Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-17 / 230. szám

Képviselőház BUDAPEST TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. C/oj-Ko.rc£svár. 1930 október J7, Péílt^h ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. lej' ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. XIII. évfolyam 23CMk szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egye5 szám ára 20 fillér. Az uj kormány felbontotta a Stewart-cég szerződését A Banca Naţionala olyan helyzetben volt egyszer, hogy veszélyest ette az állam nagy pénzügyi érdekeit A liberálisok azt laiszik, kegy Kolozsváron nagy tüntetések lesznek Masain mellett • Róma szólt, az úgy e! wais Intézve ? ! Roma locuta, causa finita, _mondja a latin szólásmód, tehát Róma Fiedler István temesvári kanonokot szatmári püspökké és Sahag Gogim filippopoli örmény papot pedig szamosujvári ör- ményszertartásu püspöki vikáriussá nevezte ki. Nemes magyar aggodalommal és a szentszék iránti köteles hódolattal feltesszük a kérdést: Róma szólt és ezzel az ügy el van intézve?'Lehetséges vol­na, hogy a romániai katholikus világ megkérdezése és beleegyezése nélkül döntöttek egy olyan nagy horderejű ügyben, amely nem kizárólag vallási kér­dés, nem csupán hatalmi kérdés, hanem a katholi­kus magyarságnak bizonyos vonatkozásban nem­zeti ügye is ?... A Keleti Újság vasárnapi számában dr. Padi Árpád vezércikkben mutatott rá azokra az aggo­dalmakra, amik nemcsak az itteni katholikus hívők­nek, hanem az egész magyarságnak könnyeket csal a szemébe, mert a kevés kivétellel magyar katholi­kus szatmári egyházmegye élére ősrégi tradíció ellenére is egy német főpapot neveztek ki püspökké, azzal a nyilvánvaló tendenciával, hogy az idők fo­lyamán clina gyárosodét! svábokat eredetükhöz vis­szavezessék. Mi volna más ez, mint az amúgy is szenvedő és ezer sebből vérző magyarság arcülcsa- pása olyan helyről, ahonnan a vallásosság karjaiba menekülő magyar katholikusság csak oltalmat, tá­mogatást és megnyugtatást várt a múltban és vár a jövőben is?! Ugyanabban az időben a szatmári püspöki ki­nevezés példájára történt a szamosujvári örmény katholikus vikárius betöltése is. Tagadhatatlan, hogy az örménység régi vágya a vikáriátus vissza­állításával beteljesült, a jogfolytonosság elve visz- szaállt és az erdélyi örménység ismét püspöki rang­ban lévő vikáriust kapott, de amit jobb kézzel ad­tak, azt balkézzel, illetve balkezes politikával el­rontották. Az örménység évszázados hagyományok és a magyarsággal való együttélés alapján nyelvé­ben és kultúrájában magyarrá lett. Ez olyan tény, amit sem névelemzéssel, sem miniszteri rendeletek­kel megváltoztatni és letagadni nem lehet. Aki is­meri az örménységet, az tudja, hogy minden ör­mény százszázalékos magyarnak vallja magát. Az örménység okos, müveit, kereskedő nép, mindenkor tudta, mit csinál és ha érzésben, nyelvben, kultúrá­ban magyarrá lett, tudta miért teszi. Még az impériumváltozás után is nemes türel- mességgel és becsülettel megőrizte magyarságát. Hiábavaló volt minden romanizáló kísérlet. A poli­tikai machinációk ekéje hiába hasította fel a ma­gyar örmény bőrét, nem tudott és nem akart máról- holnapra átvedleni. Mikor azonban minden erő­szakos, nacionalizáló politika fiaskót vallott, akkor Róma szólalt, meg és Filippopolból Sahag Gogiant nevezte ki örmény vikáriussá, aki __ bocsánat a triviális hasonlatért, _ mint Pilátus a erédóba, úgy került a szamosujvári püspöki székbe. Az ör­ménység megdöbbenve figyelt föl és nem gondol­hatott másra, mint arra, hogy Szamosujvárt és az itteni örmény városokat gyarmatnak tekintik. _Mindez miért történt?__kérdezgették egy­mástól. A szentszék messzekiható céljainak jóhiszemű­ségét nincs okunk kétségbevonni, tehát Róma ment­ségére mással nem válaszolhatunk, mint azzal, hogy különös befolyások alapján a „divide ct impera“ elve érvényesült, az az elv, hogy egyenetlenséget kell szítani a népek között, mert akkor könnyebb rajtuk uralkodni. Kétségtelen, hogy a magyarul nem tudó Sahag Gogiaunak, az uj vikáriusnak az (Bukarest, október 15.) A kormány már mun­kában van s megkísérli a leépítéseket, ami súlyo­san nehéz feladat számára. A bukaresti lapok azon­ban még mindig azon vitatkoznak, hogy milyen fel­adatokra kapta az uj kormány a kinevezést. A Banca Naţionala a kormány ellen. Bratianu Vintila vasárnapi krajovai beszédében többek között azt mondotta, hogy .a nemzeti paraszt- párt szétrombolta a Banoai Naţionala működési lehe­tőségeit. Az újságírók Bratianu nyilatkozatával kap­csolatban kérdést intéztek Popovici Mihály pénzügy- miniszterhez, aki azt válaszolta, Vogr a liberálisok ve­zérének ez a nyitaitkozata r-.n' ívül vakmerő állítás, amikor köztudomású dolog, hogy a Nemzeti Bank egy adott pillanatban meglehetősen' ifiéit helyzetben volt és valósájgf::»! veszélyeztette az állaim pénz­ügyi helyzetét. A nemzeti parasztpárt. mindent megtett, hogy a Nem­zeti Bankot ebből a zilált helyzetéből! felemelje, műkö­dését alátámassza, hogy a külföld hasonló pénzintéze­teivel egyenlő nívón álljon, hiszen ezzel egyúttal az ország pénzügyi és közgazdasági életét is erősítette. Mihalache uj rendet vezet be. A belügyminisztériumban Mihalache takarékos- sági szempontból nagy "leépítéseket végzett. Sokat beszélnek arról, hogy Mihalache egész sereg belügy­minisztériumi autót leépített, többek között. az egyes igazgatóságok, kabinetfőnökök, sőt a rendőrprefektu- ra. és> a központi sziguranca autóit is. Erős kézzel nyúlt hozzá a belügyminisztériumi személyzet reduká­lásához is. Vaidának két kabinetfőnöke volt, akiknek — amint az Adeverul Írja, — lesz a nyíltan be nem vallott, de annál biztosabb f-el&4ate, hogy a magyar érzésű, nyelvű és kultú­rája örménységet magas méltóságával, nagy befo­lyásával s a vallásosságnak szuggesztiv erejével olyan akolba terelje, amely az államhatalom előtt mindenkor kedves. Nem gondolhatunk másra, mert az itteni ör­mény-katolikus egyháznak sok kiváló, derék fő­papja van. Miért kellett Filippopoliba menni, hogy alkalmas püspököt hozzanak Szamosujvárra? Nem akadt a magas főpapi méltóságra egy közöttünk élő erdélyi örmény pap? Mindenesetre csodálkozunk az államhatalmon is. Ha egy bírósági iktató kinevezéséről van sző, a hatalom urai állampolgársági okmányt követelnek. Nap-nap után az arcunkba vágják, ha nem bírjuk még tökéletesen az állam nyelvét és ime, egy súlyos egyházi méltóság kinevezésénél csodálatos módon nincs szükség sem állampolgárságra, sem az állam­nyelv tudására, csak azért, hogy a magyarság ere­jét gyöngítsék és a magyarérzésü örménység orra ilá borsót törjenek. És ha mi a kinevezések fölött' háborgunk és méltán háborgunk, akkor Bukarest mosolyog és kezeit mossa, mondván: _ Roma locuta, causa finita ... Ezt az eljárást pedig méltán nevezzük bizán­ciig volt egyéb dolguk, minthogy felír-* ták az audienciára jelentkezők nejeit. Ezek számát Mihalache redukálta. Vaidához ezenkí­vül rengetegen mentek segélyt kérni és a volt belügy­miniszter nagyon sok ilyen segélyt osztogatott ki. A segélykiutalás módja az volt, bőgj' Vaida egy kis pa­pírlapra TPárta az O. P. betűket. Most derült ki, hogy ezek az O. P. betűk az Ordinea Publică kezdőbetűi és igv Vaida a közrendészeti alapból utalta ki a segélye­ket. Vaida vezeti az edrélyi nemzeti pártot. Az Adeverul hevesen támadja ezen az alapon a voiit belügyminisztert. Azt Írja, hogy a közrendészeti alapot közsegslyezéai alappá változtatták át. A lapok értesülése szerint Vaida nem utazik kül­földire. A volt belügyminisztert Maniu azzal, bízta meg, hogy távollétében a nemzeti parasztpárt erdélyi frakciójának vezetését vegye át. A közlekedésügyi minisztériumot szerdán vette át' Voicu Nitescu Manóik1 scutól. A távozó Manoilescu nagyobb beszedet mondott. — Nagy előkészülettel és tervekkel kezdtem neki a munkának — mondotta —, de sajnos, terveimből ke­veset valósíthattam meg. Vázolta azokat a szerződéseket, amelyeket meg­kötöttek és módosítottak s többek között a Stewart-szenaődésne azt a megjegyzést tette, hogy arról jobb nem beszélni. Működése különösen «, nemzetközi forgalom fellendíté­sére irányult. Hangoztatta, bogy a vasútnál nem száz­ba d a túlságos takarékosság elvének érvényesülni, et­től külön kell választani a beruházási programot. Be­jelentette egyébként, bogy a míniszterélböknek memo­randumot adott át, amelyben meg nem valósított ter­tinizmusnak, kerülő politikának, amely Rómát hasz­nálja ki nem is burkolt, nacionalizáló törekvései­nek a céljaira, de Rómát használja ki a támadások védőpajzsául is. Róma messze esik Bukaresttől, valamint Szamositjvár Filippopoltól. De az össze­függések mégis kézenfekvők és nyilvánvalók. Az itt élő magyar katholikusság azonban mind­ezek láttán sem rendül meg a hitében, mert tudja azt, hogy a szentszék még nagy és egyetemes célok elérése érdekében sem tépheti szét azokat a szent kötelékeket, amelyekkel a romániai magyar katho­likusság az anyaegyházzal szorosan össze van kötve. Nem merjük hinni, hogy Rómában nem tudják hogy ott kell vigasztalás, segítség és támasz, ahol legége­tőbb a veszély. Meghallgatásunk nélkül, rólunk dönteni nem lehet. A hazafiságunkat, magyarsá­gunkat nem lehet szembeállítani a hitünkkel. És ha igy volna mégis, ez kétes játék, hazárdjáték, ami könnyen megbosszulhatja magát. És ime most kapjuk a meghízható hirt, hogy még Rómában nem mondották ki a végső szót. Még sem a szatmári, sem a szamosujvári püspöki kine­vezés nem történt meg. Talán még remélni lehet, hogy a kinevezésekről szóló hirek csak kisérleti bal­lonok voltak. Bár igaz volna ez a tudósítás. Mert különben ... Uram, ne vigy minket a kísérteibe... , Olajos Domokos, v (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon) ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom