Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-30 / 241. szám
TAXA POST AZA PIA- TITA IN NUMERAR No. 24256—927. Ch\-Koloz2vá?, 1930 október 30 CeSttiötföÜi ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) L Telefon: 5 08, 6 94. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedé?»l 15 pengő. Megoldás előtt áll a mezőgazdasági adósságok konvertálásának problémái a Manoüescu és Popovíci miniszterek terveit egybeolvasztják — Az alakítandó uj pénzintézethez az állana SCO millióval, a magánbankok egy milliárd 200 millió lejjel, az átmeneti földhitelintézet egy máílíáiddaí, külföldi bankok bárom miliiárddal járulnának hozzá (Bukarest, október 28.) Az Adeverul értesülése szerint a mezőgazdasági adósságok konvertálásának ügye elhatározó stádiumba jutott. Manoilescu tervét a kormány nem találta teljes egészében megfelelőnek és úgy határoztak, hogy a miniszterelnök előtt fekvő számos tervezet közül a legmegfelelőbbnek mutatkozó Popo- vici Mihaly-féle tervvel olvasztják össze. Bizottságot küldöttek kj azzal a megbízatással, hogy a két tervet hozza harmóniába és azok alapján készítse el a törvényjavaslatot a legrövidebb idő alatt, úgyhogy azt a minisztertanács még a jövő héten letárgyalhassa és a parlament mindjárt az ülésszak megnyitása után foglalkozhassak az ország gazdasági életére annyira fontos problémával. Azok az alapelvek, amelyeken a bizottság a törvénytervezetet fel fogja építeni, az illetékes helyről kapott információk szerint, a következők: Az állam nem fogja semmiféle formában átvenni a mezőgazdasági tartozásokat és semmilyen irányban sem fog befolyást gyakorolni arra vonatkozólag, hogy a hitelezők ezeket az adósságokat redukálják. A pénzügyi műveletek lebonyolítására külön Jorga fantasztikus terve A mezőgazdasági krízis megoldására előterjesztett tervezetek közül érdekes és fantasztikus az, amelyet Iorga lapja, a Neamul Românesc közöl. Követeli, hogy az összes politikai szervezetek garantálják a bel- és külföldi tőkének a biztonságot és nagyfokú könnyítéseket arra az esetre, ha a mező- gazdasági hitelekben tevékenykedik ez a tőke. In- dusztrializálni és kommercializálni kell a mezőgaz- ! dasági termelést. Meg kell tiltani a tervezet szerint minden olyan gyártmány behozatalát, amennyiben a belföldön az illető iparcikket gyártják. Be kell szüntetni a luxuscikkek behozatalát. Meg kell változtatni a jelenleg a vámtaxákra felépített büdzsé- rendszert. Újból őszintén fel kell értékelni a nemzeti vagyont. Állami monopóliummá kell tenni a cukrot, vasat, cementet, szeszt, stb. Fel kell monbankot szerveznek, amely saját tőkével fog rendelkezni és amely tőkét zálogleveleknek a külföldön levő kibocsátásával gyarapíthatja, A bank át fogja venni a mezőgazdasági tartozásokat, azonban csak egyénileg, külön-külön az egyes adósoktól és nem egy tömegben. Minden egyes esetten külön fogják megvizsgálni, hogy a szanálás jogos és lehetséges-e és csak igenlő esetben veszi át a bank az adósságokat. Ezenkívül az egyes birtokokra vonatkozólag is meghatározott feltételek lesznek, csak azok az adósok számíthatnak a konverzióra, akiknek birtoka ezeket a feltételeket teljesiti. »A Lupta értesülése szerint az állam 800 millió lejjel fog a bank megalakításához hozzájárulni. A ma- gánpénzintézetek hozzájárulása előreláthatólag egymilliárd 200 millió lej lesz. Ebbe az uj pénzintézetbe fogják beolvasztani az átmeneti földhitelintézetet is 1 milliárd lejes alaptőkével. Külföldi, főleg francia és svájci bankok részéről 3 milliárd lej átvételére vannak Ígéretek a kormány kezében. Az újonnan megalakítandó pénzintézetnek két nagy feladata lesz, az egyik az adósságok konverziójának végrehajtása, a másik, hogy újabb beruházásokra nyújtson lehetőséget a mezőgazdáknak. dani a külföldi iparnak adott megrendeléseket. Szigorú ellenőrzés alá kell venni a hitelintézeteket a kamatok tekintetében. Az állami intézményeket közvetlenül a termelőktől kell az anyagi szolgáltatásokkal ellátni és végül be kell szüntetni, teljesen a legvéksőkig a felesleges kiadásokat. A külföldről csak olyan mértékben kell az egyes államoktól iparcikkeket vásárolni, amilyen mértékben azok petróleumot, fát és gabonát visznek ki az országból. Végül ki kell nyomozni és el kell konfiskálni azokat a vagyonokat, amelyek tisztességtelen utón jöttek létre. Mondani sem kell, hogy a Iorga lapjának tervezete a legnagyobb mértékben fantasztikus és megvalósíthatatlan s legjobb esetben is a