Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-29 / 240. szám
imím A huszadik szazad szégyene _Az isteni és emberi jogok megcsúfolásának és a huszadik század szégyenének kell neveznünk azt, hogy mert valaki más nyelvet örökölt szüleitől, mint az állam többségét alkotók, a neki époly szent anyanyelvében, nemzeti sajátosságaiban és kultúrájában való élésben, nemcsak hogy akadályozva legyen, de azért mondhatni büntetésképen, még az élet számos más vonatkozásában is a legkülönfélébb hátrányokat és elnyomást kelljen elszenvednie. _Emellett különösen oktalanság az állam részéről az, hogy ahelyett, hogy a törvénytisztelő, a polgári társadalmi rendnek díszére váló, annak erős támaszát képező magyarság jólétének és megelégedettségének emelésére alkalmas kormányzati eljárást követne, annak elkeseritésével végzetesen fokozza az amngyis mérték nélkül súlyos állami és társadalmi bajainkat és erősiti a fennálló rendet veszélyeztetők táborát. Csak a kölcsönös szeretet menthet meg. _Mindnyájan önkénytelenül is érezzük a mai idők vészterhes súlyát. Ez a jövőben még fokozottabb összetartásm kell hogy kötelezze fajunk minden egyes tagját. Csak ez fogja lehetővé tenni azt, hogy még megmaradt szellemi és anyagi javainkat továbbra is a magunkénak megtarthassuk. _A magam, és az egész pártvezetőség nevében ezúttal is megfogadom, hogy kezünket állandóan a magyarság ütőerén tartva, szívverésének fogunk engedelmeskedni. _ De hogy nemzetünk agymunkáját a legjobb igyekezettel, szerény képességeinkkel elvégezhessük, ahhoz szükségünk van a rendületlen bizalomra. _A demagógiát elutasítjuk magunktól, anyagi hatalommal nem rendelkezünk. A tábor és a vezérkar összetartója csupán a kölcsönös szeretet, bizalom és tisztelet. Ameddig ez közöttünk fenn fog állani, addig bizonyosak lehtünk afelől, hogy nem fogunk szűkölködni Isten gazdag áldásában! Inczédy-Joksman Ödön jelentése a pártmunkáról. Hatalmas taps fogadta a beszédet, amely után Inczédy-Joksman Ödön dr. ügyvezető alelnök, akit mikor szólásra felállott, ünneplő taps fogadott, adta elő nagy jelentését a pártközpont kétéves munkájáról. Az alelnök egész előadását szintén megafon közvetítette le az udvaron népgyülésre összegyűlt tömeghez. A jelentést a Keleti Újság vasárnapi száma ismertette már. 1 — Erdélyben, Csikban és Kalotaszegen újabb követőkre talált a harói példa. Felfegyverzett román tömegek forradalmi erőszakkal elrabolják a magyar lakosságtól azokat a földterületeket, amelyeket az agrár hatóságok kénytelenek voltak számukra meghagyni. És az államhatalom nem tudja vagy nem akarja megfékezni a forradalmi fosztogatókat, akik titokban azzal kérkednek, hogy a román politikai élet exponált tényezőinek védelme alatt állanak. — A magyarság kiszorítása a vezető tisztviselői állásokból, még a színtiszta magyar vidékeken is, a magyar altisztek és munkások tömeges elbocsátása a CFE üzemeiből, a magyar tisztviselők és munkások kiszorítása a naeiona- zilált iparvállalatokból; a magyar nyugdíjasok jogos igényeinek elismerése ele" gördített mesterséges akadályok, az exisztenciális vonatkozású törvények alkotásában és végrehajtásában érvényesülő túlzott nacionalista szellem, a bányatörvény és erdőtörvény oélzatos rendel-? kezései és azoknak végrehajtása mind szorosabbra és szorosabbra, szorítják azt a vasgyürüt, amely népünket az anyagi tönk szélére juttatta. — De semmivel sem megnyugtatóbb kulturális életünknek képe sem. A kultúránk elnyomás alatt. — Magyar iskoláink nyilvánossági jogának elismerése még mindig csak szórványos tünemény. Bihartól a Bánátig nyúló határzóna félmilliót meghaladó magyar lakosságának egyetlen nyilvánossági joggal biró magyar középiskolája sincsen. Erdélyben is folyik az irtó hadjárat a felekezeti népiskolák ellen és egyes renegát magyar tanítók által vezetett nacionalista érzelmükben elvadult revizorok minden iskolai évben újabb és újabb népiskolát Ítélnek halálra. — A kultnrzónákban még mindig ott működnek a fiaink nyelvét nem értő regáti tanítók, az állam még ma is többet áldoz a magyar kultúra elnyomására, mint amennyivel a magyar kultúra ügyét a nyugodt fejlődés medrébe lehetne terelni. Mégis van pénz, — A névelemzós még mindig szedi áldozatait és a Székelyföldön több százéves magyar nemzeti múltra visszatekintő családok gyermekeit kényszerítik a román iskolába. Államsegélyünk még mindig nem több a koldus alamizsnánál akkor, amikor a mi adófilléreinkből is létesített román állami oktatásról az első tíz év után kiderült, hogy óriási arányokkal túl van méretezve. A kisebbségi állami iskolák segélyére nincsen fedezet, amikor egy-egy parádés alkalom kiadásai sokszorosan felülmúlják a kisebbségi iskoláknak egész cv're nyújtott alamizsna segélyét. — A Magyar Párt elnöksége