Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-19 / 232. szám
ms&nm&afa XIII. »7*. 232. SZÁM, Megismétlődött a borzalmas Kodelka- gyilkosság Leitmeritzben A cseh ex-fírmester felesége segítségével csalta lakására a disznó» kereskedőt, akit bestiális kegy ellenség rf el meggyiikolt és holttestét feldarabolta — A szép „moravka“ férje iránti vak szerelemből, halálos fenyegetésekre kővette el a bűnt (Leitmeritz, október 17). A leitmeritzi bestiális gyilkosság ügyében folyó nyomozás egyre borzalmasabb részleteket dérit napvilágra. Varilek Ferenc volt őrmester, a helyőrségi parancsnokság szerződéses segédirnoka, aki felesége segítségével meggyilkolta és földarabolta Krejsa József disznókereskedőt, a pénz és a „társadalmi pozíció“ mániákusának rajzolódik ki a nyomozás és a vizsgálat jegyzőkönyveiből. Hatszázötven korona havi fizetése volt s ifjú feleségével sötét, alacsony, keskeny lyukban lakott havi százötven koronáért: de tisztviselőembernek tekintette magát, „reprezentálni“ akart, könnyű szívvel csinált adósságai hínárjából kiszabadulni, lakályos házban élni és jobban élni, viszont nem engedhette meg feleségének, hogy másoknak dolgozzék, mert ezt összeegyeztethetetlennek tartotta a „kari becsülettel. Az asszonyt jóravaló nőnek ismerték, aki vak, odaadó szerelemmel viseltetett férje iránt s ebben a semmitől vissza nem riadó szerelemben, valamint a férj halálos fenyegetéseiben rejlik magyarázata annak, hogy a fiatal, szép teremtés miképen lehetett segítségére bestiális férjének a főbenjáró bűn elkövetésében Az asszony, mint „csalétek“. Varilek Ferencben még házassága első heteiben ötlött föl a borzalmas gondolat, hogy felesége föltűnő szépségét fogja a maga javára gyümölesöztetni. Ahhoz túlságosan szerette, hogysem másoknak kiszolgáltassa, ezért úgy döntött, hogy csak csaléteknek fogja fölhasználni. Éppen egy hónapja volt pénteken annak, hogy asszonyával a vásározó disznókereskedők mellett hala,dt el, akik meg-megfordultak a szép asszony után. Varilek irigyen tekintett rájuk vissza, mert elképzelésében a disznókereskedő a gazdag embert jelentette. És fölmerültek agyában az állati terv első körvonalai. Lassan megérett benne minden részletében a gondolat s egy nap közölte feleségével. Az asszony összeborzadt. De szerette férjét és megszokta, hogy minden parancsát teljesítse. A következő pénteken — ismét az állatvásár napján — a házaspár megint csak kiment a piacra. Az asszony magában, a férj messzebbre tőle. Az volt a terv, hogy az asszony megismerkedik valamelyik kereskedővel s a férj csak azért jött, hogy ellenőrizze a még mindig ingadozó feleségét. Minden az előzetes megbeszélés alapján ment végbe. Az ass'zony odalépett a kupecekhez ş reájuk mosolygott. Majd rájuknevetett. Megszólították, szó szót követett, az asszony beszéd közben mintegy odavetve „kifecsegte“, hogy férje vasúti ellenőr, ritkán tartózkodik otthon, egész éjszakákat távol tölt el a háztól. Majd meghívta a szép asszony felé egyre nagyobb érdeklődéssel tekintő kereskedőket a lakására azzal, hogy párolgó tea melltt jól el fognak szórakozni. De valami lehetett a hangjában, a mozdulatában ennek az asszonynak, aki a közelben fülelve ólálkodó férj szemeláttára, magáraerő- szakolt csábos mosollyal, hitvány szavakkal kínálta magát, valami lehetett benne, valami elidegenítő, sötét és titkos színezet, ami meghökkentette a férfiakat, mert csak egyetlenegy akadt közöttük, aki találkát beszélt vele a következő péntek estére. Ez Ullmann volt, a megölt Krejsa barátja. Az asszony, aki a vásározókkal németül beszélt, csak annyit mondott, hogy nevét nem árulja el, nevezzék őt csak „moravká“-nak a morva kiejtése után. A szép „moravka“ visszariad a bűntől. A következő pénteken Varile.k már készült a bűntettre. Az asszonynak haza kellett volna csalogatnia Ullmant, hogy a férj otthon végezhessen vele. Varilekné azonban a döntő pillanatban megingott. Elment