vámhábo- ru sorozatát vonná maga után. A szatmári visszhang A szatmári magyar nagygyűlés túloldali visszhangjaként egyelőre még csak a kolozsvári Patria. nak, a román nemzeti párt erdélyi lapjának két cikke áll előttünk. Senki sem gondolt arra, hogy a román sajtó egyhangúlag el fogja fogadni azokat a határozatokat és megállapításokat, amelyek a magyarság egyetemének az impozáns külsőségek között kifejezésre jutott megnyilatkozásai voltak. Mi várjuk a visszhangot, főképpen azért, mert azt .szeretnek, hogy egyszer már felismernék a kisebbségi kérdésnek az állami konszolidálódás számára elvitathatatlan komoly nagy fontosságát. Ami Szatmáron elhangzott, a szavak és a határozatok, mind az a hang, azért tör utat magának, hogy visszhangot keltsen: ráterelje a figyelmet a kisebbségi sorsunkra, amiről mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen s amiről hiába mondanak mást miniszteri kijelentések és román pártlapok újságcikkei, a nyilatkozattételre legilletékesebbek maguk a kisebbségek. Azért szólalt meg ezúttal is őszintén az elkeseredett magyar lélek, minden szónak a politikai megfontoltságával, hogjt lássák meg a román állam illetékesei, értse meg a román közvélemény, menynyire szükség van a belső békesség megteremtésére. Hogy legyen vége annak a cinikus halogatásnak, amely a kisebbségi jogot nem nézi másnak, mint valami apró kis rossznak, amit skatulyában dugdosva lehet tartogatni, könnyen rejtegethető szelencében, amit egyik kormány átcsúszhat a másiknak s amiről lehet néha, főként a külföld számára jóindulatú meséket mondani, de a tartalmát még nem látta senki az életnek a komoly valóságában. A Patria , hivatkozik Bethlen György gróf pártelnöknek egy tavalyi szatmári beszédére. Jól teszi. Mert mi is hivatkozhatunk és emlékeztethetünk rá mindenkit, akit érdekel. Bethlen gróf az egész magyar kisebbség nevében, szintén azért, hogy akiket illet, meghallhassák, nyomatékosan kijelentette: a Maniu-kormányhoz az utolsó reménységüket fűzik a kisebbségek. Ha ez a kormány, amclynak programjában voltak a jogelismerések, el tudott távozni, úgy, hogy a kisebbségi törvénynek, ennek a világ előtt vállalt programbeli kötelezettségének az elmaradásáról még csak egy sajnálkozó kijelentést sem tett, akkor igazán nem lehet tudni, miért várhatott bárki mást a magyarságtól, mint amit Szatmáron megmondott. De elhangzottak olyan kijelentések az eltávozott kormány részéről, amelyek szerint itt a magyarok a legteljesebb kisebbségi boldogságban élnek. A legteljesebb nyomorban élő magyarságnak a legelemibb kötelessége, hogy ez ellen felemelje a szavát. A Patria azt állítja, hogy a magyar sajtó kerüli a polémiát s minden igyekezettel kitér előle. A magyar lapokat, akármelyik újságnak, akármelyik számát végiglapozza az, aki ilyent leír, láthatja, hogy mennyire felel meg a tényeknek ez az állítás. Mert minden magyar lapnak majd minden számában van valami arról, hogy mit Írnak rólunk a román lapok. De komoly, tudományos elvi polémiára alkalmas újságcikk alig akad a kezünkbe, de annál több lát napvilágot olyan, amit nem vesz komolyan az sem, aki irja. Az irredenta-kommunista borzalmak kitalált tökéletlen, hajmeresztő meséi igazán nem polémiára alkalmasak, ezeknek legtöbbje olyan, hogy még a sziguranca ügynököket sem foglalkoztatja, mert nevetségesekké válnának még ők is. És a Patria is, ezúttal is, olyan gyűlölködő hangon ir, hogy palacsinta-hasonlatokkal válaszol a szatmári határozatokra. És ezúttal sem látja meg a magyar népet, amely tényező ezen az erdélyi földön, hanem azt állítja, hogy itt csak nehány gróf nyilatkozott meg. De mindezek ellenére könnyű válaszolni azokra a kérdésekre, amikre feleletet óhajt a Patria. De sorozatot helyez kilátásba további kérdésekről. Ha komoly kérdéseket intéz, a legteljesebb komolysággal válaszolunk. Mindetekre. Ezért megvárjuk a sorozatot, had jöjjön, ha jön. Erre a négy bevezető kérdésre is bőven adhatunk választ akkor. Ezúttal csak annyit: ha ami állítás azokban a kérdésekben van, megfelelne á valóságnak, a szatmári magyar gyűlés hangja nem lett volna éppen ennyire elkeseredett. Ha embe- riesen tud gondolkozni az, aki román közvéleményt igyekszik irányítani, feltehetné önmagának azt a kérdést is: vájjon mi lehet az oka annak a mélységes fájdalomnak, elkeseredésnek, amely eltölti az itt élő kisebbségek lelkét úgy, hogy ki is csordul belőle, mint ahogyan a nép leikéből csordult ki a felkiáltás Szatmáron is.
