Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-25 / 237. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERÁK No. 24256—92T. CIo^Kolozsvár, 1930 október 25 ŞzOBîhăt ■ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:'. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP 1 érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. egy hóra 100 léj. * Telefon: 5-08, 6 94. Ara 5,lej. XIII. évfolyam 237-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 53 pengő, félévre 29 pengő, negyedévsí 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Szegény Erdély! Súlyos helyzetbe került a kormány A külföldi ellenőrző szakértőit vétőt ielentettek te a svsezőaazdaságí adósság konvertálásának terve eilen (Bukarest, október 23.) A kormánynak a mezőgazdasági adósságok konvertálásáról kibo- esátott terve s az egymással ellentmondó, majd mesterségesen összesimitott miniszteri nyilat­kozatok, olyan bonyodalmakat idéztek elő, ame­lyek sokkal súlyosabb következményekkel jár­hatnak, mint ahogyan ma előre látni lehetne. A külföldi tőke ellenőrző szakértői vétót mon­dottak. A kormány, ha tényleg megtörtént a külföldi tőke tiltakozása, akkor komoly válasz­út elé került: vagy lemond a már túlságosan beharangozott tervről és helyre kell hoznia mindazokat a bonyodalmakat, amiket a beha­rangozással előidézett, vagy meginog a hely­zete. Tiltakozik a külföldi tőke. A kormány gazdasági bizottsága, amint la­punk más helyén megírtuk, foglalkozott a me­zőgazdasági adósságok kérdésével. A tanácsko­zásokhoz az Adeverul legutóbbi száma hosszú kommentárt fűz. A lap szerint a kormánynak ezzel a problémával szemben tanúsított eddigi habozó magatartása nagy kárára volt az or­szágnak úgy a külföldön, mint a belföldön. A külföldet valósággal alarmirozta és nagy mértékben rontotta az ország hi­A költségvetés súlyos problémája a minisztertanács előtt A kormány tagjai csütörtökön miniszterta­nácsot tartottak. A tanácskozás délelőtt 11 órá­tól délután 3 óráig tartott és azon főként az or­szág pénzügyi és gazdasági helyzetét vizsgál­ták meg. Popovici pénzügyminiszter nagy ex­pozét tartott az uj költségvetés összeállításának vezérelveiről. Ismertette, hogy mekkora az az összeg, amely a kiadások fedezésére feltétlenül szükséges. Előterjesztést tett a bevételek pon­tos felbecsüléséről és a mellőzhetetlen csökken­tésekről. A minisztertanács elhatározta, hogy az egyes szakminisztériumok külön-külön fog­nak tárgyalni a pénzügyminisztériummal költ­ségvetéseik leszállítására vonatkozólag és fel­hívta a szakminisztereket, hogy ezeket a tár­gyalásokat minél előbb eredménnyel folytassák le. A minisztertanács ezután bizottságot kül­dött ki a költségvetési megtakarítások tanul­mányozására. A bizottság tagjai: Mihalache, Popovici, Madgearu és Manoilescu. Feladataik lA,IVVWW\AAAfVWVVWVVWWVVVVWWWVWVWVVVWVVWV>« l/VWWWWWWVW telét, a belföldön pedig elértéktelenl- tette a mezőgazdasággal kapcsolatos adósságokat. A kormánynak jelenleg az a feladata, — han­goztatja a lap — hogy minél sürgősebben hiva­talos nyilatkozatban adjon számot szándékai­ról, arról, hogy mit szándékozik tenni ebben a kérdésben, mivel a további habozás és haloga­tás rendkívüli károkat idézhet elő. Az Adeverul úgy tudja, hogy Rist, a stabi­lizáció volt külföldi szakértője, kijelentette, hogy nem aprobálhatja a mezőgazdasági adós­ságok konvertálásáról eddig megjelent terveze­teket és Aufcoin, a Nemzeti Bank pénzügyi el­lenőrző tanácsadója, a Rist utódja is közölte, hogy beadja lemondását, ha a kormány to* vább is kitart az ipar és kereskedelem­ügyi miniszter tervezete mellett. Madgearu földmivelésiigyi miniszter egyéb­ként bizottságot küldött ki annak megállapítá­sára, hogy mekkora a konvertálásnál számba- vehető adósságok teljes összege. Kormánykö­rökben valószínűnek tartják, hogy ez az összeg jóval kevesebb, mint azok a számok, amelyek eddig ebben az irányban felmerültek. közé tartozik különösen olyan törvényjavaslat elkészítése, amely megakadályozza, hogy egy egyén a jövőben több közhivatalt viseljen. A kormány tagjai ezután a gabona árának csök­kenésével foglalkoztak és tudomásul vették eb­ben az irányban a földmivelésügyi miniszter előterjesztését és javaslatát. Stewart levele a minisztertanácson. A közlekedésügyi minisztériumba csütör­tökön érkezett meg a Stewart cég levele, amely közli, hogy a cég a maga részéről is felbontott­nak tekinti a szerződést. A levelet a földmive­lésügyi minisztérium jogtanácsosának osztot­ták ki, aki már el is készítette jelentését és ja­vaslatát arra vonatkozólag, hogy a kormány hogyan reflektáljon a cég levelére. Az Adeve­rul értesülése szerint a csütörtöki miniszterta­nács már foglalkozott is az üggyel, noha a ki­adott kommüniké erről semmit sem mond. Vaskos, négyszáz oldalas könyvben adta ki Decusară dr. a bukaresti közigazgatási főiskola pro­fesszora Románia legutóbbi tiz esztendejéről sta­tisztikai adatgyűjtésének eredményét. Tudjuk, hogy a statisztikára eddig nálunk vajmi keveset adtak. Hiszen tiz év alatt csak egy félbemaradt népszám­lálásig jutottunk el s az elrendelt uj népszámlálást illetőleg még csak az előkészítő munkálatoknál tar­tanak. Pedig a statisztika a maga rideg számsorai­val többet beszél, mint a politikus urak mértföldes szónoklatai, amelyeket rendszerint politikai néző­pontjaikra alapárnak és úgy csürnek-csavarnak, ahogy nekik éppen tetszik. A lelépett miniszterel­nök Maniu Gyula például bucsunyilatkozatában azt a meglepő kijelentést tette, hogy Románia ki­sebbségeinek jólétben, boldogságban semmi kíván­ni valójuk nem lehet. Mivel pedig köztudomásúlag Romániában- legnagyobb számmal Erdélyben és a Bánságban élnek a kisebbségek, ebből az is követ­kezik, hogy gazdaságilag kanaáni állapotok vannak itt s éppen csak az hiányzik, hogy rónáinkat tejjel és mézzel megtelt folyó-medrek szeljék át. Akármennyire is meg van győződve a volt mi­niszterelnök a kisebbségek és általában Erdély ró­zsás állapotairól, szembe kell szegeznünk kijelenté­seivel azokat a statisztikai adatokat, amelyek most Decusară prof. könyve nyomán nyilvánosságra ju tottak. Ezek a statisztikai képek pedig egyáltalá­ban nem megnyugtatók. Ellenben azt bizonyítják, hogy Romániának Erdély a legelhanyagoltabb én legsúlyosabb helyzetben élő része, sehol olyan mér­tékben nem szedi a nyomorúság áldozatait, mint nálunk és ezek szerint itt a lakosság száma nem­csak, hogy emelkedő tendenciát nem mutat, hanem egyre inkább visszaesik. A születés, halál és házasság tükrében igy fest a mai Erdély: Ami Románia általános statisztiká­ját illeti, a születések száma 1924-ig folyton emel­kedett. Ettől kezdve apadtak a születések és amig 1924-ben még 622.580 újszülöttel szaporodott a lakosság száma, 1927-ben már csak 603.284 újszü­lött látta meg a napvilágot. Már ez a néhány szám Ízelítő az egyre jobban ránknehezedő gazdasági válságból. Ha azonban külön vesszük az ország egyes részeit, kiderül, hogy a szomorú statisztiká­ban Erdélyé a vezető szerep. Ezer lakosonként 38.8 születés esik az ókirályságra, 32.6 Bukovinára, 31.8 Besszarábiára és 28.7 Erdélyre és Bánságra. íme tehát a születési arányszám a Regát és Erdély kö­zött olyan éles kontrasztot mutat, ami súlyos aggo­dalmakat támaszthat mindenkiben, de ugyanakkor annak a dokumentuma, hogy az agyonprotezsált Regát gazdasági jóléte _ mert hiszen a születések száma kétségkívül szoros összefüggésben van a gazdasági viszonyokkal _szembeszökően más, mint Erdélyé. Az utolsó tiz esztendő házassági statisztikájá­ban is Erdély marad leghátul. Itt is azt mondják a számok, hogy a nyomorúság elriasztja a házasságtól az embereket. A kép itt körülbelül ugyanaz, mint a születéseknél. Az utóbbi tiz - esztendő középarányo­sa az ókiráyságban 21, Bukovinában, Erdélyben és Bánátban 19. A halálozási statisztika Erdélyre nézve kedve­zőbb. Ami viszont azt mutatja, hogy Erdély és Bánság tiz esztendő kiuzsorázó politikája után is jelentősen magasabb fokon áll a regátnál, ami az egészségügyi kultúrát illeti. Az erdélyi nép szegény, de a tisztaságra nagy gondot fordít, inkább igénybe veszi az orvosi szolgálatot, áldoz is érte és ennek következtében a halálozási statisztikája jobb is, mint az Ókirályságnak. Ezer lakosra a Regátban és Besszarábiában 25 haláleset esett a falvakon, 19 a városokban. Erdélyben, Bánátban és Bukovinában viszont ezer lakosonként 23-an haltak meg faluhe­lyen, 17-en a városokban. Ez a legutóbbi tiz évnek a statisztikai k! főbb vonásokban. Vájjon, hogy fog alakulni a sta­tisztika kaleidoszkópja újabb tiz év utáni Hiszen az úgynevezett „erdélyi“ kormány alatt is maradt minden a régiben, Erdély továbbra is szabad va­dászterülete volt a nálunk fokozottabb lendülettel nekieresztett adóprésnek, az erdélyiek mellőzése, természetesen elsősorban a kisebbségeké, folyt to­vább éppen úgy, mint tiz esztendőn keresztül. A mi sorsunk a gyarmatok szegény mostoha sorsra ítélt népének a sorsa. Az egész országrész könnyek és sóhajok világa. Várjuk a jobb időket, de már csüg­gedten azt kell mondanunk, fel kell hagynunk min­den reménnyel. És a román professzor könyve is csak arról győz meg, hogy minél tovább jutunk, an­nál bizonyosabbá válik Erdély kitaszítottsága. Szegény Erdély!

Next

/
Oldalképek
Tartalom