Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-04 / 219. szám

XIII. BTF. 219. BZ AM Rikkancs-taktika Bukarestően Tűikor küfön „rekíámfap“-ot nyomnak az „uj kormány“ névsoráoaf (Bukarest, október 2.) Este nyolc óra íelí, mikor legjobban dobog a szive s leggyorsabban kering a vér testében, sétálok a Calea Yictoriei-en. A kép a rendes: száguldanak autók a középen, leginkább urvezetó'kkel, igen gyakran merészen vezető nőkkel, a két gyalogjárón elegánsan, talán tulelegánsan öltözött nők, farnciás meg­jelenésű férfiak s a képet a ragyogó kirakatok méreg­drága árukkal megrakott polcai keretezik. Ez Bukarest, vagyis inkább csak a Calea Victoriei, mert Bukarestnek vannak bizony a belvárosi miliőtől igen elütő részei. De az már igazán jellemző a főváros levegőjére, ami ezután történt. Vagy nem is történés, valahogy jobb, ha rendes napi eseménynek nevezem, amelynek véletlenül voltam szemtanúja. Mert amire azt mondjuk, hogy történt, nem igen ismétlődik meg na­ponként. Ennek az esetnek pedig éppen ez a termé­szete. Rikkancs rohan elő az egyik keresztuccából. Cipője jelenleg valószintileg a cipésznél üdül, ugyanis mezítláb van, a nadrágnak is igen jót tenne, ha egy lelkiismere­tes javítás próbálná alaki hiányosságait eltüntetni, — bár igaz, hogy amennyi posztó ide szükséges, abból akár egy uj is kitelne. Az ing úgynevezett „mészároslegény ing“, ritkaszövésü, hálószerű anyag, erre borul a kö­nyökön alig túlhaladó ujju kabát s mindezt betetőzi egy speciális sapka, mely tüntet sirmnélküliségével. így fest részeire bontva a mellékuccából startoló rikkancs, aki különben egészben véve nagyobb díszére válna a külvárosi első zsebmetsző, besurranó és úton­álló klubnak, mint a világ hetedik hatalmának, a sajtó­nak, melynek szolgálatában áll. Tekintve, hogy a rikkancsmesterség sarkalatos köve­telménye a jó hang és ennek szünet nélküli kieresztése, nem igen hederitek rá, bár messzehangzóan cselekszi ezt. Azonban mégis csak felfigyelek, mert valami ilyen ala­kul ki az árukinálásból: ,Megalakult as uj kormány. As uj kormány név­sora. Legújabb kiadás.“ Ez meglepetés. Hallom ugyan róla, hogy a Maniu- kormány többször lemondott, amint azt a kormány hi­vatalos lapjai is megírták, nem feledkezvén meg annak megemlítéséről sem, hogy a lemondást a király sohasem, egyizben sem fogadta el. De azt igazán nem hittem volna, hogy ilyen villámszerűén megváltozott volna a politikai helyzet. Utóvégre rendesen olvasok újságot, lé­pést tartok az eseményekkel, tehát hogy egészen várat­lanul szakadt volna rám ez a szenzáció. Igen elcsodálkoztam rajta, hogy a járó-kelők nem tolon ganak a „jólöltözött“ újságárus körül s nem tépik ki kezéből a lapokat. A bukarestiek ugylátszik már tisztá­ban vannak a szenzációk értékével. Ezalatt a rikkancs közvetlen közelcmbe ért. Megszólítom: — Igaz, amit kiabálsz? Nem szólt, csak valószínűleg a hitetlenségemre vo­natkozó lekicsinylő mozdulattal mutat a kezében levő lapcsomó legfelső részén a külvilág számára is látható, kiáltó cimre: kinevezték as uj kormányt.“ A nagybetűvel szedett cim mellett egy másik kisebb cikk van, amely Titulescu pályafutásának hü eesetelését ígéri, amiből arra következtetek, hogy Titulescu az uj kormányelnök. — Különkiadás? — Persze, hogy az.' — Na, adj egyet. Mennyi? — Három lej. Nincs aprópénzem, a váltásnál nehézségek vannak, de a végén csak kezemben van egy példány. A lap cime: „îndreptarea“, tehát az Averescu-párt hivatalos lapja, mely hires arról, hogy Averescu tábornok képe külön­böző pózokban minden nap megtalálható benne. Most is itt van. Izgatottan lapozom végig az ujságlepedőt. Átme­gyek egyszer rajta, de nem találom az előbb látott el­met. Újból keresem; az eredmény nem változik és nem változik a további mind türelmetlenebbé való keresés után sem. Végre belenyugszom, hogy egy szó sincs benne a kormányválságról és annak megoldásáról. A rikkancsot még látom a Bulevardul Elizabeta sarkán. Utolérem. Kérem, hogy abból a lapból adjon, amelyik a kezében levő ujságesomó legfelső részén van, amelyiken még mindig ott ágaskodik az uj kormány ki­nevezéséről való cim. A rikkancs bizalmasan mondja erre: — Abból bizony csak egy példány van. Az nem eladó! Ez tehát a bukaresti lapeladás taktikája. Ajánlom az erdélyi lapkiadók figyelmébe. (ssb.j Influenza torokgyulladás \ és meghűlés ellen véd • nfíavin­PASZTILLA Szűnjenek meg a védővámok a dominiosiokkal szemben — követelték tegnap a londoni birodalmi konferencián megnyitó elhangzása után a dominionok képvise­lői "szólaltak fel. Köztük Herzog délafrikai minisz­terelnök azt a kívánságot juttatta kifejezésre, hogy az angol védővámokat a dominionokkal szemben töröljék és hogy minden tekin­tetben preferenciális helyzetet biztosítsa­nak részükre az angol piacon. India képviselője is felszólalt és a dominion-jogál- lást követelte India számára. Általános érdeklődés kisérte Írország fő­delegátusának felszólalását, aki elsősorban államjogi követeléseket támasztott s az ir szabadállamnak követelte azt a jogosultsá­gát, hogy bármikor kiléphessen a britt birodalom keretei közül. i >W>ACiA/W/VWVWWWVWVWWWWWWWWWVVWWWV' ^/WWVWVWWM (London, okt. 2.) A külügyi hivatal fogadó­termében tegnap megkezdődött az angol birodalmi konferencia, melynek elnökéül Macdonald minisz­terelnököt választották meg. Elnöki megnyitójában Macdonald vázolta a birodalmi értekezlet feladatait s foglalkozott a világpolitikai és világgazdasági helyzettel. Ezután a dominionok fődelegátusai mondottak beszédeket. Az értekezlet összeülése előtt a palota főka­pujánál nagy tömeg állott, köztük számos sajtó­fényképész és hangosfilm-operatőr, akik az érkező iodelegátusökat fényképezték. A konferencia zárt ajtók mögött tárgyal. Délután a világgazdasági válsággal foglalkoztak. A lapok jól informált helyről szerzett értesü­lései szerint a birodalmi konferencián az elnöki Százeze* lej kaució ellenében szabadlábra helyezték Arsenovici Gyulát Oprea Jánost îs szabadlábra helyezték a Tíinislaaa-ügyben. de betegsége és egy másik eljárás miatt még nem hagyta el a szanatóriumot (Kolozsvár, október 2.) Jelentette a Keleti Új­ság’, hogy Mérő Rezső igazgatót a kolozsvári Tábla szabadlábra helyezte. Ezzel a szabadlábrahelyezéssel ugylátszik, a hosszú idő óta húzódó „Timisiana“-ügy jegén megjelent az első törés. Megírtuk azt is, hogy ez a szabadlábrahelyezés maga után fogja vonni a „Timisiana“ ügyből kifolyólag letartóztatott Oprea János és Arsenovici Gyula bankárok szabadlábrahelye- zését is. Csütörtökön délelőtt 11 órakor Jepure vizsgálóbí­ró, a Timisiana ügyben letartóztatott Opera János és Arsenovici Gyula szabad- lábvahelyezését javasolta Filipescu fő­ügyésznek 100—100 ezer lej kaució elle­nében. A főügyész a vizsgálóbíró indít­ványát elfogadta és helybenhagyta. A kaució deponálása után Arsenovici Gyula felesége és fia karján azonnal elhagyta a kolozsvári ügyészség fogházát. Érdekes, hogy Oprea János ellen két eljárás volt folyamatba téve és ezzel az intézkedéssel az eljárás­nak csak a Timisiana-komplexuma van érintve. A másik Oprea-féle ügyben, amely abból az emlékezetes törvényszéki jelenetből származott, hogy Oprea János saját maga ellen fordí­totta elkeseredésében a fegyvert, majd megmérgezte magát — ebben az ügyben még folyik a vizsgálat. Oprea tehát még ennek az eljárásnak a befejezéséi várja szanatóriumi szobájában, de kétségtelen, hogy ebben is beigazolódik ártatlansága és igy az ő szabad- lábi’ahelyezése ebből a másik ügyből kifolyólag is csak napok kérdése. A Timisiana-ügy ilyen irányú szenzációs fordu­lata még a délelőtti órákban köztudomásúvá vált Te­mesváron is, ahol a kolozsvári bíróság határozata ál­talános megelégedést keltett. Oprea Jánost nemzeti­ségre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül becsül­ték és tisztelték Temesvár társadalmában, ahol mint volt prefektus és mint az iparkamara elnöke olőkriő pozíciót töltött be. A sznbadlábrahclyezctt Arsenovici Gyula csak igazgatósági tagja volt a Timisianának és ugyancsak az emlékezetes Sitescu-féle röpirat folya­mán került vizsgálati fogságba. Arsenovici éppen úgy, mint Mérő, vidáman és megelégedetten hagyta cl a fogházat. Az ügy ilyen fordulata után Oprea egészségi ál­lapotában is jelentős javulás állott be. MEGJELENT AZ UJ Szeszadó törvén; módosított szövegű román és magyar együttes kiadása DR. MIHELFFY és DR. HANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ara: 140 lei és portó. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom