Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-03 / 218. szám
Tin. irr. its. szm. K&jersmtrt» Anglia uf Imperializmusa: racionalizálni kell a brill világbirodalmai Kezdetét vette a birodalmi konferencia, amelyen Írország és Délafrika bejelentik, hogy kilépnek a politikai értelemben vett angol világbirodalomból (London, október 1.) Az angol birodalmi konferencia ma ünnepélyes keretek között megnyilt. A konferencián résztvesznek a dominionok és pedig Ausztrália, Délafrika, Írország, Kanada, Ujfundland cs Uj- zéland delegátusai. Amint tegnapi számunkban jelentettük, e konferencia, tekintetbe véve. a világ katasztrofális gazdasági helyzetét, igen nagyjelentőségű lesz minden tekintetben. A konferencia fő feladata a négy év előtt meghozott politikai együttműködésnek szilárdabb gazdasági köteléket biztosítani. A régi imperializmus helyébe, amely uj területek meghódítását (űzte ki célul, most egy modernebb értelemben vett imperializmus kerül, amely fő célul a megszerzett területeknek megtartását tűzi ki. Anglia eddig extenziv politikát folytatott, ezúttal intenzív gazdasági politikát kell választania. Elsősorban a dominionoknak és gyarmatoknak hitelnyújtást kell biztosítania, szabályozni kell a vám és a kedvezményes vám kérdésén kívül a kivándorlásnak és az élelmiszer gondoskodásnak kérdését. A Briaml-memorandunniak kedvezőtlen feltétele Anglia részéről bizonysága annak, hogy Anglia az államblokk-képződést a maga Számára akarja fenntartani és az angol politikának irányelvére rámutat n Boaverbrooek-féle kereszteshadjárat is, amely nyilvánvalóan az európai kontinens ellen lordul. Angliának feltétlenül racionalizálni kell hazai iparát, valamint világbirodalmi iparát is, annál is inkább, mert a racionalizálás elé nagy akadályokat gördítenek a mezopotámiai, egyiptomi, kinai ellenállások és más téren is megmutatkozó külpolitikai nehézségek. A birodalmi konferencián bizonyára foglalkozni fognak a kiélesedett egyiptomi kérdéssel is. Amint ismeretes, India azt az utat akarja megtenni — legalább is a mérsékeltebb megmozdulásokat tekintve, — amit Kanada, Délafrika, Ausztrália, Ujzeland, Írország megtettek és amely 1926-ban ezekuek a dominionoknak csaknem maradéknélküli önállóságához vezetett. A Simon-bizottság jelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy Anglia hajlandó engedményeket tenni Indiának, de kizártnak tetszik, hogy a most összeült birodalmi konferencia egy lépéssel is tovább menjen a dominion képzések tekintetében. Ami a kinai helyzetet illeti, Anglia folytonosan hátrálni volt kénytelen, koncesz- szióival és mindinkább veszedelem fenyegeti az eddigi fölényes angol exterritorialitás kérdését. A konferencia foglalkozni fog az egyiptomi bonyodalmakkal. Nyilvánvaló, hogy a konferencia is azt az álláspontot foglalja cl, amit a Foreign Office, tudniillik Sudan hovatartozása tekintetében Anglia nem tűr engedményeket. Ellenben sok szó fog esni az újonnan kialakuló dominionról: német kelet Afrikáról és a Népszövetségnek tiltakozása nem fogja megaka( Varsó, október 1.) Keletgaliciában az ukrán terroristák tovább folytatják gyújtogatásaikat és gyilkosságaikat. Kedden 24 épületet gyújtottak fel. Ezek az épületek mind lengyel légionáriusok tulajdonában vol(Máramarossziget, október 1.) A törvényszék újból foglalkozott a borsai tárgAmlásnak más városba való áthelyezése iránt benyújtott előterjesztésekkel. Amint a Keleti Újság megírta, az ügyészség a csendőrségtől kapott információ alapján tette az előterjesztést arra való tekintettel, hogy a máramarosi és bukovinai községekben nagy agitáció folyik és a népet tödályozni Angliát, hogy ezt a dominiont kiépitse. Természetesen a konferencia tárgysorozatára kerül, ha nem is hivatalosan, de más kérdéskomplexummal kapcsolatosan a palesztinai mandátum ügye is, amely tudvalevőleg az arab felkelések óta sok gondot okoz anglia külpolitikusainak. Az angol birodalmi konferencia ünnepélyes megnyitóján MacDonald miniszterelnök fog beszédet mondani. Nagy érdeklődéssel várják Délafrika és Írország delegátusainak fölszólalását, akik azt fogják államaik részére ünnepélyesen követelni, hogy az angol világbirodalomból kiléphessenek és Nagybritania nyilatkozatban ismerje el teljes függetlenségüket. E két állam elhatározása, amellyel nyilvánvalóan csökkenteni akarja az angol világbirodalom politikai egységét, már rég óta forr és élesen szembetalálja magát a konzervatív angol politikával. Természetesen e két ország bizonyos gazdasági, politikai kapcsolatokat fenn akar tartani a jövőben is az anyaországgal, de egyelőre azt követeli, hogy közjogi tekintetben teljes szuverenitással ruháztassék föl és ennek jeleképpen külön diplomáciai képviselőket tarthasson az angol udvarban. tak. A légionáriusokat Pilsudszki telepitette Keletgaliciába. A katonai járőrök üldözőbe vették a terroristákat és közülök egyet agyonlőttek. Nagyon sok letartóztatás történt. megesen akarják felvonultatni a borsai monstre-pör tárgyalására. Néhány zsidó vádlott szintén ezt kérte. A törvényszék először elutasította az előterjesztést, de az újabb határozat szerint az iratokat döntés végett a Tábla utján a semmitőszékhez terjesztik fel. Erre való tekintettel a tárgyalást bizonytalan időre elhalasztották. Az ukrán terroristák egy napon huszonnégy épületet gyújtottak fel Keletgaliciában Bizonytalan időre elhalasztották a borsai monstre-pör tárgyalását AMERIKA HÜBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN *43) Lovely nőesapata is apadt. Captain Zo nem volt amerikai, nem élt benne az elvetemült, nőkre is kiterjedő nőtisztelet, ez az Amerika hőskorából maradt furcsa hagyomány. Captain Zo egyformán végzett a gang- sterekkel, akár férfiak voltak, akár nők. Katonái a szépséget és a fiatalságot nem látták meg, mikor az életért könyörgött. De hát honnan volt ennek az idegen kapitánynak ekkora ereje az emberei fölött? Hogyan szerezte hatalmi szavának ezt a feltétlen engedelmességet? Captain Zo nem csinált egyebet, csak az underworld kitűnő módszereit alkalmazta. Busmesst csinált a tisztesség szolgálatából. Még abban a Cadillaeban, amelyben Lady Grysil lövöldözött rá, megtanulta, hogy ez Chicago, itt az élet értelme: a pénz; az élet értéke: semmi. Ezt a tanulságot nem felejtette el akkor sem, amikor az élet örök érhetetlensége a chief székébe sodorta. Az underworld-nak járó mentességi adót ő szedte be és embereinek adta. — A bandita világ azért fejlődhetett ki, mert a védekezésre nem gyűlt be elég adó a város pénztárába. Azt a supertaxe-t, amit az underworldnak kellett a mentessségert fizetni, én szedem be. Nektek' mindegy, mert a pénz igy is, úgy is kimernie; nekem nem mindegy a tisztességes bünelháritási szolgálatnak sem mindegy, mert a nagyobb kockázatért nagyobb jövedelmet kap. Nekünk jobb az üzlet, közben a gangsterek elfogynak, az underworld megszűnik. Aztán majd megszűnik a supertax is, lm nem lesz ez a nagy munkánk. Nem tiszta nyereség ez Chicago polgárainak? Ezt hirdette ki Captain Zo és az emberek azt mondták rá: — Yes! Tiszta dolog. — Yes, — mondták a rendőrök és katonák is. — Több pénzt akarunk és azt itt megkapjuk! — Yes! — ezt kiáltotta Lovely. — Száguldjumk a dolgok tetején! .Vaduljunk bele, csak egy élet yan és ebben az egyben ne legyen előttünk korlát, amig bírjuk a rohanást! — Mit akar, Lovely? — kérdezte Captain Zo, amikor híreket vett az underworld királynőjének uj bűntetteiről. — Elfogatni magát?... Azt hiszi, hogy nem a többiek sorsára jut, ha a kezembe kerül? Birkózik még velem, vagy viszi a „már úgyis mindegy“? Nem hitt Lovely semmit ezekből. Neki ez volt az élet, ahogy Anburnnek, Orangenek, meg a többi lelkes alviláginak. Szeretett, ölt, pénzt szórt és pénzt szerzett, amikor akart; nem bánt meg semmit és nem félt semmitől. A bűn emberi testet öltött megjelenülése volt ez a leány; a bűn aljasságával, olykor nagylelkűségével és emberszcretetével, olykor fertelmességével és ember- pusztításával. Szeszély és szépség, c^ztelenség és melegség, aranyos kedv és halálosztogatás... — Mit lehet tenni az emberi társadalomban az ilyen élettel? * Orange figyelő szeme meglátta Auburn megváltozását. Várt. Lovclyt szerette a néger leány, bizonyosra vette, hogy nem fog törődni Jackkel. Ám, lia nem is vet ügyet rá Lovely, Jack még sem engem szeret egyedül, gondolta Orange, ebből pedig veszedelme lesz... Anburn nem gondolt erre. Lovely sem járt a fejében, Newyorkból kért embereket, elszánt és már csak egyetlen utat ismerő népet. Ezeknek a felhasználása kötötte le. Jöttek a newyorkiak elég szaporán. A komoly veszedelem láttára azonban sokan visszafordultak közülük, jobb az olyan vidék a gangsterre, ahol törvényes Ítélkezés van, ahol még nem veszett ki az alvilág embereivel szemben a humanitás, mint itt Chicagóban. Jack keserűen mézte ezt: — Zo-nak lenne igaza, hogy agyaglábu csak az egész underworld, fel kell lökni és vége? Ilyen könnyen menne a halálunk? Morley, akinek Anburn e keserű kérdéseket feladta, nem győzte meg Jacket az ellenkezőről: — Minden agyaglábakon áll a világon... Mindent fel lehet lökni és akkor vége... A lökés erejétől függ pusztán az egész... A lökés erejétől... Te életre-halálra gangster vagy, de nem mindenki az körülötted. Csodálkozol? Az emberek gyávák... Megalkuvók, ez az igazi megjelölés. Amig jobb üzlet idetartozni, idehuznak. Ha jobb üzlet elpártolni, elmennek, mert az most kevesebb veszedelemmel jár. — Egyetlen segítség volna még itt; végezni Zo-val! Morley nem felelt erre, sem szóval, sem taglejtéssel. Elnézett Anburn felett és olyanokat gondolt, amiket Jack Anburn meg nem érthetett volna soha. Még sokáig beszélt Anburn, képtelen terveket adott elő az underworld régi uralmának helyreállitására, gyermekeseket és vakmerőket. Honnan érezhette meg volna, hogy most irtózatos fájdalmak árán harcol az előtte ülő emberben két szembenálló valóság, mely eddig megfért háborítatlanul egymással: Horace Hinton Morley és Parraghy Pál. Parraghy Pál Captain Zo-val szeretett volna lenni nagyon-nagyon: Horace-Hinton Morley ellen. Különös, de Parraghy Pál örülne is mert már néha, hogy Derécey Zoltánt idehozta Amerika bübérurai ellen. Pedig Morley nem ezt akarta. Meg tudná ezt érteni más fia a világnak?! Anburn bosszúsan hagyta ott Morleyt. Elhatározta, lipgy többet nem is szól neki semmiről, inkább Lovely- vel tárgyalja meg terveit... És Orange-dzsel... Orange- dzsel különben nem is, minek?... Orange úgyis csak azt akarja, amit az ő Jaekje... És Orange nem olyan okos, hogy mindent megértsen.. Morleyhez egy hölgy kért bebocsátást. ■ Azonnal megismerte a vezér: —- Nem félt idejönni? — kiáltott fel a láttára — Hozzám ? ! — Nem féltem. Az uram küldött; nem Captain Zo, hanem Derécey Zoltán, Parraghy Pálhoz. Leülhetek? — Tessék. — Köszönöm. Ismétlem, Parraghy Pál úrhoz jöttem, a régi Parraghyhoz... aki Szatmárban... — Parraghy Pál fogadja. — Látja, ez szép. Ezt vártuk magától. Az uram is, én is. Mert maga mégis, akárhogy is... ...Az, ami maguk; magyar... — Magyar... — könnyezett Gitus. — Ami tehetséges és szomorúan szép fajtánknak egy elvadult hajtása... Parraghy Pál megcsókolta Gitus kezét. Ur volt ismét e pillanatban, aminek indult valaha... (Folytatjuk.)
