Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-27 / 239. szám

XIII. ÉVF. 28#. SZÁM. 13 Erdélyi író — Részlet egy előadásból ~ írta: Nyirő József Ás utolsó tét évtized szellemi téren js nagy átértékelésekre kényszeritette a világot. Talán soka annyi ideát megdönthetetlennek valló hi- teket el nem temetett az emberiség, mint amennyit a modern élet a nagy világkatakiz- ma után megölt. Rendszerek, világnézetek, tár­sadalmi és szellemi áramlatok buktak el, illet­ve adtak helyet másoknak. Történelmi szemlé­letek tisztázódtak és kiderült, hogy amit hosz- szu időn keresztül megingathatatlannak tartot­tunk, a világszakadékban az uj eszmék föltá­madásában nem bírta megállani helyét. A tö- megháboru után a tömeg igazságai és érvénye­sülése lépett előtérbe a hősöknek sírja fölött. Az egyén legalább is a régi romantikus elkép­zelésben, elveszítette azt a súlyát és méltósá­gát, amelyet idáig képviselt. Kis porszemmé vált, amelyet az idők vihara kénye-kedve sze­rint sodorhatott. Azok a gyönyörű belső érté­kek, amelyek az embernek szivében, agyában rejtőznek, az a fenséges mikrokozmosz, amely századokon át alapja és legfőbb tényezője volt az emberi kultúrának, már-már szintén pusztu­lásba hanyatlott. Akik az élet menetét figyel­ték, máris megállapitották, a szubjektivizmus csődjét és úgy szociológiában, mint irodalom­ban és művészetben, sőt politikában is a töme­gek szempontjai kerültek előtérbe. Azok a rend­szerek, amelyek máma különböző cimek alatt az egész világon uralkodnak és Európa hom­lokát döngetik, még ugyan nem találták meg egészséges megjelenési és kiélési formájukat, hiába gyötrik megoldásukon agyukat nemzet­közi konferenciák, tudósok, irók és apostolok. Uj történelmi erők szabadultak fel, amelyekkel minden népnek számot kell vetnie. A nagyvi­lági problémák megszaporodtak és ezeknek hő­sei nem az egykor mindenre képesnek hitt fegy veres hősök, vagy világhatalmakon nyugvó uralkodók, hanem a modern élet kívánalmai­ból született sokszor szürke tudósok, laborató­riumok, esetleg kopott íróasztalok, de minden­esetre a hatalmas horizontú megváltói magas­latokba lendülő zsenik. Mert az uj világot meg­oldani, uj emberiséget boldoggá tenni, meg­nyugtatni és a béke hófehér párnáján elesitti- tani, csak ezek a szellemi és egyben lelki zsenik képesek. Ezen a téren tehát egyforma lehető­sége van minden népnek. És csak az a nép, vagy nemzet élhet tovább, lendülhet uj száza­dok magaslataiba, amelyik a kultúra nagy vi­lágversenyében fel tudta ismerni létének tit­kát, újjászületésének teremtő igazságait és meg is bírta valósítani. Hatalmi tényezőkkel népe­ket egy ideig fent lehet tartani, de belső nagy igazságok, etikai energiák, hitek, meggyőződé­sek és az egész szellemi világot átfogó hatal­mas intellektusok nélkül a lassú elsorvadás szelleme és lelki rabigába görnyedés a sorsa. Az uj tömegerők kíméletlenek, mint maga a háború, amely millió és millió emberre szórta rá a hantot ős országok egykor elégedett ar cára húzta rá a szemfedőt. Attól a pillanattól kezdve, amelyikben az uj világkrizis eredmé­nyeképpen megszületett az addig soha nem is­mert szó „kisebbségnek lenni“ és amikor a régi uj kötelességek elé állítottak milliókat és mil­liókat: ezek a milliók csak úgy maradhatnak fenn, hogyha mind azt az értéket, ami eddigi népi életüknek fenntartó igazságaként kikris­tályosodott, átmentik az uj életkörülmények közé is és számolnak az uj helyzet által diktált kulturális feladatokkal. Ez a körülmény diktált uj sorsot irodalmi téren is, különösen Erdélyben. Az erdélyi iro­dalom ugyanis egyetlen pillanatig sem eshe- tik vissza a külső esztétikai formák, vagy kül­földről importált bármilyen áramlat nagyképü majmolásába. Az erdélyi írónak minden sorá­ban és minden szavában teremtenie kell. Ránk nézve minden izmus végzetes károkat okoz. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kül­földi nagy irodalmak sokszor pazarlásszámba menő uj ut kereséseit kövessük és tisztán kül­ső formák labirintusában tévelyegve, a belső lényeg kárára és az örök értékek veszélyezteté­sével az erdélyi magyarság problémáit témá­ban feláldozva kísérletezzünk. De ugyanakkor nem engedhetjük meg azt sem magunknak, hogy a mamák kétségtelenül irodalomtörténe- tileg fémjelzett régi iskolák és egykor törvény­nek deklarált szabályai áltál az uj idők dik­tálta uj kötelességek lehetőséget és nemzetél­tető jövő látások kárára meggondolatlanul bék­lyóba veressük magunkat. Ránk nézve nem le­het kötelező sem romanticizmus, sem futuriz- mus, naturalizmus, sem a régi nagyok világí­tása, hanem csak egyetlen egy örök szabály azt Írni és azt adni lelkünk igaz meggyőződése szerint, ami ennek a népnek életet, kultúrájá­nak fejlődést jelent és egyben tiszteletre indít­ja a nagy nyugati testvérkulturákat is, a ma­ga tárgyi és szépségi