a megbeszélt randevúra, de a kiszemelt áldozatnak azt mondotta, hogy ma nem jöhet el hozzá, mert férje váratlanul hazaérkezett s az éjszakát is otthon tölti. Majd’ hazament s közölte férjével, aki már várta az áldozatot, hogy a kereskedő nem jött el, nem találkozhatott vele. Az asszony már azt hitte, hogy fölszabadult a lidércnyomás alól. De férje egyre csak pokoli tervét hánytorgatta agyában s a következő pénteken újra kiküldte az asszonyt a vasárra. A férfi bútort és ruhát akart venni s más lakásba költözni, ezért egyre csak azt hajtogatta: „Ha nem hozol haza valakit, agyonlőlek és magammal is végzek! Pénznek kell a házhoz állani!“ Az asszony lehajtotta a fejét, ment és kiállt a vásárra. Látogatásai, állandó kinálkozásai már föltűntek a kereskedőknek, akik sokszor emlegették, hol tréfásan, hol gyanakodva a szép „moravká“-t s ez a körülmény később a gyilkos házaspár vesztét okozta, mert Krejsa eltűnésekor mindnyájan tudták, hogy a szép asszonynyal volt randevúja s ösztönük azt súgta, hogy az eltüntet nála kell keresni. Háromszor ment ki az asszony a piacra s háromszor tért vissza egyedül. A gyilkosság. De férje fenyegetései egyre sötétebbek lettek. Negyedízben férje megint vele ment s messziről nézte, amint az asszony Krejsa Józseffel szóba elegyedik. Az aszony belül reszketett, de egyre fehéredő ajakkal csábosán mosolygottKrejsfcra s meghívta estére magához, Aztán hazament s estére a megbeszélt helyen, a Rumburg városához címzett fogadó előtt, amelyben Krejsa az öccsével és Ullmann névül barátjával volt megszállva, találkozott vele, Aztán hazamentek s este hét órakor megtörténi a gyilkosság. Este hét órától pontosan éjfélig tartott, amig Varilek Ferenc föl tadta darabolni a hullát s részeit elsüllyeszteni az Elbában. Az asszony a gyilkosság elkövetése pillanatán ban kiszaladt a szobából s csak később térti vissza oda, abban a hiszemben, hogy minden- nek vége van, de Krejsa még élt és védekezett, Varilek újból le akart sújtani, de az asszony kikapta kezéből a baltát, mire férje rávetette magát áldozatára és puszta kézzel megfojtotta. A holttest földarabolásánál és elszállításánál! is segítségére kellett lennie férjének. A nyomozás folyományai már ismeretesek. Ullmann kereskedő segítségével kinyomozták az asszonyt és házát s a bizonyítékok alapján letartóztatták a házaspárt. Mindketten sokáig tagadásban voltak. Az asszony tört meg elsőn nek. Egyszerre csak fölkiáltott: „Mindent elmondok, de ne csukjanak be hosszú időre, inn kább azonnal lőj jenek agyon!“ De aztán megint csak megakadt s annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy férje agyonüti, ha vallani fog. Megnyugtatták, mire fölszakadt benne a vallomás zsilipje s részleten sen elmondta a gyilkosság előkészületeit, at bűntényt, a hullarészek és az áruló nyomok ein tüntetését, mindent a legapróbb részletekig. Aztán a váltig tagadó Varilekat vették elő. k% asszony megismételte vallomását s erre Varin leknek is megeredt a szava. Mikor a férfi vallon mása véget ért, az asszony fölkiáltott: „Látod, mit tettél velem! Én húsz évet kapok s te kötelet!“ Vad, keserves zokogásban tört ki s újból odaszólt férjének: — Milyen szerencsétlenek vagyunk most, az emberek ujjal fognak ránk mutogatni! Fiatal vagyok, most becsuknak húsz évre s mikor kikerülök, mihez kezdek majd? A férfi nem válaszolt. Varilekné férje utasítására kétszer is hirdetést adott föl a lapokban, amelyben gazdag kérőt keresett. Varilek igy akarta lépre csalni áldozatát. Mindennemű felofinyovndal, szeli munkákat ;gg? Folyóiratokat Heti lapokat Napi lapokat írodalmimü veket Regényeket Útleírásokat Értekezéseket Zárszámadásokat Üzleti könyveket Levélpapírokat Borítékokat Cégkártyákat lVév| egyeket Táblázatokat Brosúrákat Színes plakátokat Röpcédulákat Báli meghívókat JUTÁNYOS ÁRON, SZÉP ÉS PONTOS KIVITELBEN VÁLLAL A LAPKIADÓ NYOMDAI MÜINTÉZET R.-T KOLOZSVÁR. EGYETEM U. 3,