és parlamenti, csoportja belátva a további várakozás céltalanságát, a csíki székely magánjavak, a gyer- gyószentmiklósi legelő erőszakos elfoglalása, a névelemzés és a kulturzóna ügyét a népszövetség elé vitte. Válasz a megtévesztő nyilatkozatokra, —■ A megkezdett utón megállanunk nem szabad, mert nincs mit várnunk annak a kormánynak a megértésétől, amely a magyarság lojális türelméért azzal fizet, hogy a külföldi közvéleményt meg akarja téveszteni, hogy Románia kisebbségi politikája kifogástalan, mert ime; a romániai kiseb- ségek nem fordulnak panaszaikkal a Népszövetséghez. — De nem állunk meg a megkezdett utón azért sem, mert a romániai magyar tömegek már elérkeztek a szenvedésnek és kijózanodásnak eddig a pontjáig, amelyen már csak pozitiv tettek nyugtathatják meg, azonban az ámító ígéretek szétíoszló délibábja már nem állhat többé a döntő elhatározások útjába. — Éppen ezért ebben az ünnepélyes pillanatban, átérezve a magyarság millió sebének íelsajgó fájdalmát, tisztelettel Jkórem a nagygyűlést, hogy a felolvasandó határozati javaslatot elfogadni uaéltóztassék. Hz égig kiáltson a magyar panasz Az elhangzott jelentéshez Abrudbányai Ede dr. kamarai képviselő kért szót, hogy a Magyar Párt politikai állásfoglalására előterjesztést tegyen. Erősen csengő hangon, megrázó mondatokkal kezdette és mondotta a következőket: — A romániai magyarság mai nagygyűlése alkalmából kétmilliónyi otthon maradt magyar lélek szorongó várakozással tekint felénk. És ezt a várakozást nem elégíthetik ki a szokásos beszámolók, mert a romániai magyarság milliói megváltó erejű elhatározásokat várnak tőlünk, amelyek a nyomortól lesújtott, nemzeti érzésünkben megalázott és a csalódásoktól kiábcólozzák. A Nemzetek Szövetségéhez! szenvedések és csalódások mértéke betelt és súlyos sérelmeinkre csak a nemzetek szövetségénél kereshetünk orvoslást. De aztán egy percre mégis megállottánk, mert azt hittük, hogy Románia belpolitikája korszakalkotó változások előtt áll, amikor a Mánia Gyula pártja, a gyulafehérvári határozatok alkotói kerültek uralomra. Lett volna egy történelmi pillanat. — Ha ez a kormány, hatalomralépésének percében, megértette volna Románia népeinek felmagasztosult hangulatát és azt az általános várakozást, amellyel Erdély népei remélték tőle a kiengesztelődés magasztos alkotását: örök időkre naggyá tehette volna a nevét. Azonban csak a történelmi pillanat volt nagy és magasztos, az emberek, akiket a történelem az ország élére állított, a lelkeket kibékítő alkotások helyett a törpe indulatok hálójában vergődtek. — Az alkotó gazdasági munka megindulását hiábavártuk, de ehelyett óriási arányokban felszaporodtak az ország közterhei, amelyeknek igazságtalan és egyenlőtlen elosztása és irgalmatlan behajtása a kisebbségek üldözésének és a kisebbségi vagyonok elkobzásának eszközévé fajult. Forradalmi erőszak alatt. — Még mindig nem nyert befejezést az agrárreform, amely .a magyarság gazdasági konszolidálását akadályozza, amely a Bánátban és a magyar határ mentén a föld népét fosztotta meg az általuk eddig müveit földtől, nyomorba döntvén őket, hogy felettük adómentességet élvező román telepeseket tegyen úrrá. Az elmúlt tiz esztendő politikai küzdelmei megtanítottak reá, hogy Romániában az emberi jogok létezését kétségbe vonják, hogy a gyulafehérvári határozatok, a kisebbségi nemzetközi szerződések és az egymást váltogató kormányok paktumszerződései a mindenkori hatalom szemében csak értéktelen papirrongyok, lelketlen csel- vetések, amelyeknek egyetlen betűje sem Íródott őszinte lélekkel. — A magyar tömegek határtalan elkeseredése egyszer már kirobbant az 1928. évi székelyudvarhelyi nagygyűlés impozáns megnyilatkozásaiban, amikor úgy éreztük,- hogy a MbanyéJi, (fauiSßi'äotdßicfa, Már tóbb, mint 25 év éta a legjobb«« bevált. hgyszem kezelés, biztos siker Azonnal mezszünteti a fájdalmakat és meggyógyítja a gyulladt sebet és vérzó he íyeket. Semmi ártalmas alkatrész. Réggé- és ette egy tuppositorium bevezetendő., Minden gyógyszertárban ég drogériában' kapható. CuKdüdceiö, WfeäÄUtpag ÍSvffsteMi/avr.’lutoa*, Stiada Smârdan 4. ÎL rânduit lelkeket a kétségbeesés szélétől visszarántva, uj hitet és uj reményt tudjanak kölcsönözni nekik. Azt várják az otthon maradt milliók, hogy a mai nagygyűlés üunepélyes megnyilatkozása egy égrekiáltó panasz legyen, amelynek kétségbeejtő fájdalma ha itthon nem talál meghallgatásra, tnlcsapjon az ország határain. — Nem csak szporadikus esetek sérelmeit panaszoljuk fel, mert céltudatos kormányzati rendszerekkel és következetesen valósuló tendenciákkal' állunk szemben, amelyek a magyarság gazdasági kizsákmányolását, anyagi tönkretételét, a magyar nemzeti kultúra elnyomását és a magyar tömegek elnemzetietlenitósét
