Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-04 / 219. szám

5 Meg akarták akadályozni a Gianone-gázoiás vizsgála­tának sikeres lefolytatását A sérülést okozó autót a szakértői szemle előtt kijavították Szabad, vagy nem szabad fotograSálni ? — Torna lancovici rohamos gyógyulása ^ZIII.ÉVF. 219. SZÁM ______________________________________________jgfiMaffigfcSflfö (Kolozsvár, október 2.) A feleki motorbicikli- szerencsétlenség ügyében még távolról sem simultak el a botrányhullámok. Gianone Gusztáv, a szerencsétle­nül járt Gianone Károly bátyja, félve attól, hogy a műszaki szemlét megelőzően kijavítják a gázoló autó sérüléseit, a maga részéről már szerdán délelőtt biz­tosítani kívánta a sérült autó látleletét is. Ez az elő­relátó lépés hozzátartozik ahhoz az akcióhoz, amelyet Gianone családja a kártérítési pör érdekében a sze­rencsétlenség megtörténte óta folytat. Film a Fotofilmről és az Autó­garázsról. A szerdai délelőtt folyamán Gianone Gusztáv, a Fotofilm vállalat fotográfusaival megjelent a Leonida- garázsban, hogy fényképeket készítsen a gázoló autó­ról, illetve ennek az autónak a sérüléseiről, amivel könnyen bizonyítható az autó hibája a gázolás törté­netében. Glodica művezető, a Leonida-garázs alkalma­zottja csak abban az esetben engedte meg az autó fo- tografálását, ha telefonon felhívják Gimpescu igazga­tót, a Leonida-garázs direktorát, aki az egyedül jo­gosított személy ilyen fotográfiák engedélyezésére. Gianone és a fotográfusok meglepetéssel konstatál­ták, hogy az autó a két sárhányán kivül már tel­jesen ki van javítva. Nyoma sincs rajta a sérüléseknek, amelyeket nyilvánvalóan a gyors reparatura ideje alatt már sikerült eltüntetni. A két sárhányó azonban tökéletes képét adja a katasztrófának. A bal sárhányó teljesen ép, a jobb a szabad hajtástól még összeroncsolva feküdt az autó tövében. Mielőtt a fényképész fotográfiát eszközölhetett volna, Gimpescu, a Leonida-garázs tulajdonosa megtiltotta az autó lefényképezését. Amikor Gianonéék az emberi szempontokra hivatkoz­tak, akkor Glodics művezető kijelentette, hogy ha a fényképezést megengedi: az állásával játszik. Miért késett a technikai szemle? Természetes, hogy Gianone Gusztáv rögtön a rend­őrségre sietett, ott bejelentette azt, hogy nem engedik fotografálni. Erre a rendőrség azonnal intézkedett, hogy egy műszaki bizottság szálljon ki a garázsba. A technikai szemle azért késett, mert a rendőrség a kolozsvári király-napok és a feleki verseny ideje alatt fizikailag nem jutott hozzá a szemle megejtésé- hez. A bizottság ezután a Roşca-garâzsba szállt ki, a motorkerékpárhoz. A kerékpár, teljes baloldala el van súrolva, a henger le van szakítva és most már nyilvánvalóvá vált, a két jár­műnek a lelete alapján és a tanuk vallomása alapján, hogy a rendezőségi autó 45 fokos szögben a saját mcnetoldaláról az ellen­kező irányba való hirtelen fordulásban kapta el Gianone Károly gépét, aki az árok szélén hajtott. Ha az akták lezáródnak, ha a látleletek megiród- nak és ha a tanúvallomások jegyzőkönyvben vannak, akkor Gianone Károly beadja a feljelentést a megkon­I ir^nni/1 összes raktáron levő legszebb antik bútorokat 30 % ff S—I' |v_4 I ,, engedménnyel árusítjuk. Tekintse meg él­/ J Hr I || I Sand© REáiSitási termeinket! — Grats mükeres­*■ A * *—• • A V.Ä kedés Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii (volt Főtér) 8 szám. Roppant érdekesek azok a számok, melyek ar­ról beszélnek, hogy ez az egész iparág mit jelent a svájci nemzetgazdaság számára. Különféle szá­mításokat eszközöltek erről. Mindegyik megegye­zik azonban abban, hogy a szállodák idegenforgal­ma, az a 340 __350 millió svájci frank, amit a kül­földiek vasúti jegyért, szállodáért fizetnek a pos­tánál, a kereskedőknél hagynak, borravalókban, beléptidijakban kiadnak, igen jelentős mértékben fedezi azt a hiányt, amit a helvét konföderáció külkereskedelmi mérlege évente mutat. Ugyanezek a számítások ugyanis 190 __200 millió frankra te­szik azt a többletet, mellyel nemzetgazdasági szem­pontokból a svájci idegenforgalom mostanában évenként zárul. Amikor az ember ezeket az óriási számokat hallja, rögtön hajlandó arra a feltevésre, hogy Svájcban szállodásnak lenni a világ legragyogóbb és legkényelmesebb üzlete. Ha azonban csak-kissé foglalkozik ezzel a kérdéssel, hamarosan reá kell jönnie arra, hogy mennyi kínnal és fáradsággal, mennyire fillérenként gyűjti össze ez a sok ember rengeteg önmegtartóztatás és kuporgatás árán azt a nagy pénzt, mely aztán nagyszerű szálloda-pa­jták s pazar berendezések formájában jelentkezik a külföldi előtt. Erre vonatkozólag is olvastam ko­moly tudományos számításokat, melyek még 1912- ből származnak, tehát olyan időből, melyek a mai­akhoz képest 30 százalékkal kedvezőbb képet mu­tatnak. Ezek szerint a svájci szállodaipar 1912-ben átlag 5.43 százalék haszonnal dolgozott. Ebből le kell azonban vonni a beruházott tőkék 4.5 kamatát, mely természetesen nagyrészt az igénybevett hitel használatára és törlesztésére fordítódik. Ilyenfor­mán 0.93 százalék volna az a tiszta haszon, mely a szállodásnak és családjának életfenntartását, tőke­gyűjtését szolgálná. Első pillanatra hihetetlenül csekély arányszám ez. Ha azonban számbavesszük egyfelől az éles versenyt, másfelől pedig a svájci kamatozás alacsony színvonalát s nem feledkezünk meg arról sem, hogy mindig sok milliós svájci frankos beruházásokról van szó, melyek után ez a töredék százalék is jelentős összegekre rúg, __ ak­kor lassanként be kell látnunk, hogy ez az ottani viszonyok között tulajdonképen nem is lehet más­kép. Hiszen csak arra kell gondolnunk, ha ezeket a számokat sehogysem tudjuk összhangba hozni hotelszámlánk végösszegével, hogy a svájci szállo­daipar szezonja tulajdonképen összevissza bái’orn hónap. Ez alól csak a déli Tessino és a téli sport­helyek, néhány szanatórium alkot kivételt. S ha ezt szemelőtt tartjuk, azt is megértjük, hogy mi­lyen veszedelem és mennyi veszteség ennek a haj­szálnyi kamatkülönbségekre dolgozó ipar számára egyetlen esős, rossz nyár, mint amilyen az idei is volt. A külföldi, aki csekkfüzetével a zsebében üdülni cs szórakozni jön Svájcba, nem vár sokáig. Az első heti hotelszámlánál mán meggondolja a dolgot s tovább áll derűsebb vidékekre, ha a vas­tag párás svájci rossz idő nem akar enyhülni. S ilyenkor ennek az egész svájci idegenforgalmi I üzemnek precíziós tökéletessége és kényelme válik a vesztére: hiszen annyira egyszerű, kényelmes az elutazás, hol a jegyváltástól a csomaghordásig min­den intézményesítve van. A kitűnő villanyvonatok pedig, néhány óra alatt kiviszik az idegent derű­sebb égbolt alá. Például az olasz és francia tenger­partra, ahol tényleg az idei rossz svájci nyár a rendes nyári pangás helyett általános zsúfoltságot okozott, úgy, hogy még azok a nagy szállodák is kinyitottak, melyek rendes körülmények között nyáron át zárva szoktak lenni. Amint mindezekből látszik, nem könnyű mes­terség az idegenforgalom. Mindenesetre sokkal ne­hezebb, mint haragos cikkekben hivatkozni a ter­mészeti szépségekre és számonkérni ftítől-fától az idegenforgalom hiányát, amint az errefelé szokás. Minden egyébtől eltekintve: óriási tőkék, mérhetet­len sok fáradság, rengeteg hozzáértés, fegyelem és takarékosság