igazságával. A világiro­dalom legújabb fejlődési iránya a legfőbb bi­zonyítók, hogy kis népek, akikről Európa ad­dig keveset tudott, éppen irodalmukkal és mű­vészetükkel az egész világ szeretetét s védel­mét képesek voltak a maguk számára biztosí­tani, mert a szenvedő népek igazságai halha­tatlanok. Ez a meggyőződésem. És ez az első alka­lom, amikor ezt a meggyőződésemet nyilvání­tom és vallom, hogy az erdélyi Írónak köteles­sége saját népe sorsáért és jövőjéért a szenve­dő igazsághoz méltó irodalmi formát is raegta lálni. Sok álmomba került és sok lelki töpren­gésbe, áruig kialakítottam magamban azt az esztétikai hitvallásomat, hogy az uj idők és az uj irodalmak megjelenési formája nem az író egyénisége és tehetsége csak, hanem a rajta át- .szürődő nagy néni igazságok kiáltó szava. Sze­rintem, ... természetesen feltételezve a legki­válóbb kultúrájú és tehetségű irót, az iró ke­zén és betűin át ezek a nagy népi és tömegigaz- súgok keresnek és fognak formát találni. Pél­dává! megvilágítva, mondjuk, az uj regénynél nem az iró kompozicionális képességei és zse­nialitása fog érvényre jutni, hanem annak a témának az élete, amélyet maga elé kitűzött. Az erdélyi iró az az évszázados hegedű, amely­nek fája a régi, nemes, sok vérrel és könnyel áztatott jávorfa, de nem ő, hanem saját népe játszik rajta. És ezeket a húrokat joga van mindenkinek megérintenie. A gyerineksirás­nak éppen olyan szépen kell haugzania rajta, mint a templomi zsoltárnak, vagy a kétségbe­esett lelkek síró kórusának. Örömnek, bánat­nak egyaránt a húrja. Sőt tovább megyek és ki merem jelenteni, hogy nemcsak az ember és az emberiségnek kel! odatárnia a mellét, hanem az eseményeknek kell irniok az uj regényt rajta. Az lehet, hogy kritikailag kifogásokat tesznek ellene, de az igazság fényét ez nem fogja elbo­rítani, maga lesz az élet, maga lesz a sors, a, jó éppen úgy, mint a rossz. Hegyek, völgyek, örö­mek, bánatok, történelmi események cs neve sincs, szegény életsorsok fognak váltakozni benne, talán minden eddig fémjelzett esztétikai elv figyelmen kiviil hagyásával, de ez az Írás Erdély lesz és minden izében magyar. Sem iró, sem irás nem lehet Erdélyben vi­lágnézet, hit és meggyőződésnélküli. Aki pe dig attól fél, hogy az uj idők magyar irodalma rombolni fog, vagy régi értékek megtagadásá­val ki nem forrott, a századok által ki nem pró­bált szellemi, vagy esztétikai kalandok végze­tes út jára téved, azt megnyugtathatom azzal, hogy irodalom és művészet terén nem lehet be­szélni se régi, akármilyen régi értékek megta­gadásáról. Annál kevésbbó az egységes magyar irodalomtörténet feláldozásáról. Balassa Bá­lint virágénekei, vagy a kuruc költészet gyön­gyei Csokonai. Vörösmarty, Arany, Petőfi újabb évszázadok letünte után is olyan örök értékek maradnak, amelyeket még egy nép ha­lálával sem lehetne eltemetni. Csak futópélda- képpeu utalók Madáehra, akit például csak Finom, hamvas arcbőre Jesz minden nőnek, aki állandóan MACK-FÉLE n-BOHX oldatával mosakszlk. Valódi csak piros dobozban, térdelő női alakkal, mert kimérve nem kapható. most kezd kellőképpen méltányolni a világiro­dalom. Egyszerű magyarázata a halhatatlan te­hetség mellett ennek az örök érvényű értékes­ségnek az, hogy amit írtak, az megcáfolhatat­lan marad minden időkben. Egy irodalom el­évülhet az irás módját, nyelvet, külső formát illetőleg, de sohasem belső igazságát tekintve. A magyar irodalomtörténet legfőbb bizonyíté­ka, hogy minden általa feljegyzett halhatatlan munkának igazságain és értékein a magyar népnek igazságai és értékei is voltak. Természe­tes tehát, hogy az erdélyi irodalom legfőbb kö­telessége adott helyzetében sem lehet más, mint hogy minden értéket és szépséget, szelle­mi és lelki gazdagságot, melyet az erdélyi ma­gyarság képvisel, leszűrje és átmentse a jövő számára. Az erdélyi iró nem azért ir, hogy szó­rakoztasson, hanem hogy életet adjon. Itt min­den sort ez a végzetesen nagy cél jelöl meg. Aki népének örök értékeiből bármit is megta­gad, vagy egyetlen lélek hitét, belső energiáját megrontja, az saját népének lesz a gyilkosa. MEGJELENT & TELJES (az uj módosított szakaszokkal kiegészített) kénysseregyezsépi törvény precíz magyar fordítása. Ara 100 lei. — Vidékre portóval a pénz előzetes beküldése mellett 110 iei Megrendelhető Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj Kolozsvár, Strada Memorandului No. 12. — %&AjLjggF1MOWAfifl ä Bgg|ftgglj r kitűnöVűíTdőpótlék? % »NMALACldU-RA ALKAU1AS p» ÜL5Ő-RE NDŰ L£V€GÖ ? ffATŐTlfNTTŐ i âi OZONLf ÉLESZT oazftcti PÉÜZT ra azonnal és állandóan kereshetnek szor­galmas eladók uj bevezetések által. Gyors­ajánlatok német nyelven Otto Spitz Wien, I. Sertés-szállások, takarmányraktárokkal, malom­mal. üb, bérbeadók. Bővebbet: Bíntíer-Zikelf, HIEOIAŞ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom