Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-19 / 232. szám

3 Xm. ÉVE. 232. SZÁM. M iw A király elé kell vinni a városházi Botrányok ügyét Tüntetőket vonultattak fel, hogy erőszakkal akadályozzák meg a helyettes polgármesterek beiktatását - A beiktatás nem történt meg, mert a polgármester nem foganatosított (Kolozsvár, október 17.) A kolozsvári városhá­zán pénteken délelőtt ismét botrány volt készülő­ben. A botrány szépen ki is bontakozott és izgal­massá már csali azért nem fejlődött, mert a város­házi komédia kezd megszokottá válni. A szomorú a dologban az, hogy mindez a polgárság, a lakosság bőrén játszódik le. Amellett, hogy a polgárság vá­lasztott képviseletének a városházi működését igye­keznek megakadályozni, másfelől a közigazgatási törvény érvényességét forgatják ki a sarkaiból. ’Annak a megítélése, hogy egy törvényesített köz- igazgatási rendszernek ilyen herce-hnrcája mennyi­ben használ az állami presztízsnek a polgárság előtt, tartozik mindenkire, aki az állami tekintély sértet­lenségéért felelős. Nincsen beiktatás. A városházán az történt, hogy a már másod­szor is megválasztott és belügyminiszterileg megerő­sített helyettes polgármesterek beiktatásának a megakadályozására fÉlvonult a liberális _cuzista_Averescu­párti blokk azzal a gárdájával, amellyel megszokta tölteni a közgyűlési termet a tanács ülésein. És a beiktatás nem történt meg, mert a polgármester is megtagadta az álláspontját, a be­iktatást. A blokk tagjaival együtt kereste fel a re­víziós bizottság elnökét és a tartományi igazgatót, akiktől azzal tért vissza, hogy a kolozsvári királylátogatás lezajlása titánig ne történjék semmi és tartsák a kérdést addig függőben. A király ele! Ennek az álláspontnak minden valószinüség szerint az az indoka, hogy a királytváró Kolozsvá­ron a teljes békesség képét akarják felmutatni. Azt, hogy az uralkodó előtt úgy tűnjön fel, mintha itt mindenütt a legteljesebb békesség ás jóakarat ural­kodna. A valóságot azonban nehéz ilyen halogatás­sal leplezni. Ami itt folyik, az több a rendellenesség­nél. Ez már olyan állapot, amit nein leplezni kell az uralkodó előtt, hanem a tudomására hozni, azzal az alattvalói kérő szóval, hogy ítéljen. Ko­lozsvár városházán a polgárság választott tanácsa nem tud egy rendes lefolyású közgyűlést tartani, mert felvonultatott elemek megzavarják. A megvá­lasztott városi vezetőség nem foglalhatja el a he­lyét, mert nem engedik őket oda. Hova jutottunk és hova fog ez fejlődni ezen az utón? S mik történ­hetnek az eldugott kis falvakban, ha Erdély fővá­rosában, ahol uj királyi palota építésének tervével foglalkoznak, ilyen állapotok dúlnak a törvény tág hézagai között? S nem kell elfeledni, hogy a kolozs­vári lakosság király iránti hódolatának a kifejezé­sét is botrány akadályozta meg a kolozsvári város­házán. Az uralkodó az ország gondjaiba belemerül- ten éli a maga munkás életét. A kolozsvári állapo­tokat igenis az uralkodó szine elé kell tárni. Minden eszközt. Amint ismeretes, a központi közigazgatási bí­róság Ítélete alapján négy helyettes polgármesterre van igénye Kolozsvárnak s a városi tanács az Ítélet alapján a helyettes polgármestereket meg is válasz­totta. A választást a belügyminiszter megerősítette s a megválasztottak Írásbeli felszólitást toptak a polgármester­től, hogy állásaikat foglalják el. Az esküt letették s mikor megjelentek az Írásbeli felszólításra, hogy állásaikat elfoglalják, akkorra a polgármester azzal fogadta, hogy nem iktatja be őket hivatalaikba, mert közben másképpen infor­málták őt. A blokk ugyanis közbelépett, hogy ők megfellebbezték a választást és minden eszközt felhasználnak, még a közel­harcot is, a helyettes polgármesterek mű­ködésének a megakadályozására, amint azt a tanácsülésen is bejelentették a Létrejött egv megállapodás. Közben a polgármester egyezkedési tárgyaláso­kat kezdett, amelyek azonban csak tárgyalások vol­tak, minden eredmény nélkül. Azóta a helyettes pol­gármesterek majdnem naponként megjelentek a vá­rosházán. Az egyik nap azzal fogadták őket, hogy a nemzeti párt vezetői nincsenek itthon, másnap a polgármestert nem találták itthon. Szerdán megje­lent, a városházán S'ocol Aurél dr. a nemzeti párt elnöke, János Gáspár dr.-ral és Mihali Tivadar pol­gármestertől határozott választ kértek. A tárgya­lás azzal végződött, hogy másnap délelőtt 10 órakor a polgármester be fogja iktatni hivatalaikba a he­lyettes polgármestereket. Ezután a megállapodás után Socol Aurél dr. nyugodtan elutazott Buka­restbe. Hozzák a tüntetőket. Másnap ünnep volt, a király születése napja s igv pénteken délelőttre maradt volna a beiktatás., A helyettes polgármesterek még meg sem érkeztek, a városházán a polgármesterhez bevonultak a tanács­nak blokkista tagjai, Bornemisa Sebestiannal, Pop Valerral az élükön. A városháza elé pedig odaállították az ö ismert táborukat, részben botokkal felfegyverzetten s amíg a polgár- mesterrel a taktikát beszélték meg, az alatt lenn az uceán Candrea és Sión vezetők tartották szóval a felvonultatottakat. A helyettes polgármesterek közül János Gáspár dr. érkezett meg elsőnek a városházára, akit Mihali polgármester azzal fogadott, hogy Moldovan tarto­mányi igazgatóhoz megy, valamint Petrovan helyi bizottsági elnökhöz. A blokk tagjaival el is vonult. Hogy mit terjesztettek elő a tartományi igazgató­nak, mit nem, azt nem tudjuk. Visszatért a polgár- mester azzal, hogy a királylátogatás lezajlása előtt nem foglalkozik a beiktatás kérdésével. A zűrzavar az ur. Ami itt történik, élénk példája annak, högy mit lehet csinálni a közigazgatási törvénnyel, ha akadnak olyanok, akik az apró fogantyúkba bele­kapaszkodva, ki akarják forgatni. Felvonultatnak egy csoportot, hogy a polgármester befolyásolása eredményesebb legyen, vagy hogy legyen mire a polgármester, mint zavarra hivatkozzék. Ma a kolozsvári városházán a zűrzavar az ur s közben a város az ideiglenes állapot nehézségeibe, tie főképpen a deficit, a pénzügyi tönk mélységébe siilyed. Felelőtlen emberek íelvonultatgatásával meg lehet akadályozni a városi élet rendjének a helyreállítását. A komoly polgárságnak semmi része nincsen abban, hogy a város ide jutott, de a város tönkretétele ennek a komoly polgárságnak a kárára megy. megérkezett a inaggar küldöttség a bnbarestt agrárftonferencídra (BUKAREST, október 17.) A szombaton délután félnégy órakor érkezett meg Bukari delmi és iparkamara egyik küldöttje, a magy reskedelmi attasé fogadott. A delegáció vezetője Nicki Alfréd, meg földművelésügyi minisztérium miniszteri tan riumi titkár. Ä sajtó képviselői megkérdezte pontjáról. Nicki meghatalmazott