szükséges ahoz, hogy az idegen való­ban mindent megkapjon, amit a pénzéért követelni szokott, mihelyt átlépi házának és hazájának kü­szöbét. struált vád alapján, a gázoló rendezőségi autó ellen. Kéri a gázoló autó vezetőjének a letartóz- , tatását is, amire van precedens, hiszen a másik szerencsétlenség*1 okozó soffőrjét is letartóztatták. A törvény ebben az esetben sem tehet kivételt! Gianone mindenesetre el van szánva arra, hogy a végsőkig viszi az igazát. A gázoló rendezósegi autó vezetője ellen többrendbeli hasonló kihágásból folyik már eljárás a rendőrségen. A betegszoba csengctyüje és egx koponyaalapitörés. Gianone Károly betegszobáját állandóan látogat­ják az ismerősök, a barátok, a sportoló fiatalság és természetesen állandóan mellette van a bátyja, Giano­ne Gusztáv. A szerencsétlenül járt fiatalember állig gipszbe borítva fekszik a betegágyon, mozdulni nem tud, kot karját nem használhatja. Az őt környező szo­morúságban talán az egyetlen derűs motívum az volt, hogy Gianone Gusztáv, aki kitűnő mechanikus, csengetyüt szerelt fel beteg öccse lábára. Az ifjú Gianone, aki különben moccani sem tud, a bal­lába hüvelykujjával csenget az ápoló apácának, ha valamire szüksége van. Képzelhető az apáca meglepe­tése, amikor első izben szólalt meg a csengő a teljesen begipszelt ember szobájából. — Még itt sem tudnak békén maradni ezek a mechanikusok, — mondta az apáca . . . A szerencsétlenül járt fiatalemberrel szemben szinte csodálatos a motorkerékpár-tréning másik, vég­zetesen szerencsétlenül járt áldozatának a sorsa. Torna Jankovici, akit kezdetben az orvosok menthetetlennek hittek, aki szétharapta a nyelvét, aki súlyos koponya­alapi rázkódást szenvedett, rohamosan javul, már be­szélni is tud. A szegény Gianone tud ugyan beszélni, de egye­lőre négy hónapig a gipsz foglya. Csak akkor dől el, hogy mennyire használható a fizikuma és mennyire nem?! ... Persze, erre senki sem gondol, csak a vérbeli bátyja. A szerencsétlenséget okozó rendezőségi hiba, meggondolatlanság, bűn vagy vétek: — egyelőre szin­tén be van gipszelve! F. T. Ráfeküdt a sínpárra egy kolozsvári munkás, de az állomási rendőrség­nek sikerült megakadályozni az ön- fiyiílíOiSágot {Kolozsvár, október 2.) Öngyilkosságot gátolt meg tegnap este a kolozsvári állomási rendőrség. Kiss Illyés gyári munkás több társával a Simplon-vendéglőben ke­reste e keserű földi létre a vigasztalást. Este hat órá­tól fél kilencig fogyasztotta a sóhajtozó társaság a lite­reket. A társaság ekkor szét is oszlott. Kiss Illyés pedig egyedül elbotorkált a Kerekdomb környékén lévő házi­kója felé. Mikor a boros ember a repülőhidhoz ért, meg- fogamzott a végzetes elhatározás, visszatért a rozoga falépcsőkön s tántorogva tűnt el a vágányok között. Csak úgy találomra lefeküdt egy sínpárra és ott el­aludt. Kilenc óra felé akadt rá egy váltóőr, aki az alvó embert halottnak gondolva, lélekszakadva rohant az ál­lomási rendőrségre. Az inspekeiós rendőrtiszt két rendőr kíséretében az öngyilkosjelölthöz sietett. Az alvó embert felköitötte, majd vallatni kezdte. Kiss Illyés zavarosan beszélt arról, hogy meg akar halni. Első pillanatra ész­revehető volt, hogy Kiss Illyésnek megártott az alkohol. Őrizetbe vették és bekísérték a központi rendőrségre, ahol megható jelenetek közt Ígérte meg, hogy „többet nem unja meg ezt a kutya életet“ és ezentúl feleségének és gyermekének fog élni. Ha qIceóü Éar ne mulassza el felkeresni a MINERVA és a „MAGYAR NÉP" rádióosztályát, Cluj-Kolozsvár, Strada Baron L. Pop, (volt Brassai ueca) 5 szám. — KcdíezS íizeilsi íaMelel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom