Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-04 / 219. szám
Till. ÉVF. 219. SZÁM gü&&rsmura Páva tanácsa nem hallgatja meg a Maniu Gyula szavait Viharon ütés volt a Tárosházán a magyar tanácsosok nyilatkozata miatt — A. román tanácsosok nem érzik magukat hibásaknak abban, hogy a magyar tanácsosok közül egy se került be az állandó választmányba (Déva, október 2.) Déva város a községi választásokon két listán választotta meg képviselőit. A román blokkal szemben a kisebbségi blokk vette fel a küzdelmet, amelyen a magyarság, a németség, a zsidóság, a szászok s a szociáldemokraták tömörültek s amely blokk a szavazatok 48 százalékát vitte el. Ezzel szemben a városi tanács alakuló ülésén a román jogsze- rinti tagok segítségével az állandó bizottságba a kisebbségeknek egyetlen egy képviselőjét sem választották be, úgyhogy a város tulajdonképpeni vezetésében Déva város kisebbségei — a v48 Százalékos képviselettel ellentétben — sem vehetnek részt. Meskó Miklós dr., a dévai Magyar Párt elnöke, run- gyarpárti tanácsos a városi tanács egyik ülésén — amelyről a Keleti Újság beszámolt — nyilatkozatot olvasott fel, amelyben magyár nyelven leszögezte, hogy a román tanácsosok a jogszerin ti román tagók szavazatainak segítségével lehetetlenné tették a kisebbségeknek az állandó választmányban való részvételt. A tanácsülés akkor úgy határozott, hogy lefordítják román nyelvre a nyilatkozatot s érdemben csak azután fogják tárgyalni. A lefordítás megtörtént * a szombati tanácsülésen került sor a nyilatkozat tárgyalására, amely nem kis vihart támasztott a máskülönben csendes városi tanácsülésen. Statica görögkeleti lelkész annak a véleményének adott kifejezést, hogy a nyilatkozat sértő a román tanácsosokra, viszont Oprea volt képviselő azt mondta, hogy a román tanácsosok nem találják magukat hibásaknak s emiatt utasítsák vissza a nyilatkozatot. Mihu tanár magyarázatot kért dr. Meskó Miklóstól, a nyilatkozat beadójától és szerzőjétől s Pl anca a Keleti Újságban megjelent cikket nebézmé- nyezte. Meskó Miklós dr. hivatkozott arra, hogy Maniu Gyula politikája s a gyulafehérvári határozatok, — amelyek a közigazgatásban a megillető, arányos képviseleteit helyezik kilátásba, késztették a magyarság nevében a nyilatkozat megtételére. Amikor a tanácsosok a gyulafehérvári határozatok törvényerejét vonták kétségbe, dr. Meskó előadta, hogy a határozatokat valóban törvénybe iktatták s Ferdinand király szentesítette is, amit szintén felöl vásott. Továbbá idézte Maniu Gyulának a gyulafehérvári 1918 december elsején tartott gyűlésen elmondott s a gyulafehérvári határozatok indokolását tartalmazó beszédét, amely idézet magyarul a következőképpen szól: „Az idegenek kétségeinek eloszlatása végett afölött, hogy tulajdonképpen mit akarunk egyesülésünkkel és nemzeti szabadságunkkal, a román Nemzeti Tanács kijelenti, hogy nem akarja az elnyomás uralmát, nem akarjuk, hogy elnyomottakból elnyomókká váljunk. A szabadságot biztosítani akarjuk mindenkinek s a fejlődését az összes együtt lakó népeknek. A nemzeti nagy tanács fontosnak látja kihangsúlyozni, hogy a régi közmondásban foglaltakat követi: „arait nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak.“ Mi azt akarjuk, hogy Nagy românia ezen földjén uralomra juttassuk minden nemzet szabadságát. Azt akarjuk, hogy minden nemzet fejleszthesse magát nyelvében, imádhassa Istenét saját hitében és hogy követelhesse jogait saját nyelvén. Mi, akik annyi könyet hullattunk, látva nyelvünket kiszorítani iskoláinkból, templomból és igazságszolgáltatásból, nem fogjuk a másokét elvenni. Nem fogunk mások életlehetőségeihez hozzányúlni, nem akarunk mások szabadsága árán élni“ . : . Dr. Meskó Miklós azonban nem olvashatta fel n fenti beszédet egészen végig — jóllehet eredeti román szöveggel olvasta magyar nyelvű feslzólalása után, mert amikor a felolvasásában odaért, ahol minden nemzet szabadságáról és annak biztosításáról volt szó, a román tanácsosok egyrésze olyan lármát csapott, hogy dr. Meskó kénytelen volt az idézést abba hagyni. Perián Péter polgármester pedig azzal az indokkal, hogy ez nem tartozik a tárgyra, kimondta a határozatot, amely szerint „Déva város tanácsának román tagjai nem érzik magukat hibásaknak abban, hogy a kisebbségek képviselete nem foglal helyet az állandó választmányban s amennyiben a nyilatkozat reájuk vonatkozó része sértő, ők azt annyiban visszautasítják.“ Meg kell még említenünk e tanácsüléssel kapcsolatban azt is, hogy a görög katolikusok templomhelyct kértek. A tanács Stanca görögkeleti lelkész ellenzésével szemben a kisebbségi tanácsosok szavazatainak a segítségével tudta csak az ingyen templomhelyet a Fehér Kereszt kávéház hátamögötti téren megszavazni, ami élénken rávilágít a magyar és kisebbségi tanácsosok magatartására. • Hogy e kérdést lezárjuk, még a következőket kell tárgyilagosan megállapítanunk. Déva kisebbségei 48 szá zalékban küldték be a városi tanácsba képviselőiket. Az állandó választmány tulajdonképpen a választott tanácsosok hü tükre lehetne. A magyarság s a kisebbségek kívánsága tehát mindenképpen jogos olyan irányban, hogyha a tanácsban 48 százalékkal vannak képviselve, úgy a tulajdonképpeni városi vezetőségben is ugyanilyen, vagy legalább kevesebb arányban legyenek képviselve. A román tanácsosok ama véleménye, hogy tulajdonképpen nem cselekedtek törvénytelen és jogtalan dolgot, szintén helytálló, mert a törvény csak a (örvényhatósági joggal felruházott városokban rendeli el kategorikusan a kisebbségek képviseletét az állandó választmányban. Törvénytelenséget tehát nem követtek el a román tanácsosok, de hiszen a nyilatkozat sem erről beszélt, csupán jogkijátszást emlegetett, ami mindenképpen a tiltakozás és a hibátlanig ellenére is, ma is fennáll és fenn is fog állani mindaddig, amig meg nem változtatják. Ez az igazság. F&íez’.éé ez osztrák ptentet (Becs, október 2.) Az osztrák nemzeti tanácsot csütörtökön feloszlatták. Miklas köz- társasági elnök késő éjjel irta alá a szövetségi kormány által ajánlott feloszlató dekrétumot, amely egy szóval sem emliti az uj választások megtartásának időpontját. A kormány az alkotmány értelmében a nemzetgyűlés állandó bizottságát csütörtök délutánra hivta össze, hogy az uj választások időpontját kijelölje. Kétségtelen, hogy a választásokat november kilencedikén fogják megtartani. AMERIKA HŰBÉRURA1 Frta: KILIÁN ZOLTÁN (44) Sóhaj tört fel Parragby Pál melléből. Bűn, bánat, vád, valami zavaros szép összevisszaság volt ez a sóhaj, kiáltó panasz fel az égbe. Gitus megfogta Parraghy kezét. — Jöjjön haza... Otthon minden begyógyul... tűnjön el innen észrevétlen... Zoltán szereti magát, ha maga el is akarta pusztítani... Én is kérem, jöjjön! Leveti ezt a szennyet és otthon Parraghy Pál lesz! Csak Parraghy... felelete hátra van még, megnősül, gyermekei lesznek, senkisem fog tudni Cliieagoról semmit ! A vezér mohón hallgatta Dercccjmé lágy, meleg magyar szavát. Megnősülni egy ilyen kedves magyar feleség mellett élni 1 Mily messze van ez már mind és mily közel megint ebben a percben... —- Jöjjön liát 1 Zoltán hálás magának, mert maga hozta ki ide, a maga révén lett supcrpolieeman... Mint embert is, nagyraértékeli magát... A bűnben is van nagyság, ezt mondja mindig... . Parraghy Pál kinyúlt, délcegre — magasra. Mosolygott. Nyugodtan, öntudatosan. A bűnben is van nagyság, — kapta el az asszony szavát. — Az elismerést köszönöm. ‘Mondja meg az urának, hogy a szeretete is jól esik. De mondja meg azt is: hogy a bűnben is van becsület! Egy rendszer élére sodródtam, mellékes most, jó-e, vagy aljas-c ez a rendszer, de engem értékelt és rám hallgatott. Ezt a rendszert nem hagyom cl. Zoltán superpoliceman lett. Mor- ley megmarad supergangsternek. Szerettem magukat, ez azt is jelenti, hogy Captain Zo élete ellen nem fogok toúni... A helyemen azonban állok azért végig. Kezet csókolt a vezér, meghajolt. Gitus érezte, hogy nem szólhat többet. Hosszasan végignézne az. erős, délceg Parraghy Pált és ezt mondta hangosan, tiszta csengéssel: — Isten vele, Parraghy Pál! Sajnálom, hogy elvé» a mi számunkra... XXII. Egyetlentagu ellenalvilág. A gang.ek rohamosan bomladoztak még maradékaikban is. Captain Zo és emberei átestek már a nagy ■küzdelem derekán, a harc eldőlt. Nyoma is alig volt már a régi bosszúnak, mely minden gang-ellenes cselekedetet megtorolt az elkövetőn, ha a világ legeldugottabb helyére menekült is. A gasigst erek elgyávásod- tak és eltűntek ugyanazokon a rejtelmes utakon, melyeken rááradtak a dolgozó polgárok tehetetlen társadalmára. Chicago népe fellélegzett, hosszu-hosszu idő után elő’ször. Mosft már mert hinni a lehetetlennek. Captain Zo-t magasztalta mindenki s bizonyosnak látszott, hogy a legközelebbi választáson Chicago polgármestere, sőt több: Illinois állam kormányzója lesz. Hogy nem amerikai állampolgár még? Aki az államnak ekkora szolgálatot tesz, az igenis állampolgár minden teketória nélkül. Captain Zo amerikai. Nagy amerikai. Az underworld megölője. Captain Zo azonban intem ért rá még belemerülni a vele foglalkozó újságok hasábjaiba. Boldog volt, hogy Denbigh és Osvestry szellemében ekkora eredményt érhetett cl, tudta azonban, bogy Chicago valamennyi gangje még nem halt meg. És ha csak egyetlen egy gang megmarad ügyes vezérrel, meddő volt mindé»; az alvilág újra kiépül és könyörtelenebb lesz mint valaha. A még élő gang-romok kiperzselésc volt most a célja. Minden elszánt és rendületlenül kitartó gang- stert ki akart ártani a kapitány Morley és Lovely körük Anburn-el tisztában volt, Jack csak más kezében veszedelem, önmaga sohasem tudna alvilágot teremteni. Azért) kézre kell keríteni mégis. Vadászat indult meg erre a parancsra Auburn ellen. Rendszeres és kérlelhetetlen üzés. Egy hétig tartott, inig Jack Auburn kezrekerült. Sok rendőr testi épségébe került az elfogása, de a Police Head Quartern: sikerült vinni sértetlenül. Ezen a napon készültek el Auburn emberei a Police Head Quarter aláaknázásával is. Crange őrjöngött, amikor megtudta Jack elfogadásának hírét. Lovleyhez rohant: — Morley elárult bennünket! Jack a Herald Quar- teren van! — Ki fogjuk szabadítani Crange! Crange vad dühvei felelt: — Kiszabadítjuk?! De miért engedtétek odajutni? Te meg Morley összejátszottatok! — Miért játszottunk volna? — Tudom is én! Szabadulni akartatok Jacktől... Vagy Morley féltett tóin... — Sötét az agyad Crange! Vigyázz! — Nem féltett! Jack téged kezdett szeretni 1 Láttam és résen voltam! Lovely tniem szólt többet. Felszedelő'zködött. — Gyerünk! — intett Crangenok. — Hová? — Tenni valamit Jackért. Crange megragadta Lovely kezét. — Az egész Head Quarter alá van aknázva ... Ma készültek cl a munkával... — Tudom. — És ma kell Brixtonnak felrobbantania az egész épületet. — Azt is tudom. Félsz odajönni? — Brixtont értesíteni kell! Captain Zo-val együtt nem pusztulhat el Jack is! — Hol van Brixton? — Nem tudom ... Kerestesd meg Lovely! Titokban dolgoztak Jack rendeletére, hogy te meg Morley meg ne tudjátok. Lovely telefonált és különböző jclzó'gombokat nyomott le. Orange reszketett a tebctetlonségtől. BrUtonmak nem volt semmi nyoma. * . Brixtonnak nem volt semmi nyoma, giert már Brixton is a Palace Head Quartercn volt segítőtársaival. Az underworld hírszolgálata csődöt mondott Egy ellen-underworld juttatta Captain Zo kezére Brixtont, ez szerezte még a Police Head Quarternek Jack Anbrunt is. (Folytatjuk.)