miniszter egyenes folytatása, a magyar álláspontról nyilatkozhatik. Pénteken este érkezett meg a jugoszláv francia ipar- és kereskedelemügyi miiiisztei megkezdődött agrúrkonferertciára pénteken síbe a magyar delegáció, amelyet a kéréské­nt* követség részéről pedig Újvári Dezső ke­hutalmazott miniszter, tagjai Péeliy Tibor, a ácsosa és Viscekler István kiiliigyminiszté- k Niekl delcgáeióvezetőt Magyarország áliás- kijelentette, hogy a konferencia a varsóinak azonban a tárgyalások megkezdése előtt tiem delegáció is és ezzel együtt jött Flandin Riilííirftsfhí». Kilencvenezer tisztviselővel van kevesebb, mint amennyit a fizetési listák kimutatnak A kormány^ az áiláshalmozások megszüntetéséből kétmilliárd megtakarítést remél (Bukarest, október 17.) A kormány leg­nagyobb nehézsége a költségvetési egyensúly felállítása. Ezzel a munkával kapcsolatban sok uj terv vetődik fel. A politikai kör öt megítélése szerint a kormánynak jobban visz- sza kell fordulnia a párt régi programjához arról az útról, amelyre Maniu alatt kanyaro­dott. Ennek a jeleként tárgyalják azt a tényt, hogy igyekeznek Stere Constantini visszahív­ni. Reá az elrontott közigazgatási törvény ja­vításánál is szükség van. Az adózás progresz- szivebbé tételének és a választójog reformjá­nak a szüksége is megmutatkozott a kormány előtt, amit pártérdekből is szükséges volna megcsinálni. A. Curentul nagy cikkben foglalkozik a tisztviselők leépítésének a kérdésével és meg­állapítja, hogy anélkül, hogy egyetlen dolgo­zó, hivatásos tisztviselőt elbocsátanának, még­is nagyjelentőségű megtakarításokat, érhetnek el. A lap szerint, az állam által kimutatott köztisztviselők száma 300.000, mig a tisztvi­selő-szervezetek, amelyeknek sorába minden köztisztviselő tartozik, csak 210.000 köztisztviselőt tartanak számon. 90.000 köztisztviselő a különbség, ami onnan ered. hogy ennyi állást halmoznak azok. akik­nek van már állásuk. Vannak olyanok, akik­nek 4—5 helyről is van közjavadalmazásuk és nem is a legcsekélyebb, hanem többnyire a legmagasabb fizetésekkel. Megszüntetik a bi­zottságosdit, e bizottságok tagjainak speciális fizetéseivel együtt. A minisztertanács ismeri a helyzetet és tudja, hogy 3—400.000 lejes fizetéseket is hal­mosnak össze egyesek havonta. Az igy megüresedő állásokat nem is fogják betölteni, hisz eddig sem kellett azokhoz kü­lön ember, ha olyanok töltötték he, akik más állásokban is dolgoztak. A lap szerint, az ál­lam hét milliárdot fo" megtakarítani ezen a réven. A liberálisok magatartása csupa kérdőjel. Nagy feltűnést keltett annakidején, hogy a. liberálisok krajovai nagygyűlésen Arge- toianu nem jelent meg. Sokan arra is gon­doltak, hogy Argetoianu közelebbről kilép a liberális pártból. Ez a kilépés nem következett be s Argetoianu magatartását élénken tár­gyalják a bukaresti lapok. A Cuvântul sze­rint Argetoianunak az a véleménye, hogy nincs messze az az idő, amikor az egész párt mellette fog állani. A Dreptatea, a nemzeti parasztpárt lap­ja azt írja, hogy a liberálisok nagyrésze a pártnak á parlamentbe való visszatérése mel­lett van. Egyedül Bratianu Vintila és leg­szűkebb környezete ellenzi ezt, azonban a párt állítólag el volna határozva arra, hogy a fontos lépést még a vezér akarata ellenére is megteszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom