kellett volna hoznia? Kérdések, melyekre a választó polgárság adja meg a feleletet. Az eredmény nem lehet vitás! Bánffyhunyad polgársága nemcsak jövendő sorsa, de komolysága és politikai érettsége fölött is most dÖát. Az egyik lista programja tiszta, világos, a másik esúpa bizonytalanság és következetlenség Vigyázat! flkanyéhq ifaite&QÍ'G&eáíJcka, Mír több, mint 25 év éta a legjobban bevált. Egyszerű kezelés, biztos siker Azonnal megszünteti a fájdalmakat ét meggyógyítja a gyulladt sebet cs vérző he lyekel. Semmi ártalmas alkatrész. Réggé, és este egy supposltorium bevezetendő., Minden gyógyszertárban át drogériában1 kapható. todsck£&Co. LsipZif] KíiruidlSiíögaaiflur, BukflfíSt, ^frada Smärdan 4. li. „CRISTAL PALACE« OKTÓBER HAVI SZENZÁCIÓJA: SCHIMAY? HARMONY FOUR?
